Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-18 / 7. szám

1309. február 18. ellene fordulna a nyilvánosság előtt ? A vend káplán ilyenforma eljárásoknak esett áldozatni. Én a czikkiróval vitatkozni nem akarok, mert nem a szeretet inspirálta szavát, mert a gyanúsítás tárházából szedte elő fegyvereit. Igy azt irja: „A vallás? Hm? A vallástalanság korában élünk, ki tudja, mit hoz a jövő ? Ebben most még merevek, de hiszem, (s itt én nyomom n:eg tollamat), hogy maguk a papok fogják legelőször átlépni ezt a Rulicont." Merész dolog ilyeneket irni: A papot a legnagyobb bűnnel — hithagyással vádolni. Minden más szó helyett, a mely jogos felháborodás nyomán jöhetne tollamra, csak arra kérem a fiatal czikkirót, legyen ura írásának és bizonyítson. További sorokban : Ugy hiszem (s itt újra megnyomom tollamat, mert ő tőle tanultam), ez már a vend papságtól került a nép közé. Újra kérem, ne higyjen, hanem bizonyítson. Továbbá: De abból gondolom (megunom folyton megnyomni tollamat), hogy a vezér káplánok gyakran megfordulnak Stájerben, a nzlávság főfészkében, Cilii városkában és hogy most már a vend gyermekeket nem magyar, hanem a czilli-i szlovén középiskolákban kezdik ők elhelyezni." No, mondhatom, hogy a hány sor, annyi valótlanság. Mióta lett Czilli a szlávság főfészke ? Újra kérem a czikkirót, hogy ne gondoljon, hanem bizonyítson, mert minden ember tudja, hogy nem minden gondolatnak; pláne az ilyen gondolatnak felel meg reális valóság. Sed nunc venio ad fortissimum. A czikk iró büszke lehet rá, mert felülmúlja BZ öszszes ismert görög szofistákat. A sok „hiszem" és „gondolom" után lehozza a következő resultatumot: Megállapíthatjuk azonban mindezekből, hogy a vezérek már ölelkeznek . . . — A filozofia ismer axact, analógiára és valószínűségre alapított bizonyításokat és következtetéseket, azonban a „hiszem," „gondolom" vakhit, előítélet szülte következtetéseket helyteleníti. Még valamit! A czikkiró, a mint a« előbbiekből is látszik, óvatosan irt, csak per „vezér káplánok" per „Ők szerepelnek," „a pánszlávizmus apostolai." S itt tényleg jól hiszi és gondolja, hogy a maga bőrének megmentése mellett mindig tapad-ragad valami a gyanúsításokból. Én is felállítok egy syllogismust. „A vend káplán" egy helyen egyik vezérnek van feltüntetve, a másik helyen a vezér káplánok holmi utazásokkal stb. vádolva. Tehát a „vend káplánra" vonatkozó vádak egyrésze alanyára talált. Egyelőre visszautasitom ezen gyanúsításokat, talán az elégtételvevésnek más módjait is keresni fogom. A vend folyóirat és Dr. Iranóczy ügyében — a czikk vége felé — ne hogy valaki szántV * G ¥ A Ú A ! Z S ! _í— szándékos elhallgatásokról vádoljon, nyilatkozni nem vagyok illetékes.* Ktekl József^ tumiscsai káplán. * Bizor>)itás azonban setn alibin, sem ebben S A mértékekről. Vagyis: as l|a*»ágról. Egy kis deczentrallzáczió. — A kereik, miaiizter ur figyelmébe. — IXHiába! nem lehet tagadni, ha a legjobb indulattal nézzük is a dolgot, a mértéktörvény végrehajtása körül van hiba. Itt is törik, ott is szabad. Egy félév alatt hétről-hétre teméntelen észrevételt felsorolt csak a Magyar Paizs is. Igaz, hogy más lap aztán nem is igen bajlódik evvel. Még a Honi Ipar szaklap is csak az üveggyárra nézve irt egy kritizáló helyes czikket. De mi van a többi összes iparágakkal a mértéktörvénnyel kap csolatban V Szíveskedjék a miniszter ur alkalmat adni, hogy ne csak igr elszórtan jusson kifejezésre az a sok hiba, amit emberileg elkövettek a mértéktörvény végrehajtása körül a hazai ipar kárára. Szíveskedjék a minisztíír ur, a végrehijtási rendeletre nézve a hazai ipar védelme szempontjából a kamarák, ipartestületek, kereskedelmi társulatok véleményét kikérni, hogy íőlök a hibákról és hiányokról tiszta képet nyerjen a kormány — valamint a cselekvés rendjére nézve ís. Nem ké3Ő, kérem. Jobb későn, mint soha. Ugy látszik, az elhibázott lépés oka a rendszerben van. A minisztériumban bizva bizhik abban, hogy a mértékhitelesítő közp. bizottság mindent jól megcsinál. Itt azonban a cselekvésre három ember volt. E három embernek f fiadat a volt az ország különböző pontjain levő 365 mértékhitelesítő hivatalt a helyszínén ellenőrizni, működésüket elbírálni, minden mértéktárgyra rendszert készíteni. Ebhez járult a végrehajtási rendelet elkészítése, az uj hitelesítési eljárásokra utasítások kidolgozása, a vizsgáztatásokkal járó nehéz munka s hogy képben beszéljek, a gépszerkezet százféle alkatrészének kifaragása, illesztgetne. Bizony itt nem lehet csudálkozni, hogy Harsónyi igazgató urék a hazai iparvédelemről egészen megfeledkeztek. Talán észrevették, de segiíeni nem tudván, azért titkolódz3 tak, nehogy a közvélemény est megtudja s felzűdoljon. A baj megvan. Takargatni most már nem is lehet, s nem is szabad. A kereskedők, széltében rendelik Ausztriából a mértékeket raktári készletre. Szíveskedjék a miniszter ur intézkedni, hogy kérdő ivekkel, vagy másképen rendezze a kormány ezt a kérdést az egéiz ország véleményének a meghallgatásával. A mértékügyek intézése körül csináljanak munkafelosztást. Legjen külön osztálya a mértékrendszerek elbírálásának. Ezt igazítsa az igazgató harmad, negyedmagával. Legyen külön adminisztratív osztály; külön az ellenőrzésre és a hazai ipar védelmére, felelős vezetőkkel, képzett elméjű tisztviselőkkel. A műszaki, adminisztratív és fegyelmi ügyeket nem czélirányos a mai rendszer szerint összpontosítva hagyni egy ember kezében. Legyen az bárki, de ennji összekuszált kfllöiböző színű, fajtájú, vastagságú fonál egy kézben összebagozodik; jellemében a csavarok meglazulnak, idegei elkopnak . . . Mindezekre szives figyelmét fölkérjük a nagyméltóságú miniszter urnák. B. Gy. Felhívás a volt mérték és hordóhitelesitőkhöz! A midőn ezen nyilt levelemet bátorkodom közreadni, élek azon reménnyel, hogy a volt igen tisztelt Kartárs urak véleményével találkozom. Nem tévedek, a mikor kimondom határozottan azt, hogy mi az 1874. évi VIII. t. cz. alapján levizsgáztunk, okmányt nyertünk és igy lettünk kinevezve, s most minden igaz ok nélkül rövidesen és csúfosan el lettünk állásunkból mozdítva, se nyugdíj, se végkielégítés ; de még arra se tartottak érdemesnek, hogy azt velünk annak rendje és módja szerint tudassák. Kartárs urak! Mi nem voltunk cserepárai e hazának! Találkozzunk, jöjjünk össze, állapítsuk meg a helyet és időt, hogy ott a rajtunk esett sérelmet elhárítsuk. Nagyenyed, 1909 február 16. Üdvözlettel Selmeczy István y olt mértékhitelesítő. Mérleg- sülykészitők s jaVitók; njértéktórgy készítő-, jaVitő gyárak, mütjelyek. — összeállító! ta : Borbély Márton. — Aisófejérvármegyóben: Nagyenyeden Selmeczy István kádár, mértékkészitő, harnudüiagáva!, s 4 bádogos. Gyulafehérváron: 3 kádár 3. A szegény ember az ókorban rabszolga, a középkorban jobbágy, az az bérlő, az újkorban szabad polgár. De boldogabb-e mint a középkorban? Kötve hiszem! Pedig akkor nagyobb volt az önkény, a népek többet tűrtek, nélkülöztek. De erősebb is volt az akkori ember, erősebb testileg, erősebb lelkileg. Erős teste nem tört össze a fizikai szenvedések és nélkülözések alatt, erős lelke, vallásos szive, Istenbe vetett bizalma képesítette a legnagyobb csapások elviselésére! Mig a mai hitetlen kor gyermeke gyenge testével, bomlott idegzetével ilyenkor a halálba keres menedéket. 4. Az ókor bálványimádó, isteneinek embereket áldoz, a középkor egy Istent ismer, az emberáldozatokat megszünteti és ennél tovább as újkor sem ment. Azaz bocsánat, mégis ment! Nem ugyan az egy igaz Isten felé, hanem az ókori pogányság, hitetlenség felé,« eljutottak az újkor philosophusai az atheismus, pantheismus, materialismushoz, melyek szerint nincs isten, a mindenség az isten, vagy az anyag az isten. Pedig bármint okoskodjanak is a világ bölcsei, azt az egyet be kell ismerniök, hogy mióta az ember ezen a földön, mint társas lénv él, csak két intézmény munkálja folytonosan az ö földi boldogságát, élet és vagyon biztonságát: a vallás és állam ! És még a mai hitetlen korban is sokkal több embert boldogít a vallás, mint az állam ! Mert az állam az ő óriási erejével: csendőrség, rendőrség és hadseregével nyújthat ugyan élet és vagyonbiztonságot, de ezt sem mindig, mivel a tolvajok, rablók és gyilkosok sokszor kijátszák, de mondom mégis nyújthat élet és vagyonbiztonságot — de soha megelégedést és boldogságot, ezt csak a vallás adhatja meg a hivő léleknek! Mi tehát kénytelenek vagyunk a világ bölcseinek visszakiáltani, hogy addig mig az ö nagy eszükkel jobb és tökéletesebb intézményt az emberiség boldogitására fel nem találnak — eet ne bántsák ! 5. Az ókor feltalálja a betűket és irást, a középkor a rongypapírt és könyvnyomtatást, az újkor tökéletesíti és felhasználja ezeket. 6. Az ókori görög az építészetben az oszlopos rendszert a legnagyobb tökélyre emelte, a római a bolthajtást találta ki, a középkor a kettő egyesítéséből megteremtette: abyzanti, mór, román és góth stileket, — s ennél tovább az újkor sem ment. 7. Az ókori görög és római népnek van nagy irodalma, a középkor ebből, amit osak lehetett, megmentett és átadta az újkornak. Láthatjuk ezekből, hogy a középkor az ókor alkotásai közül azokat melyek az emberi nein boldogitására alkalmasak voltak, fejlesz tette vagy legalább tehetsége szerint megmentette. De maga is sokat tett, sokat teremtett. úgy hogy mindent összevéve az emberiség magasztos hivatásának és boldogitásának előmozdításában legalább akkora érdeme van, mint az újkornak. Vagy hogy hasonlattal fejezzem be beszédemet, a középkor megszántotta a parlagon heverő földet, beszerezte a vetőmagot, elkészítette a munkás eszközöket, s atyai jóindulattal igy szólt az újkorhoz. Nesze, itt van, neked adom mindezeket, dolgozzatok, gyarapodjatok, boldoguljatok! Bűn tehát szidni ezt a középkort, olyan bűn, mintha a háladatlan gyermek szentségtörő kezeit jó szüleire emeli, ezeket átkozza! (Vége.)