Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-16 / 50. szám

2 V -i G Y A R P A 1 Z S 1909. deczember 16. mányu nőikalapba nem is létező párisi czég nevét ragasszák be. Teremtsenek a magyar hölgyek magyar divatot, ismertessék meg azt az iparossal és kereskedővel ; bocsássanak mintát rendelkezésükre. Karolják föl a csetneki, halasi csipkét, a magyar művészi ipart. Egyik leghathatósabb talaja az iparpártolás eszméje felvirágzásának: az ifjúság. Vigyük be az iparpártolás eszméjét már gyermeknevelésünk rendszerébe. Oktassuk ki gyermekeinket az iparvédelem fontosságára. Leányaink kelengyéjét hazai czikkekből állítsuk össze. Járuljuk hozzá a háziipar fejlesztéséhez. Főleg azért fontos ez, mert a háziiparral foglalkozók legnagyobb része: nő. A háziipar fejlesztésének és pártolásának a többi ipar pártolása mellett még az ad nagy jelentőséget, hogy ezen az uton a nemzeti speczialitások művészi termékeinek eladásával közelíthetjük meg legkönnyebben a külföldi piaczot is. Ilyen czélokért érdemes küzdeniök a magyar nőknek. Kötelességük is ezt a harczot megvivniok, Rajta tehát magyar nők, vívjuk meg a nemes harczot, melynek czélja a nemzeti jólétnek és kulturának, az ország gazdasági függetlenségének kivívása. Zajos tapssal fogadták a felololvasást s Elek Pálnét nagyban ünnepelte a nallgatóság. Rosenberg Auguszta, aki az ülésen elnökölt, köszönte meg a közönség nevében Elek Pálnénak, hogy felolvasásával megvilágította az utat, amelyen haladni kell minden inek, mert mindenkinek kötelessége pártolni a magyar ipart. Egyúttal azt az indítványt terjesztette elő, hogy a magyar hölgyek közöljék a nőegyesület igazgatóságával azoknak a czégekcek jegyzékét, amelyek kizáróan magyar gyártmányt árusítanak. Az egyesület fekete listát fog készitíüi azokról a kereskedőkről, akik idegen czikket honi gyártmány jelzése alatt csempésznek be és fehér listát azokról, akik csak saját ipartermékeinket adják el. AZ életrevaló indítványt lelkes egyhangúsággal elfogadták és •ezzel az ülés véget ért. A csatasikert. ii. Tudjátok-e, mi az árvaság ? Megpróbáltatás, amely a hit vigasztaló szavát nyomja ei a lélekben, mint a hegyre vándorlót eltemeti a lavina. Kisértés, ameh a szeretet forrását nyeli el, mint a tömlöcz, elnyeh a rabot. Féreg, amely a reménység virágát pusztítja, mint a tél hidege elpusztítja a természet virágait. Láttatok már árvákat? Ugye, nem virul a?; arczukon az élet rózsája? A szenvedés mást üíiet helyébe: a lelki gyötrelemnek pstiész-virágát. Naponkint ezerszer érzi az árva, hogy a hite, reménysége és szeretete kiveszőiéiben van. Ne csodá'játok ezt! Nincsen számukra eg3 röpke mosoly, nincs egy bátorító, meleg kézszorítás; nincsen egy vigasztaló szó, amely az élet rózsáit táplálná szivükben. Élő, érző lelkek, szánjátok az árvákat, mert kietlen, sivár az életök, mint a puszták h mokján fogant fűszálé. A veLti élet birodalmában enyhíthetitek ei: a sivárságot, mert szemeilek előtt áll az a ma • í meztelenségében. B nemcsak a testi életnek van ám birodalma. És uemcsal ebben a birodalomban találtok szánandó lényeket A lelkek birodalmában is vannak árvák. Ezt a birodalmat nehezebben közelithetitek meg. Pedig mellettetek van. Kinek nincs abban a birod dómban ismerőse ? Egyiknek az apju; másiknak a gyermeke, harmadiknak az élettára bolyong abban a végnélküli birodalomban Az egyik árvább a , másiknál. Az apát elfeledte gyermeke. A í szülő nem gondol bolyongó magzatára. A í hitves más karjában mosolyog. Hát akik egy imádandó eszményért: a szabadságért adták oda földi életüket, vájjon j nem érzik-e az elhagyatottságot? Árvák-e azok a hősök? A mi nemzetünknek, a mi faiunknak nem i szabad árvának lenni. Sem ezen, sem a más világon. Ezen a világon el lehet rokon nélkül, de a másik világban szerető testvéreket talál. Abba a képzelt világba hatol az a magyar I ember, aki a hősök emlékét ápolja. Egy-két héttel ezelőtt azt kértem, hogy a segesvári csatasikon emelt Petőfi emléket I vegye gondjaiba a magyar társadalom. A „Magyar Paizs"-ban nem ez volt az első szó erről a tárgyról. 1903 augusztus 20-án a „Kolozsvári Ereklye Muzeum" igazgatósága egy hossza felterjesztést, kérést intézett az akkori kormány földnivelésügyi miniszteréhez. Ez a szépen megokolt irás jelent meg a Magyar Paizsbati. Pasztában i kiáltó szó volt ez akkor. Az ország gondjai nem engedték meg az evvel való foglalkozást. De még egy harmadik ok is volt a mellő, zésre. A Petőfi kultusznak egy lelkes terjesetője volt: Ealler Lujza grófnő. Évtizedeken keresztül ápolta, dédelgette a feheregyházi csatasikon elesett Petőfinek és bajtársainak dicső emlékét. A Petőfi házban saját kezeivel rendezte el azokat uz ereklyéket, melyek a szomorú emlékű segesvári csatára vonatkoznak. A f. é. november 18-iki Magyar Paizsba irt kérésem idején nagy ok szőlt mellettem. Roller Lujza grófnő, az emlék gondozója • kimerült, elfáradt a történ írni nagy helynek | gondozásában Teste pihenés után vágyott. Vagyona elfogyott. Felemésztette a hősök j emlékének ápoiasa, . . . Azóta még nagyobb változás történt. A nemes asszony teste, a bőslelkü, szelid ; urnő a sírba dőlt. Érző lelke átment abba | a táborba, amelyben ma is harsányan hangzik a csatadal. „Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szembenéz. Előre! Mingyárt vitéz, mihelyt megyar, Ő s sz istéu egyet akar. Előre!" A lelkek bir dalma tehát gazdrgabb egy hős lélekkel. A hősök ereklyéi pedig árván m adtak... Nem lesz senki, aki szerető szívvel gondozza őket. Ellepi a rozsda. Befedi őket a feledés pora. A Kolozsvárt megjelenő „Ellenzék" aug. 27-iki számában jelezte, hogy Bárányi Ignácz földcnivelésügyi miniszter fogja gondoztatni az ereklyéket s az emlékművet. Nem lesz ez mostoha gondviselés? A sok egyéb gond közepett az emberi lélekben könnven elalszik a kegyelet érzése. Ezt kellene meggátolnia a magyarul érző, nemes lelkeknek. A magyar lelkek megtehetik, hogy azoknak a hősöknek lelkei ne érezzék az árvaságot, han m szeretett, édes otthonuk legyen az a csatasik, az a ház, az az emlékmű. Keljetek fel a csatasikért! Lengyel Ferencz. i RlíPUÍlínWIkl

1 legszebb kivitelben, olcsón | wm ^VJlígyei készít Tahy R Utóda könyvnyomdája Zalaegerszegen, az Arany Bárány épületében. Legnagyobb választék karácsonyi képes levelezőlapokban Vármegyei közgyűlés. I

Hétfőn óriási érdeklődéssel a vármegyének nagy számú választott ós virilis közönsége tartotta téli közgyűlését Arvay Lajos alispán elnökletével. Elóbb tudomásul vették a törvényhatóság állapotáról szóló jelentést. Azután Gróf Batthyány Pál főispánnak a lemondása volt a főtárgy. FelI

olvasták a belügyminisztertől a saját kérelemre jött fölmentést. . Ezzel kapcsolatos volt Gróf Batthyány Pál bucsui levele a vármegye közönségéhez, mert a tisztvi; selőségtől személyesen búcsúzott volt el. Itt, jj hogy, hogy-nem, a gyűlés menete átsiklott a jj bucsulevalen, anélkül, hogy fölolvasták volna. A i helyett nyomban elfogadta rá a választ, az állandó l választmány javaslataként, mely szerint meleg jegyzőkönyvi stílussal fejezi ki a közgyűlés azerdej meit s az iránta való jóindulatot. Intézkedett azután a ' gyűlés a fő és alispáni lakásokról, ugy hogy az • alispán költözzék be a fői-páni lakásba s az - alispáni lakást használják hivatali helyiségeknek, • amire égetően szükség is van; a főispáni lakást l eddig amúgy is személyekhez kötötték. Az a , vármegyének saját tulajdona s ezután nem haj' landó átadni főispáni lakásul. Gsertán Károly j bizottsági tag aggodalmát fejezte ki azirant, vájjon í nem változtat é ezen majd valamit valamely | jövendőbeli hatalmi erőszak. A gyűlés határozta l az előbbeiiit. — A közigazgatási bizottságba megír választották Gróf Batthyány Pált, Bosnyák Gézát, Koller Istvánt, Tripammer Gyulát és Vizlendvay Sándort. Választottak földadó bizottságot, vasúti bizottságot, s megalakították 1910-re az igazoló választmányt. — A megyei millenniumi ösztöndijat (400—400 K) adományozták egy-egy főgim j náziumi tanulónak: a zalaegerszegi főgimnázium 8 pályázója közül Vörös György I. osztályúnak szavazás utján, a keszthelyi főgimnázium 5 pályázója köz.ül Tóth János I. osztályúnak szavazás utján, a nagykanizsai főgimnázium 2 pályázója közül KalovicsFerenc VI. osztályúnak egyhangúlag. A közigazgatási tagok megválasztása után fölállott Kolier István bizottsági tag s kívánta, hogy Gróf Batthyány Pál főispán búcsúlevelét olvassák föl a közgyűlés előtt, melyet Kolbenschlag Béla fője yzó fölállva hangosan fololvasott. A levél tartalmát helyeslő közbeszólásokkal hallgatta a közönség s a végé i lelkesen éljenzett és tapsolt. A levelet íme kö:öljük. 1 Gi óf Batthyány Pálnak főispáni búcsúlevele. í Zalavármegye Tekintetes Közönségének! Köztudoraásu, hogy az orsz. függetlenségi és j 48 as párt, mely a nemzet bizalmából és akaratá1 ból mint több rég került ki az 1906. évi képviselő: választásokból, f. évi novemberben ketté szakadt. A pártnak volt vezére és a párt kisebbségét alkotó 1 hívei azon indokolással, hoy\ e^y egyszerű | kaiendáriumi dátumért alkotmány válságot felidézni • könyelmüség volna, kiváltak a pártból. j E kiválás következtében az eddigi független\ ségi többség kisebbséggé lett és helyette a kivált tábor közreműködésével az eddigi, 67-es alapon álló kisebbségi pártokból alakult egy uj többség, mely az önálló bank felállítása kérdésiben azonos felfog.ist vall a kivált függetlenségi kisebbséggel. * Mivel én az egységes és a képviselőház többségét képezett függetlenségi párt bizalmából lettem a vármegye főispánja, és mivel a bankkérdésnek valódi lén egét elpalástoló s tisztán a felületen mozgó, noha első látszatra tetszetős indokolása a bankkérdésben általam vallott felfogással és meggyőződéssel homlokegyenest ellenkezik: állásomat — a jelenlegi válság alatt ; immár másodízben—belügyminisztérium vezetésével ideiglenesen meg' lemondott Belügy: miniszter rendelkezésé; e látottam, megisméí telve felmentésem kieszközlése iránti kérelmemet, f Súlyos következetlenség és a Strucz politika ' jogos vádja nélkül nem is cselekedhettem volna ; másként. j Mert ha az önálló nemzeti bank felállításának kaiendáriumi datuma miatt bűnös könnyelműség az alkotmányválság felidézése,* a bűnös könnyelmüeég vádja helytelenül adresszáltatik a törvényesen létrejött és törvényes alapon álló nemzeti akarat czimérc. Ha a bankkárdés kaiendáriumi dátuma miatt alkotmány válsággal kellene a nemzetnek számolnia, ennek felidézéseért nem a nemzetet és annak törvényes alapon álló többségét, hanem tisztán és kizárólag azon a nemzeten kivül álló ellenséges befolyásokat érheti a bűnös és lelkiismeretlen könyelmüség vádja, kik a nemzetnek a