Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-07 / 27. szám

XI. év, Zalaegerszeg, 1910. j-lius 7, 27. szám. Í3SB©X-Ic:eazt± Z. !HZ03T

,"VáÍjÍl- LajOS M-U-nOcatársals: = | LBNG-XBII PBEHNCS: BORBÉL ~5T QTÖRQ X laptul»jdonos. SUfifli.tési ár : tStfy érre 4 kor 04 f ÍTél é*n 2 kor 04 f Nejedre 1 kor 04 f K«7»I BZABS 8 fillér. Hi-detés»k dija megegyezés szériát. Nyilttír sora 1 Szerkesztőség ér kiadóvau.: Kossuth-utcsa 43 i zalaegerszegi székházairól őszinte igaz öröm foghat el bennünket abban a hazafias mozgalomban, hogy hazánk egyik nagynevű hős vértanujának, Csány László volt közlekedési miniszternek szobrot állítunk szülő vármegyéjében, ennek székes•árosában Zalaegerszegen. őszinte igaz öröm foghat el bennünket épen most, immár a mozgalomnak ama mozzanatában, melyben kevesebb választ el a kiviteltől, mint a mozgalom kezdetétől. Őszinte öröm foghat el bennünket azért az erkölcsi sikerért, mely a nemes versenyben megnyilvánul. Van olyan is a versenyzők között, kit fényesen kitüntettek már a nyugateurópai művész egyesületek is. Akiket a reménytelenség s a hitnek a hiánya csüggesztet': most mégis csak valószínűnek tarthatják, hogy Zalavármegye nagy szülöttjének emlékét megvédjük s evvel együtt egy szent érzelmet ápolunk. íme, tizenhét tehetséges művész jelentkezett, hogy kész a hősnek szobrát megkéariteni. A szobor-tervezetek föl vannak állítva a vármegyeház nagytermében. Nézze meg mindenki és járuljon hozzá igazságos Ítélettel, hogy városunknak is az ékesitésére a lehető legszebb emlék hirdesse a nemzet életét. E hónap 16-án fog tanácskozni és dönteni a biráló bizottság. L°gszebb óhajtásurk, hogy a biráló bizottságnak a tagjai nagy szorgalommal tanulmányozzák és lelkiismeretességgel ítéljenek. Hirlapirói kötelességünk, hogy részleteiben is ismertessük a beérkezett pályamunkákat. Többszörösen nehéz feladat ez, kivált vidéki hirlapirónak, vidéki viszonyok között. Nagy javunkra van nekünk, hogy e nehéz feladat alól belső dolgozó társainkat fölmentette egy szerencsés véletlen. Épen e napokban véletlenül városunkban időzik egy szakavatott irodalmi ember, aki csupán saját maga szenvedélyéből ir, ennélfogva önállóan ir, s szíves volt lapunk számára bevezető ismertetésként észrevételeit följegyezni, l özöljük is a következő czikkelyben. B. Poézis a megyeházán. — A szoborpályázatról. — Idegen vagyok itt, vagy a hogy Egerszegen mondják „vidéki" — rám minden markansabb színekkel hat, mint az idevalókra. És a szemem is erősebben lát, mert tanultam, megszoktam a n«zést, megtanultam látni. Mi újságírók meglátjuk a sorok közé rejtett gondolatot és meglátjuk az emberek között az igazi embert. Egerszeg csendje nem falusi csend. Ez az intelligens, a lateiner város csendje, A komoly érésnek indult ifjú hallgat igy, pedig lelkében már forrong a jövendő. Valami nagy előnyös változások előtt áll ez a város és szerencsés kézzel intézik a sorsát. Az is, a ki ideális eszmék felé hajtja, az is a ki a reális élet gyeplőit fogja. Karöltve halad a két irány — előre ! Bizonyság rá a Csány szobor pályázat. E sorok irója volt a Baross szoborbizottság jegyzője és tudja azt, hogy micsoda rettenetesen nagy dolog egy ilyen szoborállitás. Még Budapesten is, — hát még vidéken. Még hozzá ilyen csepetnyi városban, mint Egerszegen. Hogy mégis sikerült, csak a város intelligencziája mellett bizonyít. És Istenemre mondom, hogy a Baross szobor pályázat félig sem volt ily művészi értékű, mint a Csány-szobor-é. Ott azt válogattuk, hogy melyik a legkevésbbé rossz, itt a jók közül lehet kiválasztani a legjobbat. * Nem is volna illő, hogy a szoborbizottság döntése előtt bárkire is rá erőszakoljam a magam véleményét, amelynek első látásra kell mindenkinek a lelkében kialakulnia — csak a szoborkiállítást látogató közönségnek segitek a nézésben, hogy jobban meglássa mindazt a szépet, poétikusat, a mit a szobrászok teremtő lelke megmintázott. Mert mindegyik hozott valami költői szép gondolatot és ha nem is alkalmas mindenik pályamű a kivitelre, intim részletekben oly gazdag a kiállítás, hogy büszke lehet rá a város. Uj tehetségeknek szárnyat bontogató ihlettsége valami naiv zománczot lehelt, üde rózsaszínű patinát vont az egész kiállításra. Egyes részletekben örökbecsű alkotások kapják meg a látogató lelkét az első zavaros hatások tisztultán. Mert túlzsúfolt a terem, szobor szoborhátán. Óriási festmények embernagy színes alakjai előtt apró fehér szobrok, a mik egymásra vetnek árnyékot és hamis reflexeket. A szemnek szoknia kell hozzá, mert tul sokat lát egyszerre. Baj, hogy a szobrok közül csak néhányat lehet körül járni, pedig a szobornak minden oldalról érvényesülnie kell, sőt ez az első föltétele a szobornak. És talán épen e ponton tévesztette el a legtöbb pályázó. A szemlélőre először is az egész szobornak, ugy a hogy körvonalaiban áll és él — kell hatnia, mert a részletek csak később érvényesülnek. A talapzatnak, az egész fölépítésnek össze kell olvadnia a főalak kai harmonikus egésszé. Egységes hatást kell keltenie, lágy tagolással s mégis monumentálisnak kell lennie, a mi a feuségesség érzetét kelti. * Cser Károly szobra fogadja a belépőt. Szerencsésen vau idetéve. Élet vidor alak, a melynek lábaihoz poétikusan simul a meghódoló, rózsát hintő géniusznak végtelenül kedves alakja. Csány lábainál kuporodik a hóhér, a zsarnokság jelképe, talán túlontúl az előtérben, mig jobbról a csatán elvérzett honvéd jelképezi a szabadságharcz szomorú végét. Ez az alak hibás, inkább öngyilkosra vall. A hóhér visszataszító, A szobor csak elölről hat, más oldalról keveset mutat. Szalondisznek fal mellé állítva örökzöld növények közé, — maga a minta becses alkotás. Mellette áll Kolozsvári Szeszák Ferencz pályamüve. a melynek eszményileg szép főalakja finom kidolgozásban megtéveszti az embert, mert talapzata már erőszakos derékszögekben elvágódik. Rontja a hatást, a szobortól megkívánt nyugalmat, a talapzaton ülő s a meghódolást és áldozatkészséget jelző női alak elhibázott testtartása. Kihívó és lefordulni készül. Teste súlyát nem bírja a zászló rud, amelyre támaszkodik. A monumentális hatások — bármely oldalról ntzve — gyöngék, hiányosak. Szemközt velők áll körmendi Frimm Jenő munkája: Csány a bitófa alatt. A nép sirva csókolja a kezét, a hóhér nevet. A még ki nem forrt müvészlélekuek túlzott realizmussal megformált gondolata. Innen egy kis igyekezettel középre jutunk s ekkor kibontakozik a kiállítás egész képe. Középen áll Istók János szobra. Mint minden alkotása ez is egyszerű. Sehol egy szemetsértő szöglet, sehol azok a rettenetesen egyenes vonalak, a melyek megölik a poézist. A géniusz meghódolása természetes. Csány alakja él, csupa erő és nyugodt mint a vértanuk. Monumentális hatását emeli az ügyesen tagolt lépcsőzet. Oldalról nézve szépen tagolt, mint egy szép női arczprofil. Hátul a gyermekkorát élő ipar, kereskedelem és közlekedés roppantul édes gyermekcsoportja. Ez a béke. Komoly, melegen átérzett, művészi alkotás az egész. Örökbecsű munka. A talapzat felső peremét körülfutja a martyr koszorú, azon Csány neve. Sehol egy fölösleges fölirás, egy fölösleges czikornya. Még azzal sem igyekszik hatást kelteni, hogy a mentét, a zászlót finoman kidolgozta volna. Ezt mind csak sejteti. Csány alakján látszik, hogy ezt a fejet már többször mintázta Istók s a géniusz maga tipikus zalai szépség. Jobbról áll mellette Lukacsy Lajos pályamüve. Becsületes szép munka, de árt neki Istók közelsége. A szabadságharcz motívumaira fekteti a fősúlyt. Nagy előnye, hogy nyugodt; hátránya, hogy sok rajta a magyarázatra szoruló allegorikus jelvény. A gyászoló Hungaria inkább egy haldokló gladiator. Annál több poézis sugárzik a szomszéd miutáról, mely Kara Mihály müve. Fiatal, sokat igérő kezdő. A nemzet áldozatkészségét alkotta meg gyönyörű csoportban. Balról a kincseit fölajánló hölgy fejedelmi bájos grácziával — jobbról a fiát föláldozó szegény anya. Könnyeket csal az ember szemébe. Szerencsétlenül egy hordóra állítja Csányt s a monumentális fölépítés teljesen hiányzik. A képzelhető legszebb teremdisz, mert szobornak nyugtalan.; Szinte siremlékszerü nyugalommal áll mellette Vass Viktor müve : Csány László egy oszlop aljában, s az oszlopon fent — a gyászt csodálatos szépen jelképező turul madár lebocsátott szárnyaival. Csány puritánságát jelképezi a [szobor, de alacsony földönjáró s egyáltalán nincs monumentálisan fölépítve. Kedves díszéül szolgálhatna a főispán fogadó termének. Tulrajta mint utolsó a sorban áll Andrejka József egyik pályamüve s ezzel szemben a terem túlsó oldalán a másik. Mind a kettő szorgalmas, de végtelenül naiv munka. Azt a hatást keltik mintha már régen megmintázott zsáneralakokkal rakta volna körül Csányt. A túlsó soron mellette áll Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobor-csoportja. Megmintázta aok tudással, becsülettel, de nagyon kevés poézissel. Már pedig művészi alkotássá a szobrot csak a poézis teszi. A szoms.zédos mintán Odrdos Aladár művén túlságosan eszményi, légies, a fölmagasztalást nagyon is bizonyító a főalak és a benyomás zavarják bizonyos rajzhibák. A nemzet lobogóját az agg honvéd hajtja meg előtte. Komoly, szép alkotás, de van benne valami idegenszerű. Mellette egy gyönyörű magyar női alak, de nem áll a szobor szolgálatában, mert nem fejez ki semmit. Folytatva a sort Horváth Géza szobormintája következik, a melynek elhibázott föalakját nem feledteti el a zászlót meghajtó női alak sem, mert az egész nyugtalan és szélesre szétfutó. Nemessángi Andor szoborművével a félkör ismét visszatér Istók művéhez. Ez az istenáldotta művész van hivatva az emberi érzéseket faragni köbe. Csodálatosan szép a nemzeti gyászt képviselő honvéd s a vállára boruló Hungária. Szinte belemarkol az ember szivébe. Páris művészei nem alkotnak szebbet. De nincs a szobron sehol