Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-01 / 35. szám

1910. szeptember 1. M A G Y A. R PAIZS 3 érdemeket szerzett, hogy az emiitett vasút iránti óhajtásuk teljesítésére, az intézkedések miniszter ur által haladéktalanul meg fognak tétetni. Kelt Debreczenhen, május 2-án 1849. Kossuth Lajos az ország kormányzó elnöke. Miképp lehetünk hosszúéletűek ? Elbeszéli: Egy orvoB. LXXXI. (A hamisított tészta, bor, kávé.) A lisztet hamisítják krétával, márványporral sulypát és dolomitporral, homokkal és gipsszel. Izeket részint azért keverik a liszthez, hogy több legyen, részint, hogy fehérebb legyen. Hamisítják még a búzalisztet olcsóbb gabonafajokból örlött liszt keverésével. Minél alsóbbrendű valamely gab^nanemü, annál több benne a hamu és kevesebb a sikér. A búzalisztet szokták hamisítani árpa, rozs, zab, rizs és krumpliliszttel. Mérget tartalmazhat a liszt még azon esetben i«, ha saját gabonánkat őröljük meg, de megörlés előtt alkalmas rostákkal (triörökkel) nem tisztítottuk meg. Különösen mérges a liszt akkor, ha a gabonában sok konkoly maradt, melytől a kenyérnek szaga csipős, színe pedig kékesfekete. Ha a liszt szellőzetlen, nedves helyen áll, akkor benne a különböző gombafajok elszaporodnak. Ezek a keményítőt előbb czukorrá, majd tejsavvá, azntán vajsavvá, legvégül peptonná alakítják át. Ezen folyamat mellett pedig állandóan oly míreg képződik, melyet a tüdövészes kiheverni bajosan tud, ezen mérget élerrel lehet kimutatni. De nemcsak a nedves, hanem a tulszáraz levegő is ártalmára van a lisztnek. A lisztet soha betakarallan nem szabad hagyni, mert az igy szennyezett lisst is mérget tartalmazhat. A tésztanemüeken kívül leggyakrabban történik a borral való mérgezés, melynek az a veszedelmesebb alakja, amidőn az illető a gyomor tartalmát, a megmérgezett bort kihányni képtelen lévén, a mérgezés az egész bélhuzamon át pusztitólag, roncsolólag lép fel. A bor alkatrészei: viz, alkohol, borkősav, kivonatanyag, hamu. Fő alkatrész az alkohol. Az alkohol mintegy előkészíti az emberi testet arra, hogy a baktériumok bejussanak és ott elterjedjenek, mert az alkoholtól a szervezet ellenálló képessége csökken. Gyógyszerül legkiválóbb az altató vörösbor, mert benne tannin, csersav van. A tokaji borban lévő magasabbrendii alkoholok az idegrendszert jóleső érzést keltőleg zson itják. A legtöbb hamisítás a borral történik s mondhatjuk, hogy manapság tiszta bor nem igen kerül asztalunkra. Pedig a bor már magában véve is eléggé ártalmas, hát még a benne lévő idegen mérges anyagok. Ezek teszik tönkre az embert. Hiszen az egészséges gyomrú embert is tönkre teszi két deczi bor, melyet fuchsinnal, ólomczukorral és kozmás alkohollal (amil alkohollal) hamisították és ha ezt ezenkívül kénes savval, szaliczillal »megjavitották«. Ezért kell ehelyütt a tüdővészeseket óva intenem, hogy bort csakis feltétlen becsületes termelőtől és mástól senkitől se vegyenek. Ugyanilyen agyonhamisitott élvezeti czikk a kávé is. A nyers kávét hamisítják kenyérbéllel, tésztával, agyaggal, gipszszel ugy, hogy belőle kávébabszerü alakot sajtolnak, azután zöldes-sárgára festik. Hamisítják a pörkölt kávét is az előbb emiitett gurmából, mindkét kávé-nemnek festésére használják az indigó porát kurkuma-keverékkel, vagy a berlini kéket ugyancsak kurkumával, vasgálicz és rézgáliczport rézrozsdával, koromsárga festékkel stb. keverve. A pörkölt és megőrölt kávé hamisításához egész sereg anyag áll a hamisítók rendelkezésére. U. m. fakéreg, turfa kenyérhaj, szentjánoskenyér és annak magja, romlott kétszersült, datolya magva, füge, égetett czukor, aszalt körte és aszalt alma, szilva, bab, borsó, buza, rozs, árpa, zab, kukoricza, makk, czigória stb. Mindezekből azon tanulságot vonhatjuk le, hogy legjobb, ha az ember megmarad a maga természetes étrendjénél; mert ezen ételnemek közül egyik sem hamisítható. Mig a mesterkélt élvezeti czikk többé-kevésbbé az egészségre és hosszú életre ártalmas. A kávé egyszersmind szivméreg is, a törököknél a sok kávé élvezése miatt igen gyakori a vakság. A szivmérgek között legelső sorban a kálium tűnik ki, majd a szaliczil, azután a kávé, a tea, az alkohol. (A gyenge kukoricsa tea.) Augusztus hónapban, mikor gyenge kukoriczát főzünk, tömjük meg a fazék közeit kukoriczalevelével és selymével. (Az Alföldön ezt a kukoricza bajszának nevezik.) Ontsük fel vizzel, forraljuk 3—4 óra hosszat, mig a szemek meg nem repednek. Az igy megfőtt kukoriczát szedjük ki a fazékból: annak ize sokkal kellemesebb, leve pedig sikamlós és a mosdásra igen alkalmas. Ha valakinek a szeme gyuladásban van, vagy azokat a finom öltések miatt a fehérvarrásnál megerőltette, vagy ha valaki az arczpattanásokat megkapni sohasem akarja, hanem ellene okszerűen és olcsón védekezni törekszik (amiként ezt már egyebütt is leírtam), hetenkint kétszer a fehér hashajtó-teát használja, azonkívül mossa meg arczát naponkint gyógyteával, nyáron pedig kukoricza leveléből főtt meleg teával. De használja a tüdőbeteg is a fehér teát. Hiszen állandó mérgezés alatt van, tehát a méregkiválasztásnak a bőr után a második főkapuját is ki kell nyitnunk. Ha a kukoriczának zöld levelét és selymét szellős, de egészen sötét helyen szárítjuk meg és annak elhasználásáig sötét helyen tartjuk, akkor a benne lévő klorofil el nem illan, a czukortartalom soha el nem párolog. Ily előíntézkedések mellett azután képesek vagyunk télen is kukoriczalevél forrzatot készíteni. Nemcsak a gyenge kukoriczalevelet, hanem valamennyi gyógyfüvet is igy kell télre eltenünk. Gondoskodjék mindenki jövendőre is egészségéről. Nem elég az, hogy valakinek ma kutyabaja sincs, mert már holnap az ágyat nyomhatja. Sohase legyen megnyugtató ránk nézve azon tudat, hogy bár semmink sincs, de ma munkánk után mégis jóllaktunk. Ne bizakodjunk abban, hogy holnap is nap lesz, akkor újra dolgozunk és újra megszolgáljuk a napi eleséget, tehát a telesleges kis pénzünket szeszes italokra elfecsérelhetjük. Gondoljunk arra is, hogy télen a rideg évszakban, sőt éltünk utolsó szakában se kelljen a nyomornak, a koplalásnak, betetőzését, avagy az éhség, szűkölködés okozta betegséget, ezt a legsúlyosabb gyötrelmet elviselnünk. Tehát az ember legyen oly előreszámitó, mint a méh, a hangya, a termesz. A magyar iparosnak, különösen pedig a munkásnak az az átkos tulajdonsága, hogy ha pénzhez jut: tejbe, vajba fürdik s nem törődik azzal, hogy az egy-két bő este után 4—5 napig koplalniok kell. De a hivatalnokok jórésze sem különb. (A hiúság átka.) Hol is van a régi egyszerű élet, a régi magyar erkölcs ? Hajdanában az ősiség megvédte ettől, az eféle nyomortól a magyar nemest, a mértékletes élet az iparost, a jobbágyság intézménye a parasztot, de ma a vezetés, gyámság nélküli köznép, az utódok, a temetkezési vállalatok és az árverési hiénák aljas üzérkedései miatt mennek egy-két hót alatt tönkre, vagy a butorberaktározók éfes karmai között véreznek el. És nincs törvény, mely ezen haláltól megmentsen bennünket. A mai áldatlan állapot másik főoka alapjában véve a hiúság átkos következménye. Régente kiki csak annyit, vagy sokkalta kevesebbet mutatott, mint amennyije volt, de ma az egész középosztály a Donátffy-családot utánozza. A nagyzási hóbort valóságos átisa számos családnak. A régi dicsőséget, a régi hírnevet, a jövendő hatalmunknak alapját, az örökséget, az öröklött pénzt felemészti a szemfényvesztés, a hitelbe vásárolt ruha, az ékszer. Az egykoron tejben, mézben fürdőző vénségében még szükecskén éldegélni is alig képes. Az ifjú, mihelyt szülei pénzéhez jut, elpazarolja, de ujat gyűjteni nem tud. Pedig mire való az ifjúság ? Hanemha egyrészt a kenyérkereseti forrás alapos elsajátítására, kifürkészésére, ezzel párhuzamban a választott pálya sikeres befutására, másrészt az ernyedetlen szorgalommal való vagyongyűjtésre, hogy egykor — mint családapa — a gyermekeit nyomorban ne sinylődtesse, de az egyszerű életmódhoz és dologhoz szoktassa. Es ha bármilyen nagy vagyont is hagy hátra, mindazonáltal különösen a leányokat csak tisztességes szegénységben nevelje fel, de korántsem a fényűzésben, pazarlásban, dologtalanságban. Abban tetlen superlativusban lejtenek. (Mi a fenét beszél ez?) Bezzeg Németországban a szakszervezet memoárjainak privilégiumai defektusban floreálnak s nem egy könnyen esnek bele a konjunktúrák burzsoácziójának nivelláló dehonestálásába. Még tovább mondaná, de közbevág a közepes nagyhajú delto. Hát én is azt mondom, hogy a minimális iütelligenczia detto abstinencziában szenved a maximális jólét emelésének adlatusában és aberracziójában. Ott detto mindenki beiratkozik a szervezetbe. A papokat detto mind el kellene zárni a legboldogabb élet nyilvánításának portájától. Detto a papok nagy földek,illetve agráristák s igy a szegény nép megélhetése detto mizerabilis burzsoáczió s deficzittel jár az intelligenczia . . . A promblematikusambicziónak detto a guint estencziája az intelligenczia. Detto a magasságos menybeli Isten érti meg a5. intelligencziának ezt a beszédjét. A medailiomos közbevág s azt magyarázza, hogy Pápán az ö ismerőséhez jutni. A vonatról leszállva egyenesen fel az utczán jobbra térve, onnan le egyenesen balra, hátrafelé fel sjobbkéz felől be. Az állami főgimnáziumi nyilvánosan véglegesített rendes tanár büszkén sugárzó arcczal belevág, csakhogy már neki is juthat egy kis szerep, a mi a szakmájába vág. Hihetőleg szépírást tanít. Azt mondja: Pápán az ismerőst igy lehet megtalálni: Fel, le, — fel, le s ott egy kicsit igy : »u «. A kuplés szabó folytatja a nótát reggelig; a csokoládés leány elaludt, a nagy hajú művész vakaródzik, a czigányok is, a drótos ót nem, az öreg generálist taszigálják kifelé, a szakszervezetbeliek elmélkednek az intelligenczia hátramaradottságán . . . Déva! Itt ünnepelik Dávid Ferercz emlékét, a nagy vár tetején, mely akkora, mint a murányi vár, s mely 1602 ben az enyém volt. Legalább azt írja a história, hogy akkor itt lobogtattam a szabadság zászlóját s védelmeztem birtokommal együtt az erdélyi függetlenségi ügyet. Azóta sok viz lefolyt csendesen a Maroson. Most 30 éves érettségit is ünnepelek. S minthogy kettősen ünnepelek, fényes szállásba tett a rendezőség: Dr. László Lázár ügyvédhez, akinek igen sok szobája van. Itt mindjárt egy megoldhatatlannak látszó nagy talányt fejlettem meg, rögtön a vasútról való leszállásom után. Azt mondja az ügyvéd, hogy baj vau, mert mondhatom én, ki vagyok, de hát azt más is mondhatja. Honnan tudja ő, hogy én vagyok én? E már igaz, mondom én. De még van egy nagy baj, azt mondja az ügyvéd. Elő vele, mondom én, hátha megkicsinyitjük. ö, aki idegen nyelveken is tud beszélni, inkább angolokat és amerikaiakat vár vendégül. Itt a talány mondja ö. Meg kell oldani, mondom én. De hát hogyan? kérdi ő. Jól, mondom én. Igy ni: Alászolgája! És megoldottam. De nagy hegyek vannak itt, amint látom, s megközelithetetlenek, mint a Montblanc. Nem az ügyvéd úrra gondolok. Hiszen ő olyan parányi, hogy a fejér fejével a hegyek nagyapja a vén »Retyezát« ugyancsak mosolyogva néz le rája, még ez a kisebb várhegy is. Persze, persze, ki gondolta volna, hogy a viperák szük völgyében olyan szelid arczu zalaiak is vannak már, hogy a zalaegerszegi Baksa pajtás is ott van. Az még semmi. De ott van a huga is. Ő se gondolta, hogy az amerikaiakon kívül ma még zalait is lát ott. Hideg zuhany, meleg zuhany. A mint az ügyvéd úrtól kilépek, csakhogy a nyakamba nem zuhan, nem ám a postatiszt. Furcsa is ez a patriótaság. De hát nem baj az. Három lépéssel el odébb Ruzsics Lajos magaslik ott, már két hét óta. Hát már a zalaiak is mind unitáriusok, hogy mind Dévára jutottak. Hászen még az ügyvéd ur sem unitárus, mondja Ruzsics Lajos. Aztán hazavittük a Pécsről épen most érkezett piros bort s még a kis Mutter (férfi gyermek ez) is segített mondani: Egy az Isten utonfélen. Borbély György„