Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

% MAGYAR PAIZS 1909. november 11. repét, s velünk karöltve .mindent elkövetsz arra, hogy imádott Hazánk önálló, független és szabad legyen. Ezen hitben búcsúzik

: és ezen reményben üdvözöl a vármegyei 48 as ós függetlenségi párt nevében igaz hiveű: Bosnyák Géza, a vármegyei 48-AS és függetlenségi párt elnöke. A főszolgabírók közül Dr. Karácsony Kálmán Tapolczáról szép levélben búcsúzik, melyben fájlalja a távozást, köszöni a mindenkor tanúsított atyai kegyes jóindulatot, és hiszi, hogy — távol a kishituségtól — kitartó küzdelemmel közelebb juiunk nemzeti ideáljaink eléréséhez s a nehezen várt siker szeretett hazánk részére nem fog elmaradni. Az elaggott iparosok érdekében. Abból az alkaiombó!, hogy Grót Batthyány Pálné Inkey Valéria legujaoban 500 koronát juttatott a nyomorúságba esett szegény iparosok részére; az ipartestületi elöljáróság személyesen tisytelgett s mély köszönetét fejezte ki búcsúzóul a Grófnénak. A városi képviselőtestület. Tegnap délelőtt 11 órakor Dr. Korbai Károly polgármester elnökletével rendkívüli közgyűlés volt a városházán csupán arra az egy czélra, bogv bucsut vegyenek a szeretett főispántól. A jegyzőkönyvbe iktatott hálás búcsúszavak a következők : »Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestületének 1909 november 24-én tartott ülési jegyzőkönyvének kivonata. 9206. 909-145. jkvsz. Polgármester bejelentése Gróf Batthyány Pál Zalavármegye főispánjának lemondása és állásától történt felmentése tárgyában. — Határozat. — Zalaegerszeg r. t. város közönsége mély sajnálattal értesült Batthyány Pál grófnak a vármegye népszerű és közszeretetben álló főispánjának lemondásáról és hogy őt ő császári és királyi apostoli Felsége \ állásától legkegyelmesebben felmentette. Súlyos veszteség érte Zalaegerszeg városát, e mert a hazaszeretet megalkuvást nem ismerő $ mintaképe felebarátait rang vallás felekezet és ; egyéb válaszfal különbség nélkül egyaránt őszinte i szeretettel övező támasza távozik falai kizül. Ugy a közügyeknek mint egyes polgárok sérel « meinek jóságos szivével lelkes támogatója orvosa j volt minden alkalommal vezér volt a tiszta haza- • fiúi érzés és jótékonyság terén, példaadással járt f elöl az emberbaráti szeretet legnemesebb gyakorlásában a szegények s árvák fájdalmas könyeinek felszáritisában. Magas méltóságában a legnemesebb férfi eré nyekkel tündökölt példát mutatva önzetlenül fáradozott a magyar kultura müvelésében, rajongó lelkesedéssel az édes haza s polgárának jóvoltára. A város képviselőtestülete osztatlan tiszteleté nek s nagyrabecsülésének maradandó emlékeként egyhangúlag elhatározza áldásos működésének jegyzőkönyvi megörökítését s a város minden polgára őszinte szeretetéül ezen határozat jegyzőkönyvi kivonatát átnyújtva további hazafias munkálkodásra Isten áldását kérve őt egész osaládjával a város polgárai körében őszinte szerencse kivánatokkal távozása alkalmával testületileg üdvözli. E város polgárságának hálás szeretete az legyen a távolban is összekötő kapocs az ö nemes szivéhez s a sokat szenvedett magyar nemzet hű apostola ma adjon ő, a nemes gróf, az igaz magyar!« Az volt a terv, hogy e jegyzőkönyvi kivonatot diszes kiállításban azonnal személyesen adják át Gróf Batthyány Pál főispánnak az összes képv. tagok megjelenésével. Közbejött akadály miatt ezt csik a következő hétfőn 11 órakor tehetik meg. Épen igy későbbre maradt az ipartestület üdvözlő búcsúja is, melynek tagjait Vörös Gyula elnök fogja a Gróf elé vezetői. Fáklyás menet. Tegnap este 5 órakor a szomszéd botfai zenekar Károlyi Alajos karnagy vezetésével magyar nóták hangoztatásával vógig járta a főutczákat. Hat órakor az ipartestület háza előtt összegyülekezett a tűzoltó testület, az ipartestület, az iparos ifjúság önképző egylete, a földmunkások egyesülete, a kereskedelmi és társaskör, a keresztény szocziálista egyesület, a daloskör, a kath. legényegyesület, s a közönség köréből 100 ifjú vitte a fáklyát a zenekar dallama mellett. Csordultig volt az utcza emberrel s csordultig volt az ember szeme könnyel, mikor végig tekintett a tenger tömegen, mely lelkesülten éitette Gróf Batthyány Pál távozó főispánt. Megállott a fáklyás menet a főispán ablaka alatt s Kurucz János zeneköltő karnagy vezetése alatt a zalaegerszegi daloskör elénekelt egy keserves bús kurucz nótát, hogy bécsi zsebbe vándorol a magyar pénz s Isten tudja, hol leng a magyar zászló . . . aztán Dr. Korbai Károly polgármester kiált az utcza középre s a következő fenséges klassikus ódát mondotta el; Méltóságos Uram! Kormányzatodra bízott vármegyéd székvárosának egész társadalma képviseletében állunk itt előtted, a téli est ködében, hogy bucsut vegyünk tőled mindnyájan, akik szerettünk ós tiszteltünk, s akik ezután is a tisztelet és szeretet érzéseivel fogunk ragaszkodni hozzád. Búcsúzni jöttünk s a fájdalom, mely mindnyájunk szivét betölti, keresi a bucsu szavait. Nekem mint Zalaegerszeg város ez idő szerinti polgármesterének jutott az a valóban súlyos feladat, hogy ez alkalommal, a búcsúzás nehéz pillanatában, tolmácsoljam városom egész társadalmának, minden lakójának tiszteletét, szeretetét és ragaszkodását amellyel irántad viseltetik. Nehéznek kell mondanom e feladatot, mert valóban alig tudom, hogy honnét vegyem azokat az élénk színeket, amelyekkel csak megközelítőleg is méltóképpen tüntessem fel közéleti munkálkodásodban szerzett kiemelkedő érdemeidet; honnét vegyem rzt az intenzív fényt, ameHyel minden oldalrjl kellőképpen megvilágítsam bámulatot keltő, sokoldalú társadalmi tevékenységedet; hol találjam meg azt az érzést, amely megérteni és átérteni képes legyen mindazt a kulturális és emberbaráti jótékony tevékenységet, azt a vallásos életet, amelynek gyakorlását nálad napról-napra : tapasztalhattuk. Honnét vegyem mindazt a fényt, honnét a színeket, honnét az érzéseknek azt a tömegét, az áhítatnak azt a belsőségét, amelyeket felfogni és felölelni egy ember szive és értelme nem képes. Mindezt én csak városom egész társadalmának, e város minden lakójának szivében találhatom me

p', ahol a szeretetnek tüze s a ragaszkodásnak melege honol ugy a ts nagyrabecsült személyed, mint hozzád méltó s a női erényekben gazdag hitvestársad és kedves családod iránt. A bennünket körülvevő téli est homálya sötét ködével reánk nehezedik ugyan, de ezen a sürü homályon is keresztül ragyog a fáklyák fénye, amely fáklyákat a mi szeretetünk gyújtott meg. Igy szállottak le az utóbbi napokban az országos politika egéről is azok a sötét felhők, amelyek egyelőre eltakarják ugyan látni vágyó szemeink elöl hazánk közel jövőjének képét, de mindnyájunk lelkében él az az erős meggyőződés, hogy miként e körülöttünk lobogó fáklyák fénye keresztül tör az esti homályon, akként fogja azoknak a fáklyáknak fénye a politikai szemhatárt elborító homályt is szétoszlatni, amelyeket a magyar nemzet géniusza a nemzet hivatással biró vezéreinek hazafias érzésein gyújt meg. Az isteni gondviselés téged azzal a redeltetőssel, azzal a hivatással ajándékozott meg Méltósá gos Uram, hogy fényt szórj útjára környezeted nek. Vezérszerepre vagy hivatva körödbon, amint ős apád, Őrs vezér, a hét magyar vezér eayike is őrt állott a magyar nemzet sorsa felett. Mint ebből az ős-magyar nemzetségből származó Batthyány-család méltó tagjához tekintünk itt fel most hozzád, Méltóságos Uram, aki családi tradicziód szerinti hivatásodat hiveu betöltöd. A »Batthyány« név az egész m igyar hazában, a városok falai között, a palotákban éppen ugy, mint a tanyák és puszták népe köpött a kunyhókban, a hazafiasság fogalmát jelenti. Nemzetünk története egynttal története annak, hogy a Batthyányiak hazafiassága és hazaszeretete mindig oly szilárd és megdönthetetlen szikla volt, ame lyen megtört az ármáuy és erőszak, A Batthyányiak ; hazafiasságát ellenben nem törte meg soha senki és semmi! És jól esett a mi hazafias lelkeinkáek, hogy a te lelkedben Méltóságos Uram, ugyanazt az erős nemzeti érzést, ugyanazt a megdönthetetlen magyar hazaszeretetet láttuk lobogni, amely őseid lelkében is mindig lobogott. Útmutató volt ez nekünk mindnyájunknak, amely a mi hazafias meggyőződésünknek hajóját irányította a köznapi életnek érdekhullámokbol álló tengeren. A szeretetnek, ragaszkodásnak, a tiszteletnek ós nagyrabecsülésnek közvetlen érzéseit váltotta ki mindnyájunk szivéből a te nemeg példád. Elismeréssel ós bámulattal'adóztak irántad azolc is, akik esetleg más uton kívántak haladni, mint te, ama közös czól felé, amely a baza javát munkálni akarja. S ime, most mindnyájunk lelkéből visszasugárzik reád, Méltóságos Uram, mind az a ragyogás, amelyet a te hazafias érzéseid a mi leikeinkre árasztottak. S ennek a visszasugárzó ragyogásnak fénye világítsa be előttedl azt az utat, amely most — amidőn elhagysz bennünket — előtted kitárul. Ez az ut, meglásd, ismét vissza fog vezetni hozzánk I A búcsúzás fájdalmát ennek a reménynek sejtése enyhíti. Hisszük, hogy az elválás csak ideig-óráig tartó leszen. Reméljük, hogy a magyar nemzet géniuszának sikerülni fog, — amint nehéz időkben már többször sikerült — az egész nemzetet ismét egy táborban összegyűjteni. Réméljük, hogy elkövetkezik csakhamar annak az ideje, hogy egyesülni fogunk mindnyájan a hazaszeretetben és nemzeti érzésben s akiknek tettekben megvalósult hazaszeretete áldozatot hrz mindnyájunk édes anyjáért, szeretett magyar hazánkért, azok méltó jutalmukat annak ideién abban fogják megtalálni, hogy segítő társaikul oldalaik mellett fogják találni ismét azokat, akiket tőlük most is talán csak fegyverzetük különbözősége választ el. Ebben a hitben és ebben a meggyőződésben, amidőn fájó szívvel búcsúzik tőled vármegyéd székvárosának egész társadalma, minden lakója, hangos szóval adok kifejezést annak a reményemnek, hogy csaknamar be fog következni az az idő, amikor az egekig törő öröm hangján fogunk örvendezni visszatérted felett s kiáltjuk újból, mint most, a búcsúzás eme nehéz pillanatábau: »iVjen gróf Batthyány Pál, ami szeretett vezérünk 1 Éljen !« A könycsepp. A beszédet többszöri éljen zu^ás és tapsvihar kisérte. Gróf Batihyány Pál első emeleti ablakaiban sűrűn telitett vendégek állanak. A középső ablakbau áll a házi gazda, balján a felesége, Inkey Valéria, a jóság szinboluma, s körülötte gyermekei s a gyermekek nagyanyja, Pallini Inkei Kalmánné. Megszólal az ablakból Gróf Batthyány Pál messze csengő hangon a tenger néptömeg felettt: »Köss'önöm a szives barátságokat, de hiszen nem megyek messze, egy vagyok veletek, a magyar néppel, egy veletek az én családom .. .c s láttam, hogy mellettem az egyszerű nép törülte a köuyét . . . A daloskör még elénekelt e.^y kurucz nótát, aztán hazamentünk. A^teuger tömegben csendőrt, rendőrt nem láttunk. Olt is közönség voltak. Bucsu vacsor i. Nyolc/, órakor a Korona vendéglős, Nagy Dezső várt minket vacsorával. A kaszinó helyisége kicsiny és füstös. Még háromszáz ember sem fér ' bele. Pedig Nagy Dezső baráiunk még ötszáz embernek is tudna vacsorát adni, fényeset és ízletest, és kitűnő modorban. S ez a beszéd legyen neki erkölcsi díjazás A kaszinó termeinek szomszéd termeiben hölgyek is vo tak résztvevők a fényes vacsorán: a grófi család Hölgy tagjai Árvay alispánná, Skubhcs Imréné leányaival, Zarka Zsigmoudné, özv. Gsesznákné leányaival, Dr. Briglevics Károlyné, Dr. G iák Károlyné, Bruck Al.ijosné biróné, Isoó Viktorné, stb. Á nagyteremben a városnak mindenik osztálya képviselve volt: Gróf Batthyány korul ültek: Arvay alispán, Legáth Kálmán apát, Bosnyák Géza(Misefa), Nagy László (Andrá-hida), Háry Dezső (Hóttó), Odor Géza pénzügyigazgató, Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő, Medgyesi Lajos igazgató, Skublics Imre közjegyző, Schmidt József, K szjnyi Mihály, Paukovich György, Udvardy Iga.icz igazgatók, birók, tanárok, ügyvédek stb közel 300 an. Vacsora közben Legáth Kálmán esperes apát, plébános mondott első sorban m igas szárnyalású s lélekből jövő beszédet Gróf Batthyány Pálról. Deprimálva lépett át e küszöbön — úgymond, hogy búcsúzni kell szeretve tisztelt főispánunktól. Annál fájdalmasabb a bucsu, mert ő a mi szivünkkel jsszeforrott. Az íróasztal mellett dolgozott, munkás volt, s barátja volt a hivatalnoknak. Aztán ember volt, szives ember volt, jó volt és nyájas volt s ezek a tulajdonságok közbecsültté tették. Főúr és leereszkedő a szegény emberrel . szemben. Mit mondjon a közjótékonyságáról? ' Nincs egyesület, melyaek elnöke, vezetője, előmozdítója ne volna — ezek a tulajdonságok megszerezték polgártársaink osztatlan szeretetét. Minden változhatik a nap alatt, de a mi szeretetünk