Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-28 / 4. szám

2 M AGYA K P A í Z S 1909 január 28. 6 fillérben, vagyis a mostani hitelesítés árának kétszeresében megállapítani. Már pedig ez közönséges korcsmai palaczkoknál 50—100%-os drágulást jelentene, amire a mai amúgy is válságos viszonyok között, a piacziiak roppantul megcsappant fogyasztó képessége mellett gondolni sem lehet! A különbözetet tehát megint csak a magyar üveggyárosok fogják saját zsebükből megfizethetni, már pedig ez kereskedelmi kormányunknak iparpártoló tendencziái mellett aligha lehetett kitűzött czélja! Az uj törvénynyel kapcsolatban még egy körülmény teszi absolute lehetetlenné a magyar üveggyárosok helyzetét. A régebbi 1874. VIII. törvénycikk alapján, 1903. óv végéig a mértékhitelesítőknek jogukban állott az ország határán kívül- is hitelesítéseket végezni. Az 1907. évi V. törvényczikk pedig ezt a Magyar üveggyárosok országos egyesületének felszólalására a leghatározottabban eltiltja, ámde a végrehajtási rendeletnek meg nem felelő szövegezést folytán az uj törvénynek a szomszédos külföldiek részérói való kijátszása nagyon könnyen lehetséges. Ugyanis a régi törvény alapján hitelesített üvegtárgyak, addig m

ig össze nem törtek, forgalomban maradhatnak, vagyis ennek alapján az 1903. év előtti állapotokra való hivatkozással, annyi régi hitelesítésű palack és pohár jöhet be külföldről az országba, amennyit az illető külföldi gyáros a törvény kijátszásával szállítani mer. A jogczim meg van rá: hiszen mindez készülhetett még 1903 előtt. Arra pedig csak gondolni sem lehet, hogy a magyar hatóságok felszólítására az ilyen fajta vizsgálat eredménnyel folytatható legyen. Határozottan kijelentem, hog3* fentebbi állításaimmal nem üres vádaskodást folytatok, hanem a hazai üveggyárosok között közismert tényekre hivatkozom, Már most, a magyar üveggyáros, aki becsülettel megfizeti a koronahitelesités összes költségeit, hogyan versenyezzen avval az idegennel, aki odakint gyárában a régi bélyegp t a portékájára ráhamisitj a ? Ki tudja ellenőrizni azt, hogy az 1903. év elölt az ország határ ;n kívül hitelesített czikkek készlete 6 év alatt tényleg el is fogyott A Magyar üveggyárosok országos egyesülete szóban és írásban már több ízben, de hasztalanul kérte annak kimondását, hogy állami hitelesítésű áru Ausztriából és a külföldről többé behozható ne legyen, mert ez lett volna az egyedüli lehetséges módja a fenti visszaélések megakadályozásának, valamint az egyedüli helyes végrehajtása az 1907. évi VII. t.-czikk azon rendelkezesének, mely A középkor. T»»ay János tanár előadása a zalaegerszegi irodalmi és mtivésieti kör liczeumán, 1909 jan IC'. (Hl. Folyt.) 4. §. Babszolga, jobbágy, po'gár. Azoknak, kik az ókori népek államintézményeit magasztalják, emiékezetökbe hozom a rabszolgákat, a régi társadalom rákfenéjét, melyet megtalálunk India kasztrendszere, az egyiptomiak bölcs zsarnaksága, a görögök utolérhetetlen művészete, s Róma a jogállam uralma alatt. En csak az ókor két legműveltebb népének rabszolgáiról: a görög és római rabszolgákról nyújtok képet, s ebből következtethetünk arra, hogy milyen voit sorsuk azon kornak műveletlenebb népeinél. A görög és római törvény a rabszolgát dolognak tekinti; nem személynek nem embernek. Mint másnak tulajdona a polgári életben nem szerepelhetett, tanú, vagy vádló nem lehetett, sérelem rajta nem történhetett, végrendeletet nem hagyhatott, természetes örököse ura volt. Ura kénye-kedve szerint üthette, fölfeszithptte, agyonverhette, testével szabadon bánhatott. Ezen emberi állatokat rendes vásárokon adják és veszik. Delos volt a fö vásártér, hol naponkint ezreket adtak el, s Róma igen gyakran egy nap alatt tízezer rbbszolgát vett meg. A vásártéren bódékban tartották őket, meztelenül, összelánczolt kezekkel, homlokukon irattal, mely jó, vagy rosz tulajdonaikat foglalta magában. Egy-egy rabszolga ára a ló árának ötödrésze, de változik az áruk a szerint, amint nők, vagy férfiak: erősek, vagy az ország határán kívüli hitelesítéseket végképpen eltiltja. Nem tudom, jelen felszólalásom meghallgatásra talál-e ós ha igen, milyenek lesznek azok az intézkedések, melyekkel a kormány ez „urakkal" végezni óhajt. De ha a magyar üveggyárosokra uj nagy terheket rótt és ők azokat a fogyasztó közönség lehető megkímélése czéljából saját zsebükből megfizetni hajlandók: gondoskodjék arról, hogy a bűnös visszaélések megszűnjenek, mert ellenkező esetben a tisztességes verseny belátható időn belül ránk nézve lehetetlenné válik. Egy mérleggyáros levele Kecskemétről. Tek. Magyar Paizs szerkesztőségének Zalaegerszeg. Becses lapjukban sok érdekes dolgot és hasznos tudni valókat találunk, sajnos azonban mink kevés reménnyel, de annál több jó akarattal nézünk elébe. Örömmel vesszük tudomásul, hogy ezek után rendesen vizsgázott szakférfiak fogják a hitelesítést gyakorolni, akik komolyan ós kellő szaktudással fogják hivatásukat teljesíteni, de félő, hogy ezek a kinevezett urak is ugy elfognak lágyulni, hogy ismét a legsilányabb ós minden kritikán alul eső olcsó versenyárukat ismét agyon hitelesitik ós a becsületes hiszékeny közönséget így ismét félrevezetik. Mert eddig a magyar ipar szégyenére Bécs, Prága stb. helyeken a gyárosoknak visszaküldött rossz és hasznavehetetlen kiselejtezett árukat magyar hitelesítéssel csak Magyarországon tudták éitékesiteni, mint magyar gyártmányt ós ha még hozzá vesszük azokat a magyar gyárosokat, akik versenyeznek ezekkei a bécsi stb. gyárosokkal ugy az árban, mint az áruk megbízhatatlanságaiban: ugyan hová jutnak azok az iparosok, akik lelkiismeretes pontossággal állítják elő készítményüket? ma mikor minden iparczikket meg kell fizetni csak a vasárusok ós gépraktárosoknál össze halmozott értéktelen mérlegeket adják fiityölésért, ahol sok esetben a hiszékeny vevő bevásárol magának a íéle védjegyekkíl ellátott mérleget ós bizony nem ritkán fordul elő, hogy nem éri meg aat a pénzt a mit az illető fuvar czimen fizetett. Kiváló tisztelettel Táj esik Mátyás és íia Sokféle baj. Bizonytalanság, zűrzavar, tájékozatlanság és sokféle mély elkeseredés van a mértéktörvény miatt. gyengék; szépek, vagy csúnyák: tanultabbak, I vagy durvábbak. Rabszolgák végezi k miuden munkát: földművelők, pásztorok, szakácsok, borbélyok, fürdőszolgák, szabók, vargák, írnokok, nevelök, orvosok. Ók művelik a bányákat, gondoskodnak a vizvezető csatornákról, utakról, épületekről, eveznek a hajókon, szóval a mai világ gépeit és munkásait helyettesítik, Némelyeket kapukhoz lánczoltak, hogy az idegenek érkezését kutya ugatással jelentsék, üiások gabonát őröltek, ismét mások élő-órák, az az kikiáltották időszakonkint, hogy hány az óra. Egyik zenész, másik bohócz volt, s e czélra sokat törpévé nyomorítottak, gyermekségektől kötelekbe szorítván tagjaikat, hogy ki ne fejlődhessenek. Eledelük, italuk silány, nem ér annj'it, mint a jó moslék. Éjjelre rekeszekbe, lukakba zárták őket, szalmán vagy földön feküdtek férfiak, nők vegyest. Az öregeket., betegeket kidobták, halál martalékévá tették. A rabszolganő a nehéz munka, silány táplálék, egészségtelen éjjeli szállás mellett kenytelen volt tűrni a szabad ember minden kicsapongását, erőszakoskodását, asszonyának minden szeszélyét. Ennek öltözködésénél egész sereg rabszolganő segédkezett. A római úrnőnek hegyes vas eszköz volt kezében, melylyel minden legcsekélyebb hibára a szerencsétlen teremtésnek meztelen karjait, mellét szurkálta. A görögök földjén 4 millió szabad, 20 millió rabszolga volt. Ha ezt az arányt vesszük alapul, akkor a római birodalomban Augustus császár alatt 16 millió romai polgár mellett 100 millió körül lehetett a rabszolga. * A hitelesítő főnők állami. A hordójelző megyei. De állítanak föl községek is. Hányat? Azt nem lehet tudni. Minél több lesz, anhál kevesebb lesz egynek a dija. Lesz 200—-300 koronás is. Pedig vizsgázott és értelmes embernek kell lenni. A régi bMvégzőkét beszedték. Holott a régi rendű hordójelzést meghosszabbította a miniszter július 1 i r. Egy két »egyr- fölállította az aj hordójelző hivatalokat. A röbbi nem. Ahol az ujat fölállították, ott a régi szerint akarnak eljárni, mert júliusig haladékot adott a miniszter. A hol ujakat nem állítottak fel, ott az uj törvény szerint akarnak eljárni, mert megjelent az utasítás. Elkeseredett hangulat van a régi mértékhitelesítők között, akiket a szigorú vizsgarendszer miatt nem nereztek ki. Holott az előtt törvényesen kinevezett hitelesítők voltak s szerepeltek 10—20—30 -40 évig, hiba nélkül, fegyelmi nélkül elcsapatottaknak tartják magokat, némelyik 8—10 gyermekkel, hivatal nélkül, mint az utczára dobott kifacsart ezitrom héj. És sokan rászedetteknek tartják magokat avval a bizonyos nyilatkozat aláírásával. Nyilatkozatra hirták volt föl Őket, hogy nyugdíjba mennek é? végkielégítés kell é? hordójelzők lesznek é? vagy állami szolgálatba lépnek é? Hát persze, hogy a jobbikat választották. De ngyanekkor a többitől már koppantak. Ezt pedig el nem érték, mert későn tudták meg, hogy miféle algebrat kell nekik tudui. Itt megbuktak s kéí szék közt a pad alatt maradtak. Hanem hogy ha ez szép eljárás, akkor az én rongyos csizmám sarka is arany patkóval van kiverve. I. Kérdések a szakemberekhez, mértékhitelesítőkhöz, hordójelzőkhöz, kereskedőkhöz,ipasokhoz, Iparpártoló Egyesületekhez A mértéktörvényt megcsinálták. De vájjon nem kellett volna é, hogy az előkészületre nézve ezt egy országos akczió előzze meg ? Nem kellett volna é az állami tanmühelyeA keresztény vallás hatása alatt az ókor ! rabszolgájából a középkor jobbágya lesz. Lasan halad, századokon át tart ez az átmenet, de hisz évezredek megrögzött Ítéletét ós intézkedéseit nem lehet egy-kettőre megváltoztatni. A jobbágy közjogilag nem szabad, magán jogilag szabad. Vagyis az állam ügyeihez, milyenek: törvényhozás, igazságszolgáltatás, hivatalok — semmi köze; de záros határidőhöz kötött felmondás mellett mehet e^yik nemes úrtól a másikhoz. Nemes urától mintegy haszonbérbe, földet kap, ezt műveli és termésének meghatározott részét fizeti haszonbér gyanánt. Ezenkívül, a szerint amint nagyobb, vagy kisebb a bérbe vett birtok évenkint több vagy kevesebb napig tartozik ingyen munkálkodni földesura házánál, vagy földjein. Ezek fejében ha jól viseli magát, a földet, mint örök-bérletet bírhatja, mely apáról fiúra száll. Nemes ura, mint katona, megvédelmezi öt minden belső és külső ellenség ellen, peres ügyeiben igazságot szolgáltat neki, inség esetén élelemmel, fával látja el. Sorsuk különben változó, egyszer javul, máskor rosszabbodik; függ az általános európai álamlattól, ura jó, vagy rosz szivétől, de főképen egy-egy ország területén belül az uralkodó erélyétöl. Rendesen nagy uralkodók alatt, minők nálunk: Szt. István, Szt. László, Nagy Lajos, Mátyás: könnyebb a sorsuk; gyenge, tehetetlen államfők idejében, mint II. Endre, II. Ulászló — rosszabb. * Jónak látom itt részletesebb képét nyújtani a magyar jobbágyság életének, mert ehez többé-kevésbé hasonló Európa egyéb államaiban a jobbágyság sorsa. I