Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-02 / 22. szám

XI. óv, ZalaegwpueB, 8910. jwnius 2. 22. szám. SMfixriési ár : érre 4 kor 04 f Tél érr» 2 kor 04 f N«fyadr« 1 kor 04 f igjaa szám 8 fl!lér. HirdetC-stk dija megegyeaés szériát, Nyilttér tora 1 ko? Szerkesztőség él kiadóvatal: Kossuth-utcsa 43. Saerkeszti Z. IE3Iox'-^7-átiIbL Lajos ( LB1TG-TEL FBBENC2 M^zxkatársak = \ BOEBÉLT GTÖEQ-T laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A gyülevész! madarak. A gyülevészieknak egy korcsszfllött madaruk van. Azaz: nem is egy. Kettő az. Ugy iett egygyé az a kettő, mint a kilenczvenes években a világcsodává avatott Toci ikrek. Egyébként a gyülevésziek házi veret e épen olyan tolakodó, mint az apátfaiaké, vagy a balatonfüredieké. A fecskéjük is ugy csicsereg, mint a tótszardabelyieké. Az ökörszem ott sem nő nagyobbra, mint akár Légrádon vagy Csesztregen. A halálmadár ott sem szól fülemile hangon. Épen ugy kuvikol ott is,' mint Obornakon vagy Háshágyon. Ki is csodálná meg a Gyülevészen enyvesvesszőre csalt kendericzét, vagy a rabul ejtett czinkét ? Ugyebár: senki. Gyülevész nem is az ilyen paraszt mada» rákról nevezetes. A nemzetgazdasági mozgalom Gyülevészen tejszövetkezetet hozott létre. A szövetkezet vajat készit. Mindennap frissen fejt tejből készíti azt. Elsőrendű termék ez a vaj. Szinte megérdemli, bogy a magyarok asztalára kerüljön. Két okból is megérdemli. Először azért, mert magyar földön termett fűből gyűlik a vaj anyaga. Másodszor azért, mert magyar ember köpüli. Én pl. szentül megvoltam győződve arról, hogy azt az elsőrendű vajat a magyarok táplálására szánta az a- szövetkezet. Azt hittem, hogv attól a vajtói a gyüle vészi munkásnépek csuszája lesz zsiros, élvezhető. Hozzá gondoltam azt is, bogy a teritékre kerülő sült krumplijukat zsi ózzák be azzal. De még ennél is tágabb fogalmat tápláltam a szövetkezet czél járói. Feltettem, hogy évi adójuknak egy-egy tekintélyes részét annak a vajnak az árából tőlünk vasalják be. Felíehettem ezt, mert nálunk, vár son, csak a boltban terem meg a vaj, a zsir, meg a liszt is. Ugy gondoltam el ezt a nevezetes cserét, bogy a gyülevészieknek van vajuk, nekünk pedig (igaz, hogy ritkán) van pénzünk. A gyülévésziek a mi városunkbeli boltokat ellátják vajjal, mi pedig közvetve nekik adjuk a pénzt. Ugyebár, ez logikai sorrend? Ép eszű ember nem is merne olyan fordított viszonyra gondolni, mint aminőt a gyülevésziek követnek. Nem tudom ki az, aki a gyülevészi tejszövetkezetet igazgatja, de a jelekből azt merem mondani, hogy vagy nem szeret bennünket : magyarokat; vagy pedig óriási erkölcsi nyomás alatt áll. Az első feltevésem mellett szól az a szomorú tény, hogy a szövetkezet nevében egész évi vajtermésüket idegennek adta el. Kinek ? Idegennek! Ki az az idegen? Az osztrák! Nem szeretném, ha valaki tréfának vélné ezt az állításomat, pedig könnyű lenne tréfának tekinteni. Neküuk kell a vaj. Gyülevész vajat termel. 20—30 km. választ el bennünket Gyülevésztől. De ez nem lehet akadálya az ideszállitásnak. Talán a legközelebb van Gyülevészhez a mi piaezunk. A józan ember tehát itt helyezné el a felesleges termékeit. Minket látna el azzal a jó portékával . . . A rideg valóságban ez ugy van, hogy a gyülevészi tejszövetkezet 100—200 km. messzeségben helyezi el a vajat — Ausztriában. Hát aztán nem lehet ezt tréfának gondolni? Itt van tehát az alap arra a hitemre, rio«y a gyülevészi tejszövetkezet igazgatója nem szeret bennünket: magyarokat. Nekünk kell: de nem adja. Az osztráknak is kell: neki odaadja. Furcsa kis dolog. A második feltevésem még mentsége is lehet az igazgató urnák. A mi piaczunkról 8—10000 ember szerzi be az éleimét. Tehát nem valami nagy a kereslet. Igaz ugyan, hogy aki amit behoz a piaezra, azon tul is ad ; de hátha az igazgató ur attól fél, hogy annak az elsőrendű vajnak nem akad vevője ? No, ebben az egyetlen esetben szolgálhatna mentségül az én feltevésem. Azonban ettől nem kell tartania. Megnyugtathatja lelkiismeretét, felszabadithatja magát az erkölcsi nyomás alól, mert amint fentebb is mondottam : minden élelmiszer gazdát talál nálunk. Nem íog veszendőbe menni az a vaj sem. Az adásvétel felemelő lesz a gyülevésziek re, mert magyar embert táplálnak a magyar föld termékével és, mert magyar embertől kapják azért a kincset. Vészes dolgot támogat a gyülevészi tejszövetkezet azzal, hogy az osztráknak adja el a vajat. Az osztrákok is tartanak teheneket, sőt vajat is készítenek. Nézze meg csak az igazgató ur, milyen nagy a különbség a magyar és az osztrák vaj jósága között! Az egyik: szin és iz nélküli; a másik: az inyenczeket is kielégitő sárga, mint a rét virága. Ráismer igazgató ur a magyar vajra ? Akkor helyen vagyunk. Nézzük csak: miért kell az osztráknak a mi vajtermékünk ? Az övé értéktelen, a miénk értékes. Itt mutatkozik kérem az osztrák élelmesség a maga lebilincselő nagyságában: A gyülevészi vajat megveszi átlagban 2 K 40—2 K 60 fillérért kg.-kint. A szövetkezet készséggel neki adja. Az osztrák vevőnek a kedvéért még azt a modern Toci ikreket is rányomja, amit a heraldika kétfejű sasnak hirdet a világ fülébe. Csodálatra méltó ez egy színmagyar szövetkezettől. Talán azt is mondhatnám, hogy a magyar nép felfogásának a megrontása. Mi az ördögöt is keres a kétfejű sas Gyülevészen ? És éppen a vajon ? Minek az ott? nép végtére még szépnek is fogja tartani azt a contra natura összeragadt madarat. De folytassuk csak tovább az élelmességet. Az osztrák a mi értékes vajunkkal összekeveri az ő értéktelen portékáját és aztán . . Hát persze, nogy eladja nekünk azt a zagyvalékot kg.-kint 3 K 20 fillérért, vagy még ennél is drágább áron. Számoljunk csak kérem. Tőlünk' jót. kap 2 K 60 fillérért. A jót összezagyválja az ő margarinjával s kg.-kint 60 fillérre) drágábban ránk sózza. Ekkor azonban már nem a kétfejű sas van a vajon, hanem nagy büdös tulipán, hogy örüljön neki a magyar. Amennyivel több margarint kever belé, annyival kevesebbet ad hozzá a gyülevészi vajból, s ő jót eszik, jól él; mi pedig az ő selejtjét fogyasztjuk el. Hát ez már igazán fordított viszony. Ne nyújtsanak ehez kérem segédkezet. Kövessík az egyenesebbik utat s pusztítsák el a gyülevészi korcs-madarat. Lengyel Ferencz. Fényes győzelme a 48-as pártnak. — Gróf Batthyány Pal a zalaegerszegi választókerületnek országgyűlési képviselője. — Zalaegerszegen tegnap volt a képviselőválasztás reggel 9 órától éjféli 12 óráig. Két párt viaskodott: farhas József neve alatt a néppárt és Gróf Batthyány Pál neve alatt a 48 as függetlenségi párt. A viaskodásnak sok szép és lélekemelő mozzanata volt. S nincsen abban lélek, aki nem érdeklődik ez iránt. A választás előtt egy nappal, két nappal csak ugy omlott a jóslat. S csudálatosan mind egy irányban: «Erősen megbukik a Grófb «Fényes győzelme lesz Farkasnak!» «A halálnál biztosabban győz a néppártb) stb. S reggel kapum előtt mennek el az első bevonulók fejér lobogóval, ráírva. hogy: 1848. S akázmilyen párti legyek, az Úristennek az ügyésze legyen az, aki megtiltsa, hogy erre ki ne csorduljon a könyem — örömében. Amely községek t. i. egy nézeten valának, azok a so ; trikolor mellett hatalmas fejér lobogóval jelentek meg. Ilyenek valának: Ságod, Bessenyó, Alibánfa, Bak, Alsóhahót, Alsóapáti, Andrásbida, Orbányosfa, Hottó, Nagykapornak, Misefa, Pusztaszentlászló s még mintegy husz község mind Gróf Batthyány mellett tüntetve. Farkas Józsefre fejér zászló nélkül szintén kivétel nélkül rászavazott: Alsó- és Felsőbagod, Petrikeresztur, Bonczodfölde, Csatár, Boldogía s még néhány. A másik szép jelenet, hogy akiről a mult számban irtunk, Alsónemesapátiból csakugyan bejött a 104 éves Kálmán Fábián. Mire a Gróf Batthány Pál szállása elé ért, a Gróf kijött eleibe, széket hozott ki az utczára s leültette a fáradt embert. Szintén bejött Andráshidáról a 96 éves Nagy Károly ügyvéd, volt orsz. képviselő, de még elég ruganyos állapotban. A szavazás reggel 9 órakor kezdődött s éjféli 12 óráig tartott. Egyik teremben Dr. Szigethy Elemér volt az elnök s helyettese Udvardy Ignácz^ a másik teremben Nagy László s helyettese Mar!