Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-23 / 51. szám

X. év, Zalaegerszeg, 1909. deczember 23. 51. szám . M ü Q Vf IIHII1 ris IIInii i nii miLü —— Z. Hor^-átn Lajos { Uptnl.j donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Változtatás a Magyar Palzszsal. A változtatás aí lesz, hogy jövő év elejétől kezdve az évekig tartó mutatvány-számot megszüntetjük, vagyis csak előfizetőinknek küldjük a lapot. Tisztelettel leérjük a hátralevő dijak elküldését. Január eltejivel uj előfizetést nyitunk a Magyar Paizsra, melynek évi ára 4 korona. Zalaegerszeg, A Maggar Paizs kiadóhivatala. A karácsony megünneplése még a kereszténység előtti időből származik, A népimádással áll kapcsolatban. A nap újra születése ekkorra esett. Hozsánnával fogadták, éppen mint mi a kereszténység napjáét, a Jézusét. Készüljünk a nagy jelenetre. Nem elég csak magas hangon kiálltani az üdvözlő szót, szükség készen lenni az ünnepre is, amely telve van minden vígsággal és jó kedvvel. Ne találjon készületlen, mert ugy még örvendeni sem lehet. Lehet hogy a külső világ nem lesz nagyon örvendeztető. Legyen jó rendben a belső, a sziv világa. Minthogy pedig a kis gyermekek szive tiszta, tegyük őket az ünnepség közepébe s éljünk velük és nekik. Hej! mert oly jó lenne, ha velük hasonlókká lehetnénk! Dr. Boros György. Levél. — 1909 Karácsony. — öreg pajtás! Ez már a harmadik a neked szánt levelek torában. A legelső emelkedett hangon szólt hozzád a fajvédelemről, fajf'entartásról. A második az emberiség iránti szeretetnek szépségeit tárta eléd. Ez a harmadik : előre mondhatom, a magyar szívnek legnemesebb érzését akarja a te szivedben felkölteni. Vájjon sikerfll-e ? Nézd csak lelkem, jó pajtásom, sorban azokat az érzéseket. Ugyebár, a szivedben van a vallásos érzés? Hát azt ludod-e, hogy nevelődött az a szivedben? Édes, jó anyádnak a vallásos meggyőződése ültette oda és ápolta azt. Ő mástól tsnulta annak a gondozását. Csecsemő korodban az ő csókja ültette el azt az érzést. Gyermekkorodban kicsiny kezedet imára kulcsolva szivtad magadba az Istenről szóló tanitást. Zsenge képzeleted megélénkült a tanitás alatt. Magad elé varázsoltad azt a pajtabeli jászolyt, amelyben a szeretetnek nagy mestere aludta az első földi álmot. Aztán változott előtted az a kép. Egy másik csillogó világba vezetett téged élénk képzeleted. Uj, szép hazát festett eléd. Fényes nappal, csillagokkal ékesített hazát: az eget. Az égnek urát is megrögzítette előtted. Hatalmasnak, mindenfelett valónak mutatta neked sz a kép az egek urát. Megtanultad felőle, hogy ő a jóknak atyja. A gonoszaknak kérlelhetetlen bírája. Édes anyád arra is megtanitott téged, hogy félni kell azt az Urat. Ki-irthatatlan félelmet Ültetett lelkedbe. Napi imádságod közé is beszőtte azt a félelmet. Te téled is őt. Atyádnak hivod, mikor hozzá esdekelsz. Félve könyörögsz bocsánatért, ha sejted, hogy gonosz érzet kelt lelked mélyén . , . Ebből áll vallási érzésed. Emellett elfelejted, hogy ezt az urat csak a képzelet szülte. A valóságban másforma ő. Az igazi, jó ember más uton közelíti meg őt. Jó pajtásom! A szelid lelkű ember magában hordja a teremtett ljények felett való urat. Láttad már képben ábrázolva, minő meghatottsággal állottak a pásztor emberek ott a bethlehemi jászolynál? Tudod-e, miért tükröződött az arcEukról meghatottság? Te! Ha egy-egy uj élet fakad, ai érző sziv repes örömében. A szántóvető a csírázó magot; a sötétben bujdosó a hajnalcsillagot; a kertész a feslő rózsabimbót minő sziv-érzéssel köszönti ? A miudenekfelett való szeretet érzésével. Ez az érzés tette a bethlehemi pásztorokat meghatotta. Mindegyikük sejtette, hogy abban a siró csecsemőben uj élet, más világnézlet kelt tel. Gügyögő ajka érthetetlen szavakkal mondta el, hogy őt a fajszeretet, fajfentartás kelté életre, s ő lesz az, aki megtanítja a faj védelemre a dúsgazdagot s a földhöz ragadt koldust. De még nagyobbra volt hivatva. Tudod e mire? Neki kellett a szivekbe elültetni az emberszeretet csiráit. Nemes, nagy munkáját be is végezé. A sziveket átalakította. Fogékonnyá tette a szeretet különféle fajtáira, mint ahogy a tavaszi levegő virágot fakaszt a fán, füvön. A fajfentartás érzete és az emberszeretet mellé még egy nemesebb érzést oltott a mi lelkünkbe. Észrevétlenül fejlődik ez mi bennünk. Hatalma, súlya érzete leköti a valónkat. öreg pajtás! Tudod-e, melyik az az érzés, amely a mi szivünkben felül emelkedik a többieken? Ez a hazaszeretet érzése! Ezt csak a magyar embereknek, nekünk adta meg egész teljességében a bethlehemi kisdednek nagy munkája. Mondd csak: pajtásom, mekkora önérzet és hazaszeretet dagaszthatja annak a keblét, aki ebből az istenáldott magyar földből csak egy talpalattnyit is a magáénak mondhat? Megtudnók-e mi azt mérni? Azon a földön a fa, a virág, neki díszlik. A madárfiaknak szánt altató nóta neki zeng. A pacsirta éneke őt ébreszti föl a hajnalon. A gyermeki piros arezok ő érette mosolyognak. Kell-e még egyéb a boldogsághoz. Kell! Fennen lobogó hazaszeretet. Hej 1 ha tudnád azt öreg pajtás, hányan vagyunk, akikre a nap másnak a portáján hinti az első sugarat, s másnak a hajléka ad nekünk menedéket! Akkor megértenéd, mi a boldogság, s mi a hazaszeretet. A leáldozó nap sugara hajléktalannak lát bennünket. A hajnali harangszó másnak az otthonában kelt fel álmunkból. A fecske csicsergés másnak az eresze alól hangzik fülünkbe. Kalapunkra másnak a kertjéből tűzhetünk virágot. Dermedt tagjainkat másnak a tűzhely ín lobogó tűznél melengethetjük. Égető szomjunkat a más tulajdonában levő forrásnak vizével csillapítjuk. Te 1 Amint látod, nekünk semmink sincsen. Tudod-e, mi az, ami mégis ide köt bennünket ehez a földhöz? Hidd el nekem jó pajtásom, ez semmi más, mint az a legnemesebb érzés, ami felül emelkedik a vallásos érzésen; nemesebb az emberszeretet érzésénél és egyenlő rangú a fajfentartás, fajvédelem érzésével, kötelezettségével. A szabadsághősök kezébe ez adja a fegyvert. A politikusnak ez a támasza. A papnak, tanítónak ez az iránytűje. A szántóvetőnek munkája közepett ez a vezércsillaga A festő és szobrász művésznek ez adja az alkotó képességet. A költő verseiben ez csilingel a sziveinkhez. Az iparosnak a vésőjét, kalapácsát ez tartja működésben . . . Ha körülöttünk minden-minden ezt leheli, elzárhatjuk-e mi a sziveinket ez elől? Méltók lennénk-e a bethlehemi nagy mesterhez, ha az ő oltását kitömök sziveinkből, mint ahogy a szélvész kicsavarja a nemes fát tövéből? Felelj meg rá jó pajtásom! Mondd csak lobog-e szivedben ez a magasztos érzés ? Akkor boldog karácsonyod leszen, mert maga az Ur költözött be érző szivedbe. Lengyel Ferencz. Zalai népszokások... Zalaszenttörinczen. őrizzük meg az utókornak, amit lehet. Karácsony előtt vagyunk s talán érdekes lesz egyes régi népszokásoknak vallási mistérlumát följegyeznünk. . . . Luczanapján kora reggel zsong-bong a falusi utczákon a sok »Lucza jövendölő.« Kettesével, hármasával csatangolnak. Egy öl szalma, néhány hasáb fa van náluk. Csendben letelepednek a pitvarokon ajtóküszöb mellé s karban kezdik Lucza-asszony jevendöléseit, Lucza jókivánatait: »Lucza, Lucza kitty, kotty, kitty, kotty, Kieteknek gzöröncsét hozunk tisztös házába. Lucza, Lucza kitty, kotty, kitty, kotty, Kendtek családostul oly soká éljen mint Szent [Cziczölle! Lucza, Lucza kitty, kotty, kitty, kotty, Kielöknek annyi pénzö lögyön, mint az égön [a csillag! Lucza, I.ücza kitty, kotty stb. Kietök desznaja annyit malacozzon, mint a [kasba a miheí