Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-10 / 45. szám

XI. év Z«l«e|ir»ieq, I9IO. november 10. 44. szám. XlfifixttéM ár : «C7 érre i kor. 04 f Fél érra 2 kot. 04 f N«i7*d" 1 kor. 04 f Sfyw szia 8 fillér. Hirdetéstk dija megegyezés szériát. Nyilttér tora i v^i Szerkesztőség és kiadóvatai: Kossuth-atcsa 43. SserlcasEti Z. IE3Io3r-\7-át"b!tL Lajos Tvatáraak:: LENGTELFERENCZ BORBOLT GTÖBG 2" laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Arabiai számok. 427000. Ezek azok az arabiai számok. És egyúttal a magyar tanügynek a számai. 427000 gyermek nem jár iskolába Magyarországon. Az araboknak a szamjaik ezek s Arábiának sivatagjain a szabad beduinok ezek a gyermekek. Es mi csufoljuk a perzsa saht, hogy roszszul fogja a kanalat. És hetvenkedünk azzal, hogy mi kultur nemzet vagyunk. Négyszázhuszonhétezer gyermek nem jár iskolába. Jól teszik. Ha odamennek, néhol 100-an, 150-en zsúfolódnak össze, m

;nt a hering, egy 4—5 méteres szobában, vagy ólban. S fulladoznak a légenyben. Már pedig első az élet, ha vadan is. Láthattunk olyan termeket, melyek kiszolgálták a kocsmai üzletet, de a részeg emberek is otthagyták; szolgált a rendőrségnek tanyájául, majd odazárták a csirkefogókat, de ezeknek is féltették az életöket s kivitték onnan; lovakat nem mertek odatenni, ezek kirúgják az oldalát s összeomlik az épület; malaczoknak sem lehetett jó, mert ezekre is rászakadhat, az állat pedig drága : bevitték oda az iskola ifjúságát, egy-két oszloppal megtámogatva az épületet. z iskola alábbvaló a kutyák házánál. A tolvajoknak márvány palotákat építenek börtönül. „Te sem termettél jó szakácsnak jó Magyarorszagom. Egyik felét elégeted a húsnak, másik felét nyersen hagyod. Egyik embered éhen hal, s másik a zsirba fullad." Néha-néha arról is beszélnek, hogy mit egyenek a tanitók. Képek vonulnak el szemem előtt, néha irtózatos képek. S nem is kell messzire menni a képekért. Tanitók, tanárok hat, nyolcz, tiz, tizenkéttagu családot tartanak fenn 1, 2, 3, 4 ezer koronákból. Hogy legyen a jóllakott embereknek czélt&blájuk is, melyen röhöghessenek. Ez a magyar tanügy a második fajta arabs számaival. És elvonul szemem előtt egy kép, egy határszéli kép, egy szlavóniai kép, derülten, mosolyogva, boldogságot hirdetve s minél derültebb, annál fájdalmasabb sebet döf belém. Épen a mult heticzikkében mutatja fel ezt a derült képet egy Szlavóniában lakó sorsosom. Milyen küzdelmet küzdenek ők az ellenséggel szemben magyarságunk szent ügyéért! De milyen nagy szeretettel és lelkesedéssel dolgoznak! Hogyan hisznek, remélnek, biznak! biztatnak és lelkesítenek minket is, hogy ne féljünk, mert nem fog elveszni ott egy szemernyi magyar sem, ők őrt állanak utolsó csepp vérökkel is! Nem ismerem, még ifjú ember lehet, nem tudja ez a szlavóniai barátom, hogy szükséges kapczának tartják a magyar tanügyet a nemzet lábára csavarva, hogy melegítse a honszerelmet á ne engedje kiapadni a vért. Tudhatná pedig, hogy lenézi a tanítót a pap, a földbirtokos, a jegyző, a szolgabíró — városon pedig tkannyi lenézője is van a magyar tanügynek. Nem csuda. Sovány állat. S hogy még jobban soványodjék, a rossz kocsis azt a lovat üti legjobban, a melyik legjobban huz. De hogy ne csak képekben beszéljek, beszélek számokban is. Itt egy kis összehasonlítás. Hogy táplálják a tanügyet nálunk és más országokban, Poroszországban (specziálisan Berlinben) a kezdőfizetés és lakáspénz együttvéve, a mi péuzértékünkben 3240 korona + 1440 korona = 4680 korona. A lakáspénzből, a királyi intézeteknél eltöltött szolgálat után 960 korona a nrugdijba is beszámitódik; mig a községi középiskoláknál az egész lakáspénz beleszánaitódik a nyugdíjba. Ugyanitt a végső fizetés lakáspénzzel együtt 10.200 korona. Huszonegy évi szolgálat után minden tanár eléri a maximális fizetést. Hamburgban a lakáspénzzel egyesitett kezdő fizetés 4800 kor.; a végső fizetés pedig 10.800 korona. Szászországban a kezdő fizetés (lakáspénzzel együtt) 4896 korona; a legmagasabb pedig 9216 korona. Ausztriában (specziálisan Bécsben) a kezdő törzsfizetés a lakáspénzzel együtt 2800 korona + 1200 korona = 4000 kor. A végső fizetés pedig a likáspénz nélkül 7810 korona. Nálunk ellenben a lakáspénzzel egyesített kezdőfizetés (Budapesten) 2600 korona + 1000 korona = 3600 korona, a legmagasabb fizetés pedig, ha néhány év múlva a folyton megígért fizetésrendezés megtörténik, lakáspénzzel együtt 8600 korona lesz. — Hát a vidék! Németországban és Ausztriában tehát már rég óta jóval magasabb a középiskolai tanárok kezdőfizetése, nemkülönben végső fizetése is, annál a fizetésnél, amelyet a mi tanárainknak folyton csak ígérnek. Ez a magyar tanügy. S az is magyar tanügy, hogy 427 ezer gyermek nem jár iskolába. Logikusan összefüggenek ezek. Ostoros. Ószi köd. (V.) Az elmúlt évszázad utolsó tizedében egy sajátságos világszellem kezdett terjedni. Mint minden eszmeáramlat, ez is Francziaországból indult és az elmés francziák »fin de siecle«-nek, a század végének nevezték el, ezt az izgatott, háborgó uj társadalmi formácziókra törekvő szellemet, művészeti irányt, társadalmi szokásokat, melyeket meglehetős betegnek, zavartnak látott már kezdetétől az egészséges és az éber szem. Azt hittük a haldokló századdal ennek az eszmeáramlatnak vége lesz. Az irodalomban a durva naturalismus, a művészetben a seczessió, a simbolizmus, a társadalmi modorban neurasteniás nyegleség, még a zenében is az afrikai vadtörzsek disszonáns akkordjai, az erkölcsök széditö esése és értékének alacsony valutája, az egyéni és szervozett körök követelései, e mellett a fényűzés kimondhatatlan foka és az elviselhetetlen drágaság, vele együtt a munkaszeretet csökkenése Impressziók halottak estejérj. Hát ősz van újra! A falevelek Haldokolva a földre peregnek. Hajnal hasadtán a fülemile A hűs magányt többé nem zengi be. Halotti csend . . . Csak néha, néha szól Egy-egy megkésett nóta valanol . . . Azután ismét minden néma lesz — Siess szeretni, galambom, siess! Oda a fény, az illat, a sugár, Oda a zsongó, a tüzszemü nyár, Oda a sok szép kedves kis virág; A piros rózsák, szagos rezedák . . . A tar mezőn, a hervadt koszorún Csak a kikerics nyil, nagy szomorún, De maholnap már ez is oda lesz . . . Siess szeretni, galambom, siess! Siess szeretni . . . Rohan az idő . . . És mögöttünk az árnyék egyre nő. Ne késsünk. Mert mindkettőnk ifjú bár, Elfogy a fény, az illat, a sugár . . . És szivünkön, mint hervadt koszorún Csak a mult fog nyilni szomorún, Mig a mi szép nyarunk is oda vesz: Siess szeretni, galambom, siess! Ha majd észrevétlen elközelg a vég, Sorvasztó lázam is lassacskán kiég S megvált az örök csend, a nagy nyugalom, HarezíMm után majd némán alhatom, Hóbortos arczom, mely annyit kaczagott Mozdulatlan sárga szoborrá fagyott S a halál vigyorgó tűz szeme gyanánt Pislog majd fejemnél sárga gyertya Ián?. Te eljössz tudom, hogy igy, meghalva láss . Be csodás is lessz majd e találkozás! . . . Lázas kék szemed majd némán rám tapad, S nézed . . . nézed hosszan sárga ajkamat, Mely ezerszer csókolt s vétkezett veled S nem súghat többé már szerelmet neked. Megsiratsz-e mond, vagy majd megátkozol, Ha velem utolszor, igy találkozol? Pubi. Dorkámnak. — D. Pr. Ny. M. — Talán kevesen tudják, hogy a költő a feketahegyek országának, Montenegrónak czárja. A szerző. Nem mind arany, ami fénylik Es a trón nem heverő hely ! Ül azon is boldogtalan — Kicsi lányom, hidd el, hidd el! Korona is, bármi fényes! Tövisből van sokszor fonva. Elégedett, boldog királyt Nem ismer ám, csak a monda! Ám a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozol, csöndben, titkon, Tiszteségben s — Istent féled. Fordította: Szátzy István.