Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-30 / 26. szám

1 10. junius 30. MAGYAR PAIZS 3 nek, hogy a haldokló légzö izmait ismét moz- , gásba hozzák. Száját kinyitják, nyelvét z»ebken- j dóvel kihúzzák, hogy a levegő szabadon tódul- j hasson tüdejébe. Egyik ember talpát és lábikráját I spiritusszal dörzsöli, a másik pedig a feje mellé j térdel, ugy hogy a fekvőnek feje az életmentője J két térde között legyen. Most a mentő megfogja, . a beteg (vízszintes irányban, kinyújtva elhelye- j zett) alkarját és könyök táján, (de ha annak : kezeszára vastag, markolja meg azt a kézfej j tövébea), azt gyors mozdulattal önmaga felé : húzza és pedig félköralakban, miközben a beteg ; karja kinyújtva legyen. Ekkor tódul a beteg tüde- | jébe levegő. Ez a mesterséges légzés első mozza- : nata. Most a beteg karjait ugyanazon irányban, j ugyancsak kinyújtott helyzetben és pedig félkör- í alakban forgassuk vissza előbbeni helyzetébe, j csakhogy most az alkarokat a beteg mellkasára, az uszóbordák tájára egy lökéssel erősen nyom- * juk oda azért, hogy a karkinyujtás közben a i mellkasba nyomult levegőt onnét kiszoríthassuk. ! Ez a mesterséges légzés második és utolsó sza- j kasza, most újból az első mozzanat végbevitele következik és igy tovább. Ebből áll a viztől és mérges gázok bes/ivásá- j tói haldoklók mesterséges létzése. Ugyan igy történik a tüdővészesek mestersé- j ges belélegeztetése is, csakhogy itt a nyelvet . nem szükséges e őre húzni, sem pedig a láb- j szárakat borszesszel kenni, hanem a beteg a i padlóra helyezett szalmazsákra vagy lószörpárnára j hanyatt fekszik, az első vagy legerősebb ápoló j végezi rajta az imént leirt mesterséges légzést. ; Van még egy más fajtája a mesterséges lég- ; zésnek. Ez ugy történik, hogy a tüdővészes be- ' teget az ápoló zsámolyra ülteti, maga pedig annak háta mögött feláll, a beteg két karját a kézfeje tövében markába veszi és az előbb fel- { sorolt kétszakaszos légzést akként végezheti, hogy } az első, vagyis kilégzési szakasznál a karokat a beteg hasához nyomja, hogy vole a levegőt a beteg tildéjéből kiszoríthassa, eközben derekát, fejét jó mélyen előre hajlítjuk, mely törzshajlitást a beteg oly módon sn el, hogy az ápoló saját mellével a beteg fejetetejére ránehezedik. Ezen elöregörbiilés a mellkasból a levegőt még nagyobb erővel kinyomja. Ez az első, vagy kilégzési szakasz. A 2 dik, vagy belég/ési szakasz abbó áll, hogy az ápoló a beteg minduét karját félkör-alakban hozza egeszeu függőleges helyzetbe, miközben az ápoló a jobb térdét a beteg hátgerinczéhez : nyomja, azt kifeszíti, a karokat pedig egy kissé hátraránlja. Ebben a pillanatban telődik meg leg- ; inkább a tudó két szárnya levegővel. AZ orr a tüdő előcsarnoka, A kívülről jövő levegőt az orrüreg fogadja be. E- a természetes b°menete és nem a szájnyílás. A vad indián ^ asszonyok ki-; gyermekük száját zsebkendővel | kötik át, hogy az orrnviláson való lélegzéshez j szokjék. ;i A belégzés enyhe légárammal történik. A levegő ; itt 90 foknyi irányban terelődik ei. A belehelt ' levegő pora az orrüreg nedvdús nyálkahártyájá- > hoz tapad, ugy hogy a tüdő kamrácskái a levegőt ; már meglehetős tiszta állapotban kapják. Megtisztulása közben a tüdő kamrácskáiból kitóduló meleg vizpárától és a szénsavtól felmelegszik. A légcsere tulajdonképpen a kamrácskákban » (alveolusokban) történik, melyeknek falát egyTétegü sejttel bélelt vékony h Ttyácska vonja be. Amidőn az oxigén molekulái ezen hártyán, majd pedig a tüdő kaj-zélvéredény szájadékain keresztül a vérbe sietve nyomulnak, ugyanekkor és ugyanazon utakon távozik el a szénsav a tüdőben keringő vérből is. Az oxigén oly mohón rohan a vörösvasas hemoglobinhez (más szóval a vörösvérsejt burokjához), miként a varrótű a mágnes-patkóhoz. De hasonló mohó vágygyal iramodik a vérben felhalmozódott szénsav is a szabad levegőbe. Ez az úgynevezett véroxidáczió. Ekkor a rekeszizom egy pillanatra megpihen, majd az egész mellkas saját súlyánál és rut-itlmasságánál fogva összeesik, behorpad, s ezáltal a mellüregben lévő levegő a szabadba távozik. Ez a kilégzés. A horgok alakja fagyökérszerü elágazódást mutat, mely ágak szintén nyálkahártyával vonvák be. A kamrácskáktól egész az orr és szájnyílásig terjedő kisebb és nagyobb hörgők csillószcrös hámsejtekkel, kis kotró lapátocskákkal fedvék. Az itt kiválasztott sikamlós nedv szintén arra szolgál, hogy a port felfogja, a csillószörös hámsejtek pedig, hogy azt kikotorják. A tüdöhólyagocskák, vagy más néven kamrácskák, (alveolusok) úgyszólván csakis hajszálvéredényhálózatból állanak. Az egyrétegű sejt után következik a véredényhálózat. E mögött foglal helyet a rugalmas rost-halmiz, melynek nagy szerepe van a tüdőkamráoskák fujtatószérü működésénél, mert miként a széllel bélelt gummilabda, az összenyomáskor összelapul, de mihelyt a nyomás megszűnik, eredeti helyzetébe tér f vissza, tehát kitágul. A felnőtt ember perczenkint 18, 20, 22 szer j lélegzik és naponta 100 hektoliter levegőt lélegez be tüdejébe. Ebből is meggyőződhetik afelől, í hogy mily üdvös cselekedet az, ha az ember i ablakát télen nyáron, éjjel-nappal nyitva tartja, j Nem mondom azt, hogy a legcsikorgóbb hideg- ; ben is tárjuk fel ablakunk mindkét szárnyát, j hiszen a jóból is megárt a sok, de az ablakra \ erősített szélrózsával, vagy pedig a felülről csa- j pódó szellőztető ablak mérsékelt kinyitásával gon- | doskodnunk kell az állandó jó levegőről. Nyugodt j légzésnél a jó tüdejü ember félliter levegőt sziv j be és lélegzik ki, ez az úgynevezett lélegző- \ levegő. De ezzel a félliter levegővel nem üritet- j tük ám ki egészen tüdőnket, mert még maradt I benne két, sót harmadfél liternyire való. Ez az j úgynevezett visszamaradt levegő. Ha mély léleg- I zetet veszünk, akkor három, sőt négyszerte több i levegőt is tudunk magunkba kebelezni, mint rendes körülmények között. Ekkor azután az összes lélegző segédizmok is működnek. Az ily erővel magunkba kebelezett másfél, két liternyi levegőt kisegitő-levegönek hívják. Ha az ember semmire sem gondol, hanem egész nyugodtan lélegzik, mihelyt a fél liter levegőt magából kifújta, azonnal frissen vesz lélegzetet, de ha a kifuvás után nem vesz újból lélegzetet, sőt a tüdejében levő összes levegőt kilélegzi, vagyis oly nagy erővel fújja ki, amilyennel képes: akkor csaknem másfél liternyi levegőt fujhat ki magából. Ez az' úgynevezett tartalék levegő. A legnagyobb megerőltetéssel sem vagyunk képesek a tüdőnkben lévő összes levegőt kifújni, mert az oldalbordacsontok a szegycsontokkal összeforrvák, mely által a tüdő képtelen összezsugorodni, hanem a horgok és az alveolusok kisebb-nagyobb mértékben levegővel telitvék. Ez az állandóan bentrekedő légmennyiség. A kötény törteire! m éhez. A kötény vagy amint némely helyeken mondják — elökötö, igazi jelvénye a házi asszonynak és szimbo'uma a háztartásnak. Már az ősidőkben is a kötény, a kulcsok kötege és az orsó elválaszthatlan társai valának a jó háziasszonynak. Dédanyáink büszkeségét képezte a jó széles kötény, amely alatt az öv körül erős szijon oda volt kötve egy erős jó nagy tarsolya, fönt pedig az övön lógott a kulcsok kötege. Ezek után mindenki megismerte a háziasszonyt. Kétségen kivül a kötény a legrégibb ruhadarab a világon, mert hiszen említés van róla téve már a bibliábau is. De a vadaknál még most is az egyedüli öltözeteket képezik a kötények; uj Guineában pedig mai napig fönn tartotta magát a bibliai fügefalevél. Ott az emberek fűből való és fűszálakból font kötényeket hordanak ; melyek a szegélyen tarka tollakkal vannak díszítve; mindenki maga alkotja az ö saját találmányának uj mintáját és kigondolja ;iz ö saját divatját. AZ afrikai vademberek kötényei vászonból és tarkaszinü szövetből /alók és az utazók azt látták, hogy a legkedvesebb szin a kékszin. Csak a fejedelmek viselnek vörös kötényeket, hogy ugy különbözzenek az alattvalóiktól. A kötény hosszúsága, szélessége és .=zine Afrikában az előkelőségnek, a fenségnek mérve; természetesen sokkal inkább a nőknél, mint a férfiaknál. A férjes nők és a leányok nagy gondot fordítanak kötényeikre és diszitik azokat különféle és 1 csodálaios ékítményekkel. j Egy utazó, ki az abroszoláson kivül a szerecsenek egyik törzsének belső ügyeire is fordította figyelmét azt beszéli, hogy ott a kötények érdekében nözendülés t?madt. A nők ugyanis azt tapasztalták, hogy kötényeik divatból jönnek és hogy általában kevés anyagot kapnak azok elkészítésére. Összebeszéltek tehát és követelték jobb és hosszabb kötények előállithatását. Azonban férjeik, akik Afrikában is döntenek népeik toilettei iránt, megtagadták a jobb minőségű és hosszabb kötények készítését. Mihelyt ezt megtették, a nők nem siránkoztak, sem nem ájuldoztak, mint ezt minden bohózatban és humoreszkben teszik a czivilizált társnőik; hanem egy szép napon tömegesen kivonultak a faluból és építettek uj falut, ahová egy férfiúnak sem volt szabad belépni. Fényes volt a nők győzelme, mert az elhagyott férfiak már néhány nap lefolyása után kimérték az uj, követelt, hosszú kötényeket és ezekben tértek vissza előbbi otthonukba az erélyes hölgyecskék. * * Már a tizennegyedik században viseltek Spanyolországban fekete selyemkötényeket, amelyek gazdagon hímezve voltak virágokkal és ott még most is nagy kedveltségben részesülnek. Spanyolországban általában nagy fényűzést űztek a kötények dolgában. Gyöngyökkel és gyémántokkal diszitve voltak azok és Oporto városában, ahol a legügyesebb sodronymüvesek éltek, arany és ezüst szálakból szőtték a kötényeket. A spanyol hölgyek viselték a legdrágább, legértékesebb kötényeket; ellenben a franczia hölgyeknél használatban voltak a legkaczérabb kötények. A tizenhetedik század végén Francziaországban a legdivatosabb tárgyat képezték a kötények. Ezek teljesen fehérek valának, k >nnyü, szellős szövetekből és szép szabásból; a régi följegyzések szerint ahhoz járultak, hogy viselőik ellenállhatatlanná váltak. Állítólag azon korból származik azon mondás: minden kötény után tutkos (bolondul). A divat, amely megváltoztat mindent, alávette változásnak a kötényeket is. Egykor a levelek és virágok alakjában viselték azokat, azután legyező vagy patkó formájában, szegélyezve szücsáruva. és igazi vagy utánzott bőrrel. Sőt viseltek oly kötényeket is, amelyeken kis táska helyett — kis tükör volt alkalmazva. Azonban mindezen divatot magával sodorta el az idők áramlata. A Visztula melletti országok lakósnöi eredeti kötényekkel dicsekednek. Ámbár csak térdigérő szoknyákat viselnek, kötényeik mégis egész földig érnek. Az Izlandnők abban különböznek más nemze tek asszonyaitól, hogy a kötényeket nem szalaggal kötik a testükhöz, hanem ezüst vagy rézövvel. Angolországban, midőn a mennyasszony, mint feleség először belép férje házába, akkor a férjének valamelyik előkelő barátja ünnepélyesen körülövezi őt uj köténnyel, az illető uri ember, aki ezen szertartás végzésével lett megtisztelve ezért gazdagon ajándékozza meg a fiatal háziasszonyt. Francziaország délnyugati részében minden faluban más szinü kötényeket viselnek és aki ezen dologban jártas az ebből mindjárt tudja, melyik községből való egyik vagy másik szépség. Elszászban a leányok csakis fehérkötényeket viselnek. Az olasz kötények alakjuk után megismerhetők. Az olasz kötény áll hosszú egyenes kelme darabból, amely nem egyenes részekre van behajtva és a melyek mindkét szele paszománnyal van ellátva. Orosz és lengyel kötények élénk szinüek az úgynevezett »török« nemzeti icinták módjára teveszőrből való övvel. Igen élénk szinüek és gyakran nagy érté kü.:k a román és szerb nök kötényei. Cs-jhországban széles kötényeket viseltek, játszó szinü vagy virágos selyemből; továbbá gyapjú és mosó kelmékből hosszú, tarka selyem szalagokkal. Némely helyeken viseltek, sőt még most is viselnek az asszonyok négy félből készült kötényeket az egész test körül; ezek rendesen vagy egy tenyérnyivel rövidebbek mint a szoknya. A leányoknál keskenyebbek és rövidebbek voltak a kötények, de rendesen tarkább szinüek és világosabbak a szoknyánál. Gyakran diszitve voltak szallag szegéllyel, csipkével vagy rojtokkal, a melyek néha gyönyörűek, aranyból valók valának. Használatban voltak és még vannak is hazánk több vidékén fehér kötények kivarrva vörös selyemmel, úgynevezett karmaziunnal, vagy fehér pamuttal. Most beláthatlan számú kötényeket láthatunk, különféle szabással és különféle kelmékből; kezdve a hosszú és széles konyhaköténytől egész a díszes tea-estélyi kötényig, a redős »empire«-töl egészen a csinos, csipkés vagy selyem kötényig; amilyeneket a háziasszonyok szívesen viselnek