Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-29 / 52. szám
82 szám. &l6fia«t'si ár * y érte i kor 64 f évre a kor 04 f «irt 1 ker 04 f Ur" «4» Sitiié!'. SmerlceBBti Z. Horvatli Lajos MiiUlcBtár-sslc Hi-detéok áöa aiegagyeaéi nenat. Nyiltt'r tor* i Sz aatőség tar k .adóvata*: Koisath-atca* 4€ LEIURC3-~srEJH, FBBEINOZ B O 33 B 3±3 T O-TÖKG T" liptai lidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A mi uj vasutunk. A mi uj vasutunk még csak a jövő zenéje és sok ezer embernek kiáltó vágya s megszáralálhatlan szükségletnek gyógyító orvossága a jövőben. A zalaegerszeg—zalalővői helyiérdekű vasntról van szó, melyre immáron másodízben és végérvényesen megszavazott Zalaegerszeg városa 50000 koronákat. Minden ember, kiben a modern haladás, a vasutak közgazdasági és kulturális jelentőségének mérhetlen volta iránt ki van tejlődve a természetes érzék, feltétlenül hangos örömmel veheti tudomásul, hogy ennek az alaposan elmaradt Tárosnak haladásához pár száz, vagy talán pár ezer uj kerék gyors iramlása iog hozzájárulni. Mindenki érzi, tudja, hogy ez a csekély huszonnégy kilométeres vasútvonal csak az egerszegi érdekeket szolgálja első' sorban s hogy itt a hozzájárulás összegeként semmi pénzt nem szabad sokalni. Maga a vasútvonal vidéke, melyet természetes fekvése, közigazgatási és közgazdasági helyzete Zalaegerszeghez köt, a legnagyobb áldozatkészséget tanúsítja ebben az irányban, ezzel is elismerve azt, bogy ennek a vidéknek Zalaegerszeg a központja s a mennyiben nem az, azzá kell tenni. A vasút tehát meg lesz. A város áldozatkészsége még abban az esetben sem eshetik kifogás alá, ha néhányan — talán a kérdés nagyfontosságát s a befektetés kimondhatlan rentabilitását kellőképen át nem érezve — a hozzájárulás összegét a város anyagi hely zetével nem tartják arányban állónak. Elvégre is a tisztes és ez esetben hangtalan ellenzék legfeljebb csak addig állhat útjában a jó ügynek, mig a természetes szükségszerűség el nem seper az utbó! minden akadályt. Itt bekövetkezett ez az idő s a városnak a befektetés hasznait előre is biztosító kikötései elnémít itták az aggályokat, melyeknek itt ott inkább személyi, m'nt tárgyi indokai Toltak Nagy baj azonban, hogy szakértő emberek jelen nem létében és azok meghallgatása nélkül történt egyik-másik pontnak a megvitatása és eldöntése. Csak egyről van szó, melyben a városi tanács és képviselet jóindulata nem pótolja a körültekintő előre látást. Kikötötte ugyanis a város, hogy a vasútépítési vallalat irodája Zalaegerszegen legyen. Bizonyára itt is lesz. Sajnos azonban, ez nem jelenti azt, a mit czéloz, hogy t. i. az építés hasznaiból főként és elsősorban a mi városunk húzzon hasznot. Mert ha itt bérel a vállalat egy helyiséget, beleállit egy embert, — az építkezést ettől megkezdhetik — Zalalövőnél is. Ez pedig azt jelenti, hoey akkor Körmend tájékáról vesznek fel munkásokat, a munkások arról a vidékről élnek, még akkor is, mikor már az egerszegi határban folyik az építés. Vagyis másszóval a kilométerenként 124000 koronába kerülő építkezés költségeiből legalább ötven százalékot, azaz kilométerenként 62000 koronát, összesen 24x62000 koronát azon a vidéken élnek fel a vállalat alkalmazottai s Egerszegnek a többiből is csak morzsák jutnak — ha jutnak. Teljesen felesleges dolog ennek a ténynek nagy fontosságára külön rámutatni s külön részletezni azt, hogy mennyi hasznot hajt az egerszegi munkások alkalmazása egy magában s azzal megtetézve, hogy a 24x62000 koronát a zalaegerszegi piacz kaphatja meg, ha itt kezdődik az építkezés. Hogy mindkét végponton egyszerre kezdjék az építkezést — az a szakértők nyilatkozata szerint oly rezsivel jár, hogy arra gondolni sem lehet. Meg kell tehát ragadni az alkalmat s kivenni az építkezés haszuaiból is a bennün'iet megillető oroszlánrészt. Ha nem volt alkalom a város döntése előtt erre a körülményre felhívni a figyelmet, lehet azt orvosolni még a megye jóváhagyása alkalmával is. Itt lehetetlen, hogy valaki a „ vármegye és város" czimü bohózatból kiindulva esetleg humoros s a helyzethez nem illő reflekszióknak ne adhasson helyet. Hát nem vakmerő gondolat náluuk Zalamegyében, Zalaegerszegen arra gondolni, hogy a város elnézését a megye üsse helyre! Arra várni, hogy a vármegye nem 24x62000 K, hanem csak egy fillérnyi értékű jóindulatot is tanúsítson a várossal szemben! Azaz, hogy legyünk csak türelemmel. Mielőtt e nevetségesség siralmas voltát kimutatnék, állapítsuk meg hogyan áll egymással szemben a megye és város. Igaz-é az, hogy köztük nincs semmi, csak nézeteltérés? Igaz-é az, h )gy a megye nem akadályozza a várost semmiben, csak a miben lehet ? Igaz-é, hogy a megye a város érdekeinek nem á!l útjában, csak a hol teheti? Például Nagykanizsa is csak azért akar mindenáron elszakadni, mint a Zala egyik nem régi vezérczikke ki untatta, mert a megye összes két városai, köztük Kanizsa is a leglojálisabb ellenzést tapasztalhatnak a megye részéről minden téren. Viszont előkelő helyeken nem csak légből kapott koholmánynak minősítik az ilyen feltevést, hanem megrovásban részesitik, a kik ekként háborítják a megye és város, alispál és polgármester békés egyetértését, melybt az egyedüli disharmonia az újságok réréa kerül bele s azokat, akik kételkednek abbaa, hogy az alispánt a város mellett (ragy ellen?) tanúsított magatartásában kizárólag a jóindulat vezeti. Hát most itt az idő a jóindulat kimutatására s kíváncsiak vagyunk, vájjon a megyei jóváhagyás aikalmával nehéz lesz é szatírát nem írni a megyei jóindulatról ég egyék ilyen történetekről Mindenesetre nem tréfa, nem játék a dolog. Nagyon komoly, nagy fontosságú kérdés ez, melynél a megyén már nem lehet enyhítő körülményül betudni, hogy nem vetetU fel senki. Mert íme szóvá tettük s most videant consules . . . («<j.) Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikas példával, D dk Ferencczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról vau szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részért faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk lel Zalaegerszegem Mert ebben a három magyar megyébeo kiválé erö van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat tanulmányozásokat kell tennünk, vdatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekről a taldható adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hiriaptársak is. Adatok. V. Aodrásbidán Nagy Lás-ló birtokán lakik Nagy István gulyás, aki olyan figurákra kifaragott pálczával jár a za'aegorszegi vásárra, hogy akármelyik dandy megirigyelhetné. Nagy Istvánnak egy hasonnevű 10 éves gyermeke már kezdi az ilyen botok faragását beleoltott ösi szelleme szerint. Ez a botfaragás, megjegyzem, legáltalánosabb. Legtöbb ember és gyermek ezt tudja csinálni. Jellegzetes, sőt elmaradhatatlan dombormű, a boton a kígyó, — tölgy falevél, makk, mókus pásztorember bottal s a tarisznyával. — Szíveskedjenek a tudósitók röviden jelezni azt is, hogy az illetők, micsoda fajta szerszámot faragnak legnagyobb kedvvel s a kéazitméuyre milyen fajta czifraságot szoktak faragni legjobb kedvvel és buzgalommal. Lapu k o vasóí szamara a mai számhoz postauialványt csatoltunk, hogy aj előfizetést annál könvebben eszközölhessék. Kérjük tehát használják fót az utalványt az esetleges iiátrálékok elküldésére is. jutányos ároi>, friss és /oltott mész 1 szintéi r W™?™ jgrünbauni jperenznél egei?s/eg KossuUi-utea
