Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-21 / 42. szám

1909. október 21. MAGYAR PAIZS 3 nek Zalaegerszeg utczái. Nagy az érdeklődés. Egymásután érkeznek meg a választókerület legtávolabbi községeiből a küldöttségek. Nagy tömegekben zajlik az utcza. Tiz óra előtt már zeneszóval zászlókkal kivonul a nagy tömeg a vasúti pályaudvarra a honatyák fogadására. Nagy késéssel érkezik a Budapest—czeldömölki vonat. Türelmetlenül várakozik az óriási tömeg s egyszerre csak a sok ezer torokból felhangzik a Kossuth nóta. Egy pillanatra csend lesz. Berobog a pályaudvarra a vonat s ebben a pillanatban a czigányzenekar rázendít a Rákóczy-indulóra, felnyílik a vasúti kocsik ajtaja, s a tömeg éljenzésben tör ki. A honatyák egyenként szállnak ki s mindegyiket lelkesen megéljenezik. Majd Dr. Korbai polgármester üdvözlő beszédet mond a képviselőkhöz, melyre Lovászy Márton képviselő, a Magyarország s. szerkesztője válaszol az ő megszokott szónoki tempramentumával. Mindkét beszédet lelkes óváczióval tapsolta a közönség. Ezután a Rákóczy-indulóra gyújtott rá a zenekar és a képviselők beszállottak a számukra fenntartott négyfogatú hintókba. Az első hin'óban s különösen Sümegi Vilmos beszélt a magyar iparpártolásról hatásosan, éltetve a zalai lelkes magyar hölgyek élén Gróf Batthyány Pál főispánnét s Bosnyák Gézánét, kik épen akkor jelentek meg a páholyban. E. A zalai 48-49-iki hősök és félistenek könyve.*) Ennek mondhatjuk bátran a Nóvák Mihály zalaegerszegi áll. el. isk. igazgató által irt »Zalavármegye az 1848—49. évi szabadságharczban« czimü munkát. Terjedelme 400 lap. Ara 4 kor., tanítóknak 3 korona. Kapható a szerzőnél. »Kegyeleti és hazafias kötelessége a vármegye minden községének megvenni ezt a könyvet«, — mondta ki határozatilag 1907. szept. 9-én Zalavármegye közgyűlése, — s egyúttal »örökbecsü«nek is jelenté ki a munkát. A Magyar Tud. Akadémia is 600 koronával ismerte el a munka értékességét. A vármegyei határozatnak már 2 éve. És a zalai 400 község közül beszerezte — 92. Hát ez Gróf Batthyány főispán és Lovászy Márton foglalt helyet. A képviselők után a küldöttségeket ültette hintókba a rendezőség s meginduit a menet. Széltében-hosszábau harsogott a Kossuth nóta. A képviselőket Gróf Batthyány föispánné villásreggelivel fogadta. Pont 11 órakor kezdődött a népgyűlés a zalaegerszegi dalárda sikerült fellépésével. Az első szonok Bosnyák Géza vármegyei függetlenségi pártelnök, ki méltatván a gyűlés jelentőségét, üdvözli a honatyákat. A képviselők közöl az első szónok Mádi- Kovács János, ki nagyhatású beszédében rámutat a gazdasági függetlenségi törekvésekre s a bank felállítását követeli 1911 január l-re. Beszédét számtalanszor a lelkes óváczió félbeszakította s egy hang hallatszott: »Mikor lesz meg a választói jog ?« Erre aztán Sümeghi Vilmos megfelelt. Sümeghi beszédét tüntető lelkesedéssel hallgatják s mikor beszédében rátér a választói jogra, perczekig éljenzik. Itt aztán kijelenti, hogy annak, hogy még az általános választói törvényt nem csinálták meg, — oka a néppárt. (Ugy van! Éljen a függetlenségi párt). Mi követeljük a magyar bankot s megcsináljuk a választói törvényt. Ebből nem engedünk. Beszédét hosszantartó lelkes éljenzés követi. A többi képviselők is hasonló lelkesedés mellett ismertetik a politikát s végül táviratilag üdvözlik Kossuthot, Hollót és Justh Gyulát, s határozati javaslatot fogadnak el, melyben követelik a magyar bankot 1911 január l-re. Gyűlés után társasebéd volt, melyen a tüzes föiköszöutök sorát Dr. Thassy Gábor köri pártelnök nyitotta meg. Majd Lovászi, Markos, Éber, bizony nem mutat valami lángoló »kegyeleti és hazafias kötelességére és érzésre. Pedig szerző a vármegye minden főszolgabiráját megkereste és megkérte külön levelekben a vármegyei határozat foganatosítására, a körjegyző urakat is nyomtatott felhívásban. Három főszolgabíró urnák hálás köszönet, 10 azonban nem törődött a kérelemmel. Nos és hát akkor mit ér a vármegye szép, elismerő határozata, ha csak papiroson van az? . . . Pedig csak a főszolgabíró és körjegyző urak kegyeleti és hazafias érzése kell hozzá, hogy minden községben meglegyen a könyv legalább — egy példányban. A japánok minden faluban oszlopot állítanak és rávésik a csatában elesett községükbeli hősök neveit. Hát nekünk nem kell megbecsülnünk hős elődeink neveit és tetteiket, például mutatva a jelen és az eljövendő nemzdékeknek'? Kik voltak Zala minden községéből a honvédek — névszerint, már ezt sem tudnók, ha Nóvák ki nem ássa őket az örök feledésből. Könyvében 2000 nél több zalai honvéd neve van megörökítve községenként. Hát még a zalai akkori események elbeszélése 1 Aztán Csány Lászió vértanunk élete, levelei és kiáltványai; Csertán Sáudor 48-as kormánybiztos élete; Gasparich Márk, a muraközi »tüzes barát« élete, tettei és vértanusága ; nevesebb honvédeink élete; a zalai 47-ik, 56-ik és 7 ik honvédzászlóaljak küzdelmeinek története stb. Minden hősünknek aranytáblát nem csináltat hatunk, szobrot, emlékoszlopot nem emelhetünk, de ha van egy könyv, melyben megtaláljuk a dicsők neveit és tetteiket, a falunkbeli honvédeket : akkor azt a könyvet kegyeleti és hazafias kötelessége megszerezni minden községnek. *) Kérjük zalai laptársainkat e közlemény átvételére. Síerk. De vegye meg minden zalai intelligens családfő is ! Hiszen nincs Zalában úgyszólván család melynek neve elő ne fordulna a könyvben. Ismételve is kérjük a járási főszolgabíró és körjegyző urakat a vármegyei határozat foganatosítására. Hivatalos rovat. 7815. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a m. kir. íöldmivelésügyi minisztérium az erdőtörvény 1879. évi XXXI. t.-czikk 165. §-ában körülírt kopár, vízmosásos és futóhomok területeken ez évben létesítendő közgazdasági jelentőséggel biró erdősítések megjutalmazására az országos erdei alapból tizenegy (11) nagy jutalmat, tiz (10) első rendű és kilencz (9) másod rendű jutalmat tűzött ki. Ezen jutalmakért az érdekelt birtokosok (bérlök) azon erdősítéseikkel versenyezhetnek, amelyeket az 1879. évi XXXI. tcz. 165. §-ában körülirt kopár, vízmosásos, vagy futóhomok területeken állami pénzsegély igénybe vétele nélkül a f. év tavaszán vagy őszén foganatosítottak. A pályázati feltételek Kucsera István városi aljegyzőnél á hivatalos órák alatt megtekinthetők. Zalaegerszeg, 1909 október 16-án. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Mérték-tanfolyam. A mértékekről, azok használatáról és ellenőrzéséről szóló és életben levő 1907. V. t. cz. szigorú intézkedéseket tartalmaz a közforgalomban levő, de hibás mérőeszközök és mérlegek használatára vonatkozólag, súlyos büntetéseket alkalmaz azokra, akik hibás vagy kellőleg és idejében nem hitelesített mérlegeket és mérőeszközöket használnak. A mértékeket és mérő eszközöket használó üzletvilággal szemben előirt szigorú hitelesitesi kényszer következtében, szüksége állott be annak, hogy megfelelő számú és szakképzett iparosok álljanak a közönség rendelkezésére, akik a tömeges és sürgős természetű javítási munkálatokat elvégezzék. E szükségletre tekintettel kamiránk előterjesztésére a folyó év junius 2—15. napjain Kolozsvárt mérleg és mérőeszközt ismertető és javitó tanfolyamot rendeztetett a keresk. Minister ur, melyen kamaránk 7 vármegyére kiterjedő területéről 12 mester vett részt. A tömeges munkára és kerületünk nagy kiterjedésére tekintettel és a jelentkező szükséglet vaikat, bennünk is, bennem is oszladozóban a fásultság, s ismét éledöben van a remény! Igen jól tették t. uraim, hogy lerándultak hozzánk, mert ebben a félrevezetett kerületben, szükségünk van néha néha egy kis sziv és lélekerösitő essencziára! Noha elismerem t. uraim, hogy vármegyénk szeretett főispánja emberfeletti munkát végez e tekintetben is 1 Ne méltóztassanak félreérteni t. uraim, erre az essencziára nem a mi elvhüségmiknek, nem a mi lelkesedésünknek vau ám szüksége; meit hiszen ha e tekintetben is lehet fokozatról beszélni, akkor azt mondhatjuk, soha sem voltunk annyian és ennyire függetlenségiek, mint most! Mert hiszen Bécsnek minden ujabb ;merénylete, a nemzetet onnan érő minden ujabb arczulcsapás csak arra jó, hogy annál görcsösebben, annál nagyobb lelkesedéssel, ragászkodjunk a 48 as zászlónkhoz! Az essencziára a mi hitünknek, bizalmunknak van szüksége! Mert a mikor mi évek óta nem látunk mást, mint politikai saltomortálékat, — a melyek között nem utolsó helyet foglal el, egykori politikai ideálomnak Ugrofmak legújabb bukfencze! A mikor nem láttunk mást, mirit ingadozást, hajladozdst, tétovázást, nem is egyesek, hanem egész csoportok részéről: megalkuvásra kész hajlandóságot; a mikor látjuk a függetlenségi kegyelmes urakat, a kitüntetetteket, a mikor nyögjük az ő általuk is, de persze a bölcs néppárt által is megszavazott magasabb kvótát és több száz milliós anexiós költséget, akkor uraim ne csudálják, ha mi. a kis emberek, kétségbeesve kérdezzük egymást, hogy váljon, hát miben reménykedjünk:! Kiben bizzunk! Bizony, bizony: Kossuth Lajos édesapánk, nem üzen már minekünk .. a Tisztelt uraim! Közismert dolog, hogy minden magyar ember, — még olyan is, a kinek .talán valamelyik őse német volt, mint talán az enyém is, — született politikus! A mikor most néhány éve eldobtam a kapuezineros főzőkanalat, (Ahán, tehát kávés volt az ipse...? A szedő.) mit tehettem volna okosabbat, én is fölcsaptam politikusnak, vagyis, mint a Néppárt czimü lapnak Huszár Károlyja róiam irta, Dhabverö könyök politikusnak!« Ugyanakkor ráadtam bus fejemet egy szerényke, — alig-alig rőfnyi ... kis politikai elmefuttatásra is, a mit ugyanaz a Huszár sóstóba fércíelménynek« nevezett el. Mint mondom, egyszerű kis röpirat volt az egész, a melyben nem voltak világrenditö eszmék lefektetve, a melyben azonban már ezelőtt három évvel, tehát a mikor még, mindnyájan lázban égtünk s szebb jövőben reménykedtünk, megjósoltam, hogy ha sokáig tart az az átkos átmeneti, állapot, akkor odajutunk, a hova ma, de facto jutottunk! Vagyis, hogy a nép az utóbbi évek kormányzási tényeiben már nem tudja megkülönböztetni a 67-et a 48-astól. Van egy magyar közmondás, a mely azt mondja: »Inkább későn, mint soAa!« Nos végre elérkeztünk ahoz az örvendetes allapothoz, hogy a függetlenségi párt eszméletre tért, kidobta hajójából a fölösleges 67-es ballasztot és ismét emelkedik föl\ föl a magasba! a régi piedestálra! A névek szivébe, előbbi méltó hely ér e\ Akár velünk kormányozzanak, akár nélkülünk! Egy ilyen függetlenségi pártra azonban, a mely a nép szivében él, szükségünk lesz, még igen, igen sok ideig! Bár vonult volna az átkozott koaliczió megszületésekor is félre, egy ilyen erős tartalék csapat, akkor nem téphette volna meg, semmi sem a függetlenségi prezstiget! Mégis, hogy végre elérkeztünk a mai tisztultabb állapotodhoz, ebben oroszlán része volt Justh Oyula (Éljen! Éljen!) mellett Holló Lajosnak, (Ujjé! hát az elvesztő ur azt hitte, Holló is itt lesz? — A szedő.) valamint a bankcsoport tagjainak! Én poharamat emelem t. uraim Justhra, Hollóra és minden igazán függetlenségi képviselőre ! Tartsa meg önöket a Mindenható, a magyar nemzet, a nép, a kisemberek méltó vezéreiként, igen-igen sokáig! S ha elkövetkeznék az a pillanat, hogy az önök lelkét is megszállani készülne a kishitűség, akkor jusson eszükbe Justh Gyula tornyai fogadalma: „Isten engem ugy segélyjen, elváruló nem leszek]"