Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-06 / 1. szám

drtt i km. 04 f íél '-m 2 kot 04 f W»f r«írs 1 kor 04 f 'ftjmi szák Bü)lér. & Hirdetések dija megegyezés szerint, tfyilttír rort 1 kor Szerkesztőség é« ki»dóv*t»l: Kossnth-ntoM 43. aaerkeexU Z_ Horvatli Lajos M-anltatársai!: • { 3L.HJ isr G T.a XJ FflEBNCZ BORBÉiLT GTÖEQT l»ptnl»jdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Pantheon. Irta: Jászai Mari. Az utólérhetetlen, a nagy tragikának, Jászai Mari asszonynak most jelent meg a Józseí Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület kiadásában egy csodaszép könyve: A Tükröm. Csak érdeme szerint becsüljük meg, i midőn ennek a könyvnek oly sok gondolatra késztető pbantasmagoriáját itt közöljük: Egy sereg idegent kalauzoltam a Gellértre, hogy megmutassam nekik a világ legszebb remekművét, a magyar Pantheont! Korintbusi oszlop sorai közt az ég kékebb és fényesebb volt, a fehér márvány pedig, mintha megdicsőült volna, átlátszóvá vált a napsugarakban. Olyan volt az egész, mint egy glória fővárosunk fején! Büszke voltam rá, hogy én itthon vagyok és ők az idegenek, ők bámulnak. Leginkább csodálták az isteni harmóniát ebben a kolosszális műben. A bájt és összhangat csodálták és nem győztek betelni csodálatával. Nos igen; ezért jöttem önökkel ide föl, hogy ezt a csodát megmagyarázzam. Megmagyarázzam azt, ami ezt a művet egyetlenné teszi a világon! Sziklája és faragott márványa lehet és van is más nemzetnek is, de ilyen emléke nincs másnak csak a magyarnak! Hallgassák meg ennek a történetét! Magyarország rab volt, Az uralkodói igázták le és erődöket építettek fékentartására. Ide a Gellért tetejére is építettek egy hatalmasat, faragott gránitból, de amely oly kecsesen simul a hegy hátához, mint egy párducz. Az is volt, mindig támadásra kész párducz. És ebben rejlik a csoda megfejtése, uraim és hölgyeim! A magyarok fölszabadulásuk után nem voltak olyan bárgyuak, hogy lerombolták volna szolgaságuk emlékét, hanem befogták diadal szekerükbe, hogy vonia őrök időkig! Rá, a tulajdon hátara építették a sötétség e szörnyetegének, az ő megulult dicsőségük templomát! íme, nézzék közelebbről kérem, a tűzokádó szörny torkai, amelyekből a romlást szórt^ ránk, most betömve és mivel? Nemzetünk javának neveivel, amelyeket márványtáblákra véstünk, arany betűkkel. Itt a legelső lőrést Széchenyi István nevével tömtük el! Idébb csoportonkint a költők, hősök, tudósok, a jó királyok nevei ragyognak ki az ágyuk helyett. Látják ezt a kecses mozdulatot ebben a roppant erődlen? Hozzáértők azt állítják, hogy ilyen elegáns vonalakat ilyen tömör kőhalmazba csak katonai építőművészek tudnak belevinni; és íme: a magyarban volt annyi művészi érzék, hogy ezt fölfogta és a helyett, hogy roppant költséggel lerombolta volna, hogy még óriásibb költséggel egy kis korcsszülöttett bigyesztett volna ide, amely Pestről bakterháznak látszott volna, meghagyta alapul Pantheonja alá| a melyet viselni fog a hátán, míg magyar lesz! Mi magunk ilyen drága zsámolyt sohasem tudtunk volna építeni nagyjaink fölmagasztalására, kisebb épülettel groteszk képünk lett volna a Gellértről örök időkre. A sors adta a kezünkbe a legszebb körvonalakat és ezt a mesébe illő igaz történetet, amelyet most elmondtam. Az a különös ebben az álomban, hogy még most sem ébredtem föl belőle; vala hányszor átnézek a Gellértre, mindig ott látom ezt a testet öltött regét. A fehér márvány oszlopsorokon átkéklik az ég és átragyog a nap. Csöndes, csillagos éjjeleken a márványcsarnok érez alakjai már nemcsak a mult nagyságáról álmodnak, hanem biztatólag mosolyognak a jövő elé. Ha gazdag ember volnék, ezt adnám a huzámnak karácsonyi ajándékul, hogy ők is mindannyian lássák, amit én látok! Históriai adatok 1848—49-i szabadságharezhoz. Zalaegerszeg, 1910 január 4. Szomorú karácsonya volt 1848 ban a magyarnak, de még szomorúbb újév virradt reája. Dermesztő hideg van, óriási havazás mindenfelé. Lázas izgatottság uralkodik, nyugtalanító birek kergették egymást. Windiscbgratz császári tábornoí közeledik Pest felé, még csak ellentállást sem talál, pedig Kossuth Lajos felszóllitja öt, hogy tartóztassa fel az előre nyomuló osztrák haderőt. Hiába! Perczelnek Igaza volt, midőn megjövendelte: s Vigyázzatok, M az ember fogja elárulni Magyarországot.« Bár rosz jövendőmondó lett volna Perczel! Kossuth kérte Görgeit, hogy Perczellel együttesen vegye fel a küzdelmet az osztrák haderővel, sőt Csony László kormánybiztos is figyelmezteti Görgeit, hogy a szakadatlan visszavonulás a kormányt sőt az egész nemzetet válságos helyzetbe juttathatja. Kossuth Lajos ekkor levelet küld Görgeinek és Perczel Móricznak, mindkettőt kérve, hogy a császári sereg akadálytalan előrenyomulását tegyék lehetetlenné. Görgeinek a következő történeti nevezetességű levelet küldi Kossuth: »A múltról, — hogy minek kellett volna történni, ma már hiába beszélnénk. Nézeteimet igazolták a következmények. Seregösszpontositást és ütközetet sürgettem. Ez nem történt! Most már vége van, ma már összpontosítanánk az erőt, csak késő ne lenne. Már harmadnapja teltem kérdést tábornok úrhoz, hogy írja meg, mit szándékozik tenni? Hol fogadja el az ütközetet? Még csak választ sem kapunk s most ismét visszavonulásról értesülünk. Hova vezeti a nemzetet h Görgei kirivó durvasággal dobja félre Kossuth levelét az egész táborkar szemeláttára: •Mindenféle ostoba terveket küldözget hozzám Kossuth* — mondá feléjök fordulva, — s meglehetősen kikelt a kormányzó ellen. Épen ebben a pillanatban lépett be Csány László kormánybiztos s Görgei felé fordulva mondja: •Levelet kaptam a kormányzó úrtól, — bizonyára Ön is kapott. A kormányzó ur az ütközetei sürgeti, mert a főváros és a kormány, sőt az egész nemzet a legválságosabb helyzetbe kerülhet.*. Görgei meglehetősen kitérő feleleteket adott s feleletét ezzel egészíti ki: • Különben, — ha Kossuth kormányzó ur — mondá gúnyosan — éppen parancsolni méltóztatik: hát csatázni fogunk.« Csány értette e metsző gúnyt. — »A kormányzó ur — feleié teljes nyugalommal Csány — nem akar lehetetlenséget és haszontalan vérontást, csupán hangulatot és helyzetei véve tekintetbe, intézta Önhöz a levelet, hogy az Oa hadműveleteihez mérten lehessen intézni az általános kormányzói teendőket.« sMindenesetre meg fogom tenni, — mondá Görgei — válaszolni fogok a kormányzó urnák s utáua nézek, hogy mielőbbb csatát fogadhassak el.« • Megírhatom ezt a kormányzó urnák ?« kérdé Csány. •írja meg kormánybiztos ur, én is meg fogom irni.« Csány azonnal eltávozik, hogy várakozó lovas futárral megKüldje a feleletet Kossuthnak. — »Kossuth ur ütközetet kiván. Legyen meg az ö akarata! De legyen ennek olyan kimenetele, hogy egyszer s mindenkorra elmenjen a kedve Á03suth urnák hadi ügyekbe beleavatkozni.* (Horváth : Függetlenségi harcz története II. kötet Görgei szavainak idézetéből.) Majd kiegészíti: xTehát holnap verekedni fogunk, mert Kossuth kormányzó urnák ugy tetszik. « Aztán egyik tisztjéhez fordul: sírjon azonnal levelet Perczel Mór tábornok úrhoz, hogy holnap okvetlenül csatát kezdjen Moórnál, mert igy kívánja ezt Kossuth kormányzó ur; mi innen Bicskéről, Bánhidára nyomulva, oldalt fogjuk az ellenséget megtámadni. Egy futárt, — egészíti ki beszédét Görgei — hadd vigye a levelet Perczel Móricz tábornok ur főhadiszállására.® Éjfél volt már, amidőn Perczel Móricz Görgei sürgős levelét megkapta s örült is a levélnek, — mert mint előbb emlitém — Kossuthtól is sürgető levelet kapott, hogy amennyiben lehetséges, minél előbb fogadjon el ütközetet, Perczel szive erősen dobogott. Érezte, hogy rendkívül fontosságú lépés előtt állanak s meg volt győződve, hogy e kettős hadmüvelettel a legfényesebb győzelmet aratják Görgeível együttesen. Persze, arra még csa.? nem is gondolt, hogy Görgeinek eszében sincs Bánbida felől oldalba támadni a császári baderőt. Azonnal levélíráshoz látott. Megírta Kossuthnak, hogy Moórnál elfogadja a császári seregekkel az ütközetei s előzetes megjegyzés szerint Görgei Bánhida felől csap le az ellenfélre, a győzelem legbiztosabb kilátásával. Ugyanekkkor Görgeinek is levelet küldött, melyben értesiti őt is, hogy Moórnál felveszi a küzdelmet az ellenséggel s kéri Görgeit, hogy a megállapodás szerint Bánhida felől támadja oldalba a császáriakat. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt a lelkesedés Perczel honvédéi k'jzött, amikor előadta, hogy Moórnál ütközet lesz. A folytonos hátrálás és visszavonulás miatt elkeseredett honvédség éltette Görgeit, ki most lehetővé teszi az emberséges mérkőzést. . . . Zuzmorás, ólmos reggel köszöntött ba 1848 deczember 30 ára. Csaknem lehetetlenné tette az ütközet elfogadását. Megbeszelést folytatott táborkarával s által'nosan domborodott ki a vélemény, hogy fóhyes győzelmet kell aratni az egyesült magyar seregeknek a császáriak felett, ha Görgei tényleg időben támad Bánhida felől, Arra az eshetőségre nem számítottak, hogy Görgei álnokul cserben hagyja Perczeit, s még támadáit