Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-05 / 18. szám
1910. május 12. MAGYAR PAIZS 3 Összezúzott 58 kilós termés arany. A világ legnagyobb drágaköve Magyarországon s ezt is összetörték. Járjatok be minden földet Melyet Isten megteremtett ... S hegyeiben mennyi bánya És ezekben annyi kincs Van Mennyit nem látsz álmaidban. Petőfi. AZ eredmények beigazolják, hogy Petőfi nem nagyított. 58 kiló termés aranyat egy darabban olvan codás összetételben, amilyet a magyar föld Hunyadmegyében őrz itt, a világ még álmaiba sem látott. És ezt a német bányatársaság, mint az »Ellenzék« emliti, megsemmisitette, széthúzta, beolvasztotta. Ennek az egy darabból álló tömzsnek aranyéitéke volt klgrmkint 2300 korona, az 58 kgr. értéke 133.400 korona. Ritkasági becsértéke egy r°''lión felül. A muzeum az első szóra megadott volna érette 2 millió koronát. Még ha oda került volna, »Messze tőlünk a világba Idegen nép kincstárában, az sem lett volna olyan szerencsétlenség, mint a beolvasztás. Meu, ugyancsak Petőfi szerint • Ha ott ragyogni látjuk, Szánk, szemünket rája tátjuk. S áldicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Még az áldicsőség sem lett volna baj. Hiszen Petiin épen a magyar ipar pártolására alakult egyesületnél irta, hogy: »Bárkié is a dicsőség, A hazáé a baszon«. A hazára pedig tagadhatatlanul nagy haszon hárult volna, ha e drága kő meg nem semmisül, ha azt 'egalább a külföldön ragyogni látjuk s szánk, szemünket rája tátjuk. Ene a ragyogó világcsodára mindenki bámuM N telt volna el kincseink iránt. A világ minden rts'éről tömegesen jöttek volna hazánkba, hogy az .--"."ny leihelyén milliókat fektessenek be és kiaknázzák, modern eszközökkel a heverő kincseket. Meu jegyezzük meg, Magyarországon az aranyb-^y.' ,at terén eddig, felszínes rablógazdálkodás ur" 1' odo.t. Lefaj* itték a kézügybe eső legjobb felóreket és tömz=öket, de a rabló bányászat miatt, a gépekkel gazdagon kihasználható gyengébb érezek még ma is érintetlenek. A mély müvelésre még csak ezután kerül sor. Itt már Petőfi versének az a sora: Ezer ölre vagyok ide lenn A föld ölében . . . csak képzelődés nagyítás volt. Ő mindössze alig száz öiuyi mélyen szállhatott akkor le Nagybányán, a Le^eszthegyi bányában. Ma ^zo^ban már ott is mélyebbre mehetne. S ha L^ajd a nagyobb befektetésekkel mélyebbre ha'">lna.. bányászaink, miud több és több aranyat fognak felszínre hozni. Meri, az arany nagyobb fajsulyánál fogva, a mely. e lehúzódott. Bányászatunk iránt tehát érdeklődést kell kelteni. Ezért kell vigyáznunk minden olyan feltárt mu-ea'is kincsre, ami magyar bányászatunkra irái»'v" ja a figyelmet. Ezeket a feltárt kincseket íreg kell menteni, A 12 apostol bánya megsemmisült. Sz. Miképp lehetünk hosszuéletüek ? Elbeszéli: Egy orvos, LVIII. M. hosszú élethez mindenekelőtt az szükséges, hogy ismerjük meg azon szabályokat, melyek a hossu élet munkálására vonatkoznak, hogy semmiféle munkánkban testünk ellensége ne legyünk s ápoljuk testünket a gyogyzökcsölő és egyéb szabályok szerint, vagy pedig legalább minden nap tiportassuk magunkat. Aki ezt egy nap sem mulasztja el, bizvást bizakodhatik egészsége tartósságában és vele joggal dicsekedhetik. Meit csupán csak ezen vigasztaló tudat is jóleső érzést támaszt bennünk, mely kedélyhangulatunkba oly odaillő, mint a farkasétvágyunak a tejfellel, töpörtyüvel, túróval leterített, behintegetett tészta. Ezen jóleső érzés nélkül nincs hosszuélet. Oly kellék ez ehhez, mint főzéshez a víz. Láttátok-e azt, mikor a falu végén a vert falat készítik? Nekiáll néhány czigány, sulykolja, csomiszlozza a törekkel, polyvával kevert, vizzel meglágyított, megtaposott anyagot, mig össze nem áll. S ha összeállott, nem hagyja ott. Másnap is, ha éjjel megszikkadt, nekiáll s harmadnap is, mert azt akarja, hogy unokája is abban a házban tanulja a száraz fa kezelését. Jöhet azután záporeső, a vert falat ki nem marja, ki nem kezdi egy-kettőre az idő foga. Az egészséget is megvédhetjük, az is ellenáll szélnek, viharnak egyaránt. De nem ám dologtalansággal, tunyasággal, renyheséggel, nem is kicsapongással, hanem a test sulykolásával, tiprásával. A gyógytiprás a testet ugy megvédi a betegségektől, mint a sulykolás a vert falat az idő viszontagságaitól. De miként a vert falnak nem elég egy napi sulykolás, csomiszlozás, hanem addig kell azt gyömöszölni, mig a zápornak ellentállni nem képes, hasonlóképp a testet sem elég egyszer-kétszer tipirni, hanem mindennap meg kell zökcsölni azt. A jól sulykolt paraszti ház falát csak egy évszázad múlva kell javítgatni. Iparkodjunk olyanná tenni testünket is, hogy képes legyen ellenállni a télnek, a viharnak. Ne legyen az nekünk elégséges, hogy testünk a tiprás folytán már megedződött. Lám mindennap eszünk. Másnap mégis megéhezünk. Ne hagyjuk el egy nap se a gyógygyakorlatot, hanem folytassuk mindhalálunkig a gyógyzökcsölés keretébe tartozó összes gyakorlatokat. Egyszer miiegyünk az ápolók, mi paskoljuk, mi nyomkodjuk testvérünket, hozzátartozónkat, azután minket ver; dessenek, zökcsöljenek. A testnek minden nap van sulykolásra szüksége, hiszen egy nap alatt is sok törmelék kopik le szervezetünkből! Segítsük azt kitakarítani, de ha a gyógyzökcsölésre időnk nincs; szakítsunk akkor az alvási időből néhány perczet s a gyógytiprást mégis alkalmazzuk, mely az egesz gyakorlatnak úgyszólván betetőzése, amely lesthatalmasabban megedzi < egészségesnek vélt testünket. Igy aztán az egyik | napnak a szervezetkoptató munkájához nem járulhat a másik napé. És igy a véredényeimeszese- • dés, az emkeriség korai halálának legfőbb okozója, j mint titokban összesereglett ellenség éjnek idején: s nem lephet meg bennünket készületlenül, mert ' a véredényelmeszesedés aknamunkájának ellen- j aknamunkával feleltünk. Ezt diktálja a józan ész, j ezt követeli tőlünk a lelkünk háza, a gyarló, : romlatag test. Nehéz a leguruló hógörgeteget a ( hegy derekánál. — mikor már óriásivá nőtt, — I megállítani, nehéz a baktériumokkal telt testben a baj elterjedését megakadályozni, a véredény j falára lerakódott vastag mészréteget nehéz eltárolitani. Csende^, de folytonos munka kell oda! Lám, az erőcsepp, mily gyenge erővel dolgozik s mégis kivájja a követ: »Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo«. Nem igaz, hogy az esőben lévő szénsav végzi a kő kikopását. A budai Ráczfürdőben láttam, melyben Mátyás király földalatti utakon jövet fürdött naponta, hogy a gőzkamra vörös márványpadja erezettségét oly vizrsepp váltja ki, melybe esőviz sohasem vegyült. A paraszt ember ritkán használja a gőzfürdőt, mert alkalma, pénze nem igen engedi, de nyáron eléggé kárpólolja a forró napon végzett szakadatlan munkája. Ezért átlag a földmives sokkal többet izzad a városi vézua embernél, de egészség dolgában nem is cserélne ám vele: nem fél az semmiféle viszontagságtól, hüléstől, szúrástól, szegezéstöl, ha magát otthon cselédjeivel jól megtiprathatta. Ezért mondja: sAzért, hogy én oly együgyün élek, Szép szint, erőt pappal sem cserélek, Amely uram nem hiszi: tisztelem, Tessék gyepen megbirkózni velem.« De a mi nagyképű félművelt városi népünk kinevet mindenkit, aki mesterkéletlen, vagyis természetes gyógymóddal es életmóddal akarja egészségét megízlelni. A városi anya lányát szük czipőben járatja, az • ilyesmikkel gyötörteti, sanyargatja a növésnek í induló .testet,, mert most ennek van kelete. Az | ilyet csodálják, bámulják. A szülők nem is törőd- : \ nek egészségével, ha bálba készül: örülnek, ha • lányuk darázs-karosu derekú. Örülnek, hogy a j bálban oly könnyűséggel tánezol, repül, mintha fecskefarkú pillangó volna. Pedig hát ezek azok, akiknek a bál csak vesztöhely! Ezek azok, akik legkönnyebben beadják a derekukat. Hej sok lány megmenthetné életét ezen tanácsommal, hogy mihelyt megfázott és hátában nyilalást, szegezést, szúrást érez, feküdjék le s egy-két lánykával, kinek testsúlya 20—30 kiló, azonnal tiprassa magát csak 5 perczig is. De ne hagyja mindjárt másnap, harmadnap abba, ne 'S késsék vele egyetlen egy napot sem, hanem rögtön védekezzék ezen kígyó módra, alattomban behatoló és elhatalmaskodó betegség ellen. Ma már nem bálakban kötik a legtöbb házasságot. A szegény ember végigsanyarogja ifjúi tanulói éveit egy segitő, gyámolító kéz nélkül. Még szinte gyermek, már is nyomja vállait as életfentartás nehéz gondja s ha nyomorogva L, de eléri végczélját: nem a bálokban keres magának házastársat, ha egyáltalában megházasodik. Hiszen nem ott van az ő világa, nem volt "rra ideje soha, hogy a bálokbau forgolódni megtanuljon, mert hiszen munkája lekötötte. De másrészt meg megtanulta ismerni embertárs?it. Becsülhetünk-e többre valakit annál, aki önerejéből felküzdötte magát, vagy lehet-e valakinek több élettapasztalata, mint annak, aki már gyermekkorában kénytelen volt önönmagát feutariar'" és igy korán megismerte az élet sanyarú felé . Nemde, nem többre becsülendő ez, mint aki mitsem dolgozva ősei vagyonát rontja, herdáljvégül teljesen elpocsékolja? Itt is a héraklésri válaszúton állunk. A szegény ember a tövisektől sokáig mardosott lábát végre utja végén me snyugosztalha'ja. Jobb sorsba jut. Mig a gazdag élvezetek, gyönyörök között halad végig utján s végre a testi s lelki pokol megsemmisíti. Ti vöt kereső mamák! Mennyire megédesíthetnétek a szegény, tanulók sorsát, ha házátokba fogainál gyermekeitek tanítójául. Igy megismernétek s talán — leendő vőíteknek is nevelhetnétek őket. Nem gondoljátok, hogy hazafias kötelességet teljesítettek akkor, ha honfitársaitokat a nyomortól megmentitek ? De ti ilyennel nem törődtök. Nektek csak az a főczélotok, hogy a bálban leányaitok kitűnjenek és a piperkőcz férfiaknak tessenek. Hogy asszony csinálja ezt, az még hagyján. Gisz az asszony már a Paradicsomban is ilyen vo"lt. De ilyen a férfi is. AZ se tündöklik már jellemszilárdságával, erejével, egészségével, hanem az ezresek pazarlásával büszkélkedik, az is kis czipőt hord, hogy finomabbnak lássék, de leginkább azzal, hogy a czigány homlokára 100-as bankót tapaszt, mely miatt gyermekei őt megátkozzák. Ez teszi tönkre hazánkat! Évezredeken által szembenéztünk mindenféle ellenséggel. Megharczoltuk csatánkat mindenféle néppel s kihevertük, ha néha győzedelmi ének zengett is ajkain ozmán vad népének. A tatárcsorda temetővé tette az országot. Bogerius napijáróföldre nem talált embert, az országról igazán nem lehetett más »carment« zengeni, mint »miserabiléU, de sírjából felkelt a magyar s a régi haza romja'o nagyobbat, dicsőbbet teremtett. A nemzet elérte legaicsöbb s egyúttal leggyászosabb korszakát. Az osztrák (természetesen nem egymaga) tönkretette az országot, a nemzet nagyjai bitón vesztek el, külországokba menekültek. Tompa, a gyászos napok regőse, panaszos hangon keserűi »A gólyához* czimü költeményében: J> Tenéked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy volt s az is elveszett.« De »nem halt meg a leányzó«. A nemzet nem pusztult el, sőt lelkében megerősítette az elnyomatás. Nem adta be derekát. Garamvölgyi elhagyta a pipázást, mert monopoliumot raktak a dohányra. Nem mozdult ki házából, mert útlevelet kért a német, elhaqyta veszni birtokait, de né.jei hivatalnokokkal szóba nem állt. Nem irt Kufsteinba öcscsének, mert német szót nem fo f cott az ő pennáia. Ez a magyar ősi virtns. Valamikor egy szálig ilyen volt a magyar. Kitart, mindenről lemond, de járomhoz szokni nem tud. Mint a nemes bika, vagy mint a még kocsiba nem fogott szilaj cs. ..ó fel-felemeli fejét, mert égeti nyakát a járom. Nem tették még tönkre a magyart idegen nemzetek, de tönkreteszi maga-magát. A magy?r nem enged másnak, de maga-magát elpusztítja Ti szülők, ti tanítók! Állítsátok meg a nemzetet a lejtőn! Hisz oly nyomorultak vagyunk, hogy ha ma ránk zudul valamely nemzet, miként a homokhegyre ültetett szőlővesszőt el. aj ja a szél messzire, arre-amarra, mi is belereg. 'i>Hc más nemzetekbe. Mint a zsidók elszóltjuk
