Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-11 / 6. szám

9 iVl A G Y A P. P A l Z S 190». február 11. a bank vezérigazgatója, hogy az érdekeltekkel az alapítás módozatait megbeszélje. E gyűlésen minden érdeklődő részt vehet. Erre különben az alábbi meghívót bocsátották ki: Az Országon Gazdasági Bank r. t. Zalaegerszegi Fiók alapitói Zalaegerszegen e hó lB-án délelőtt 11 órakor az „Arany Bárány" szálloda első emeleti Kereskedelmi Kör helyiségében az Országos Gazdasági Bank r. t. vezérigazgatójának közbenjöttével alakuló gyűlést tart herczeg Sulkovszky Viktor elnökletével. — S kérik a meghívottak megjelenésit. Hivatalos rovat, 226/1909. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tulajdonát képező vadászati jog 1909 márcz. 26-án d. e. 10 órakor a városház kis tanácstermében nyilvános árverésen hat évre bérbeadatik. Kikiáltási ár 500 korona, melynek 10°/o-a bánatpénzül leteendő. A közelebbi feltételek a polgármesteri iktató hivatalban megtudhatók. Zalaegerszeg, 1909 február 8. Dr. Korba! polgára est sr. A mertékekröl. Vagyis: az igazságról. A degra:'álás A többek között egyik közeli szomszédbeli városban a volt mértékhitelesítő igen furcsa helyzetbe jutott. Élethossziglan véglegesen ki nevezett mértékhitelesítő volt, tisztességes fizetéssel. A kötelező vizsgán aztán természetesen megbukott. Most már hordójelző lenne, vagy mi a manó lenne, De itt fél, vagy harmadannyi fizetése lesz s punktum. Csak képzelje el ezt minden rendes eszű ember. Milyen állapot ez ? A megye lakáspénzt sem szándékszik adni. Ugyan hogy lehet a mai rohamosan haladó, dráguló világban valakinek a fizetését igaz oknélkül felényire leszállítani ? Hiszen közhivatalnok csak fegyelmi uton mozdítható el. Tatárországba való állapot ez. S pedig igy még százával vannak. A kiről szólok, olyan körülmények között van, hogy nem léphet semmi más pályára. Kénytelen a ledegredált állapotot is elfogadni. Ilyen körülmények között legalább legyenek tekintettel a vármegyék, a kik szervezik a hordójelző állásokat, s legalább lakáspénz czimen segítsenek rajtok valamit. A Középkor. Tnczy Jánes tanár előadása a zalaegerszegi irodalmi és müvéizeti kör liczeumán, 1909 jan. IC. (IV. Folyt.) írás, hetük, könyvnyomtatás. Az írás, betűk ós könyvnyomtatás az emberiség ezer és ezeréves fáradozásának eredménye. Legrégibb az egyiptomiak képírása, a hieroglyph, melyben állatok rajzolásával, csoportosításával fejezték ki a megörökítendő gondolatot. Pl. ha azt akarták kifejezni: „bátor ember," rajzoltak egy embert, melléje oroszlánt, épen igy egy nyul vagy róka az ember mellett jelentette a félénk, vagy ravasz férfit. Olyanforma volt ez, mint a mai képtalányok. Olvasni csak okos emberek, főkép a papok tudták. Ebből a képírásból fejlődtek a betűk. A rajzolók, vagy művészek ugyanis sietségükben gyakran megcsonkítva vetették képüket a papyrusra, vagy kőre. Igy az oroszlánnak egyszer elmaradt a farka, máskor lábai, majd a feje, úgy hogy az egészből csak a törzs, egy összenyomott karika maradt, de minden rajzoló, véső ós tudós tisztában volt azzal, hogy ez az összenyomott karika oroszlánt jelent. Később ezt a kört az v, Oroszlánt szó első „O" hangjának jelelésére kezdték használni, s ettől fogva nemcsak az „Oroszlán" szónál, hanem midden más szónál előfordul az O hang jelölésére, pl. orvos, hordó, hold stb. Lássunk még egy példát. Az egyiptomiak Kik hitelesitik a középeurópai időt? A vizsgán egyebek mellett azt is megkérdezik: A budapesti időhöz képest mikor van déli 12 óra Párisban, Berlinben, Moszkvában, Strassburgban, Oxfordban P stb. — Itt bizony könnyen megbukhatik a szegény magyar mértékhitelesítő. Holott a középeurópai időt nem ők hitelesitik. Igaz é? Igaz é, hogy a törekvés az volt, hogy a teljes vizsgával biró mértékhitelesítőket — hordó, folyadék, száraz űrmérték, hosszmórték, mérleg, suly — leszorítsák hordó jelzőkké ? Igaz é, hogy a nem teljes képesítéssel biró (hordó, folyadék, száraz tárgyak és hosszmértékre) mértékhitelesítőket leszorították — a vizsgákon való bukással, — hogy ne legyenek semmik? (Ezekről az igazság és figyelem fölkeltés érdekében bő tájékozódást szeretnénk szerezni). Igaz é, hogy kapu nyittatott az osztrák iparnak a mértéktörvény életbeléptetésével ? Igaz é, hogy a törvénynek az volt a czélzata, hogy a mértékek készítésével a magyar iparnak adjunk módot az érvényesülésre? Igaz é, hogy itt Ausztria iparosainak és gyárosainak érdekeit segítették elé? Igaz é, hogy ezt Ausztriának gyárosai iránti rokonszenvből, önzetlenül csinálták? Igaz é, hogy a két ós félévet, mióta a törvény szőnyegre került, fel lehetett volna használni arra, hogy a magyar műhelyeket előkészítsék ós megerősítsék a tömeg-gyártásra ? Igaz é, hogy e tárgyban minden lépés megtételét gondosan kerülték ? Igaz ó, hogy még most is szemet hunynak, hog}- Ausztriából érkeznek a mértéktárgyakhoz alkotó részek és ezeket itt csak összetákolják ? Igaz é, hogy ilyen gyárak még segétyt is kapnak kedvezmények stb. czimen ? Kérünk ezekre feleletet azoktól, akik igazságosan felelni tudnak, vagy felelni akarnak. M. P. Csak a magyarok istene orvosol. — Az alábbi levelet kaptuk. — Tek. Magyar Paizs szerkesztőségének. Tisztelettel értesítem, hogy ezentúl már ez a számú mértékhitelesítő hivatal nem létezik, de, hogy nem létezik-e a fenti számú hivatal, avval sem ő (uj hitelesítő), sem pedig én tisztában nem vagyunk, mert nekem felmondásom értelmében a működést be kellett szüntetnem. A hivatal felszerelést, melyet 1100 koron'iért saját pénzemen elődöm elhalálozása után megvenni kényte'en voltam, január 13-án tőlem elvitték. Megjegyzem, hogy 905. évi deca. havától nem volt időm ezen összeget hivatalom után megkeresnem, mert míg levizsgáztam, megtörtónt még az is, hogy területemet annyira redukálták, hogy 5 üveggyárból csuE

án 1 gyár maradt nekem, az is olyan, melyen havonta 18—20 koronát kerestem és uti költség meg étkezés czimén fele elfogyott. Igy bizony nem hogy hasznomra, de bizony csupán káromra vált a három évi működés és ráadásul még utóbb a felszerelést is áldozatul veszik tőlem, mert a mint értesültem a m. kir. bizottságtói kiküldött megbízottól, felszerelésemért csak 25 — 30 százalékot kapok. Szép kisüzlet! ez ugyan kifizette magát, mit üzletemmel keservesen megkerestem, azt a mértékügy körül teljesített fáradtságomért ráfizettem. Ha időm lenne, sok oldalt írhatnék, igaz, hogy panaszossat, de az orvoslást rá bizom a magyarok Istenére, mert csak attól várhatok e földön elégtételt. N—f. * A trencséni régi mértékhitelesítő Némák József, a hordóhitelesitést tovább végzi, ámbár hivatalosan még nem értesítették, inkább csak a felek sürgetésére vállalta magára amunkát. * A trencséni állami mértékhitelesítő állami helyiség hiányában egyelőre szállodában végzi írásbeli teendőit. , Pápán a mértékhitelesítő hivatal ügye, írja a Pápai Hírlap, rendezettnek tekinthető. A kereskedelmi miniszter a veszprémi állami mértékhitelesítő hivatalnak utasítást adott, hogy e hivatal egyik tisztviselője állandóan Pápán lakjék, ahol is teljesen berendezett hitelesítési helyisége lesz s a hitelesítéseket itt ugyanazon dijakért lássa el, mint amenynyit a felek a hivatal székhelyén Veszprémben (s nem a hivatal vidékre kiszállása alkalmával) fizetDÍ tartoznak. Ugyaneze* tisztviselő a Pápavárosi mértékhitelesitéseken kívül a győr-kisczelli vasútvonal veszprémmegyei állomásain ós az ezen vasútvonaltól nyugotra fekvő helyiségekben is végezni fogja a mértékhitelesitóst. A pápai érdekeltséget kellemesen érinti ez a min. rendelet. Mérleg- süiykészítők s jaVííók ; TOértéktárgy készítő-, jaVitó gyárak, műhelyek. — Összeállította : Borbély Marisa — Aisóíejérvarmegyében: Xagytnyeden Selmeczy Istvui kádár, mérték készítő, harmadmagával, s 4 bádogos. Gyulaiehérvárott: 3 kád í r. Aradmsgye: Aradon 2 mírlegjaviíó. szt. madara, a hoszu görbe nyakú: „ibis." E madár teste a rajzolók kezei között annyira elkopott, hogy az egészből csak a hosszú, görbe nyak maradt. .Ez a jel egy ideig az „ibis" madarat, majd a szó utolsó „s" hangját jelentette. „Avis" madaruknak a folytonos csonkítás után csak sajátos két lába maradt meg, később ez a jel a szó első hangzóját jeleli. A régiek csupán nagybetűkkel irtak, minden írásjel nélkül, csak később könnyebbség végett rövidítették a nag3'betüket és e rövidítések által keletkeztek a kis betűk. Rendesen bőrre, pálmalevelekre, vagy növények hártyájára szoktak irni, de csak az egyik oldalára. Julius Caesár volt az első, aki a seuátushoz intézett leveleiben a pergamen mindkét oldalát beírta, s összehajtotta ugy, amint mai leveleink és könyveink vannak. Az ókorban az írást rabszolgák végezték. A középkorban az írás mestersége a rabszolgáktól a szerzetesekhez ment át. Szt. Benedek kötelességévé teszi övéinek a könyvmásolást. A karthauziak első főnöke igy szól: A kéziratok másolása legjobban illik a tanult szerzeteshez." Más helyen pedig ezeket mondja: „Mi megtanítjuk olvasni mindazokat, kiket magunk közé veszünk, fenn akarván tartani a könyveket, mint a lélek örök táplálékát." Igy amit az ókorból birunk, majdnem mind a szerzetesek keze által jutott hozzánk. Kézzel és drága anyagokra irva elképzelhetjük, mily ára lehetett a könyveknek, egyegy példány vagyont ért. Ez a nagy ár tartott a rongypapír ós könyvnyomtatás feltalálásáig. A papir feltalálását a khinaiaknak "tulajdonítják, hogy mikor jutott Európába, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy 1200 körül már használták ós a legrégibb lenpapirra irott európai emlékünk 1318-ból való. A könyvnyomtatás feltalása a mozgatható betűk feltalálásában áll. Mert aláirásos képeket, sőt egész képes könyveket már azelőtt is nyomtattak. De ezeket a betűket vagy képeket, akár köre, akár érczre valának kivésve, levenni, mozgatni nem lehett. Tehát olj

ranok voltak, mint a mai pecsótnyomók. Egy ós ugj'anazt a czimert, felírást akárhányszor lenyomhatjuk, de a betűket nem szedhetjük le, nem rakhatjuk újra össze, hogy más felírást, más nevet adjanak. A mozgatható betűket Gutenberg János, (1400—1468) német ember találta fel s barátjának Faust János, aranyművesnek segélyével 1445-ben tette első kísérleteit Strassburgban. Nemsokára Mainsban felállította az első nyomdát. Innen került ki 1457-ben az első nyomtatott biblia és zsoltáros könyv, melynek példányai 50—60 arany forintért keltek el. Nagy ár! De akkor mégis mesés olcsónak tetszett, mert előbb ennek ára 580—600 arany forint, mai pénzben 10.000 — 12.000 korona volt. Ettől fogva igen gyorsan terjedt a könyvnyomtatás. Nálunk a halhatatlan emlékű Mátyás király honosította meg 1472-ben; 1460—