Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-19 / 20. szám

XI. év Zalaegeraaeeg, 8910. május 12, 19* száir. £(6firet

rsi fcr : é?re 4 kor Oá f ^él érr* 2 kor 04 f -Níg-ídr* 1 kor 04 f száai 8 fillér. HiídeWstk dijs megegyezés szerist Nyilttír tora 1 feif Szerkesztőség és kiadóva.t»l : Kossuth-utc i 43 Ho:r?-v-ártLfcL Lajos ]yCTj.-n Tratársak: ; LENG TE Xj FBEENCZ BORBÉLY O-TÖS. G-TT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE MSBS£SÜE£B«R ! Mindent a magyarságért! — A zalamegyei Közművelődési Egyesületben. — Két kimagasló alakja van ennek az egyesületnek. Az egyik Gróf Batthyány Pál kir. kamarás, volt főispán, az egyesület elnöke, a másik Dr. Ruzsicska Kálmán kir tanácsos, tanfelügyelő, az egyesület főtitkára. Gróf Batthyány Pál elnökről tudjuk, hogy néhány év alatt, amig itt főispáni méltóságot viselt, neve tanyát vert az emberek szivében, de nem hivságos fitogtatások révén, hanem értékes komoly cselekedetekkel. Mert az életbeli apróbb jelenségekről, mindenkivel szemben tanúsított szívélyes érintkezéséről, leköte lező modoráról nem is szólva, tudnunk kell, hogy a hasznos közügyi dolgokban minden téren első helyen áll vala. A társadalmi, közművelődési, vallási, humánus és hazafias egyesületeknek az élére szólították a viszonyok s az emberek és ő örömest odaállott. S hogy uiiiyen tartalmas nyomatékos egyesületek ezek, ezek köí.ül most csak ez utóbbit, a megyei közművelődési egyesületet említem föl, melyet a lentebbi sorokban néhány szóval jellemzek. A másik kimagasló férfiú ebben az egyesületben Dr. Ruzsicska Kálmán, ki a vezér mellett képletesen szólva a zászlót is lobogtatja s a kardot is forgatja. Ő az egyesület kenyerének a kovásza. Róla is tudjuk, hogy életének szép részét, a legszebb részét magyar nemzeti ügyünknek a küldetésében, tehát a legszebb küldetésben tölti vala el. Mert szép küidetés a nemzeti művelődés vezérének lenni; nehezebb és szebb küldetés lelkiismeretesen dolgozni; de legnehezebb és legszebb küldetés határvármegyében dolgozni nemzeti erősödésünkért lángbuzgalommai. Dr. Ruzsicska Kálmán ez utóbbi küldetésben van az évek hosszú sorozatán. A megyei s különösen muraközi és vendvidéki iskolaügy, mely évrő!=évre az ő fáradhatailansága folytán emelkedik: tanúbizonyságot tesz az én szavamról. Sajnos, az állami kincstárban kevesebb az anyagi segítség, mint a milyen nagy óhajtása van e tanügyi vezetőnek a magyar kultura emelkedésére. Épen azért van szükség arra, hogy társadalmi egyesületek is támogassák a hivatalos erőt. Ezért alakult pár évvel ezelőtt a Zalavármegyei Közművelődési Egyesület. S a tanfelügyelő apostoli munkálkodásának ugyancsak testvér mezeje ez az egyesület is. Ő alapította Gróf Batthyány Pál volt főispánnal egyetemben. Csendben alapíttatott, csendben működött az egyesület, de nem szükséges elhallgatni az érdemeket Még a jó szót is magunkba fujtjuk ? Hiszen értékben sokszor czudarul fizet a sors s az emberek. Hogy milyen hatáskörű és milyen tartalmas ez a Közművelődési Egyesület: mutatja az alább olvasható főtitkári jelentés, mely a végzett munkájáról szól, — és mutatja a helyi hírekben közölt közgyűlési tudósítás, Zalai hoiivédeink Budavár bevételénél. — 1849. májas 21-én. — Irta : Nóvák Mihály. Hadi és politikai szempontok szerint sokat vitatkoztak katonai és politikai szakírók azon, vájjon az akkori körülmények között szükséges volt-e, okosság volt-e Budavárostromához fogni, melynek bevétele annyi időbe és emberáldozatba került. Mi ezen ne vitatkozzunk. Mi indokoljuk meg azzal és nyugodjunk meg abban, hogy a nemzeti becsület parancsolta Budavárából az osztrák katonaság kiverését, és hogy dicső fegyvertény volt a várnak diadalmas bevétele. Nagyon dicsőséges szerepe volt itt zalai honvédeinknek, legfőképpen a 47-ik zalai önkéntes zászlóaljnak, de az 56 ik — szintén legnagyobb részt Zalából sorozott — zászlóaljnak is. Most, a 61 ik évforduló alkalmával, kötelességünknek tartjuk ezt olvasóközönségünknek emlékezetébe hozni. íZalavármegye az 1848—49. évi szabadságbarczban« czimü munkámban következőleg irtam meg e két zászlóalj budavári szereplését: — Ott volt a 47-ik zászlóalj Puda ostrománál; nemcsak olt volt, hanem dicsőséget aratott. Elsőben is a május 16 iki éjjeli rohamban vett részt Nagy Sándor József I-ső hadtestében. De iszonyú golyózáporral fogadtattak ; ennek daczára is hágcsókat, létrákat kezdtek a falaknak támasztani. Sikertelenül. Vissza kellett huzódniok. A zászlóaljnak a május 21-iki ostromnál a vár bevétele alkalmával való szerepléséről több adat szól, az egyik ezt mondja: 1849. május 21-én 5 órakor reggel a várfalon lengett a nemzeti zászló. Nagy Sándor tábornok a résen maga vezényelte az I só hadtestet a rohamra ; az ö zászlai tűzettek ki legelőbb a bástyákra. A rést magát a 47-ik zászlóalj foglalta el. Más adat: Buda bevételekor a résnél Hentzy várparancsnok a 47-ik zászlóalj által halálosan megsebesíttetvén, minden ápolás daczára is pár óra múlva meghalt. A számos hős közül magasztalásra méltó Driquet alezredes, ki a törzstisztek közül első ve it a várban és Inkey Kázmér őrnagy.

1) Harmadik adat: >>A 47-ik zászlóalj Buda ostromakor Budavár legveszélyesebb helyén, a vár falán lőtt résen hatolt be a várba. Ez alkalommal a zászlóalj mintegy 200 embert vesztett, az elsőnek is tűzte föl nemzeti zászlaját, a vár fokára. E tényért a zászlóalj tisztikara érdemjellel, parancsnokuk : Inkey Kázmér őrnagy alezredesi ranggal, zászlófartójuk : Püspöky Gráczián pedig hadnagyi előléptetéssel lett kitüntetve.* A Krisztina város felől mászták meg a falakat.«

2) Negyedik változat: „1849. május 21-én Buda ostroma. E napon körülbelül fél óráig dörögtek a magyar ágyuk, midőn a 47-ik zászlóaljbeli zalamegyei önkéntesek — Inkey Kázmér őrnagy vezénylete alatt reggel 5 óra tájban, a »fehérvári kapu" melletti réstörés mellett felrohantak a falakra. Püspöky Gráczián őrmesterük lobogtatta kezében a zászlót, ő tűzte fel azt a vár falára egy öreg dobossal, ki a zászló mellé lelapulva, olympusi helyzetében győzelemittasan pörgette a rohamot. A réstörés mellett és a résnyilás előtt sok zalai ott veszett a 47-esekből.

3) Ötödik változat: „Kiváló szerepet játszott az ostromban a zalamegyei 47-ik zászlóalj, melynek !) Hoiváth M.: Függetl. harcz, II. 522. 1. aí „Magyarország", 1904. aug. 6. sz. ») Tóth. Az 56-ik zászlóalj tört., 3ri. 1. * Mi ugy tudjuk, hogy magát Hentzyt is Püspöky Gráczián lőtte le, émbár, hogy mások is czéloztak iá. Sz. mely szól a jövőben végzendő munkáról is. A jövőbeli munkakörnek minden egyes pontja nagy figyelmet érdemel. Rt nem emlegetem föl mindeniket, de kettőt mégis kiválasztok. A Egyesület imakönyveket vásárol és kiosztogatja a szegény gyermekeknek ingyen. Egy időben volt már erre nézve egy kis munkája a Magyar Paizsn&k is. Az adakozásokból összeg} üjtött ima és énekes könyveket egy Alsólendva melletti községben osztottuk ki. Az Egyesületnek ez a munkássága kettős águ. Gyámolítja a szegényt, tehát a humanizmust ápolja. Hirdeti a hitet és vallást, tehát a legszentségesebb eszmét ápolja. Másik munkája az Egyesületnek az, hogy a vármegyének nagy szellemű embereiről egy kis emlékkönyvet akar készíttetni s kiosztja, hogy az ifjúság — tanuljon. Költők, tudósok, államférfiak, önfeláldozó hősök és vértanuk ezek, a magyar nemzetnek vezércsillagai. Fesztetich, Kisfaludy, Deák, Csány, Gásparics, Zrinvi stb. nagy magyaroknak élet és jellemrajzaik megannyi világító fáklya, hogy lobogjon az ifjúság szive előtt. Magyar vagy nem magyar, barát vagy ellenség, meg kell hogy bámulja ezeknek tetteit. Aztán megszereti. És ezeknek révén megtanulja tisztelni a magyart. Kevesbedig ellenségünk, több lesz a barátunk, s erősebb a nemzet. Mindent meg kell tenni a magyarságért. Az egyesületnek ezt a munkáját hazafiságnak hijjuk. Csak a vallást és hazafiságot emeltem ki ezt a két eszmét, melyek az tisztjei és legénysége egyik helyen elsőkül másztak fel a falra. A zászlót Püspöky Gráczián tűzte a vár ormára, a hivatalos jelentés is őt emliti elsőnek. Püspöky zalamegyei földbirtokos volt s 1861-ben halt meg. a 47-ik zászlóalj a vár bevételénél tanúsított vitézségeért a zászlójára vitézségi nagy érmet kapott, őrnagya volt Inkey Kázmér. — Megemlítjük még, hogy itt volt százados Hertelendy Kálmán és Gsillagh László (már mindketten meghaltak.) A közhit szerint: Püspöky, Hertelendy és Gsillagh László egyszerre lőttek Hentzyre s igy az ő golyóik alalt esett el a várparancsnok. Annyi bizonyos, hogy Hentzy a fővárta előtt a zalamegyeiek golyója ölte meg."

4) Hatodik adat: ». . . Egyszerre csak veresleni kezd valami a lörésen át; oh! az első bonvédattila, utána a második, ötödik, tizedik, századik, Erősen nyomulnak előre s minden talpalatny. földet véren vásároltak ; nem drága, a hazaéri folyik. A küzdelem óriás volt, nem csoda, Inkey Kázmér vezette. A csapatból kiválik egy tagbaszakadt, vállas ifjú, kezében zászló leng s golyózápor közt rohan a várfokra, hol a zászlót kitűzi. Erősen tüzelnek reá, de Püspöky Gráczi rendületlenül áll zászlója mellett.«

5) Hetedik adat: ». . . De íme, egyszerre egei rengető »éljen 'f kiáltás tört ki a küzdők közötti a 47-ik zászlóalj derék zászlótartója: Püspöky Gráezinak impozáns alakja feltűnik a romokon s kitűzi elsőnek a háromszínű lobogót. Uj életet, uj erőt kelt ennek megpillantása a fáradt fiukban ; érzi mindenki, hogy innét most már csak előre szabad törni, vissza nem, habár száz halál tátongna is feléje. Sürü tömegben rohan a zászlóalj a résen át a várba s az ellenséges gyalogságot lefegya) Budapesti Hirl, 1893. máj. 21. s?. 5) Degré Alajos beszédéből a budai honvédszobor leleplezése alkalmával. 1893. május 21.