Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-16 / 37. szám

MAGYAR PAIZS 1909. szeptember 16. Ha privát ember ilyet tesz, tékozlás miatt gondnokság alá helyezik. Tekintetes Törvényhatóság! Daczára annak, hogy a kaszárnya ügy régóta vajúdik, az az augusztus 25-iki tárgyalásra nem volt ugy előkészítve, hogy az a határozat, amely meghozatott, nyugodt lélekkel meghozható lett volna. A gyűlésen felszólalók ismételten kifajezést ?dtak súlyos aggodalmaiknak és a tanács ismételten azzal argumentált, hogy most vagy soha. Határozzatok, mert selviszik a katonaságot.* Ez volt a vitába dobott bomba. Privát értesülésekre hivatkoztak és ezekből kifolyván, határozott alakban állították, hogyha a város nem épít kaszárnyát, elviszik a katonaságot. Mint krampusszal a kis gyereket, fenyegették e rémmel a képviselőket. A referens azt mondta az egyik felszólalónak, hogy biztosítja a várost arról, hogy nem viszik dl a katonaságot, akkor ő más javaslatot készít. A felszólalók hivatkoztak arra, hogy maga a tanácsi javaslat legeclatánsabb bizonyítéka annak, hogy az ügy nincsen előkészítve. Hogy csak egyet mondjunk. A tervek egy nappal a közgyűlés előtt érkeztek a városhoz. Azokat felülbírálni, ahoz hozzá szólni, a képviselőknek módjukban sem állott. Maga az előadó ismét privát informáczió alapján »luxustervekúek« mondotta azokat. S amidón a tanácsot megkérdeztük, hogy ki biztosit bennünket arról, hogy a tervek jók, hogy az azokban feltüntetett építkezések szükségesek, az volt a felelet, hogy a polgármester ur egy helybeli építésznek megmutatta azokat és az megfelelőknek találta a terveket. Tekintetes Törvényhatóság! Nincs a városnak olyan képviselője, aki egy halomban akkora pénzt: 1.200,000 koronát valaha látott volna. És íme ezen összeget, amely után még dédunokáink is jajgatni fognak, ugy kezeltek, mintha valami jótékonysági segélyről lenue szó. De nemcsak azért mondjuk, hogy a javaslat nem volt előkészítve, mert a tervek nem biráltattak felül, hanem mert az a fedezet, amit a tanács kimutatott, sem olyan fix összeg, mintáz az összeg, amelynek fedezetére ez szükséges. Azt mondja a tanácsi javaslat, hogy a szükséglet: 1. a kaszárnya építési költségekben 900000 K 2. fédett lovarda épitése 150000 > 3. árfolyam különbözetben 54000 » 4. időközi kamatban 30000 y> 5. előre rem látott kiadás 12000 » összesen 1146000 K Ezen összeget kölcsön utján óhajtja a város felvenni. Fel akar venni 1.200,000 koronát. Ha ennyit feivesz, tekintettel arra, hogy a kölcsönt záloglevelekben adják, a mai árfolyam mellett pro primo elveszít 54000 koronát és kap de facto 1146000 koronát. Ezen 1.200,000 korona évi annuitására — 50 évre felosztva — nemkülönben a szükséges tatarozási költségekre évenként, azt mondja a tanácsi javaslat, 70200 korona szükséges. Tegyük fel, hogy ez tény! Hol van a 70200 koronának a fedezete? íme a tanácsi felelet: 1. A kincstár által az uj kaszárnyáért megállapított bértérités 32000 K 2. A kincstár által az uj fedett lovardáért fizetendő évi bér 12000 » 3. Lakbérosztály emelkedéséből előállandó évi többlet 4000 » 4. Vármegyei hozzájárulás 18000 » 5. Vármegyétől kérendő további hozzájárulás 5000 » összesen 71000 K Egy pillantás a fedezeti- tételekre meggyőz bennünket arról, hogy ez a számvetés nem olyan, amelyre nyugodtan felépíthetjük a kaszárnyát. Ezen öt tétel közül az első négyet fixnek mutatták be! De vájjon fix tételek e ezek? Ad. 1. Mivel sincs documentálva, hogy a kincstár az uj kaszárnyáért évenkint legalább 32000 korona bért fizet. Vagyis az építési tőkének 4°/o-a sincs garantálva. Ad. 2. Illetékes közeg nem biztosította a várost arról, hogy az esetleg felépítendő uj lovardáért a kincstár évenként 12000 koronát juttat a városnak, vagyis 8°/o-öt. Ad. 3. A lakbérosztály emelkedéséből elöállandó évi többlet csak merő feltevés. De ha előáll is, ezer meg ezer sebre kell ez a kis tapasz! Ad. 4. Ebből 17408 korona a fix összeg. Most már kérdezzük, hogy szabad-e ugy gazdálkodnunk, hogy amikor egyrészről biztosan tudjuk, hogy nekünk 50 éven keresztül az évenkénti törlesztésre legalább 71000 korona kell, akker már az első évben sem tudjuk fix meghatározni, hogy ezen összeget miből teremtsük elő. Pedig — a tapasztalat mutatja — nincsen kizárva az, hogy az épitkezés többe fog kerülni az előirányzatnál! Nincsen kizárva, hogy a többlet munka olyau tetemes lesz, amelyet eleve tudva tán az építkezésbe bele sem megyünk. Nincs felvéve a szükségletbe és nincs felvéve a fedezetbe a Toáso Pál mérnöknek biztosított 26000 korona tervezesi költség sem! A törlesztés 50 évre kell. A kincstár pedig osak 25 évre óhajtja bérbe venni a kaszárnyát! Mi lesz 25 év után? Egy város életében, pláne egy ilyen stagnáló város életében, mint aminő Zalaegerszeg városa valami különös segélyforrásra, amelyből a plus terheket, vagy pláne 25 év után az egész terhet fedezni képesek lennénk, nem számithatunk. íme egy példa! 25 év óta rendezett tanácsú város Zalaegerszeg városa. Az állami adó ezelőtt 25 évvel 80000 korona volt, ma 25 év ütán 100000 korona. Ezzel szemben a pótadó 25 év előtt 40°/o és ma 100°/o! Uj iparágak, vállalatok, amelyekből városi jöve : delemre szert tehetnénk, nem keletkeztek, elhibá zott vasúti politikánk miatt kilátás sincs arra,, hogy keletkezzenek. Csekély kivétellel azok robotolják az adót ma, akik ezt 25 évvel ezelőtt tették. Semmi fejlődés, semmi buzdítás a íejlődésre I nincsen ebben a városban! Az •/. alatti költségvetés mutatja, hogy a kiadások Vi-ed része merőben személyi termé! szetü. r ; Annyi ága van a közigazgatásnak, annyira szétj forgácsolódnak az erők, hogy egy ilyen hatalmas szemelyi apparatus kell a vezetésre. Ezek a személyi kiadások folyton nőnek, fedezetükre pedig semmi uj alap, uj adóforrás nem kínálkozik

. i .

u

n,,,,, Ilven szomorú kilátások után elérkezettnek kell tartani az időt arra, hogy minden kiadást, bármilyen szükséges legyen az, csak akkor teljesítsünk, ha megszereztük az anyagi erőt: a fede zetet annak elóteremthetésére. Hogy szükség van rá, az még nem ok arra, hogy teljesíttessék. Bizony a szegény embernek is szöksége lehet egy uj gúnyára és mégis foltot foltra rak, mert nincs az újra pénze! Az a fedezet, amit a tanácsi javaslat kijelöl, nem olyan, melyet hogy köznyelven szóljunk, egy pénzintézet leszámolhatna. Először kell a fedezetet kimutatni, fix fedezetet, határozott, emberi számítás szerint meg nem változtathatót, nem pedig olyat, amelyről az előadó ur azt mondotta, hegy azokért garantiát nem vállalhat és csak azután beszélhetünk arról, hogy nélkülözhetjük-e a fedezetet vagy előbbre való czél-e a kaszárnya, mint egyéb kulturális vagy közgazdasági czél, amelyre azokat fordithatnólc, forditnuk kellene! Ha a '/• alatt csatolt költségveiést felütjük azt látjuk, hogy a városnak 1. a nagy gyakorlótér után 2344 K — f. 2. mostani laktanya után a kincstártól 8987 » 96 » 3. katonabeszállásolás után a vármegyétől 17408 » — * összesen 28739 K 96 f. jövedelme van. A tanácsi javaslat ezekből a 2. és 3. alattit és ! talán az 1. alattit is (?) fokozottabb mérvben az ! uj laktanya költségének évi amortizácziójára hasz• nálja fel. Vagyis a 28739 K 96 f.-nyi eddigi jövedelmet a várostól egészen elvonja. Hát engedelmet kérünk, nem megbocsáthatlan j gazdálkodás-é az, amely egy eddig fix jövedelmet egyenesen eldob. Hát van ebben a 100°/o pótadóval terhelt városban kidobni való jövedelem is? Hisz ha ezen jövedelem elvész, a pótadó 30°/o-al szökik fel! Akkor tehát, amikor haszárnya építésről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni ezen 28739 K 96 fillért, hanem ha már belemegyünk az építkezésbe, akkor ezen elmaradó 28739 K 96 fillérnek a helyettesítéséről is kell gondoskodni. Vagyis nemcsak az uj laktanyának évi amortizácziójára szükséges 70200 koronának, hanem a tőlünk megvonandó eddigi 28739 K 96 fillérnek, vagyis összesen 98939 K 96 fillérnek, kerek számban évi 100000 koronának fedezetéről kell a számvetést megejteni. Egy 10000 lakóssal bíró város háztartásában évi 100000 korona kiadásról való gondoskodás nem olyan csekély horderejű vállalkozás, amelyet néhány kapaczitáczió folytán elöállottjszótöbbséggel elintézni lehetne. Pláne, midőn e szótöbb, séget egy híján a városi tisztviselő kar adjaamely hogy szolidáris a tanácsi javaslattal — természetes! E felebbezés tanú rá, hogy hol a többség! Az ügy ilyetén elintézésébe mi bele nem nyugodhatunk, mert veszélyeztetve látjuk azon anyagi és szellemi erőket, amelyek még a várost városnak fenntartják és mert ezzel elkövetkezni látjuk a városnak nagyközséggé leendő visszafejlődését, mert kötelességeinknek a szomszédos városokat, községeket tetemesen meghaladó községi adó kivetése által vagyunk csak képesek megfelelni. Tekintes Törvényhatóság! A vitába — miként emiitettük — bombát dobtak. A bomba ez volt: »Szavazzátok meg a laktanyát, mert elviszik a katonaságot.® Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a városi tanács ilyen fenyegetésekkel verbuválta légyen a szavazatokat. , Nem is hisszük, bogy a fenyegetésnek fedezete volna. Különb fedezete, mint aminővel a szükségleteket óhajtják fedezni. Nem ismerjük az aktákat, de tudtunkkal olyan okirat, amelyben a fenyegetés bennfoglaltatnék, nem is létezik. Hát kérdezzük, szabad-é egy város polgárságával igy játszani? Szabad-é privát informácziók, ellenórizhetlen értesülések alapján valamit pozitívumként állítani, ami nem az! De még ha lenne is ilyen docé, akkor sem szavazhatnók meg a tauácsi javaslatot, mert magáuak a docének sem hinnénk. El sem képzelhetjük, hogy a magas kormány azért büntesse a várost, mert nem akar önmagán harakirit elkövetni. Hiszen nem azért van itt a katonaság, mert kaszárnya van, hanem'mert e városban, e vidéken katonaságra szükség vau. Nem specziell a város érdeke ez, hogy itt katonaság van, hanem általános közérdek! Köztudomásu dolog, hogy azok a ható erők, amik a napi politika rugói, ezen a vidéken bontogatják ki első sorban szárnyaikat. A központból jövő lökéseket itt e pereferián érezhetők leginkább. Hisz a legközelebbi múltban lefolyt darabont világban ez volt az egyetlen város, amelybe kormnnybigtos és királyi biztos küldetett és amelyben az általános zavargást csak ugy lehetett megakadályozni, hogy miüden zavargóra egy szál katona vagy rendőr jutott. A magas kormány bizogyára nem fenyegeti meg a várost, ha elviszi a katonaságot! Tudják fent, nagyon jól tudják, hogy miért vau itt a katonaság, ho«y miért kell itt a katonaság ? Sokkal nagyobb potentátok, mint a városi tanács ismételten oda nyilatkoztak, hogy ez a határszéli város nem maradhat egy pillanatra sem katonaság nélkül. Amikor tehát általános közérdek az, hogy itt katonaság legyen akkor az, hogy lesz-e uj kaszárnya vagy nem, annyira másodrendű kérdés, hogy az első meilett számot sem teszi Hát kérdezzük : Boszniában vagy Herczegovínában melyik bosnyák vagy herczegovinai község épített már kaszárnyát? Pedig ott minden kilométerre esik egy-egy laktanya! De tovább megyünk tekintetes Törvényhatóság és felvetjük azt a kérdést, hogy kell-e feltétlenül, szükséges-e az uj laktanya? A katonaság itteni állománya 20 év óta változatlan, a mostani kaszárnya csak 20 éves, a fedett lovarda csak 15 éves. Bendes körülmények között állandóan csak 120 ember és 160 ló van itt. Arról tehát, hogy a mostani kaszárnya szük vagy elégtelen volna, nem beszélhetünk!