Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-10 / 6. szám

XI. év. Zalaegerszeg, 8310, február 10. 6, siám, tfííiat'ai ár : évre t tor. Oá f ,- él Híd 2 ksí 04 f SWtg társ 1 kor. 04 f száss S fillér. Hi def-B a dija tnesregyezta Nylltf'r r ora I avt Szerkesztősig í a kiadóyatsl; Eoísnth atü.» 43 tírerkeüzti ZL Hox^-v-ábtilhi. Lajos Munlcatársai;: ( LBKGYJilL FaBKNCZ V BORBÉLY QYÖHGY iiptnUidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szíveskedjenek olvasóink az 1910. évi előfizetést s még inkább az esetleges hátralékokat beküldeni, hogy a lap küldésének semmi akadálya se legyen. Vannak pessimistdk és vannak optimisták. Nem vizsgáljuk a világról alkotott fölfogásukat, azzal sem törődünk e helyen, hogy a vallások és a theologiájuk mibeu külömbözik, de az mindenkit érdekel, hogy a pessimista az olyan ember, a ki mindent rossz szinben lát és rosszra magyaráz, optimista az, aki mindent jóra tud magyarázni. Ha a magán-ember a maga dolgát mindig rossz szinben látja, végül olyan szerencsétlenné lesz, hogy nem találja nyugtát sehol, fia a közügyekben. munkálkodó emberről csak rosszat tesszünk föl, akkor elveszítjük az emberek iránti bizalmunkat és elvesszük a legjobb indulatu ember kedvét is. Ne feledjük, hogy a bizalom kötelező, vagyis még a különben gonosz szándékú ember is magába száll s snem él vissza bizalmuakkal.« Dr. Boros György. „Egy orvos." (ii.) „A magyar tüdó'rész.e:eknek olyan gyógyítási m^dra van szliksígök, mely nem kerül sok pénzbe." Van egy kitűnő, okos szokás-törvényünk, amely azt mondja, hogy a tőrvény nemtudásával nem védekezhetik az ember. Ez azért okos dolog, mert a törvényt és a büntető szakaszokat rendesen épelméjű és logikus gondolkozású emberek csinálják; a közönség nagy része szintén ép elméjű, logikus gondolkozású s tudja, mi a helyes cselekedet és annak mi a következménye, a tudja, mi a rosz cselekedet s mi annak a következménye. Gondolkozása megegyezik a törvényhozóéval Felesleges is neki a törvény. Ismeri anélkül, hogy valaha olvasta volna, avagy anélkül, hogy olvasni tudna is Mindenki tudja, hogy az apját, sőt a szomszédját sem szabad megölnie. A rómaiak ezt nem is vették be a törvénykönyvbe. Nem hitték, hogy ez megtörténhessék. Ez esetben igazán nem is kell védekeznie a törvénynek nemtudasával. Csakhogy ezek a törvények erkölcsi tartalmúak s lélektani forrásból fakadtak. Van azonban egy kitűnően szigorú és ostoba szokás-törvényünk, amely azt mondja, hogy a törvény nemtudásával senki sem védekezhetik. Még ott sem, a hol adminisztratív törvényről van szó. Ez pedig már egészen más, mint az előbbi. Holott, valamint az előbbi lélektani törvénjnél a törvényhozó és néptömeg egyenlően tudósok, akképpen itt az adminisztratív törvénynél a törvényhozó és néptömeg szintén egyenlően — butaságban szenvednek. A falusi ember kirakja a trágyadombot a kerítésen kivül. Kimegy a hatósagnak ezerkaru közege s megbünteti, mert a trágyadömb ott kolerát csinál. Ka két arasszal beljebb rakja a sövény kerítésen belől: nem büntetik meg. Akkor már nem csinál kolerát. De honnan a mennydörgős menykőből tudja az a szegény falusi ember, hogy miből lesz a kolera? s piáne, hegy a sővénykeritésen kivül vau kolera és belül már nincs! Kiváltképen az adminisztratív törvényeket bizonyisten meg kell ismertetni az emberekkel. Addig nem szabad büntetni. Kifüggesztik ugyan a törvényt néha, néhol, a falnsbiró kapujára, hadd olvassa el az is, aki soha sem járt iskolába. Sokhelyen jobban is teszi a gyermek, ha nem jár iskolába. Nem tanulja rneg ugyan a betűvetést, de nem is pusztul el tüdó'vészben 20 éves korában. Vannak iskolák, ahol néfry-öt ember számára elégséges szobában 40—50, sőt uéha száz gyermek is nyüzsög, mint romlott sajtban a Hogyan büntethetik meg azt az embert, amelyik nem olvassa el, mert nem olvashatja el a kapura kiszögezett törvényt, talán csak hirdetményt? Az ujabb idők humanismusa, s némelyik humánus hatósági tag enyhit valamit a dolgon. De általában ugy vagyunk berendezkedve, hogy előzetes megmagyarárás, tanítás, felvilágosítás helyett a kir. törvényszéket nem is emlitve, jön a kisbiró, rendesen egy hosszú pálczával, az ütés jelvényével, aztán jön a biró, jön a fináncz, jön a rendőr, a zsandár, a jegyző, a szolgabíró, a főszolgabíró, az alispán, — s ezek mind büntetnek. Kötelességük. Hivataluk alapjában csak a büntetés. A szegény embernek kocsonya lesz a lelke s előre reszket, ha „ur

u jön a faluba. Abban csak paragrafust, botot és sistergő istennyilát lát, nem embert. A törvény csak botról gondoskodik. Tömlöczre vetik a napszámos asszonyt, ha a gyermeke tűzzel vagy forróvizzel elégette magát, mig ő a mezőn dolgozott, Megbüntetik a gazdát, ha nem meszelte be a disznóólat, avagy ha kijebb rakta a trágyadombot. Nem kerüli el a bajt az sem, aki a halálesetet elfelejtette bejelenteni. Hiszen az a fő. Az élők a pokolba, a holtak a menyországba mehetnek. De a bejelentés a fődolog. Magyarországban pl. 1907-ben a belügyminiszter jelentése szerint épen hatvanötezerszázhuszonöt ember ment a menyországba tüdővészes állapotban. De mindeniket bejelentették. Ali right! Mehet. Minden rendben van. Különös! Mért nem büntetik meg annak a 65125 halottnak a hozzátartozóit, azért, hogy nem ügyeltek atyjafiaknak az egészségökre? Hiszen van, kell ienni egészségügyi tőrvénynek is. Ott van a disznóól bemeszelésére szóló törvény. Az egészségügyi, vagyis életi törvény sokkal fontosabb, mint a politikai, közigazgatási és erkölcs-bünügyi tőrvény. S erre az egészségi-életi tőrvényre is jogosult lehetüe az a törvőny, hogy a törvény nemtudásával senki sem védekezhetik. Hát akkor mért nem büntetik mfg azt a hatvanötezerszázhuszonöt embert, akik túlvilágra engedték menni atyjafiaikat ? — Egy év alatt. Ez is iehet törvény. Mert hiszen ha Verbó'czy a a lopásnak, az emberölésnek s talán még a disznóól be nem meszelésének is a bűnét tudta mérlegelni: az én Sgy orvosom is tudja mérlegelni a halál hátrányait s az élet előnyeit, sőt tudják húszan, százan, akik az egészségügynek törvényhozói lehetnek. De jó, hogy a hatvanötezereket nem büntetik meg. Erkölcstelen törvény volna az. Előbb meg kell tanítani, fő 1 kell világosítani az embereket. /z utat megkell mutatni, az emberek szemét ki kell nyitni; fáklyát keli elől vinni, vezetni kell elő), nem hátul bottal ütni. Az egészségügyi törvényt igy képzeli az „Egy orvos" és igy szándékszik életbeíéptetni, mikor nagyéríékü czikksorozatát irja s azt könyv alakjában is ki akarja adni — a magyar nép számára. Reformatori munka. Előbb jöjjön a tanítás s azután a büntetés, ha szükség van rá. Ugy gondolja az Egy orvos, hogy ezt a szegény, ezt a kurtalé'egzetü beteges magyar nemzetet gyógyítani és erősíteni kel?, nem bottal ütni és gyilokkal gyöngíteni. — Oh istenem, hiszen elég részünk volt már bitólákon s hóhérbárd alatt vérzeni. Azt akarja az Egy orvos, hogy orvosságot találjon rövid lélegzetvételére a magyar; még pedig a magyar föld füvében találja meg azt, minél kevesebb költséggel. A magyar nemzetnek életét, vérét és pénzét akarja kimélni az Egy orvos, a jegyzett jelmondat szerint is: „A magyarnak olyan orvosságra van szüksége, mely nem kerül sok költségbe." S a magyar nép megtalalja a magyar föld füvében ezt az orvosságot, ha a kiadandó könyvet olvashatja. Ezért óhajtom én, )ioyy a magyar kormány terjessze el ezt a tudományos tartalmú én költői népszerű könyvet millió meg millió példányban a magyar nép között. Borbély György. 3 Z _A. IB O B IE3 L A különlegességi árxxliáLza. megnyílik: 1910 február hóban ZALABG-ERSZEO-E1T, Kazmcy-tér (Komm-ház)