Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-23 / 38. szám

1 1909. szeptember 23. M A G Y \ R PAIZS 3 volna. Végre! . . . mégis annyira megbecsülték ezen igazan, a szónak szoros értelmében isteni szikrával ihletett férfiút, hogy megtették — iskola szolgának ! Szerény, mint az igazi talentum. Nem kérkedik. Engedelmes; ha kérdezzük öt művészetéről, röviden, alázatosan ad választ: sazután beszéljenek helyettem munkáim«, — szól. A munkák igazán beszélnek! Beszédük vád a társadalomra! Az a tükör keret, a mely három díszmagyar csizmán áll; az a gém, a mely a keret felső részét uralja; az a kályha védő, melynél szebbet faragó művész nem alkotott; az a puskát, ágyút, csákót, sapkát feltüntető »Honvéde!bocsátót« magában foglaló kép keret; az az igazi műizléssel, gyönyörű girlandokat feltüntető föggönytartó; mikor szemléltem, felém szólt szemrehányó hangon, miért tűritek, hogy alkotónk seprűt forgat, nem pedig vésőt, amire hivatott! Meddig tart még ez az állapot; mikor lesz megbecsülve, méltatva az az isteni szikra, a mely alkotónkban. Várossy Vendelben él, s a mely eddig méltánylást nem nyert!?« * A vád szivemig hatott! Elértettem az alkotások panaszát. Megígértem, felemelem gyenge szavamat s tollamat, hiszen az alkalom itt van! Most vagy soha! . . . íme! feltárom a következőket: Várossynak van egy nagy óhaja, kívánsága! Nem az a minek lenni kellene, hogy ö felsőbb technológiai intézetet végezhessen állami támogatás mellett, oh nem! . . . sokkal nagyobb! ... A katonai 16 évét óhajtja beszámitatni a mai szolgai állásába ( eltöltött időhöz: lévén a kettő megszakítva. Minden forumon kereste jussát: elutasították a \ művész — szolgát! i Erre Várossy Vendel nagyot godolt és merészet! \ Nem merényletet l Oh ments Isten! . . . Bicskájához fordult, benne volt minden reménye. \ Faragott egy remek botot olyant, a milyent még j szem nem látott; olyan remeket, a milyent a népek atyjának — a királynak érdemes és illő ; is elküldeni. * Szeretett királyunk születésnapja alkalmából \ hódoló szeretettel a mint illik, ezen év augusztus j 18-dikán egyenesen a kabinet irodába elküldótte. Mellette volt az alázatos instantia is. Hogy : »szegény szolga vagyok, nincs a mit felségednek adhatnék 73-dik születése napjára . . . Ezt, a Í sajátkezüleg faragott botot alattvalói hódolattal j küldöm, méltóztassék legkegyelmesebben elfő- f gadni . . . stb. ... én csak kegyelemből azt kérem felséges uram és királyom! .. . Kegyelemből: a | katonaságnál eltöltött 16 évem számitassék hozzá ! — iskolai szolgai — állásomban eltöltött szolgá- í lati idömhöz.« j * í Ez tény. Sem többet, sem kevesebbet nem | kért Várossy Vendel! — A bot remek. Bár a i szolgálati ut mellőztetett; daczára a szokásnak j az még sem küldetett vissza a kabinet irodától, ; sőt a hivatalos uton: a küldő kiléte, hogy léte, j állapota, állása stb. stb. iránt a levelezés meg- ; indult. Igy akadtam én Várossy Vendelre, — de csak utasításra! Igy láttam az ö kis szobájában a müvésziebbnél művésziebb alkotásokat. A miniszterek azt is kérdezik: mivel tudná őfelsége az ajándékot elfogadás esetén a legkifejezőbben viszonozni? Itt jön az én szerepem! Megmondom én. Miniszter ur! aki lemekebbnél remekebb müveket, igazi csinban és kivitelben csak ugy, egyszerű bicskákkal kidolgozni tud ; aki bárkinek mondása szerint, rendelése szerint bármit, szivardoboz és gyufatartótól fel a legművésziebb tárgyakig elkészíteni tud, a nélkül, hogy ahhoz a technika magasabb képzettségeit bírná: az az ember ne iskola szolga legyen, hanem menjen oda, az amúgy is kevés számban levő művész gárda közé; tessék neki módot és teret adni, hogy magát tovább képezhesse, hogy a benne rejlő isteni ihlettel és szikrával szivében szerezzen a s magyar iparnak hirt és dicsőséget, mint szerzett volt eddig, kisebb körben — a volt ezredének tisztei körében — a berlini és a konstantinápolyi osztr. magyar konzulnál, kiknek szintén értékes faragványokat készített és küldött volt! Miuiszter Ur! Vegye pártfogásába Várossy Vendelt; a legszebb elismerés ez lesz a király őfelségének ajándékba küldött botért, mert a szegény, de isteni ihlettel és művészi hajlammal megáldott iskolaszolga utóda lesz: Istókéknak! Ki ezeket nem hinné, forduljon hozzá, tegyen próbát! Én fölfedtem őt, a Magyar Paizs folytassa, S egy veszendőbe indult kincset sikerült megmentenünk — Várossy Vendelben! Vörös Oyöbgy. Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (85. közlemény.) Aratási ünnepre készített gyönyörű emléktárgyat, melyet Gzank István lőrinczi Hoffmann Jakab földbirtokosnak adott, ajándékozott Szekeres István főgimn. tanuló. Königmayer János neszelei földbirtokos a Pesti Napló első ssámót küldte be a muzeumnak. Haerter. (Folytatjuk.) Hivatalos rovat. 741. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a közöshadsereg és a m. kir. honvédség nem tényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi a folyó évben nem tartatnak meg. A tartalékos tisztek és a legénység állományából kivett s tisztjelölteknek, illetve tisztviselő jelölteknek tekintendő tartalékos (póttartalékos) zászlósok, hadapródok és hasonló állásoknak bemutatásai azonban az eddigi módon a folyó évben is megtartatnak. Zalaegerszeg, 1908 szeptember 17. Dr. Korbai polgármester. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Gyógyszerészek tévedése vagy megtévesztése. Steinbuch Ármin budapesti czég (ezelőtt Wolf F. és fiai) körlevelekkel és a »gvógyszerészek lapja« szerint, elismerésre méltó buzgósággal igyekézett a magyar gyógyszerészi kart felvilágosítani s privát levelekben megnyerni, hogy az uj törvény szerint mi a teendője a gyógyszerészeknek? A szegény gyógyszerészek nagyrésze azt hitte, hogy őket az időszakos hitelesítésnél kerékbe törik az állami mértékhitelesítők, hanem vásárolcak azonnal uj mérlegeket, uj súlyokat Steinbuch Ármin urnái. Sietve rendelt tehát minden vidéki gyógyszerész 40—60 koronára az uj törvény szerint engedélyezett „végleges modellek" szerint készült mérlegeket „Steinbuch Ármin czég engedélyezett modelljei után" s ezekhez kellő számú súlyokat is. Steinbuch ur aratást csinált tájékoztatása körüli elismerést érdemlő buzgóságával. Nem győzi a megrendelést foganatosítani, sőt arra kér egyes megrendelőket, hogy törüljenek a megrendelt tárgyakból s egyelőre elégedjenek meg kevesebbel. Egy vidéki gyógyszerész levéllel fordult hozzánk, mint a kik egyedül foglalkozunk évek óta a mértékügyekkel. Ebben azt az aggodalmát fejezi ki, hogy Steinbuch ur buzgalma körül nincs minden a maga rendjén. Aggodalma van arra, hogy: 1. Steinbuch ur nem itthon készítteti vagy készíti a gyógyszerészeknek küldött tárgyakat, holott e téren igazán fejlett iparunk ezeket a külfölddel versenyképes árban és minőségben tudja készíteni. 2. hogy Steinbuch ur a kiadott mértékügyi rendeleteket a maga előnyére, a patyikusok kárára tévesen magyarázza. Az 1. alatti pontra nézve egy előterjesztésben felvilágosítást kérünk a kereskedelemügyi miniszter úrtól. Megkérdezzük, hogy Steinbuch ur gyógyszerész mérleg és suly szállítmányai, valamint a mérlegek részei mind magyarországi készítmények é, vagy nem ? A Magyar Paizsnak a kereskedelemügyi miniszter ur márcziusban leküldötte a mértéktörvényt a hozzá tartozó összes rendeletekkel és rajzokkal. Ezekkel mi összehasonlítottuk Steinbuch urnák amaz ismertetését, mely a gyógyszerészek lapja julius 18. számában megjelent. A gyógyszerész ur feltett kérdésére előzetes feleletünk tehát a következő: Steinbuch ur nevét, s modelljeinek rajzait, még az átmenetileg engedélyezett mértékkészitők sorában sem találtuk. Lehet, hogy más készitő neve alatt engedélyezte a központi intézet. De miután végleges modellre, engedélyt mérlegekre, tudtunk szerint senki sem kapott, a patyikusok régi és jó karban levő mérlegei feltéve, hogy azokon a szent korona jelképe, mint hitelesítési bélyeg látható, ha az időszakos hibahatáron belül mozognak, ép ugy elláttattak volna időszakos bélyeggel, mint a Steinbuch ur mérlegei. Ha a végleges törvény értelmében szerkesztendő mérlegek modelljei kiadatnak, azok akik ma jó mérlegeik helyett Steinbuch úrtól vettek, károsodni fognak, mert a tőle most vásárolt mérlegek, mihelyt a központi mértékügyi intézet által a kezeinknél levő rendeletek É. füzete, 46. lapja, 77. §-a szerint közre adatnak a végleges modellek, Steinbuch ur mérlegei füstre tehetők. Steinbuch ur egyébként tévesen magyarázza természetesen a saját üzlete előnyére a kiadott' rendeleteket. A gyógyszerészek lapja 29. száma 1 oldal 2hasábjában ezt irja: »Az uj törvény a mérlegek szerkezetét is előírja, erről egyelőre, elég tudnunk azt, hogy a karikán felfüggesztett csészés mérlegek nem hitelesithetök. Azok a mérlegek, amelyek háromforgásu aczéltengely szerkezettel bírnak és már egy régi — magyar! — hitelesítési bélyeggel vannak ellátva, időszakos hitelesítésben részesülhetnek.« Ezzel szemben a miniszteri rendelet (II. füzet 63. §. 40. lap két utolsó bekezdés): A 63. §-ból. »A két kar alakja és nagysága minden részletében egyenlő legyen. A mutató a mérlegkarral maradandólag összeerősitendő, hossza a mérlegrud egész hosszának legalább fele t legyen.« »A mérlegkar a serpenyők nélkül is biztos egyensúlyban maradjon, a serpenyők és a felfüggesztésre szolgáló lánczok és horgok összes í súlya mindkét oldalon ugyanaz legyen. A serpet nyök felfüggesztésére csak fém lánczok használ| hatók.« ! A mit Steinbuch ur e pontba bele magyaráz, j azt ! iába keressük a többi könyvekben is. »Az 1874. évi VIII. t. cz. alapján hitelesített mértékek í és mérő eszközök szerkezeti kellékek czimü í könyv 53., 54. lapjain is hiányoznak azok. • Steinbuch ur igy magyarázza, emiitett lap 2. oldal első hasábján a §-t a maga előnyére: jj II. f. 78. §. Az átmeneti intézkedést közli, f sUgyanis a m. kir. kereskedelmi minisztérium bel látta azt, hogy ilyen országos, nagy adminisztrá| cziós teendőkkel és kiadásokkal járó uj törvény 5 máról-holnapra nem léptethető életbe, miért is az egyes mérlegszerkezetekre külön-külön bizo| nyos átmeneti határidőt szabott. A gyógyszertári | mérlegekre (egyenlökaru mérleg »1910 deczember jj 31-ikéig bezárólag terjedő időköz átmeneti időnek | tekintetik oly értelemben, hogy ezen idő alatt hiteleí sithetökamegfelelő és a modelleknek 61. §. értelmé! ben hitelesítési engedélytnyert (a minők a Steinbuch! czég áorákban bemutatott modelljei szerk.) mérÍ

leg szerkezeteken kivül azok a mérleg szerkezetek is, melyek a törvény életbelépése előtt a közforgalomban használtattak és forgásu tengely szerkezettel bírnak. | Mindazon gyógyszerészek tehát, akik az ábrákon bemutatott modelles mérlegekkel birnak, nem kell, hogy mérlegeiket k icseréjék. Azonban, különösen a régen fennálló gyógyszertárakban, a táramérlegek modelljei egész mások, sok helyen osztrák Lélyeggel vinnak hitelesítve, ezek föltétlenül • kicserélendők !« A rendelet azonban a II. kötet 46. lapja, 78. §-a szerint igy szól: 78. §. »Az 1907. évi V. törvényezikk életbelépése után az egyenlökaru, felső serpenyős és körtés mérlegekre vonatkozólag 1910 deczember 31-ig bezárólag, a hídmérlegekre vonatkozólag 1912 deczember 31-ig bezárólag terjedő időköz átmeneti időnek tekintetik oly értelemben, hogy ezen idő alatt hitalesithetők a modelleknek megfelelő és a 61. §. értelmében hitelesítési engedélyt nyert mérleg szerkezeteken kivül azok a mérlegszerkezetek is, melyek a törvény életbelépése előtt a közforgalombau használtattak és a melyeidről a mérlegkészitők az állami központi mértékhitelesítő bizottsághoz szerkezeti rajzokat küldöttek be. Ezeket a szerkezeli rajzokat a m. kir. központi mértékügyi intézet a hitelesitési eljárásra vonatkozó utasítással megküldi a mértékhitelesítő hivataloknak.«