Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-04 / 44. szám

8 magyar PAIZS 1909. deczember 2. duktiv népséggel, akik többé kevésbé szűkös fizetésük legnagyobbik részét a közönségre hasznot nem hajtó vidékieknek adják át. A városnak gyártelepei nincsenek, ipara tengődik, kereskedelme pang. Nyugovóra térve minden ember annak örül, hogy ismét el tellett egy olyan napja, amelyik különösebb baj nélkül való volt. Zalaegerszegon ma már nem gazdagszik meg senki. Zalaegerszegen az adók emelkedése nem mértéke a vagyonosodásnak, csak a város szükségleteinek, legföljebb az állam, a megye vagy nem ritkán a pótadót nem fizető városi közönség követeléseinek a fokozódását jelenti szemben a várossal. A város a villamos üzemet a saját kezelésébe vette át. A legbecsületesebb s a leggondosabb üzleti szellemben történő vezetés mellett sem lehet arra számítanunk, hogy a jelenlegi berendezkedés mellett az olyan jövedelmet produkálhasson, amely a város háztartásában kedvező fordulat előidézésére hatást gyakorolhasson és mihelyt az áram fogyasztás oly nagy mértéket öltene, hogy a jövedelmek jelentékeny szaporulatára lehetne számot tartani, abban a pillanatban elő áll annak a szüksége, hogy az üzem fejlesztő telepet ismét nagyobb összegű befektetést követelő bővítéssel tegyük feladatának teljesítésére képessé. Az uj vágóhíd létesítésétől, amint fentebb már kifejtettem, egyelőre jövedelem szaporulat nem remélhetünk : Legalább oly mértékben nem, amelylyel a város közgazdasági és kulturális feladatainak teljesítésére szolgáló elégséges erő forrásokat elő teremthetné. Feltételezve azt, hogy akadna nagyobb szabású gyári vállalkozó, aki hajlandónak jelentkeznék valamely gyári telep létesítésére, mondjuk a megüresedő honvéd laktanya helyiségében, arra való tekintettel, hogy az bizonyára nagyobb szabású kedvezményeket követelne a várostól, talán hoszszabb időre terjedő pótadó mentessége amelynek megadása elöl a város közönsége saját jövője érdekében aligha zárkózhatnék el, kétségen kivül áll, hogy a város ez esetben sem számíthatna egy ideig direkt jövedelem szaporodásra, sőt talán inkább áldozatokra. Meglehetne, sőt előbb utóbb meg kell kísérelnünk más városok példáján indulva a városok jövedelmeino.c szaporítását a kövezet vám szedése által. Ezek a jövedelmek egyelőre azonban problematikusok nemcsak azért, mert engedélyezése a kormány jóváhagyásától függ és az irányzat, ez idő szerint erre nézve nem mondható kedvezőnek, hanem azért sem, mert ennek a jognak engedélyezése esetén a város területén áthúzódó összes törvényhatósági utak kezelését és fenntartását a városnak kellene átvenni s az utak megfelelő módon való átépítését elvállalni, s igy mindig kétséges maradna, hogy a vámszedési jognak gyakorlatából szármiznék-e oly haszon a városra, amely a szükségleteinek a fedezésére érezhető számbeli hatást gyakorolni alkalmas lenne. Ennek a számba vételénél nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a városnak fejlett ipara, széles körre kiterjedő kereskedelme ma még nincs : piaczának egy tekintélyes részét Körmend absorbealja s minden valószínűség szerint elő áll az az eset, hogy a kövezetvám szedése által az élelmi és fogyasztási czikkeket drágítjuk meg. Tisztelt Képviselőtestület. Igyekeztem kimerítően elősorolni azokat a forrásokat, ahonnét a város jövedelmeinek szaporodását remélhetjük. Tollamat nem mártottam sötét színekbe: nem igyekeztem rémképet tárui a tisztelt képviselőtestület elé. Igyekeztem a valóságot festeni abból a czélból, hogy mindenkit meggyőzzek arról, hogy a vázolt kép sötét voltának okát nem a festésben, hanem az ecset elé kerülő kép alap színében kell keresni. Tárgyilagos, igazságos és őszinte bírálattal lehet ebből megállapítani azt a valóságos igazát, hogy elkerülhetetlen a visszafejlődés útjára lépni vagy a bajokat sürgősen az elképzelhető módon orvosolni. Lehetetlen kitérni az ismételten felhangzó azon gondolat rövid meghányása-vetése alól, amely a visszafejlődéssel foglalkozik. Bizonyos dolog az, hogy a város közigazgatási berendezkedésének visszafejlesztésével a közigazgatással járó kiadások egyrészét, mondjuk, hogy jelentékeny részét meglehet takarítani. De az is bizonyos, hogy azoknak a kiadásoknak egy másik ugyancsak tekintélyes része még í mindig megmaradna és a kiadások egy bármi tekintélyes részének megtakarítása még egy jelentőségű a jövedelmek szaporításával, holott pedig erre a város-azután is rászorulna, mivel nemcsak mint a megye szókhelye, amely tekintélyesnek amúgy sem minősíthető pozitióját továbbra is megtartani igyekeznék megőrizni erkölcsi és anyagi kötelessége, gazdasági és kulturális szempontokból ugyanazon kötelezettsé gek terhelnék, mint annak előtte. Tervszerűen el mellőzöm a visszafejlődésnek elképzelhető s várható mindenféle hatását leirni. Ijesztgetni senkit nem akarok, talán nem is tudnék megijesztem senkit sem: frázisokat használni nem szeretek. Csupán annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a visszafejlesztés fogalma nem tartalmazza a fejlődés és haladás fogalmát s aligha sántít a hasonlatom, ha azt állítom, hogy egyet jelent azzal, mintha a halálos tusájában vergődő betegnek a kegyelem döfést adjuk meg. Kínszenvedéseitől a beteget véglegesen megszabadítottuk, de mindörökre megöltük. Ehhez az eszközhöz fordulni lehet, de tiltja a józan ész. az erkölcs és a lelkiismeret törvénye mindaddig, amíg egyetlen lehetősége van annak, hogy ha beteg, a másképpen nem, hát isteni csuda által a veszedelemtől megszabaduljon. Csudatételekhez tisztelt Képviselőtestület nem fordulhatunk, csodákat nem remélhetünk, de amig élünk, amig a szivünk dobban, a mig el nem állott az érverésünk, van egy reményünk, a bajból kivezető utunk s ezt az utat a város kép viselótkstülete maga jelelte meg — nem szükséges a kijelölés módja fölött szigorú bírálatot mondani — az 1905. évi november 8-án tartott közgyűlésének 2290. sz. a. kelt határozatával. Kimondotta ez a határozat, hogy bizottságot küld ki a czélból, hogy a városi takarékpénztár l létesitéte felöl javaslatot terjessze a képviselő- j testület elé. F Az a képviselőtestület, ennek a határozatának • a meghozatalára több bölcsességet s előrelátást, \ mint őszinteséget árult el. Ismerte a városnak í fentebb vázoltau helyzetét s érezte, hogy más- I honnan segítséget nem várhat, mint a saját í erejéből: tudta, hogy a saját erejének a forrását ' sehol egyebütt meg nem találhatja, mint a léte- j sitendó takarékpénztárban, de érezte, hogy sokak- j nak, nem jog ellenes módon, jogos magán érde- \ keit kell attól féltenie. Erre vall az a körülmény, hogy a képviselő- í testület 4 év elforgása alatt egyetlen egyszer j sem kért számadást a kiküldött bizottság műveleteiről, felvilágosítást a javaslat beérkeztéről. A képviselőtestület a bizottságot kiküldötte, a bizottság Udvardy Vincze képviseió ur javaslatát leszámítva, — ha ugyan szabad volna leszámítani, — nem működött. A nem működött bizottság munkálatára nem hivatkozhatom. Udvardy Vincze képviselő ur javaslatára, annak megokolására és az erre alapított indítványaira több ízben rá fogok mutatni. Essentiális tartalma az, hogy a város közjövedelmeinek szaporítására szüksége van a városnak a végből, hogy kulturális feladatait elvégezhesse, s hogy ezt a czélt az adózó polgárok túlfeszített megerőltetése nélkül másként, mint községi takarékpénztár létesítése által a város közönsége el nem érheti. »A községi takarékpénztárs — mondja Udvardy képviselő ur — »szaporitaná a város jövedelmeit, támogatója lenne a lakosságnak az által, hogy a városunkban fennálló takarékpénztároknál olcsóbb kamatra nyújtana segélyt s egyben a többi pénzintézeteket a kamat számításban mérséklőén befolyásolná. Módot nyújtana a városnak szükségleteinek fedezésére kölcsön előlegeket igénybe venni, egy-egy alakuló gváriparnak létesítéséhez támogatást nyújtani, s ekként indirekte is a városnak anyagi helyzetének javulását előmozdítani.« A sokoldalú tanulmányozásra való javaslatának megokolása után végső eredményképen indítványozza a községi takarékpénztár létesítését. Ezt a kérdést többféle szempontból érdemes megvizsgálnunk. Az a kérdés, hogy czélravezető, hasznothajtó lenne-e a városra? Létesithetö-e, megvannak-e a módok, az eszközök ahhoz, hogy az felállítható legyen, s mikor lehet és mikor czélszerü annak létesítése? Minő természetűek azok az akadályok amelyek felállításának útjában állanak ? Lényegileg mik lehetnek azok az okok, amelyek létesítése ellen komoly sulylyal felhozhatók? Az, hogy szükségtelen, talán felesleges, mert a gazdasági élet nem kívánja, mivel az elégséges szám® pénzintézet bŐ3ég«sen ellátja a helyi piaczot s inkább veszedelmes konkurentiát idéz elő, mintsem hogy egészséges irányban terelné a hitelnyújtás eszközeit, másrészről pedig elősegítené a könnyelmű hiteleket. A takarékpénztár felállításának általános szükségességét Zalaegerszegre nézve már bizonyítottam. Bizonyítja ezt nemcsak a magyarországi városoknak egész sorozata, ahol a pénzintézetek számára való tekintet nélkül, a kozszükség érzetéből egymásután állítják fel a községi takarékpénztárakat, még Budapest is, ahol pedig kisebb nagyobb pénzintézetek gomba módjára keletkeznek és szaporodnak, hanem jóformán az egész külföld, még Anglia példája is ahol alig van község, pedig városai elég gazdagok, ahol már régóta ne voluának községi takarékpénztárak Az általános jelentőségű indokoktól könnyű ut vezet a specziális okokhoz: ha általános szükség van a takarékpénztár létesítésére, a különleges, a helyi szükségletek még inkább megokolttá teszik azt Zalaegerszegre nézve. A gazdag városok felhasználják annak a jövedelmeiből várható • nyereségét, mennyivel inkább rászorul arra Zalaegerszeg városa. Zalaegerszeg városában működő takarékpénztárak, a forgalmuk tekintélyes részét 6o/o os kamatnál magasabo kamatszedés mellett bonyolítják le. Az amerikai pénz válságos időkben a kamatláb 8°/o-nál jóval nagyobb volt. Ezt igazán mivel sem lehet megokolni, mert Zalaegerszeget az amerikai pénzválság bizony parányit sem érintette s hatása csakis a nagyobb kamat szedésében nyilvánult meg. Ez a helyzet elfogadható okul szolgál arra, hogy olyan pénzintézet létesitessék, amelynek nincs szüksége arra, hogy egy másik világrészben bekövetkezett pénzspekulácziókat használjon fel a hitelt kereső szegény népnek nagyobb mértékű, okkal megnem magyarázható megadóztatására. Ilyen pénzintézet csak a községi takarékpénztár, mivel itt a nyereség nem a kevés számú részvényesnek, hanem az egész közönségnek válik a javára s az egész közönség mindenkor az élő lelkiismeret amely a saját érdekéből is tiltakoznék az ok nélkül való, szükségtelen, a nagyközönségre káros s nem remélt nyereség ellen. A részvényes egy részvénye után a rendszerint jó üzletbe befektetett tőkéjének 15—25—50 százalékát nyeri a szó valódi értelmében, mert egy tolvonást nem kell érte tennie. Az érdeke az, hogy ez a nyereség minél nagyobb 'legyen. A községi takarékpénztár nyeresége nem jut a közönség egyes tagjainak a kezébe, hanem a köznek a hasznára válik. A köznek használní-nak a fogalma kizárja a nagyobb kamat szedése által a köznek ártani fogalmát. Igaz, hogy mindegyik takarékpénztár azzal a hangzatos jelszóval alakul, hogy az ipar s a kereskedelem és kisbirtokos erdékeit kívánja előmozdítani és mindez közérdekűnek ítélhető. Igaz az is, hogy széltében hosszában hangzik az a frázis, hogy íme a kisbirtokosok csakis akként jutottak a mostani kedvező helyzetbe, hogy marha állományaikat szaporíthatták, hogy birtokaikat gyarapithatták, hogy őket mindehhez a takarékpénztárak által nyújtott segítség juttatta el. El nem vitatható tény az, hogy sem a kereskedők, sem az iparosok, ipari vagy kereskedelmi czélokra olcsó és könnyű hitelhez egyáltalán nem juthatnak. Ipari vagy kereskedelmi czélt szolgáló olcsóbb és könnyübb hitelhez ók sem juthatnak, mint bárki más. Haladást, olyat amely a sok számú takarékpénztár jótevő működésének lenne tulajdonitható, nem tapasztalhatunk. De sokat vitatható ós be nem bízonyitott tény az is, hogy a kisbirtokosok fentebb jeleztem helyzetét is a takarékpénztárak által nyújtott hitelnek, az uralkodó rendszer szerint nyújtott hitelnek köszönhetni-e valójában, vagy másutt kell ennek az okát keresni. Két dologra kell mint simptomátikus jelenségre a tisztelt képviselőtestület figyelmét ráterelnem. Az egyik az a járványszerüen fellépett változás, amely Szepetk, Ördöghenye, Sándorháza, Hetés, Söjtör, Vitenyéd községeken nyargalt végig agy időben azzal a hatással, mint a pusztító kolera amely egymásután a legjobb gazdákat semmisítette meg. A másik az, hogy a legolcsóbb kölcsönökkel nem is a zalaegerszegi takarékpénztárak, hanem