Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-30 / 39. szám

2 M A..G.Y AH PAIZS 1909. szeptember 30. A közönség kördbö'í* Zalaegerszegi „ellenkrónika Rovatvezetők : Több kipéczézett polgár. Az utóbbi időben bizonyos oldalról, bizonyos nyegle kritika hallattja minduntalan szavat, a mely szerint, a bihari és egyéb bölcs Kátéiknak a mi egyszerű Egerszegünkön semmi sem elég jó, semmi sem elég szép, semmi sém a tkornakt megfelelő. Egyének, a kiknek a mindennapi kenyérért való keserves küzdelemről halovány fogalmuk sincsen, agyon kritizálnak minket, sértik, gúnyolják apáink emlékét; eleinket s a ma élö polgár generácziót egy fogalom alá vouják, bizonyos mesebeli agylágyult csizmadiával! Leócsárolják keserves filléreinkből létesített intézményeinket, dobálódzni szeretnének pénzünkkel, a mi nincs; egyszóval agyonpocskondiázzák mindenünket! És mindezt az úgynevezett „intelligenczia" szent nevében! Ha egy iparost vagy kereskedőt kétszer a korcsmában vagy kávéházban látnak, akkor félreérthetlen jóakaró aggodalommal kiáltanak föl: •»Istenem, milyen haszontalan népség! Jobb volna ha a gyalupad, vagy pult mellett dolgoznának! Hogyan is lehessen igy megélniük? !« Pedig hát, hány nem iparos ember van, aki megél az alsósasztalnál eltöltött félnapok s a szeparékban átdözsölt éjszakák daczára is! Csak az a különbség, hogy emezek jobban megválasztották — foglalkozásukat! . . . Egyszóval, lépten-nyomon guny és nyegle kritika az osztályrészünk! És épen azok részéről, a kiket ez a kispolgárság fizet, öregségükre, rokkantságukra ápol és — eltakar! . . . Aki néhány évvel tovább járhatott iskolába: persze, valamelyik iparos vagy kereskedő családnál élvezett ingyenes napfkoszt mellett; aki »bevágott« egy vizsgára vagy szigorlatra valót, az J már ellentmondást nem türó bölcsnek, különb 1 embernek képzeli magát a többinél. Az intt ligens, az intelligenczia szó, csak ugy ] locsog az ajkáról, akár a Sebes Kőrös vize! ! Pedig Istenem, hány úgynevezett intelligens ember van, a kinek fogalma sincs a modorról, 3 az illemről, a helyes társadalmi érintkezésről! « Viszont, hány úgynevezett y>pxraszt«. van, a kitől í ezek az urak tanulhatnának, — becsületet! Mintha > bizony az élet iskolájáoan nem lehetne bizonyos \ műveltségre szert tenni! Hány ember van, aki nvolcz évig tanult p. o. j latinul, s a végén egy kukkot sem tud azon a nyelven! Hát akkor miért tanult? A mikor azt látjuk, hogy a társadalomnak minden osztálya a községi bábák'ól a kúriai birákig szervezkedik, elégedetlenkedik, fenyegetödzik, követel, kongresszusokat tart, jobb előmenetel, több fizetés, kevesebb dolog után kiabál: akkor ugyanazon elemek rövid és hosszú oszlopai gunymosollyal kisérik, ha a kisemberek is jelét adják összetartozandóságuknak, öntudatuk, önérzetük ébredésének! Iparos? Kereskedő? Munkás? Ne politizáljon, ne tudálékoskodjék, hanem — dolgozzék! Ezekhez a magas dolgokhoz az sintelligenczia« kapott »jurisdictiót « Valóban furcsa látvány, hogy pofozzák akitartottak megtévelyedettjei, a — kitartókat! A mi hallgatásunk, suayi meghuzódásuak az a száz meg száz tekintet, a mit szemünk előtt kell tartani, azt a hitet kelti az olyan elkapat ot< altban, hogy mindez gyávaság részünkről. Nem elégesznek meg intézményeink, városunk lekicsinylésé vei, hanem arra is följogosítva érzik magukat, hogy személyünket, ruházkodásunkat is QUüytárgyáVá tegyék! A mikor a város adófizető polgárságának választottjai, vagyis 64 városi képviselő közül harminczhét tisztességes polg ír, úriember megfcleblnz egy, az ő tudásuk, tapasztalatuk, lelkiismeretük szetint a városra nézve káros közgyűlési határozatot, akkor jön egy selökelő idegen® intelligens úrfi, aki a nagy nyilvánosság előtt awal akarja őket kifigurázni, hogy ők a wdéh vasút építését megakadályozó elődöknek, méltó utódai!" Az már csak mégis mániákus tünet, mikor valaki azt hiszi magáról, hogy az ö szájából a gorombaság is — szellemesség, a trágárság pedig — tréfa, Mi utódok büszkék vagyuak elődeinkre és méltán, de nem tudjuk, ha a bihari ősök föltámadnának, örülnének e a bihari csemeték okve tetlenkedéseinek? * E rovatban a felelősséget a cziíikek írói vállalják. Van ugyanis városunkban egy nagy, akarjuk mondani »rémhosszu«. intelligens ember, aki megmagyarázhatlan módon, elnevezte magát „ Pubinak". Akik közelebbről ismerik, ugy mondják, hogy ő jó gyerek, csak az a hibája, hogy Nagyváradról 'származik és mint az ilyen világvárosi átyafi, mindént a nagyváradi szemüvegen á't néz. (Azt ugyan ffiága sem meri állítani, hogy Váradon megkapni-e %ősszu napkor azt a bizonyos 39 es gallért!?) A Pubi határozottan jó poéta, vagyis ezerszerte jobb költő, mint a milyen hivatott és tárgyilagos j kritikus — krónikás. »Krónika!" czimü rovata csak ugy hemzseg a szeparékba való kétértelműségektől, nagy anyáink idejéből való tréfáktól és felületés, mégis fölényes kritikától! Költeményei határozottan jók, kedvetek, szívhez szólók; sót egyike, az „Édes anyához" írott, még minket is megríkatott és igy az is lélektani talány, hogy aki az ő édes halottját annyira siratja, miért kegyeletlen a mások halottjaival szemben! ? Elég az hozzá Pubtnak rossz napja volt és igy fölrendelte egy intelligens barátját Egerszegre, avval egy körsétát tett városunkban és lepocskondiázott mindent, de mindent ami útjába akadott j Hodály, butik, szahara, pernetráns búz, tarka megyeháza, méltó utódok stb. sőt egyik előkelő és munkás ruhában az utczán álló vezető polgártársunkat sem kímélte meg, lévén az illetőnek hatalmas mellén nyitva az inge! Istenem! mit szólna ehez egy véletlenül erre haladó intelligens uri asszony? Jajjajajj! De hát mit is szólna?... íme a Pubi mint — erkölcs csősz! Ez sem utolsó látvány! . . . Pubi! Pubi! Nem tudja Ön, hogy a kovácsműhelyben nem lakkczlpőben, frakkban és fülig érő gallérban szokás dolgozni? Ott meleg van ám kérem, tessék csak oda fáradni és arról meggyőződni! Különben volt-e már On, Pubi ur, tengeri fürdőn? Képzelje el maga magát ott, előkelő két nembeli fördözók között testére, idomaira tapadd uzzónadrágbin ; s ha azt a látványt kibírnák azok az intelligens úriasszonyok, akkor higyje meg, az ola utczai bürger nyitott inggallérján sem botránkozuának meg! Volt-e Ön üveggyárban vagy pékműhelyben, a hol félmeztelen emberek dolgoznak! Járt-e Ön a budapesti Dunaparton, a hol csak ugy hemzsegnek az intelligens dámák, mellettük pedig félmeztelen zsákhordók hordják a hajókon a gabonát! Tessék elhinni, hogy az a nyitott ingű kovács, vasárnap szintén mis ruhában jár. Da neki egy héten csak egy vasárnapja van, Pubinak ellenben ugy lehet, mindennap, vasárnap! Lássa, egyszer hozzánk is átrándult Bécsből egy régi mühelytársunk, mi is körutat tettünk vele, mi is, bevetődtünk a többek között egyik étterembe a hol egy intelligens társaság volt együtt, jókat röhögve egy hosszú, nagyorrú urnák gymnasztikai mutatványain. Valóságos csepűrágást mutatott be az az ur! Mondhatjuk abban a szórakozásban nem volt egy cspetnyi intelligens vonás sem. A mi emberüok is várta, várta, a mig tálczával a kezében jön pénzt szedni a hires kigyóember, el is készitette a két fillért, mig végre mi, látván a száodékát, fölvilágosítottuk, hogy hiszen az az ur, nem csepűrágó ám, hanem egy előkelő, intelligens tisztviselő! „Ná! aber so wás!" kiáltott föl a mi 46-os iia'léru németünk és elszaladt, be sem várta a Sibi királynéból való nagy, tányérköpő „mosogató jelenetet!" Kiabáltunk is utánna: sSógor, gyere vissza, igy mulat a nagyságos ur!« De nem jött. . . A Pubi ur azt mondja, hogy ringy-rongy városunkból, megszöktek a tűzoltók s a jegyzők! Hát kérjük, gusztusa, orr és nézet között nagy a különbség; mi viszont ismerünk intelligens, tehát a Pubi kategóriájába tartozó családokat, akik elragadtatva szemlélik városunkat, akik mikor ökot innen elhelyezték, napokig sirtak, akik örömmel jöttek ismét ide vissza. Kí tartja a Púbit erőnek erejével körünkben?! Mi, nem . . . Mi viszont tudunk olyan utasokról, a kik azt mondották, ha csak lehetséges, sietnek innen, mert bizonyos intelligens emberek állják el a járdát, intelligens emberek tesznek a járókelőkre megjegyzéseket, s ha bemennek egy étterembe, annak négy sarkában ülő intelligens emberek egymáshoz átkiabálva beszélnek, félre rúgva minden társadalmi illőmet, s azt hivén övék az t egész helyiség, s az egész világ! Mindenkor két panaszost kell ám meghallgatai, Pubika! Node beszéljünk komolyabban is. Pubinak a mi városunk »trágyadomb.« A kinek olyan föltűnő szagló szerve van, attól nem kívánhatjuk, hogy egy ilyen dombon tönkre tegye nemesebb szerveit, idegeit; ezekután Pubi alighanem /agy áthelyezteti innen magát, vagy ha ezt meg nem teszik neki, leköszön a hivataláról. Mert a fő, az — egészség! Mindkét eset nagy, óriás fájdalmas Csapás lenne városunkra és lakóira nézve; tekintettel azonban az isteni gondviselésre, amely minden sebre nyújt balzsamot is, ha mást nem a feledés balzsamát, tehát valahogyan majd csak belenyugodnánk abba a fájó tudatba, hogy nincs Pubink, hogy árvákká lettünk 1 Ha azonban ugy volna, hogy Pubi, sem el nem távozik, sem pedig le nem köszön, hanem tekintet nélkül testi és lelki szenvedéseire missiót teljesít, feláldozza magát, életczéljául tűzvén ki, hogy rajtunk, intézményeinken segítsen, hogy bennünket vezessen, a bihari erkölcsökre ós műhely öltözékre megtanítson, egyszóval, hogy Grosawardeini nívóra emeljen, akkor kérjük, ne felületes gyerekes bírálattal, hanem mint fináncz Zseni, valami olyan eszmével álljon elő, a mely eszme megvalósítható és a mely városunkból gazdag várost, s polgáraiból vagyonos embereket varázsol! Akkor aztán azonnal építünk a hodály helyett, pavillonokat! Ez esetben számithat arra, hogy bár költség kímélés és esztétikai okokból kisebb kiadásban ugyan, de szobrot állitandana; neki a déli vasúti elődőkhöz méltó utódok\ Végül esedezünk, szánjon meg bennünket, ne legyen olyan márványszivü és hagyja meg nálunk még egy darabig a megyeszékhelyet, mert hiszen hova is vinné, hacsak Kanizsára nem, pedig ott is kitenné magát és szellemes barátját a veszélynek, hogy zsidókna c ujévéu nem kapna harminczkilenczes krágiit! Lehet, hogy SZÖkebbet talán kapnának! Mi teljesen elismerjük a kritika jogát, elismerjük olyanok részéről is, akik csak kiabálnak, de közterheket nem viselnek, azonban annak a kritikának bizonyos erkölcsi alapon kell állania, azaz a lakosság egy bizonyos hányadának a véleményével kell fódözve lenni; erre, ilyenféle kritikára azonban, jóiziésü embernek nem lehet más válasza mint az. hogy: „Illetéktelen okvetetlenkedésl Hóbort 11 Nagyképűség 1 Hét Aláíró. Hivatalos rovat. 7126. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város részéről a f. évi népfölkelési szomle a Barossligeti vendéglőben október 19-éu délelőtt 8 órakor fog megtartatni. Zalaegerszeg, 1909 szeptember 24. Dr. Korbai polgármester. 7504. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1909—1910. évi fegyveradó kivetési lajstrom az 1883. évi XXIII. tcz. 17. § a értelmében a városi adóhiratalnál 8 napon át vagyis 1909. év szeptember 27-től október 4-ig közszemlére kitétetett a hot is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Zalaegerszeg, 1909 szeptember 23. Dr. Korbai, polgármester. 7634. 1909. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Arad sz. kir. város közönsége október 6 án 13 vértanú emlékére gyászünnepélyt rendez. Az Aradra való könnyebb és tömeges utazás lehetővé tétele érdekében a m. kir. kereskedelmi minisztérium 66133. 909. sz. rendelete alapján mindazon egyesületek, társaskörök és egyéb testületek, melyek az aradi október 6 iki gyászj ünnepélyre kiküldött tagjaik számára utazás engei délyezése iránt kérvényileg a m. kir. államvasI utak igazgatóságához fordulnak: a m. kir. állam; vasutak és a kezelése alatt levő helyiérdekű vasutak tekintetbe jövő vonalain a szomszédos 1 viszonylatok kivételével az I. és II. kocsiosztályban a közvetlen alsóbb kocsiosztályra váltott