Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-17 / 7. szám

M A i * i A i \ i A 1910. február 17. menjenek ebédelni s Korbai holnap folytassa beszédjét . . . Ko bai folytatta másnap és meg is nyerte a csatát a hatalmas megyei választmánnyal szemben. Én azonban erre már nem is voltam kíváncsi. A meg vagy meg nem szavazásra sem. Érdekeit és érdekel az, amit a hétfői felszólalásában láttam és hallottam és amit tanultam. Hallottam és iáttam, hogy az Állandó Választmánynak szép érvekkel és finura pillérekkel támogatott emez alkotását Korbai az ő argumentumainak súlyos buzogányával ledőntőgeUe és p jzdorjába törte. S tanultam azt. hogy erre ezt a na^y erőt a városa iránti szeretetből nyerte. Ezért irtam róla ezt a néhány sort. Borbély György. Miképp lehetünk hosszúéleiüek ?*) Elbeszéli: Egy orvos. XXXVII. Ha a székesfővárosi tanács elhatározná, hogy a svábhegyi erdőben az erre legalkalmasabb he lyen a vad fákat ídöközánkint helylyel-közzel keskeny szalagöDkiüt kivágatná, a kivágott fák helyébe pedig cseresznye , meggy-, dió , baraczk-, szilva-, alma-, körte , berkenye (berek-kenyere ) fát ülteine: ezen intézkedéssel a tüdővé-zesekeu sokkal inkább volna segítve, mint 10—20 szanatórium felépítésével; sajnos, ma már ezen őseink kedvencz g^ ümölcse, a berkenye kiveszőfélben vau, holott a gi)mökór a tüdő elmeszesedésekor ezen kedves ízű téligyümölcs élvezése folytán csodálatos módon gyorsan javul. Bár sok helyütt tudakozódtam, hogy hol termesztik, de csak egyedül Bertha György nöszmélyi jegyzőnél találtam M • .• azért is érdekes gyümölcs, hogy ennek sem fáját, sem levelét, .sem virágát soha stmmi rovar meg nem támadja, t-;hát vele s >ha semminemű fáradság nem jár, kivéve, amikor a köríealaku gyo nyörü piros és s rga gyümölcs t szedik. Alig vau esztendő, a aikor termé ,t n-.i hozna, akkor kell leszedni, amidőn LüiD.ieu külső mezei munkának vége van, épp ngy érik meg, mint a naspolya : buza, vagy zab közé a padlásra elrakva. Mily üdvös doloí volna, ha a földmivelésügyí miniszter csak kísérletképpen is ezen kedves gyümölcsfát hazánkban újra meghonosítaná.**^ !) Á 37 régiét az Ejiy orvos m lvéípői. Ei a. rendkívüli nagy ertékii c ;ikksoro<at a Magyarországban jeU'nik meg E páratlan munkára figyeluiezcetj k olvasóiakit. S-. "") A Kocbin. inai és iz'andi tyúkokat vásárolgatja 50 koronáért, h'lotc a keadermagos egy forintos m&|/j»r tyik épen annyit ér. Sz. Csupán csak a szelíd geszteuyéből évente milliókat árulhatna a főváros, mert hiszen ennek gyümölcse nem romialag, tápérték tekintetében pedig a bab, borsó és lencse tápértékével vetekedik, a svábhegyi talaj pedig erre Len alkalmas. A gyümölcse vízben főzve a tüdővészesek vérköpését és hasmenését, valamint a vérhast is elállítja, de sokkal inkább hathatósabb gyógyszer a virágjából készült tea, mely az ipekakujnhát pompásan helyettesíti, étvágyat is gerjeszt, melynek páratlan csodálatos ize máris bizalmat kelt a tüdővészesben. Az olasz gesztenyéért évente 4 millió koronát dobunk ki, holott a magyar gesztenye tápláló anyag és íz dolgában aszal teljesen egyforma. (Csakhogy ezek aprók, miut a mokány lovak. S/.) Bár a tüdővészesek vérköpését, valamint egyéb vérzést is egy-két nap alatt sikerrel megállapítani úgyis lehet, ha az illető reggel és este 2—2 deczi oly fekete kávét iszik hidegen, melybe e

ry evőkanál törött fahéj, ugyanennyi méz van keverve, de sokkal csélszerübb a vérzékeny tüdövészes betegeknél azon gyógymód, ha az ápoló, avagy a beteg ra;ga a legtöbb klorofilt tartalmazó árvacsalán teába szelíd gesz tenyevirágot és aszalt berkenyét főz, vagyis, ha 2 levesmerőkanál árvacsalánt, 3 evőkanál szelíd gesztenyevirágot, 6 — 8 aszalt berkenyét 6 deczi vizben 10 perczig főz, leszűri, mézzel édesítve hidegen 3 részletben (reggeli, ebéd- és vacsora előtt) megissza. Tetemesen javulna a budapesti tüdővészesek soi>a, ha a svábhegyi erdőben ültetendő gyü möicsfák közé a székesfővárosi tanács ribizli-, málna- és egresbokrot ültetne, a fák, bokrok közt levő térségen gombát tenyésztetae, a mesgyéken pedig lielylyel-közzel levendula, zsálya, rnenta, barmattü (Drosera roluadiíolia) selymes sertecsér, vagy irnák (Uculu; Crtristí) gyógynövényt termesztetne, akkor az erre fordítandó költség tiz év múlva k imaíoslól együtt megtérülne. így 40 év múlva a tüdő vész . fővárosban negyedrész nyíre redukálódnék, 50 év múlva pedig Budapest a legegészségesebb város ienue egész Európában, mert a dió, szelíd gesztenye és meggyfa levele, különösen pedig a gyógynövények uappal oly dúsan fejlesztenék az ózont s oly mohón szívnák magukba a főváros által termelt szénsavat, hogy ezt az aráuylag u yszólváu semmi hasznot nem hajtó vad fák levelei csak tizedrészben végzik. AZ igy I rmelt gyümölcs szárazon, nyersen és befőttes gyanánt a tüdóvész ellen a leghathatósabb gyógvétel. Küldjön csak ki a főváros egy szakbizottságot, mely a/, imént elhangzottakat megszívlelné, annak keresztülvitelére a módozatokat megálíapitauá, akkor ezen bizottságot mindenki joggal nevezhetné jóléti bizotttságnak, maly nem a fillérek, garasok megtakarításán, hnnem a milliomok gyűjtésén fáradoznék, mely bízott-ág intézkedése folytán nem lenne Budapesten mun kanélkii isé . mert hiszen ezáltal százezreknek jutna ketnéi kereseti forrás. Ide küldj-J a főváros a tüdövészes betegeket dolgozva üdülni, melyért nemcsak egészséget, hanem pénzt is nyernének a fővárostól, a főváros padig nem fizetne rá a tüdővészesek kórházi osztályának ápolási dijára. De nemcsak a fővárosi tanács, hauem a latifundiumok és domiuiumok birtokosai, nemkülönben a legutolsó falusi községi tanács is szívlelje meg ezen közegé szségügyi és nemzetgazdasági hasznos ajánlatot. Ha valakinek olyan tanácsokat adok, melyet magam sem tartok meg, mindig feszélyezve érzem magamat. Én a nektárt müvemben senkinek sem tiltottam el, sőt az altató borról (de nem a budipesti csapszékbe'i méregről) czikket is irtam, de viszont megvetem még azt is, aki életében csak egyszer is megittasodott. Éu az ilyent, a részegségre hajlandót nem tudom Isten képére teremtett embernek tekinteni. A részegesek 80 százaléka tüdővészben, tüdőgyulladásban hal el. A bor valóban isteni nektár, olt és addig, ahol azt o vosság gyanáut. fogyasztják. A méz-ser, az almabor, a gyenge homoki bor a tikkasztó hőségben szomjúhozó aratóknak épp ugy, mint a tüdövészes és lázas betegeknek, megbecsülhetetlen, kellemes, bágyadtságot oszlató ital, de ha valaki ezt a gyenge italt pióczamódra szívja taagá.,a, ugy jár, mint azon csodálatos esti szörnyek, melyek a villanylámpákaak még a fecskénél is gyorsabban, fejjel neki repülnek. Megszámlálhatatlan millióra rug azon összeg, melyet Német-, Franczia és Angólország, kü önösen pedig Amerika kis gazdái a gyümölcsből, gazdasági és gyógynövények árából szereznek és a takarékpénztárakba helyeznek. Míg a 10 holdas magyar parasztnak a búzával bevetett földje az összes 10 holdon 600 -800 K tiszta hasznot jövedelmez, pedig ugyan az a föld levendula, fodormeula, .;zekfü, zsálya-maggal behintve fele munka mellett is többszörös hasznot hajt. Ha egy hold földünket fekete festömályvával illtetjük be, még azon esetben is 300 korona tiszta, hasznot kupuuk, ha a trágyázást, kétszeri kapálást, szedést mással napszámban végeztetjük. Ha pedig egy hold földet fehér mályvával, vagy zilizzel vetünk be, a tísz a hasuon 600—700 K. Ugyan ennyit bevesznek a római, vagy nemes szó ki fáért is, augyelikáért. aemkülönben az árnika, vagy kappanőrért. Az üiöm ennél valamivel kevesebb hasznot hajt. A masziagos nadragulya 2000 korona tiszta hasznot jövedelmez. Egy hold földben termett kaporm ígért 700 kosonát adnak, kevesebbet a koriandr >m, masziagos re íösziroín, piros gyűszűvirág, sárga tárnics, piros és magyar encziánáért, édes gyökéréit. Már jobban tizet a belendek, mezei székifü. c..itr<>mfü. Egy holdnyi borsos menta terméséből 3000 koronát is lohe! áru'ní. A fodor menta, bazsölikum, majorauna fekete gyopár, szurok fű, pipacs, ánizs, rovarirtó növény (Pirethrum cinerariad fulum), repedő himboly, kerti zsálya, fáji bodzafavirág, amúgy istenigazában skímulatta magái« ? Ugyebár, mégis jobb igy, mint sehogyan"? Pedig lelkemre mondom, keresztény hitteleim, a dolog máskép is lehetne. Csak akarnunk kéne! Jól mondja Káldy Gyula a magyar tánczról írott értekezésében: »Általános a panasz, hogy a szép és lelkes c-áidás táncz ma mát egészen elfajult s bálok alk Imával a lassú alatt valódi káposzta taposást visznek véghez, a friss pedig »sohse halunk meg«-féle üvöltő kiáltások kisérelében nkább ausztriáliai vademberek tánczához hasonlít. Tény az. hogy magyar táuczot a maga nemes egyszerűségében — miut ezt elődeink járták — csakis a nép táDCzolja meg.® Velem együtt olvasóim legnagyobb része nem tudja közvetlen tapasztalatból, hog\an járták elődeink a csárdást. A n ió'.a roi, szizadvégi csemete!; bálozunk, folyvást díva oz jak a/O a társadalmilag eltűnt cigányzenés kéj .'giák, a miket .a csárdásnak nevezünk A tán- znak ez a faja pedig— higyjétekel, keresztény hittek í m — asz reim s büuok valós gos melegágya, a házasságtörés klasszikus előiskolája stb. Könyvekből és ábrái, után igenis tudjuk, hogy azokban a régi, jó időkben bizony szebb és erkölcsösebb csárdás járta. A mi a népet illeti, tudjuk ugyan, hogy falu helyen se minden színarany erkölcs, ami erényes fénylik, de tagadhatatlan, hogy táncz dolgában mi, tulmodern kulturemberek sokat tanulhatnánk a parasztoktól. Ők szebben, illedelmesebben ós mindenekelőtt magyarosabban tánczolnak a város; arany ifjúságnál. Az uj ellensége a réginek. Ha tetszik, meg is fordíthatjuk a tételt: A régi magyar tánezok töl élesztése mindenesetre uj dolo > lenue. Általa pedig idővel kiirthatnék, vagy legalább is tűrhető határok közé szoríthatnék az »ujmagyar« csárdás dogeueráló folyamatát. Az elmúlt far.-.ang legsikerültebb és sok tekintetben leemagyarosabb mulatsága a polgári egylet mulatsága vol . És mi tette, nemcsak a magyarérzelmü közönség, de minden jelenlevő szemében oly különösen vonzóvá? Nem más, mint az a gyönyörű körmagyar, melynél szebb táncz nincs a világon. A magyar népies tánc.okat báró Wecnkheim Béla hozta divatba az uri h 'tzaknál a mult század negyvenes éveiben, ö adta uekik a csárdás elne vezését és 'ette szalonképessé a magyar parasztfánezot, melynek elsejét akkoriban erre a nótára tánczolták: Hej! Huj! magyarember Összeüti bokáját, Által karolja Kedves babáját, Büszkén kiál'ja, Három a táncz halálig — Hej! huj! világos, Hej! huj! virradtig! A magyar századok óta büszke a maga nemzeti tánczára és — jól mondja Káldy — természete sohasem tudta bevenni az idegen tánczdivatokat, mint p. o. a menuet et, az englins t, a strassburgis-t vagy a langausz-t, melyek a 18 század végén jöttek >módi«-ba. A mult század 30-as éveiben nálunk Is fölkapták a franczia négyest (quadrille), melynek főjellemvonása szerintem az, hogy senki.sem tudja táuczoini és mindenki unalmasnak találj*. Mir a Kossuth Lajos által a apiiott mhoni védegylet® korszakában (1841 után) a körmagyart kezdték helyette tánezoini. Az első körmagyart Rózsavölgyi Márk irta. liat része volt: 1. andalgó, 2. lelkes, 3. toborzó, 4. ömledező, 5. a három táncz, 6. kézfogó. Gondolom, ugyanerre a mintára lejtetik ma is ott, a hol tánczolják. Budapesten már néhány év óta sok helyen tanítják :> körmagyart meg a palotást is. Mindkettő' tulajdonképen Bérezik Árpád hozta divatba, kinek »llimfy dalai® czfrmi darabja egyik fővonzóerejét épen a régi m ar tánezbeteteknek köszönheti. Ha a körmagyart és a palotást minden táucziskolában tanítanák s ha a társaJalmilag homogén elemek oly czélra szövetkeznének, hogy a kadril helyett ezeket a tánuzokat divatba hozzák, a mai csárdás elfajulását pedig kiirtsák, vagyis ezt a tánezot a maga eredeti szépségére restaurálják, akkor lehetetlen, hogy néhány év alatt be na következzék tánczmulatságaínknak óhajtva sejtett újjászületése. A magyar zenével és a magyar táucczal esztétikailag meg lehetne hódítani a világot. Ne bizzuk ezt azonban egyrészt a czigánybaudákra, másrészt meg olyanokra, akik bekapaczitált fejjel üvöltve vigadnak hölgyük testének oly közelségében, ahol már megszűnik minden és kezdődik a valami . . . Ámen! Rumlik Emil.