Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-02 / 35. szám

2 magyar PAIZS 1909. szpp^ember 2. erejéből, hatalmáról, azt nemcsak megértjük>. hanem dicsérjük. Minél inkább erjed a vallástalauság" és vallásbeli közöny, anuál szebb hivatás jut a közélet magas polczáu állóknak arja, hogy a polgárosult nemzeteket ezredeken át fejlesztő, az emberiséget előbbre vivő \ aiLisi eszméket hirdessék. Niccs igaz és nagy ember, kiben az Isten iránt való mély és U»ÜV érzés ne élne. Pasteur, a veszettség gyógyításának feltalálója midőn az azóta ezrek és ezrek életét megváltó korszakos taíálmányát a franczia akadémiának bejelentette, beszédének bevezetést, ima volt a Gondviseléshez, melynek nevében kezdte meg buráriatá', melynek hatalmával és kegyesség :vel jutott el tudomínyos sikeréhez. És ha a nagy franczia tudóst ennyire áthatották az Istenhez való emelkedés érzései, mennyivel inkább kell ezt nekünk teunünk, a [wrszemeknek, a kik a napi munka salakéban hányszor erezzük, hogy pnndvíselet nélkül nem boldogul auuk. A mit Szterényi Kalocsán mondott a vallásról, azt mindenki, imádja Istenét bármiként, Vallhatja, hird t heti és kell is vallania és kell is hirdetnie. Mint föntebb jeleztük éppeu oi\au értéues része azonban a beszédnek az, mely az iparosság becsi ágyának felköltésére alkalmas. C-ak azokat bec-iil;ük meg, akik magukat is megbec-ülik. És ha az iparosság fontosnak tartja, hogy végzett cuuakája, társadalmi rauyja elismertessék, neki is el kell követnie mindent az iparosság fajsulyáoak enielé>e érdekében. A mai iparos képzésnek és münely nevelésnek gondosabbnak kell lennie, mert a hogyan ez íüős/eriut sok lielyeu a jo\ó iparosságot ne'.éhk, az egyike azoknak a fóokoknak, a melyek miatt a jobb elemet nélku öztJöü kell. Ámde Tnék Endre iparos tanoncz otthonai, Gelléri Mórnak az iparosság becsvágyát feíköüő irodalmi törekvései, vezérletükkel az Ö^zágos Iparegylet, munkássága egy uj korszakot inaugurál. iparosság most lefolyt táisadalmi mozgalmaiból és mo.si rendezett gyűléseiből örvendezve látjuk, hogy az iparosság faj súlyának megjavítása., éidekében Mette na>:y eredmény-i is vannak, a/, ip ros pályán lalentu mok b ntják ki szárnyukat és minden jeleuség ból azt kell következtetnünk, hogy a régi czéli írj ár á'lé^eU A haladáii széles zónájára s a modern ismerelek keV 'ö'íeg yertfézve tóreksV. K-'cxfetjá felé. Minél bilsiker^ebb gazdasigi esztendő szakad reánk, auni! inkább még-u Íjuk, hogy az őstermelő ország 'ex stereziája igen b zo .ytalap. A rosz termes következtében beálló nagy drágaság súlyosan mutat ana. hogy av. idcjárás kedvezéseiben alapított egyolda u löldmivelés, válságba sodorja nemzetünket. Ipart kell te emtenúnk ra uden erővel és akarattal. E végből az szüksé ges, hogy az ipari pályára tenetségek és olyanok lépjenek," kik majdan tökével és tudással versenyképes ipart űzzenek* A jobb elemek ipari pályára kecsegtetése tórtéuh t kaz iparos pá yára nevelés megjavításával. Társadalmi nagy feladatok várnak e téren magára az iparosságra, meHlyel paraleil oly kormányzati iutézkedésekuek is kell lenni, a melyek a tudás, töke és szorgalomnak, az ipar üzés e három feltételének gyümölcsét is megérlelik. Mindenesetre örvendetes, hogy az iparosság rendelkezik a haladás feltéleleivel. Tanúskodnak erről azok az ipari ünnepek, a melyek most rendeztettem, melyen annyi szép eszmét gyűjtöttek egybe. t• A legmagasabb reedü iparnak egyetlen első feltétele a lehető legmig&sabbrendü földmüveles. Sz Bensőségesebb családi életet! Nyaiak jönnek, nyarak mennek, de a panaszkodások nem szűnnek sőt fokozottabb erővel ujuluak meg, ugy, hogy a boldog családi élet már ritka, mint a fehér holló. Az országos gazdasági helyzet kedvezötlensége még inkább szítja az igényes ember keseiüségét s már szinte az elmúlt időket sirja vissza vissza A széles udvarházak családias szentélyétől egyre tűnik a jókedv és patriarkális élet meleg, őszinte világa egyre halványodik. A jajonság annyi szíves, jó család szentélyébe befurakodott, hogy szinte keressük az oázist, ahol ( felmelegedhetünk valami barátságos család ven- { dégszeretelében, családok megelégedésében. Ugy vau, hogy a sikos szalonokban hiába káp- \ rázatos a bútor, hiába szórja a villany vakitó . fényét, valami fekete sejtelem üti meg a sziveket a mai lakásban, a mai családokban, mert a szalon • fénye üres, sokszor hivalgó nagyzolás példázója. j ^ r mindenki, hogy a régi pörgekalapos magyar, a kartoniuhás úrasszony boldogabb volt, pedig akkor nem beszéltünk annyit a »fenin.zmusró « emti. ri jogokról. Ma az' ekes lakás, az egymást tuHiczltáló zsurok s tentes művészetének kére tébeu valami bántó idegesség gyotri a jómódot hirdető lelkeket. Űzzük, kergetjük a kérdést s mégis minduntalan meléküufcbe f

er a náromíiókos almárium, az öreg sétáló óra, a. vnszkosvá-zou kanapé, a hol egyszerit '>utor.k közt rüegére/tük minden izé'ien, muid-*ó jelben, műiden kac/.in tásban, hogy a családokkal fogialkozuak é az emberek élete nem az-an\agi e ók létfetiuzásában merül ki. Ma a zsurt iizeiö családapa váltókat prolongál. Reggel sietve szalad kenyeret ke esni, nogy estére firadtau, zugi lejjel- m suien me^euni a mások vacsoráját, kozb ín elf lejti, hogy csa ládját is uiej kellene ajándékozni, tartalommal, meleg, bensőséges szívvel, ki kellene békiteui a világgal, a társadalommai, a mely siet kellem ít leuségeket, pletykákat, rágalmakat vinni a családba, mely annyi ártatlan lelkét megkeseríti. A nyüzsgő, a létérdekért folytató társadalmi ha c/.ban észre sem veszik talán, h <gy gépek és nem emberek vagyunk, hogy vad, erős harczaiu*bau igyekszünk lenyomni a gyengét és még a legnemesebb filantróp czélokért egyesülő társaságokban is ott kisért a gyanakvó kérdés: vájjon nem é az öuzö, magán érdeket szolgáló eszmékért egyesü lek az emberek? Hány ember roskadt össze, ebben a rágalmazó, szívtelen az önérdeket szolgáló világban? hány ember vonult félre a. hazug, képmutató táisadalomtól, hogy egyes-egyedül magának éljen, ne ismerjen egy barátot,j rokont, maga pedig meghasonlott leikével üres szivévol vitte az egyhaugu sablouios élet nehéz jteresztjét, ugy, hogy az életnek örülni már nem tudott. Ebben a panaszkodó, tusakodó korban pedig növekszik a jövő generác/.ió, kinek megélhetési forrását akarjuk előkészíteni, uijokat rózsákkal behinteni és apai szivünkkel ugy intézni, hogy az élet mentől könnyebb, mentől szebb legyen nekik. Ah, vájjon lehetséges munkára vállalkoz tuuk e? Mikor már a kis gyermek is érzi, látja az. emberek üres, keserű családi életét, a könnj el, melyet a szenvedő ejjiberiség nem tui elreiteni Tudjuk azt, hogyj, ap élet kaczagó, uyilt és derűs, mint a tavalíf

s hajnalban a felbukkanó napsugár fényében ak illatos határ, de lehet,olyan is, mint az összegodSttJyodöit ciklonfelhö. Enüeu a világban tehát építem kell, csiszolni Kell a jellemeket, hogy szelíd szivekkel jóságos kónyö rületes lelkekxel összefoghassunk a jóét i, a szépért, s vége legyen a veszekedő társadalom Babillon jának. Nagy gondolatokban összetartóan kell munkálni a haza, a társadalom, a város, a falu és a családok jólétét, nehogy a panaszkodások vihara széjjel tépázza a társadalmat, aki ezután munkára, kulturára sem képes. A segítés, a másokat megbecsülés evangéliuma hirdesse tömörülésto az emberekel, hogy a családok meleg, őszinte szavainál fólri.ssüljou az ember lelke s me^elégedésüukoen tudjunk nagyra tö

rö muukába indulat; nj kössön le a szürke hétköznapi él t: régi udvarházak boldogságával hirdessük a tes vén egyetértést és s/.eretelet. V. L. Hivatalos rovat. 6975. 1909. " i, Hirdetmény. Közhirré teszem, hogy a városházábau elhelyezett hivatalok hivatalos óráit f. évi szeptember 1-tól hétköznapokon délelőtt 8-tól délután 2 óráig, ünnepnapokon (vasárnap, nemzeti ünnep, karácsony, húsvét és pünkösd első nap|át kivéve mikor a hivatal szünetel) d. e. 9—11 óráig állapítottam meg. Sürgős ügyek elintézésére azonban d. u. 2—4 óráig szintén nyitva áll a hivatal, az. anyakönyvi hivatülos órák pedig változatlanul betartatnak. Adó s egyéb be- és kifizetések hétköznapokon d. e. 8—12 óráig eszközöltetnek. Zalaegerszeg, 1909 augusztus 31. Dr. Korbal, polgármester. A mértékekről Vagyis: as lgaicájjról. Az időszakos hitelesitéf. A Vlagvar Paizs aug. 25-i számában »A mértékek íntdesitési* czimen Sági János ur sok bajra és hiányra rámutat, mely a kereskedő* körébea a teljes tájékozatlanságból ered. Tény az, hogy a törve jy nemtudással a törvénynek meg nem tartása miatt nem védekezhetünk. Dfi az is ténf, hogy a/, utóbbi három év alatt annyi törvény készüli ugyszólva gyárilag, hogy ázok tartalmá nak 9, io rész, t magok a törvényhozók és miniszterek sem ismerik. Hogy lehet kívánni egy oajyoa elfoglalt szegeny kereskedőtől, hogy a véka alá rejteit 1907. évi V. tezíkket s a hozzá tartozó hai vagy nyolez kötet rendeletet könyv nélkül ismerje s azok szerint mint egy automata igazodjék. A mértéktörvény végrehajtásának számtalan hibaja közolt szembetűnő az, ami a kereskedőkkel szemben megnyilatkozik. Mintha készakarva titkolták volna el, hogy mi a köteiessége, mi a t ;eodö|e a keroske IŐnek"az uj törvény értelmében. Az időszakos hitelesítés liitdctményeit alig

1 egy pár példányban küldték meg a községeknek. A kereskedődnek azonban nem küldtek semmi Vájtekoztaföt. Az a bejelentési lap, melyen minden egyes hitelesítésre kötelezett czég bizonyos határidőn belül kellett volna, hogy bejelentse üzletében használt összes mérték tárgyait ritka helyt jutott a kereskedő kezébe. Külóuben is ennek a bejelenti lapnak egyik nagy hibája az, hogy á czégekel a dolgok, felől nem tájékoztatja. A másfte hibája pedig az, hogy rovatainak beosztása máa és az i lőszakos hitelesítéskor a hitelesítő altat kitöltött bárc'.afüzet rovatai ismét mások. Már maga.ez is zavart és félreértéseket okoz. A bejelentő lapnak nemcsak a rajta levő adatokat, hanem az első hird etményen levő általános tudnivalókat is töaiör nyomással tartalmazni kellett volna. ~ ' • Az k dijnyugtán, melyni. a hitelesítő a befizetés és vizsgáját ,nl^n a tárgy ik visszaszolgáltatá sávai egyidejűleg l^ézbesit, nincs megírva, hogf a/, megőrzendő s igaroüis végett 'a 'hatóság'tőszói iiására bármikor felmutatandó. E látszólag kicsi mulasztás lényeges hiba, mert a hitelesítésre köteles felek uem tudják, hogy e látszólag lén)egtelen papiruak milyen fantossága vau. Pedig szerinteui éz azért is fontos, mert némely tárgyin, főleg a réji vassulyójí kemény gombjain s a régi egyenlő kaiu mérlegek aczél ból készült sarján pár hét múlva niá alig fognak meglátszani a só áltai okozott rozsda miatt az átmeneti bélyegek és az időszakos bélyeg hajszáhona.u alfája. Ha elveszti a szerencsétlen szatócs a dijnvugtáját. egy c^omó zaklatásnak lesz a csendőr részéről kitéve, amíg valahogy igazolhatja, hogy idóközben berozsdásodott tárgyait jónak tatai a és bélyegez.e az államnak mű-zaki tisztviselője. Arra sem ad a kereskedelmi miniszter egyik rendelete sem utasítást á k r skedőknek, hojjy ha időközben mérő eszközeiknek girui túráját egy va^y több újonnan beszerzett tárggyal bővíti a következő hitelesítéskor, amikor tal in a hitelesítő tiszt/iselő a bétit (B) nyomná rá az illető tárgyra, mivel indokolhatja a kereskedő azt, hogy még az alfa sincsen rajta. Hivjj fel Szerkesztő ur Kossuth miniszter ur figyelmét ezekre a hibákra, hogy legalább a második esztendőben korrigáihatók legyenek ezek. Tisztelettel Kohti Mór vegyeskereskedő. Az uj mértéktörvény és a malmok. Az uj mértéktörvény alapj in a keresk. miniszter elrendelte, hogy a gabonát örlö malmok mértéktárgyai is időszakos vizsgálat és hitelesítés alá vétessenek két évenként. Ámde a malmoknak sok olyan mérőeszköze van hsaználatban, a miknek modellje semmiféie mértékrendszerek között nincs meg. Ezek közzé tartozik első sorban a vatyikó, (mely elnevezéssel Szalmár, Máramaros, ' Bihar, s az erdélyi részekben azt a mérőeszközt I nevezik, mellyel a molnárok a vámot mérik ki j maguk részére). Ezeknek űrtartalma még a régi vékákhoz van idomítva. Egyes vidékeken a szolgabíró rendeletére hitelesítették egyszer a megyei j mértékhitelesítő hivatalok, de különben nem szaí bályszerü. A mostani időszaki vizsgálat rendjén azonban kitiltják ezeket a forgalomból az álla ja