Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-15 / 50. szám

XI. év lelMgtrgaeg, 1910. deciember 15 50 szám. KlMiotéii ár : %7 érrt 4 kot 64 f m 6m 2 kor 04 f N«I7«ár« 1 kor. 04 f Ser** »áa 8 fillér. Bzerkefiztii Z_ Hox-^rá-tlzL Lajos J^Tx-n lratérsaJs • { Hirdetés k dij* megegyezés 3zeri«t. Nyilttér ior* i Szerkesztőség és kitdóvatai . Kossuth-atcí» 43 XJ H ÍN" Gr "5TE Hl FBRENCSi BORBÉL GTÖRQ £ Uptulaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Egyke. A lapok most már állandó egyke rovatot tarthatnak fent, mert különösen a Dunántúlban ijesztő módon bódit ez a rendszer. Gondolkodóba esnek most lent is, fent is, hogy mi lesz a magyarból, ha ez állandó szokássá válik minden családban. E hóban volt Kaposváron egy ankett, melyen a módot keresik, hogy hogyan is kellene útját vágni annak a nemzet pusztító hóbortnak, melynek egyke nevet adtak. Nálunk az ankettek csak bankettal szoktak végződni, melynek hajtása csak ép oly virágot terem, mint a magyar tulipán. A kibontakozási módot nem ott kell keresni, hogy az egyes családokat, kik nyilvánvalóiag számításból] tagjai a veszedelmes szektának, hogy azokat megfigyeljük, vagy azokra a szószékről szép beszéddel hassunk. A helyes módot csak kizárólag az állammal közösen lehetne megtalálni s biztos sikerre vinni. Én mint többszörös családapa a mai nehéz viszonyok között egy cseppet sem csodálko zom azon, ha valaki az egykének a híve. Ha valaki a mai viszonyok között csekély anyagi jövedelmét meghaladólag több gyermeknek boldog apja, az már teljesen elveszett ember. A szegény apának első gondja reggel, hogy gyermekeit reggeli után tisztességes ruhában iskolába küldje, mert most már négy középiskola nélkül még iparos tanoncz sem lehet. Az iskolából nagyon sok gyermeket küldenek haza azért, mert még a tandijat nem vitte meg. Elképzelhetni annak a szegény gondteljes több gyermekes apának érzését, ki gyermekeiért a csillagokat lehozná a magas égboltról, mikor gyermeke azért állított haza, hogy addig nem szabad az iskolába mennie, mig a tandijat meg nem vitte. A sok közül ez csak az egyik, ami már az állam terhére Írandó. Az iskolában ugyancsak a családapák terhére azt mondhatnám, hogy minden évben ujabb bővített kiadás czimen mindig más és más tankönyvek jelennek meg csak azért, nehogy a szegény apa esetleg azt kisebb fia számára a következő évben megtakaríthassa. Nem szólok még arról a sok mindenféle rettenetes füzet és egyéb dolgokról, mi naponta 70—80 fillérjébe kerül a szülőnek, mi öszszegezve egy év leforgása alatt egy akkora tőkére növi ki magát, mi egyenesen a család gyomrának rovására megy. Francziaországban az „egyke" rendszer megszüntetésére az állam minden lehetőt elkövet, mert a számadatok fényesen igazolják, hogy a halálozások száma nagyobb, mint az uj szülötleké. Az állam nemcsak tandíjmentességben részesiti a több gyermekes családapákat, hanem ingyen könyveket és tanszereket kapnak s végül aió kedvezményben van részük, sőt még bizonyos arányú pótlékot is élveznek. Nálunk a tul elcsaládosodott. apáknak helyzete nemaddig elviselhetetlen lesz. Nincsenek itt tekintettel arra, hogy bírja é az apa vagy sem a családfentartási terheket, de adóba azért még a kisded alól a vánkost elviszik. A fentebb érintett okok pedig egy családnál csak a kisebb részét érinti. Hol van a család ruházkodása és annak a mindennapi imába foglalt kenyere. A mai nehéz társadalmi életben a helyét betölteni akaró szegény családapa idő előtt megöregszik s belefárad a végnélküli küzdésbe s gyermekei egyebet nom hallanak, mint az örökös létért való küzdelemről panaszkodni, mit magának jól megjegyez s azt az életben annak idején értékesiti s ez is egy ujabb köve lesz annak a szektának, mit „egykének" nevezünk. Ha jól körül tekintünk, megfogunk győződni arról, hogy ma már minden reálisan gondolkozó családnak csak egy, esetleg két gyermeke van. Igaz, hogy sokszor azon csodálkoztam jó magam is, hogy hogyan lehet az, hogy azoknak csak egy született, mig engem minden óhajtásom ellenére hattal áldott meg a teremtő. A múltban nem találtam soknak a hatos számot, mert negyven krajczár volt egy kiló hus. De ma önkénytelenül is elvben hive lettem annak a bizonyos egykének, mert belátom, aki ma tisztességesen élni akar, annak a két gyermek már fényűzés. A tisztességes családoknál a gyermekek fogyó félben vannak. A törvénytelen gyermekek száma pedig ijesztő módon szaporodik s tölti a lelencz házakat s később a javitó intézeteket és végül a börtönöket. r,z állam humanizmusból felöleli a törvényteleneket, mig a törvényes szülőkről teljesen megfeledkezik. Az előbbieket nevelteti s kedvezményben részesiti, mig az utóbbiaktól a taníttatást is megvonja, ha arra pénzük nincs. A tulcsaládosodott szülő kénytelen gyermekét az első vagy második középosztályból kifogni s azt valami iparos tanoneznak adni, ki a legtöbb esetben nem válik be, mert mégis egy jobb családból származó gyermek ha felnő, szeretne apjához hasonló loteiner lenni, ami képzettség hijján nem lehet s lesz belőle proletár. Tessék igen tisztelt ankettozó uraim a fentiek értelmében az államnál az agglegény és fényűzés adók behozatalát sürgetni s annak jövedelmét ne hadihajókra, hanem az „egyke" megszüntetését czélzó üdvös intézményre fordítani, addig mig késő nem lesz. A rozsda Szlavóniai képek. Olyan világban élek, hol két nemzet küzd jövőjéért, hol mindkettő át van hatva a szervezkedés, az erőteljes kulturális, társadalmi élet szükségességétől. Községünkben, mely ezelőtt néhány évtizeddel egy cseppet sem állott felette « kisebb balkáni falvaknak, ma vízvezeték, aszfalt, villanyvilágítás van. Magyar iskola kilenez tanerővel működik, mig a horvát népiskolában hat tauitó, a szintén horvát felső népiskolában pedig négy tanerő dolgozik. A fokozatosan fejlesztett felső népiskola tanszerekben szűkölködött. A két horvát iskola tantestülete együttesen társadalmi akcziót indított ai iskola felszerelésének javára. Gyüjtóivet köröztek, melyen összegyűlt a czélra nyolezszáz korona, most a legutóbb deczember 7-én tánczmulatságot rendeztek, melyre társadalmi állásra, nemzetiségre való tekintet nélkül meghívtak mindenkit. Dicséret és elismerés a horvát kartársaknak, a mulatság iránt a közönség érdeklődését ugy faltudták csigázni, hogy már hetekkel előzőleg a társaságban másról nem beszéltek, mint a mulatságról. És tényleg a mulatságot nagyon' ügyesen és szórakoztatóan rendezték. Volt ott vásár, tombola stb. ilyen dolog. De azért az embert nem pumpolták meg. Egy virigért adott mindenki annjit, amennyit akart. Egy pohár pezsgő hatvan fillér volt, egy felvágottat hetven fillérért kaptunk. A tánczmulatságot színielőadás előzte meg, melyben a felső népiskola tanulói szerepeltek. A kis apróságok oly kedvesen mozogtak a színpadon, hogy a közönség határozott rokonszenvét érdemelték ki. Később megkezdődött a táncz. Most időm és alkalmam volt körülnézni. A vásárban árusító hölgyek fele magyar volt. A tánezoló fiatalemberek nyolezvan százaléka magyar volt. Szünóra alatt az asztalok között sétálva vagy magyar, vagy német szót hallottam, horvátot igen keveset. S mégis a zenét katonabanda szolgálta, a reggel négy óráig tartó táncz alatt a csárdásnak hire hamva sem volt. Egyik magyar fiatalember a karmestert felkérte, hogy csárdást játszanak. A karmester csak ennyit mondott: »Hier ist das csárdás nicht erlaubt.* Összejött ez estén nem kis részben magyar ajándékok révén, magyar ember pénzéből ezernégyszáz korona és kénytelenek voltunk kizárólag valczert, bosztont és polkát tánczolni. Kólót a szerbek nemzeti tánczát nem tánczolják a horvát szerbek, mert annyira nem hazafiak, hogy a saját testvérnemzetük valóban szép nemzeti tánczát kultiválják, hanem csak oly mértékben haza fiak. hogy a magyar tánezot száműzik. Mikor ezeu az éjjelen a hojvát ir-kola javára mulattunk reggel ot óráig, elmentünk haza aludni. Reggel már nyolez órakor várt bennünket a kocsi és mi magyar tanítók vittük a környékbeli magyarságnak a Julián-kalandáriumot. A jó, üde, reggeli levegőn helyrejöttünk. Jó két órai kocsikázás után elértünk egy faluba, melyben tudomásunk szerint kellett magyar embernek lenni. Leszállunk a korcsma előtt, bemegyünk. Horvát nyelven érdeklődünk egy ember után. A korcsmáros természetesen horvátul válaszol. Közben bejön a kocsisunk, beszél velüDk magyarul. Erre a korcsmáros is tiszta kiejtéssel beszél velünk magyarul. Kérdezzük, hol tanult magyarul ? »A zsidó kérem minden nyelvet beszél* volt a jellemző felelet. Bemegyünk a keresett magyar udvarára, üreg mosolygós képű bácsi fogad bennünket magyar szóval. Kérdésünkre honnan jött ide, azt felelte, hogy Baranyából. Beszélgetésünk közben megtudjuk, hogy harminezhat esztendeje lakik e házban. Mikor magyar voltára hivatkozunk, azt feleli, hogy ö sváb, de tud magyarul is. Szégyenpír futotta el arezomat. A horvát sovinizmus itt igy átjárja még a jlevegőt is, hogy a magyar szülők gyermeke, ki magyarul kifogástalanul beszél faggatásomra idegesen takad ki: »Hát tehetek én arról, hogy Szlavóniában születtem ?" Nem vallja magát horvátnak, de respektálja a horvát felfogást. Ez a magya'országi születési, magyarul kitűnően beszélő »sváb« pedig hangsúlyozza, hogy nem magyar, de sváb. Ez kérem a magyar