Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-03 / 44. szám

XI. év. ZaSaefloraxofljISIIO. november 3. 44. számi* Sjsertesztd ( Xj E JST Gr Xü FBEENC2 M-aulcatársafe = bOEBÉL "3T G- ÖEQ 5T laptnlajdonos. Elöflietési ir : ágy érre 4 kor 04 f fél éwr§ 2 kor 04 f N»gj«dr« 1 bor 04 f Sbjoí szá» 8 fiilér. Szerkesztőség és kiadóvata.: Kossuth-ntcra 43 Hirdetíssk dija megegyezés 3zerist. Nyilttfr sora i ÍAI MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ismét a „drága hus." (Y.) Hogy mi lesz közönséges élelmezési kérdésekből, ha azt a politika veszi kezelése alá, most látjuk megható és megdöbbentő módon. Semmi kedvünk kiengedni azt a kérdést a miga köréből és mert semmi bizalmunk sincs abban, hogy a hus drágaságot meg lehet szüntetni tiltakozó menetekkel: hagy ;uk csak ezt az unott formáját az eszme propagálásának Bécsnek. Most előrántják a hust. Pedig az általános drágaság között, nem is a hus az elviselhetetlenül drága. A nagy kalap, a boa, az utitáskaszerü ridikül mindezeknél drágább. Drága a lakás és holmijai, a ruha. Az élelmiszerek szertelen drágaságára csak azért figyelünk ma jobban, mert az általános drágaság közepette nagyon szőrit a — csizma, Azt mondják, hogy mi mindet kifele veszüuk. A gazdák Bécsbe szállítják a hizott ökröt, azért drága minálunk itthon a hus. De hiszen Bécs jajgat leginkább! És kiabal az argentinjai húsért, amelynek első próbaszállitásanál kitűnt kettő; egyik, hogy az argentiniai hus élvezhetetlen, másik pedig az, hogy csak négy fillérrel olcsóbb a bécsi mészárszékeken jegyzett leves húsnál. Az argentiniai hus tehát már befagyott. Aligha fogják törni magukat az emberek Bécsben is. De hát hogyan állunk húskivitelünkkel? Mindössze 421.642 szarvasmarhát vittek ki a mult évben hazánkból. A kiviteli többlet értékben 28 millió korona De mar előre jelezhető, hogy a kivitel ebben az évben nem fog növekedni, mert tenyésztésünk az évek Gondolatok a tanításról és nevelésről. Irta: Berkovics Ignácz áll. tanitó Zalaegerszeg. Minden kornak van jellemző törekvése. Korunk az anyagi és szellemi átalakulás kora, melynek égető kérdései vannak, u. m. a nevelés szent •gye, mert ez képezi feltételező alapját a legszabadabb elvű emberi törekvésnek. Tehát egyedül a czélszerü nevelés van hivatva arra, hogy vissza terelje a helyes útra a fékevesztett tirsadalmi életet. Igen, a nevelés, mely az egyént, a vallás ós •emzetiség különbség nélküli összes emberiséget, restaurálni képes, mert az emberi ném múlik és ujul szüntelen, mely által ujabb korszakba léphet át; értem az ifjú nemzedék helyes nevelése folytán. Egy bölcsész ugy nyilatkozott: »3okat töprenkedtem a felett, mi lenne képes uj alakba önteni az egész emberiséget s ugy találtam: egyedül az ifjúság nevelése. Az ifjúság nevelése a legerősebb alapja az emberi boldogságnak*. Valóban az ifjú nemzedék helyes nevelése njjá teremthet s viszont annak vétkes eltorzitása menthetetlen sülyedést, kétségbeejtő enyészést eredményez Ha megkérdeznék az egykor virágzott és a hatalom szóditő magaslatán álló és büszkélkedő nemzeteket, ugyan mondják meg nekünk hanyatlásuk és bukásuk voltaképeni okát, nem felelhetnének egyebet, csak azt: elgyengültünk, elbuktunk, mert nevelésünk elgyengitett, elbuktatott, de legóta mutatkozó takarmány hiány miatt visszaesőben van s most a földmivelésügyi minisztérium programmja is az, hogy a gazdáknak tenyésztésüket kell szaporítani, nem a mészárszékek számára állatot nevelni. Friss hus, leölt szárnyas és szalonna kivitelünk a mult évben kiviteli többletet mutat. 38 milliónál többet, mini az előtt öt évvel; de ez természetesen a fejlődés és a nemzeti több-termelés számlájára írandó. Ez az emelkedés éppen nem okozhatja a drágaságot. Legjobban az argentiniai hus bécsi első vásárja mutatja, hogy a hus termelés oly drága, hogy még az állattenyésztésben extensiv Argentína sem tud velünk árakban az ő fagyasztott busával konkurálni, ha csak veszteségre dolgozni nem akar. Már pedig feltehető, hogy a milliárdos hajóvállalat a mézes mázos madzag ismeret elvénél fogva az első bécsi szállítmány árát fölemelte volna, ha világos veszteség nélkül tehetné. A megélhetés viszonyai a kereset arányában igazodnak, Ha beletekintünk a 30-as évek városrendészeti piaczi árjegyzékeibe, nálunk a városházán is vannak errő jegyzőkönyvek, mikor a tanacs a mészárosokkal megállapította a font (húsárát): elképedünk, hogy micsoda olcsón éltek akkor az emberek! Mi voit akkor egy font hus ára? És mégis, bizony akkor sem főtt minden polgár fazekában más, mert az — drága volt. Az egy sein forint, egy váltó forint sok volt akkor egy magyar fontért, mert a váltóforint (a 40 krajczár) akkor <" riási summa volt. Más a mai korunk socziális kívánsága. A keresetnek megfelelő alkalmazkodása a piaczi drágasághoz. Megfizetjük mi azt a sok pénzt alább szomorú sorsunk legyen intelem a múltból, mely legilletékesebb tanítónk, hogy józan elvű nevelést mint a társadalmi erények, az értelmi és kedélyi, a polgári és vallási műveltség gondos dajkáját, mintáz erkölcsöknek édes ápolóanyját keggyel becsüljétek, ha idő előtt nem akartok eltűnni bukással az élet színpadjáról. Hogy a felvett kérdések körüli vizsgálódások alaposak legyenek, első kérdés önmagunkhoz nem lehet más, mint hogy mi a nevelés togalmi tekintetben? A hány német, franczia és kebelünkbeli paedagogust olvasgatva megfigyeltem, e kérdésre annyiféle zavarba ejtő feleletet nyertem. Valóban kü önös, hogy paedagogjaink között épen azon tekintetnél uralkodik bábeli zavar, melyaek szigorúan praecis körvonalazása a fődolog ez lévén conditió sine quo non-ja a további biztos és következetes haladásnak. E fogalom zavar, a mennyiben magamnak 30 évi tanítói tapasztalásaimból kifolyólag kimagyarázni képes voltam, főleg onnan származik, hogy némelyek csak a közelebbi, mások annak csak a távolabbi czéljára figyelnek. Hogy sokan a nevelés és tanitás fogalmi köreit cserélik össze, vagy éppen a*onositják, hogy bizonyos elvet tévesen felállítottczélhoz mérten definiálnak, s hogy vannak, kik az ember fogalmával egyoldalulag szeretnek elbánni, nem különböztetvén meg az ember kettős természetét s igy kénytelenek vagy az érzéki, vagy ami nemesebb, a szellemi természetet föláldozni a hogy végre némelyek a nevelést csak b zonyos agyes korra szorítják az ember életében. Kósza a napi eledelért; csak a kenyérkereső alkalmak javuljanak, csak a fényűzésnek ez a szertelen kultusza ne uralkodjék a korgó gyomrunk rovására. Mire kel! Pápán a színészet? A »Modern Dunántul«-ban, ebben az érdekesen, és a mi a fő, tartalmasan szerkesztett uj társadalmi hetilapban olvastuk az alábbi sorokat, melyeket minthogy tudomásunk szerint Szalkay társulata a tavasz folyamán városunkba is ellátogat, mint minket is érdeklőt, minden megjegyzés nélkül, egész terjedelmében közlünk: Színikritika. Pápán a mult hét végén kezdte meg előadásait Szalkay igazgató színtársulata. Az igazgatót ismerjük régebbről, társulata sok tagját is, kik elég garancziát nyújtanak arra, hogy nem ripacstársulatról van szó s nem is olyaténról, mely főfoglalkozásának, a prostitutiónak eltakarására játszik, csak a lámpasor előtt. Épen azért a legnagyobb megütödéssel és őszinte felindulással olvastuk azt a kirívóan léha és durva hangú karczolatot, mely a »Pápai Közlöny® október 9-i számában megjelent. Pipa, ez a fejlődő kereskedelmü város mos* áll ott, hogy »intelligens« várossá váljék, hol talajra lelnek lriss szellemáramlatok, megvan a lakosságban az intellektuális hajlamú réteg sőt elmondhatjuk, hogy a város közönsége a maga egészében fejlettebb, mint, hogy a színésznőkben még mindig röpke szerelmek szabad prédáját sejtse és kiéhezett vadászszemmel birálja azokat, kik bár természetszerűleg könnyedebb, bohéméletet élnek — de nem azért vándorolnak Pápára, mert kiéheztek a pápai fiatalság szerelmére, hanem mert a vidéki kuturélet még gyenge ahhoz, hogy egy város tarthassa el őket. Idézünk néhány jellemző részletet az emiitett karczolatból. »Az újonnan szerződött tagok előzetes jó hírnevet biztositottak maguknak Losonczon, de ezen előzetes jőhirnevet nemcsak a hivatásra akarom törekvések, melyek a fogalom-meghatározás nagymunkájában definitiókkal teljesen elfogadható nyugvó ponttal nem szolgálhatnak. Legczélszerübb tehát tényleg szerény nézetem szerint mindenekelőtt az alapot, a szempontot, a melyre és a melyhez tanulmányaink adatai segélyével építhetünk, kijelölni ugy, hogy birjuk és használhassuk is azon kulcsot, melyet a vizsgálódás tágas mezőjére nyithatunk. Ezen alap pedig nem más, mint „nevelés tárgya" és személyes alanya, ti i. az ember, a miből önként foly, hogy a felvett forgalom-kérdés utáni nyomozásunk nem lehet más, mint tisztán psychologiai. Ez alapon és ily irányban fogok hát haladni. Az ember kettős egymással szorosan egyesült természetnek egysége, t. i. az érzéki és szellemi természetnek. Az ember szó fogalmát nem lehet tehát csak testben, vagy egyedül lélekben keresni. Mondhatom ugyan az emberről, hogy szellemi, vagy anyagi, mert hiszen mindkettő alkotó eleme, de nem mondhatom, hogy szellemi anyag, vagy hogy az anyagi szellem, következőleg azt sem, hogy az ember csupán test, vagy csupán lélek, de igenis, hogy e kettőnek sajátos vegyülete. A nevelésnek tehát ily értelemben kell kiterjednie, vagyis testére és lelkére egyaránt, annyival is inkább, mert azok között bizonyos kölcsönösség él, melyből a nevelés haszaos és sikeres eredményeket csak ugy produkálhat, ha párhuzamosan fejleszt. A testnek és léleknek együtt kell bontakozniok eredeti állapotokból, hogy együtt, egymás segélyével működhessenek, s hogy ha a kény-