Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-11 / 32. szám

2 MAGYAR PAIZS 1910. augusztus 11. számtan (3 ó.), 2. könyvitel (3 ó.), 3. keresk. és váltóismeret (1 ó.), 4. irodai munkálatok és keresk. levelezés (3 ó.), 5. Német nyelv és levelezés , (2 ó.), 6. ker. földrajz és áruismeret (2 ó.), 7. ; gyorsírás (3 ó.), 8. szépírás (1 ó.), mint rendes j tárgyak heti 18 órában. Rendkívüli tantárgy a gépírás (2 ó.) A tanítás VaÖ—V2I óra közt lesz. A tanfolyam növendékei állandóan női felügyelet alatt vannak. A felvételi dij 10, a? évi tandíj 100 K, mely évnegyedenkint, kivételesen havonkint előre fizetendő. Zalaegerszeg, 1910 augusztus hó. Sehmidt József igazgató. Hogyan neveljük a magyar gyermeket? „A testi és szellemi nevelés erkölcsi nevelés nélkül — a czivillzáczió vad gyümölcse.' Dr. Makray Béla. Föl fölhangzik a panasz, hogy a köteles iskoláztatás behozatala óta a köznép gyermekei tudósabbak ugyan, de sem a gyermekek nem jobbak, sem a felnőttek. A tanult emberek soraiban is gyakoribb manapság a sikkasztás, a hűtlenség, pazarlás, öngyilkosság, vallástalanság stb,, stb. Sőt ugy tetszik nekünk, mintha a sokféle tudás terjedésével szaporodnának a büntettek; olyanok is, amiknek előbb birét sem hallottuk. Mi ennek az oka? Az, hogy kevés gondot fordít a szülő gyermekei erkölcsi nevelésére; s az iskola sem ér rá a közismereti tárgyakkal telerakott tanterv miatt az erkölcsi képzésre. Csak tömünk meg tömünk. Teletömjük a gyereket földrajzzal, természetrajzzal, történeti ismerettel, nyelvtannal; de a tömérdek reálismeret sokasága miatt nincs ideje az iskolának a fontosabb dolog méltatására: a nevelésre. A szellem, az ész fejlettebb, a tudás több, az emlékezet tárháza tele van sok haszontalan lim-lommal, ámde üres a sziv, gyenge lábon áll a kedély, szóval az erkö cs. Szálljunk csak magunkba mi tanítók és vizsgáljuk meg, hogy pl. törődik e valami nagyon az iskola a gyermek jeliemének fejlesztésével, erő sitésével? Neveljük-e, szoktatjuk-e a gyermeket bátorságra, határozottságra, cézetönállóságra, ön uralomra, állhatatosságra? Ébresztgetjük-e, fejlesztgetjük-e, erősítgetjük-e a gyermek önérzetét, becsületérzését? Szoktatjuk-e igazságosságra, igazmondásra, őszinteségre, nyíltságra, szótartásra, hűségre és méltányosságra? Pedig ezen erények összetetten, együtt alkotják a jellemességet. biztosítván tulajdonosuknak a bizalmat és becsülést. Avagy nem hanyagoljuk-e el a közcrkölcsösség fejlesztését ? Azon erényeket, melyek a közélet, haza és egyházi téren elengedhetetlenül megkívántatnak az emberben. Például: neveljük-e a gyermeket a törvény ós hatóságok, állami és egyházi férfiak tiszteletére ? Fejlesztjük-e bennük az érdeklődést a közdolgok iránt; az ö.sszeférhetést, türelmet, polgári és vallási tekintetben; a rokonszenvet, a szeretetet a polgártársak irányában? Buzditjuk-e őket vallásos életre, istenfélelemre s az Isten akaratában való megnyugvásra? Vagy az életrevalóság erényeinek ültetgetését, ápolgatását nem hanyagoljuk-e el? Teszem: fejlesztjük-e, ÍOKOZZUI; e és erősítgetjük e a gyermekben a munkakedvet? Buzdítjuk e hala dásra? Erélyének, tetterejének kifejtésére, gya korlására adunk-e alkalmat? Kitartását ercsitjük-e? Tudásának, munkája értékesítésének, hasznosithatásának nyujtunk-e módot és alkalmat? Keresetképességük fejlesztésével törődünk-e? Szorgalomra, rendre, pontosságra, tisztaságra, takarékosságra serkentjü'c-e őket? Beléjük neveljük-e, hogy legyenek mindenben mértékletesek, vigyázzanak ey szségükre ; s hogy legyenek edzettek, gondosak, szemesek, óvatosak és elővigyázatosak? Es — főképp a lányokat! — neveljük-e, szoktatjuk-e háziasságra, egyszerűségre? Ezen erények összeségükben anyagi jólétet és életboldogságot biztosítanak annak, akiben megvannak. Térjünk át végül a műveltség erényeire; jelen ! ségeire is, amelyek nemcsak ékességül szolgálnak j az embernek, hanem közkedveltté, szeretetté is ' teszik a társaságban, a társadalmi életben. Szóktatjuk-e például a gyermeket ildomosságra, jó modorra, előzékenységre, szerénységre, szelid- ; ségre, engesztelékenységre, barátiasságra? Figyel- ! meztetjük-e a háladatosságra? Szoktatjuk-e arra őket, hogy az érdemet az emberekben megbecsüljék? Iparkodunk-e a gyermekek szivét könyörületre, irgalomra indítani és buzditjuk-e őket a jótékonyság gyakorlására? Ki ki tekintsen magába! És kérdezze meg kiki önmagát, ha vájjon fölébresztette e, ápolta-e és fejlesztgette-e emez erkölcsi erényeket azokban, kiket az Isten reá bizott? És ha nem, vagy csak részben? . . . akkor tegye föl ki-ki magában, hogy minden alkalommal és tervszerűen és fokozatosan és lelkiismeretesen ezután fog eleget tenni ama nevelési parancsnak, hogy — neveld az embert Isten képére! Ezzel egyúttal — dr. Wekerle László nyomán — röviden föl is soroltam az erkölcsi nevelés anyaga nagyrészét. Lehet hozzá többet is gyűjteni, mert elég van még. Csak annyit még, hogy ha ez anyagot a gyermekbe beleojtogatjuk: szive megfíuomul, lelke megnemesül; és nem tudósabbá lesz a reáltantárgyakban, de fölruháztuk gazdag erkölcsi tartalommal. A fölsoroltak általános erkölcsi erények. Közösek minden nemzettel az egész világon, mint a jó, szép és igaznak jelenségei. Ezeken kivül minden nemzetnek, fajnak megvannak a sajátos erkölcsi erényei, tulajdonságai, amelyekkel ékesítve együtt él a föld egy pontján, egy területen, egy hazában; mely erkölcsi érzetek mozgása folytán él, küzd, harczol, dolgozik, eltartja övéit s fönntartja faját és hazáját. Például: »AZ angol nagyon öntudatos, dolgos és energikus. A franczia józan, számitó, takarékos, nyugtalan és biu. A szláv nép szemlélődő és türi az igát.« Különleges, sajátos erkölcsi erényei hogyne volnának annak a nemzetne <, a magyar fajnak, mely már ezer éve, itt lakik Európa szivében! Sajátos erkölcsi tulajdonságaival hazát szerzett és azt fönntartja; fóléje is helyezkedett az itt talált népeknek ugy, hogy a hegemóniát, az uralmat kezéből semmiféle faj nem birta kiütni. Erkölcsi tartalmunk paizsán törik m^g minden ilyes szándék. Melyek hát a mi saját nemzet-erkölcsi erényeink, amelyeket ültetgetni, ápolgatni kötelessége minden magyar apának, anyának, nevelőnek, tanítónak, hogy ezt a hazát, ezt a földet utódaink is megtarthassák ? Ilyen erényeink: tetteinkben a komolyság, föllépésünkben a méltóság. A magyar nem kíváncsi, nem tolakodó és nem alkalmatlankodó; tisztességtudó, nem hízelgő; elismerő, hallgatag és nem fecsegő, de humoros; aztán nyilt, bátor, önérzetes, haxaszeretö, szabadságravágyó; vendég- és igazságszerető, nagylelkű és nem bosszúálló; általában józan és mindenekfölött — lovagias, vagyis mindig a gyengébb segítségére siet, azt megvédelmezi, elnyomni senkit sem akar. Érdekes például, hogyan nyilatkozik Hermán Ottó az egyszerű, a magyar tanyai, pásztor és halász népről: »Ezek az egyszerű emberek csodálatraméltó komolysággal és méltósággal valósággal reprezentálnak. Nem kíváncsiak, nem alkalmatlankodnak kérdéseikkel, beérik azzal, amit az idegen magáról és szándékáról mond.« Eötvös Károly pedig igy jellemzi a magyart: »A magyar mezei ember uem kíváncsi, nem törődik azzal, mi nem az ő dolga, nem is megy oda, ahova nem hívják . . . Ezek az emberek tiszteletet tudnak tanúsítani, alázatot — soha és semmi hízelgő szavuk nincsen; komoly, elismerő és virágos, sőt humoros — az van.« A régi magyarokról is olvastam egy fóljegyzést. E szeriot: »A magyar családjában a tekintély a férfit illette; a nő meg volt becsülve, de uem ura mellett, hanem utánna következett. A család kor szerint az asszony után sorakozott; a fiu elől járt. Megjelenése szerint a magyarság: méltóságos magaviselete szerint komoly, hallgatagságra hajló; a fecsegő és ugrándozó magaviseletet mint férfi hez nem illőt tekinti. Vendégszerető, tisztességtudó. Föllépése — nyilt, bátor bármily földi nagysággal szemben is, ami nagy és erős önérzetében gyökerezik." Ezek pedig olyan megkapó erkölcsi erények, hogy kell, miszerint hódoljon nekünk nem egy nemzet, hanem — az egész világ. Aki más fajú, más nemzetbeli, ba a mi erkölcsi erényeink bűvkörébe kerül, az kell, hogy elveszett legyen a saját fajára, nemzetére nézve. Hiszen valóságos eszmei tisztaság, tökély a magyar karakter. Ne csodálkozzanak tehát a világ népei, ha hódit és beolvaszt a magyar a maga erkölcsi szépségével és gazdag tartalmával. Nem ember, vadállat az, aki a magyar Géniusznak meg nem adja magát No most már: vájjon nem erős kötelesség-e minden szü!6n«k, tanítónak n«mz*tiM erkölcsi erényeinket fokozottabb gondoskodásban részeltetni, még ha a többi erények rovására is? (Közbevetőleg legyen mondva: nem volna 9 okosabb, ba a népiskolai olvasókönyvek mind csupa erkölcsképző olvasmányokkal és költeményekkel volnának csak megrakva, a helyett, hogy a reáltárgyak körét bövitgetik bennük ? Hiszen minden egyes tantárgyhoz úgyis vannak kézikönyvei a gyermekeknek: miuek akkor még földrajzi, történeti, stD. dolgokat olvasókönyvben megint külön is tárgyaltatni ? Erkölcsképzö olvasmányok kellenek! Föl kell osztani az erkölcsi nevelés anyagát évfolyamok szerint, hogy végig tárgyalhassuk a hat év alatt valamennyit.) Erkölcsi hibáink is vannak, azt mondják az irigveink. De talán még ezek is erényszámba ; vehetők. Hiszen mind olyanok, hogy szinte szük• séges kellékek a tekintély megszerzéséhez a ! hegemónia, a magyar uralom és elsőbbség fónn\ tartásához. Azt mondják tudós agyvelők, hogy j ilyen hibáink: a bőkezűség, pazarlás, büszkeség, | pártoskodás. Azt mondják: kissé kényelemszeretők ; is vagyunk; hogy szeretjük az uraskodást, a i fényeskedést, a pompát. Azt mondják, hogy méltó! ságán alulinak tartja a magyar az iparűzést, a keres: kedést s hogy ez nagy hibánk. ; De uram, Jstenem; hát ugyan miért ne éltesse a magyarok Istene a tótot, hogy a magyar ne hordozzon drótot, üveget? Meg hiszen csak aki teheti, az a fény- és pompakedvelő. Hát miért is ne éljen meg más faj is körünkben? Hadd virágozzék az ipar is, kereskedés is, ha nem is tisztán magyar faj kezében, csak hazai termést dolgozzon föl vagy árusítson és közvetítsen. Magyar lesz az valamennyi, csak — idő kell j neki. Hiszen les rájuk a ma-var Géniusz, i Vezessen csak tovább is bennünket a magyaI rok Istene s maradjuuk meg erkölcseink mellett, j Azokkal az erkölcsi tulajdonokkal magyar a magyar, amik benne termettek, amik keblét gazdagítják. Csak ezek ápolását el ne hanyagoljuk. Nóvák Mihály. Mikor soroznak Zalában. Augusztus 10 tői szeptembor 29 ig. Zalavármegye területén az idei katonai fősorozások a következő sorrendben fognak megtartatni : i Az első sorozó bizottság előtt: Novai'járásban sorozási székhely Nova, augusztus 10, 11, 12. i Állitáskötelesek száma 613. i alsólendvai járásban sorozási székhely Alsólendva, augusztus 16, 17, 19, 22, 23, 24, 25. Állitáskötelesek száma 1236. Csáktornyai járásban, sorozási székhely Csáktornya, augusztus 26, 27, 29, 30, 31. Állitáskötelesek száma: 1117. Balatonfüred; járásban, sorozási székhely Balaton' füred, szeptember 2, 3. Állitáskötelesek száma: 263. Tapolczai járásban, sorozási székhely Tapolcza, szeptember 5, 6, 7, 9, 10, 12. Állitáskötelesek száma: 1112. Sümegi járásban, sorozási székhely Sümeg, szeptember 13. 14, 15, 16. Állitáskötelesek száma: 803. Szeutgróli járásban, sorozási székhely Zalaszentgrót, szeptember 19, 20, 21. Állitáskötelesek száma: 712. Zalaegerszeg város: szeptember 23. Állitáskötelesek siáma: 196. Zalaegerszegi járás, sorozási székhely Zalaegerszeg, szeptember 24. 26, 27, 28 és 29. Állitáskötelesek száma: 946. A második sorozó bizottság előtt: keszthelyi járásban, Keszthely soroz:',-1 fékhellyel, augusztus 10, 11, 12 és 13 án. Állit a kötelesek száma; 836. Nagykanizsa városban augusztus 16 és 17-én. Állitáskötelesek száma: 471. Nagykanizsai járásban, Nagykanizsa sorozási székhellyel augusztus 19, 22, 23, 24, 25. Állitáskötelesek száma: 925. Perlaki járásban, Perlak sorozási székhellyel, augusztus 27, 29, 30, 31-én és szeptember 1-én. Állitáskötelesek száma: 1132. Letenyei járásban, sorozási székhely Letenye, szeptember 3, 5 és 6 án. Állitáskötelesek száma: 766. S végül a pacsai járásban, Pacsa sorozási székhellyel szeptember 9, 10 és 12-én. Állitáskötelesek száma: 744.