Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-29 / 52. szám

1910. deczember 29. M A G Y \ R 1> A ÍZ S 3 eeeket a gondokat betegsége ideje alatt adja it •ásnak. Ezen nyomkodással a beteg testében oly érzést keltünk, mintha rajta meleg gőz áramla­aék keresztül. Ha a gyümölcsmag vízbe mártott lepedőt erősen kicsavartuk, akkor ez a betegen egy óra alatt teljesen megszárad, amikor is bontsuk kj a be­jjöngyö'getett lepedőket és a 7-ik órában kezdjük a gyógyzökcsölést ismét elölről. A nagyon súlyos beteg már egy hót alatt is szemlátomást javul, ka rajta ezt a gyógyzökcsölő gyakorlatot éjjel­nappal szüntelenül kellő számú ápolók végzik. A gazdagabb betegek ápolói a betegszobában minden félórában kárpáti fenyőillatot permetez­y.dnek. A beteg-szoba padlóját 5—6 kiló sóval min­denütt hintsük fel, még a szekrények tetejét, alját, ágyalját is, akkor az igy felkavart és kelet­kezett por inkább hasznára, üdvére van a beteg­mek, mint ártalmára. Télen a kályha vállán 1—2 deczire való viz, benne egy evőkanál kárpáti fenyőolaj melegedjék, azért, hogy a levegő ne legyen száraz, hanem mindig egyenletes. A száraz levegő a csillószörös hámsejteket kiszára­dással sanyargatja, a beteget köhögésre ingerli. A gyógyzökcsölést reggel 6 órakor kell kez­deni, valamint déli 12 órakor, este 6 órakor és éjféli 12 órakcr, tehát 4 ismétlődő szakaszos időben Ettől a pontos időtől eltérni nem szabad, mert életről van szó, nem pedig holmi üzletről. Az ilyen ernyedetlen szorgalmú zökcsölés csodá­kat művel, Az élethez görcsösen ragaszkodó ebban bizakodjék. Mivelhogy a beteg emésztését tetemesen nö­veljük azáltal, hogy mindennemű ételét, italát száiában lenyelés előtt egy peiczig forgattatjuk : legczélszerübben cselekesznek az ápolók, ha kellőleg ügyelnek arra, hogy a beteg ételét leg­lassabban, 40—45 perez alatt fogyaszsza el, nem, mint közönségesen, mohón, habzsolva szokás. Egyék, igyék a beteg csaknem órák hosszat, inkább rágja meg minden falat eledelét egy-két perczig, csak minél több ptyalint kebelezzen gyomrába, me!y az étel fehérnyéjét már a száj­ban szölöczakorrá változtatja át. És ha a gyomor bármily rosszul emésztene is, de a szájban a szőlőczukorrá megemésztett fehérnye képes a beleken át felszívódni, igy kell kifogni a renyhe, rossz gyomron, étvágytalanságon ! Schröttner orvostauár szerint a ptyalin egyszersmind bél- és gyomor-dezinficziens, ha benne Koch féle baczil­lasok nincsenek. A nappali ápolók reggel 6 órától este 6 óráig dolgozzanak, az éjjeli ápolók pedig este 6 órától reggeli 6 óráig. Ha a beteg életét megakarjuk menteni, minél több éjjeli és nappali ápolót fogadjunk, ezen áldozattól még akkor sem szabad visszariadnunk, ha kölcsönkért pénzen kellene is az ápolókat fizetni. Szükség esetén az okos cse­lédet, 8—10—15 éves gyermeket is ki lehetne tanitaDi arra. Nem kell hozzá sok ész. A férfi­beteg mellé csak férfi-, a nőbeteg mellé csak aőápolót fogadjunk. Azou kezdődő tüdővészesek akiknek nappal gyógyításra idejük nincs, gyógyíttassák magukat egész éjjel, nemkülönben azok is, először: akik éjjel izzadnak, bár sohase köhögnek; másodszor, akiknek nyaki és áll-alatti mirigyei már kitapint­hatók. Az ilyenek mind megmenekednek az uta­sítás betartása folytán a tüdővésztől. Hiszen emellett 2—3 nap múlva vigan alszanak, reggelre ébredve pedig sokkal nagyobb erővel kelnek fel. Különösen az éjjeli ápolók nagy gondot fordítsa­nak a szoba és ágynemű szellőztetésére. Súlyos betegeknél hat oránkint lehet a Budai-féle »ozin« exigénsóból oxigént fejleszteni, vagy két óránkint 10 perczig a Holze fele viliamszikra fejlesztővel ózont előcsalni, amelytől, valamint a fejlesztett axJgéotól a kékes és szederjes arezbőr csak­hamar kipirul. Súlyos tüdövészes betegnél, skrofulásnál, csont­szu-betegnél az első ápoló minden félórában dob­jon tüzesvasalóra egy koczkaczukrot, hogy a be­teg a füstjét mély lelegzettel magába szívhassa. Efc kitűnő dezinficziens. Éjjel csak minden órában csak egyszer füstöljünk. Az első ápoló minden páros órában adjon a tadövészesnek egy pálinkáspohárra való sürü herbateát, vagyis forrázatot, melyet naponta nyá­ron kétszer kell frissen készíteni. Télen egyszer is elég. (A teaelegyet egyenlő mennyiségű falüdő­bíl, pemetefűből, keskenylevelü útifűből készít­sük. Ezen keverékből vegyünk 2 deczire valót, ®ntsük ezt 3 deczüiter forró vi/.be, forraljuk benne 15 perczig, azután szürjük le, édesítsük mézzel, vagy krumpli- és sárgaezukorkeverékkei.) Ha a beteg a gyomrára panaszkodnék, tegyünk a tea­elegybe egyenlő rész ezerjófüvet és 3—4 össze­vagdalt keserű mandulamagot. Ha pedig a beteg ezt megunta, igyék Szent István gyógysört. Ha a beteg szomjas, igyék erősen ezukrozott limo­nádét. A nagyon szegény beteg derczelisztből előre csináltasson egy-két liter sürü rántást, (sok köménymaggal és vereshagymával.) Főzessen belőle naponta rántottlevest, (köménymagos levest) pirittasson hozzá kenyeret, összevagdosva forral­tassa fel a rántottlevesben, hogy a kenyér egészen elázzék. A nagyon szegény ezt igya étel és ital gyanánt egyaránt. A herbateát is, nemkülönben a tejet, kávét, stb. kortyonként igya. A nyelésnél nagyobb szünetet tartson. Egyébként a beteg élete a rendes, megszokott legyen, de mégis a gyümölcs , gomba- és zöld­főzelékből nagyon sokat fogyasszon el, csakhogy a puhára főtt húshoz boreczetes tormát, az omlósra sült pecsenyéhez pedig mustárt egyék, hogy ét­vágya fokozódjék. Vereshagyma- és loghagyma­mártást, ribizli-, egres-, oseresnye-, alma-, retek­levél-, spenót-, kapor- és sóskamártást a beteg gyakran egyék. Mindegyik zöldfőzelékhez baromfi­aprólékot, oldalast, vagy lágyra főtt tojást kell találni. A beteg minden tízóraira füstölt, nyers vagy kövesztett (abált) szalonnát egyék veres­hagymával és édes paprikával, utána két-három deczi vörösbort igyék. A tüdővészest a legerőseb­ben kell táplálni, hiszen a baczillusok milliárdjai is fehérnyével táplálkoznak. Ezt a betegektől rabolják eí. Aki a beteget ilyenkor akarja vege­táriánus-kosztra szorítani, a Toldi Miklós lovaként koplaltatja betegét. A fogat minden reggeli, ebéd és lefekvés előtt meleg sós vizzel kell kimosni. A gadagabb pedig közöket és a szájüregeket. Lelkiismeretes fog­közöket és a szájüregeket. A lelkiismeretes fog gondozás nélkül gyógyulás nincs, mert a romlott fog a baczillusok melegágya, tenyésztő helyisége. Amit az edzett vér és a mirigyek váladéka (vese gyártotta) ellenméreg megölt, a romlott fog odúi­ban ugyanannyi tenyészik. Amely beteg nagyon szegény és foggyökere a tövében rothad, ami miatt azt már kihúzni sem lehet: napoota 8 —10 szer körülbelül óránkínt. az odvas fogak dezinfi­cziálása végett egy kávékanálnyi borovicska-pálin­kát vennie szájába, tartsa ott 5—6 perczig, de ne nyelje le. Minden köhögés és kiköpés után szintén borovicskapáünkával, avagy fogedző folya­dékkel a szájat fertőzteleniteni, ki kiöblíteni szük­séges, mert különben a baczillusok a vérbe, avagy a gyomorba is eljutnak. A beteg rendeljen a külföldi gyártmányok he­lyett Erdély Lajos gyógyszerésztől Zseliz, Bars­megye kárpáti fenyőolajat, abból negyedóránkint öntsön a ruhájára, vagy nyakára kötött zsebkendő, nyakravaló szélére 3—4 cseppet s ennek illatát szivja tág tüdővel és pedig csukott szájjel az orrán át, valamint a szobában szétpermetezett fenyőillatot is hasonlóképpen lélegezze be. A permetezést kiváltképp akkor végezzük, ha a beteg alszik. Kárpáti fenyőolajjal kell keverni a gyógykenésre szolgáló disznózsírt, vagy olajat is. (A zsiradék­ból 4 részt, a kérpáti fenyöolajból egy részt egy tányérban keverjük össze.) Ugyanebből a fenyő­olajból cseppentsen a tüdővészes beteg naponta háromszor, t. i. étkezési idő előtt másfél órával 10—10 cseppet egy koczkaczukorra és nyelje le. Ugyancsak Erdélynél kapható a gyümölcsmagviz és fogedzó folyadék is. Minden étkezés előtt a k jzet szapaunal és körömkefével kell megtisztítani. Ha a beteg ezen öt dolgot í. i. először a fogak alapos gondozását, 2 szor kiköpés után a száj­üreg fertőtlenítésít, 3-szor a kárpáti fenyőillatnak folytonos mély belélegzését, 4 szer az ételnek sokáig való megrágását, csak ímmel-ámmal tartja be, vagy 5-ször a köpetét akár éjjel, akár nappal véletlenségből is elnyeli: az sohase számítson gyógyulásra. A beteg mély belégzési gyakorlatozás alkalmá­val folyton köp, de ez korántse aggassza az ápo­lókat és szülőket. Ez a gyógyulás természetes útja. Igy a köpet folyékony része nem szívódik fel a szervezetben, tehát ez ne csüggeszsze a beteget, kiváltképp pedig környezetét, mert igy a láz napról-napra kisebb mértékben jelentkezik, ami egyszersmind a gyógyulás csalhatatlan jele és korántsem a hízás. Minden tüdövész gyógyí­tását a mesterséges köptetökkel kell megkezdeni. A mély belégzés pedig valóban azt eredményezi. Az itt leirt gyógymód a láz elhárító eljárás, nem pedig a kinin, vagy más hasonló szerek adago­i lása. Ha ezen káros gyógyszerek adagolása által a beteg szive, gyomra és veséje működését meg­zavartuk, sohase számithatunk gyors gyógyulásra. Nemhogy csillapítani, sőt elő kell teremteni a lázat. Harles dr. ezeket mondotta: »Adjatok módot arra, hogy lázat terem'sek és én minden beteg­séget meggyógyítok.® Láz fokozására való a für­dés és a hársfatea-ivás. Ettől soha semminemi utóbaj nem keletkezhetik. Ez utasításomban több olyan gyakorlatot is fölemiitettem, melyeket mindeddig nem tárgyal­tam, részletese^, de rövidesen ismertetnem kellett azokat is egyedül azért, hogy ne várassak tovább senkit türelmetlenül, aki tőlem, helyesebben mondva utasításomtól várja gyógyulását. Teszem pedig azért, hogy legyen azoknak kezükben olyan irat, melyLen sokkal többet bizhatnak, mint a német­országi vegyészek kotyvasztékaiban, melyek a szivet, gyomrot, vesét előbb-utóbb tönkreteszik, avagy melyben többet bizhatnak, mint a svájezi drága szanatóriumokban. Sietek jóval előbb le­közölni ezen kincseket érő utasítást, amelylyel Magyarország leghíresebb orvosainak jóslatait, amikor felőlem kimondották, hogy: rohamos le­folyású tüdősorvadásomból menekülés nincs, 1889—90-ben megdöntöttem. Eu roncsokban, darabokban köptem ki a tüdőmet (arról Lisznyai Elemér dr. világosított fel.) És mégis győzedelmeskedtem a közelben ólál­kodó halál felett! Mégis kiragadtam testemet a halál polyipkarjjíú köeül. És amikor éjfél felé az egész napi gyógyzökcsöléstől elfáradva bólintgatni kezdtem hirtelen felocsúdva láttam a további sulyzózáshoz, magamat azzal az édes reménynyel biztatva, hogy: »Majd alhatok eleget, ha teljesen meggyógyultam.« Fel tehát honfitársaim, embertársaim, tegyetek ti is igy, fel a gyógyzökcsölő munkára ! Ti, csügge­déstől és kórtól kétszeresen lesújtott betegek, reményvesztéstek miatt ne adjátok fel élelhajóto­kat! Annyival kevésbbé, mert nem a tietek csak az, Ha Isten a szarvasbogárnak is teremtett védő­szert és ösztönt, hogy életét megvédje, sokkal inkább kötelessége a »bomo sapiens«-nek az embernek ádáz harezot vivní a haszontalan gyil­kos parányok, a baczillusok ellen. Siettem »negyedórarend«-be szedni a számos esetben mindig sikerrel kipróbált utasításomat. Odaadom honfitársaimnak szives örömest azt a kincset, mely kétségbeesett és háborgó lelkemet az egészség visszanyerésével lecsendesítette. D® ha ti, akik szenvedtek szintén meggyógyultatok, adjátok tovább azonképpen, amiként ezt én csele­kedtem: a-szenvedőknek. A színmagyar fajnak legádázabb pusztítója a tüdővész, melynek okát, mint már egy izbea megírtam: a tultápláltságban, a természetellenes eledelek (sok hus, bor, pálinka, sör) fogyasztá­sában, a természetes ételek, italok (gyümölcs, gumók, gyökerek, zöld főzelék evése, tejivás) kerülésében, végül pedig az erdő hiányában, a tova száguldó homok szertelen tertőzésébea találom. T., tüdővészesek, ne csüggedjetek. Átkozzátok meg a tétlenséget, az ágyban fetrengést. Fel az ernyedetlen munkára! A legtöbb fejfájásnak a mér­téktelen evés és ivás következtében elrontott gyomor az okozója. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a fejfájás megszüntetése végett az emésztőszerveinkből eltávolítsuk mindazt a káros anyagot, mely a rosszullétet okozza. „Mindazon esetekben, — írja dr. Stiller, a nagyhírű budapesti orvostanár — melyek­ben enyhe, biztos és a gyomrot kímélő sós hashajtóra van szükségem, évek óta csaknem kizárólag a természetes FerenCZ JÓZSef­keserüvizet veszem alkalmazásba." A kereskedésekben vagy gyógy tárakban határozottan valódi Ferencz József-keserflvizet kell kérni; a hol pedig nem kapható, tessék direkt a Ferencz József-keserűvízforrások szétkiildési igazgatóságához Budapestre for­dulni.

Next

/
Thumbnails
Contents