Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-22 / 29. szám

6 magyar PAIZS 1909. .julius 238. meg; ugyanezen értekezlet végén, több kepviselő ! kívánságára, szóvá tettem, hogy nem lenne-e jó j az esetleges egyhangú választás alkalmából egy \ kis czéczót csapni ? Élénk eszmecsere után a czéczó egy nagyobb szabású banketté fuvódott föl, a melyre aztán küldöttségileg meghívandók lettek volna a főispán, alispán és az összes hatóságok és hivatalok főnökei, valamint a katonai parancsnokság is. Egyben azonban megbízást kaptam, hogy miután az csak egy szükebbkörü elöértekezlet volt, hívjam össze az egész, 64 tagból álló képviselőtestületet, a póttagokat és a polgárság néhány vezető emberét és ott azon a „nagyértekezleten" állapítsuk meg aztán újra, hogy milyen szabású legyen az a társas vacsora? Kötelességszerűen meghívtam tehát 91 egyént a városháza nagytermében junius 27-én megtartott nagy (?) értekezletre. A kitűzött időben, sót azon túl egy félórával azonban nem kevesebLen, mint tizen jelentek meg, a mely szám az értekezlet vége felé vagy 17-re szaporodott. Már most kérdek én bárkit, hogyan merjen az ember fia, ilyen érdeklődes mellett, valami nagyot akarni!? S igy jött aztán, hogy az úgynevezett „nagy érteértekezlet« indítványomra, egy családias, egyszerű, s szükebbkörü társasvacsora megtartásában állapodott meg. Elárulhatom most már, hogy még igy is tartottam a — fiaskótól! Mert ősi magyar szokás, hogy kiabálunk, megszavazunk, megbízunk, választunk, fizetünk, s aztán — mint a ki jól végezte dolgát, — várjuk a vacsorát . . . Törje a fejét, szaladgáljon, firkáljon, fogalmazzon, izgassa magát más. Elvégre, ha rosszul sikerül, utólag is el lehet a rendezőségen verni, a port. Én tehát a vacsorára, újra meghívtam az összes képviselőket, vagyis összesen 91 urat; meghívtam, azon kérelem kapcsán, hogy szíveskedjenek minél számosabban megjelenni és az esetleg érdeklődő ismerőseiket is megbivni és ezeket péntekig, vagyis julius 2-ig Breisach urnái bejelenteni. Azonban, a fránya tudja, szerencsétlenségemmel abban a hétben valami járványos betegség ütött tanyát Egerszegen, mert leszámítva, a „nagy duzzogókat" — az iv aláírásakor (Még Breisach papa is átmeneti májbajt kapott . . .) az emberek felét elfogta valamely tbetegség" a föl, le, vagy elutazás, s igy bizony a meghívott 91 úrból csak ötvenkét aláíró lett. No, de igy jó, — goadoltam magamban, — ötvenkettő és husz tiszteletbeli vendéx, vagyis a városi tisztviselők, az magábaa véve 72 ember; ez már nem kudarcz! Végre elérkezett a nagy nap, vagyis a vacsora ideje és jöttek az emberek, csak jöttek, jöttek, olyanok is, a kik alá sem írták az ivet, jöttek, nekünk kedves, előkelő úriemberek, ugy annyira, hogy bizony, majd hogy százan nem lettünk! A polgári társasvacsora tehát jól sikerült, jól nieut minden, jól ettünk, mulattunk, lelkesedtünk és bizony a legvidámabb hangulatban töltöttük az estét, — akarom mondani, az — éjjelt! Igazolva lettek tehát azok, a kik az eszmét megperditették! Szerintem nem is ártana, minden évben egykét üyen összejövetelt rendezni, mert a közvetlen érintkezés jobban megbarátkoztatja az embereket, kiegyenlítené az eltérő nézeteket, ledöntené vagy legalább megingatná a válasz falakat, s szívélyesebb viszonyt teremtene, a mi aztán hasznára lenne nemcsak a társadalmi életnek, haaem a közügynek is. (Persze, azt azért ne higyjak, hogy még mindig nem maradnának elegen, nagyzási mániákusok, vagy paralitikus demokraták, vagy még paralitikusabb önteltek! Paralitikus demokrata ugyanis, szerintem az, a ki a szájával mindig, éjjel-nappal frakkban úgymint bálósipkában, a dfenséges népet® emlegeti, mihelyt azonban az útjába hoz a sorsa egy ilyen ismerős kisembert, akkor a társaságában levő urak kedvéért, vagy azoktól való féltében, rögtön áristokratává válik. (Oh boldog nagyképűség I De sok üres fejét, s még Üresebb lelket és szivet lehet temögéd elbujtatni.) No, de most nem erről beszélünk, térjünk vissza tárgyunkhoz; tehát az estély sikerült; azonban most jönnek panaszok! Hallom, hogy előkelő urak rosz néven vették, miért hogy nekik nem adatott alkalom, hogy polgármesterünk irányában ők is leróhatták volna a tisztelet adóját! Magyarázatul szolgáljon czikkem első része. — Nekem és rendező társaimnak kötött marsrutánk volt; önkényt semmit sem cselekedtünk. Mindenesetre hiba volt, hogy közbe nem esett egy vasárnap, mely esetben módunkban lett volna a helyi lapok utjáu is fölhívni a szíves érdeklődőket. Sietni pedig, sietni kellett, mert úgyis halasztást szenvedett az űgy, polgármesterünk két heti sürgős távolléte miatt. Ha hibáztunk, hát hiszen meg is bünhódünk érte, mert egyesek ugy lekritizálnak bennünket, hogy jobban sem kell. Azt kérdi az egyik: sKi az a Tivolt, hát csak az övé a polgármester?!* Dehogy az enyém, dehogy édes uraim, Ö bizony édes mindnyájunké, de hát mégsem volt módomban, sőt fizikai lehetetlenség lett volna, ezer egerszegi polgárt meghívni. Egyik jóbarátom meg ugy nekem rontott, csakhogy agyon nem tiport, mert úgymond: Micsoda bankett az, a melyen még tnrÓS Csusza sem lesz? Persze ijedtemben rögtör: intézkedtem, hogy legyen turóscsusza is. Egy másik jóbarátommal meg jó ideig vitatkozni kellett, hogy a teremben előkészített czimbalom csakugyan a Horváth zenekaré-e és nem Nyárié! Sőt akadtak, a kik megpirongattak és lesajnáltak, hogy miért ültettem a polgármestert és környezetét oda, a hova ültettem, mert az nem a főhelye az asztalnak! Egy szóval kijutott nekünk különféle okokból és különféle skálából! Node, gondoltuk magunkban, Breisach bácsival és a másik két rendezővel „nincsen rózsa tövis nélkül" most össze szidnak, de annál inkább megdicsérnek bennünket, a bankett alatt. De nem igy történt; pedig mondhatom, hogy valahányszor egy-egy szónok fölállott, mi mindannyiszor pirulva sütöttük le szemeinket, abban a hiszemben, hogy no, most a mi érdemeinket, erényeinket és sokoldalúságunkat fogják méltatni; de hasztalan, csak nem akart senki sem észrevenni bennünket! De igen! . . . most íme, mégis fölemelkedik egy szónok . . . Csak ugy félve mertem arra felé nézni. És ime, mintha a pinczér egy virágkoszorut nyújtana át neki . . . No, ez biztosan a rendezőségé lesz ... A mire azonban már biztosabban fölnéztem, láttam, hogy az biz egy megmaradott tál saláta volt . . . Igy is jó . . . Azért egészségesek vagyunk . . . Távozásunkkor abban állapodtunk meg rendező társaimmal, hogy otthon aztán mindegyikünk a tükör elé áll és fölköszöntjük, fóldicsérjük önmagunk, a képmásunkat ! Zalavármegyei muzeum. Az ujabban beküldött ajándékok (81. közlemény.) Csány László levele, melyet Nagy Pál szolgabírónak küldött Zalamihályfára, Nagy Károly titkár ajándéka. 1848 i proclamatiót (3 db) és 1641 bői való 111. Ferdinánd féle pergamentbullát adott Horváth Lajos ur Alsólendváról. Haerter. (Folytatjuk.) Hivatalos rovat. 5474. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az ország különböző vidékein több mezőgazdasági és földmunkás van munka nélkül. Azok a munkaadó gazdák és építés vezetők kiknek ily nemű munkásokra van szükségük, a városházán bővebb tájékoztatást nyerhetnek. Zalaegerszeg, 1909 julius 10. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. : Bajok a hordójelző állomásokon. j Hevesmegyében három hordójelzö hivatalt álli! tottak: egyik Eger, hová a város és pétervásári járások tartoznak, a másik Gyöngyös, a gyöngyösi és hatvani járásokkal, a harmadik Heves, s idatartoznak a hevesi és tiszafüredi járások. Nagy kerületek ezek, s amint irják, ez amúgy is bortermő vidékeken ez időben épen bő bortermés van. A hordój9lzés itt majdnem elveszi egy embernek az idejét. Egyéb dolga után nem igen nézhet. Oda vizsgázott ember kell, Dehát érdemes-e egy embernek vizsgát teuni, hogy muakája után 8—9 tagból álló családját évi 500—600 koronával tartsa fönn 1 300 korona a fizetés, 100 korona napszámosdij, 150 helyiségi bérletdij. Bizony nehéz viszonyok ezek. S annál bosszantóbb, hogy mig néhol ilyen nyomorúságos viszony van, addig egy másik szerencsésebb megyében és vidéken véletlenül 2500 koronáig is fölmegy a hordójelzö javadalmazása. Irigységet és méltó elkeseredést szülhet egyikben-másikban. Az állam kötelezővé tette a jelöltekre nézve az egyenlő képesítést, sőt a kezébe vette a vizsgáztatást, a mi helyes is, de kiadta a kezéből a díjazást, nem kötelezte a vármegyéket az egyenlően méltányos díjazásra. — Ezért sokan kényszerűségből elfoglalják az állást, de csakhamar kénytelenek azt otthagyni s lesz a hordíjelzóknek vándorlása s a helyeknek hol betöltése, hol üresen maradása. Pl. a hevesi és sümegi. A zalamegyei hordójelzők: Zalaegerszegen Goldfinger Dezső; Nagykanizsán Komlóssy Kálmán ; Keszthelyen Stegmüller Káro'y ; Alsólendváu Faragó I ; Tapolczán Klein Mór ; Sümegen Panczer Gusztáv ott hagyta, helyéba ment Weisz, az is ott hagyta, mert azzal a kevés fizetéssel nem élhet meg. Hordójelzö olyan ember lehet, aki amellett més; folytat valami kézműves mesterséget. — Azt hisszük azonban, hogy a sümegit meg is fogják szüntetni, mert Sümeg közel van Tapolczához — hat helyett lesz öt s ez a költség a többiek javadalmazásának a bővítésére fordittatik. Mérleg- sülykészitők s jaVitók; níértéktárgy készitő-, jaVitó gyárak, műhelyek. — összeállítóit*: Borbély Márton. — Alsófej ér varmegyében: Nagyenyeden Selmeczy István kádár, mértékkészitő, harmadmagával, 8 4 bádogos. Gyula fehér vár ott: 3 kádár. Aradmegye: Aradon 2 mérlegjavitó. B&csbodrogmegye: Kula: Scherer Károly mérleggyar 8 javítás. Baja: Krammer J. ós fia méleggyártók ós javitók. Palánka: Schreiber Balázs mérleg, suly készitő és javító. Baranyamegye: Pécs: Schmidt József szerkovács, mérlegkészitő s javitó. Beszterczenaszódmegye, Besztercze (Erdély) — Szántó András puskamüves, mechanikus, kerékpár 8 varrógópjavitó. Az összes mérlegek javítását és törvényszerű kiállítását vállalja Békésmegye: Orosháza,: Katona Imre tizedes, százados és rudas, mérlegkészitő, valamint suly javitó. Borsódmegye: Miskolcz. Naup Mihály szerkovács suly- és mérlegjavitó. Sesztina Lajos lakatos sulytarázó, mázsajavitó, mérlegkésziiő. Csikmegye: 4 bádogos, 1 kádár-mértékkészitő. Fiamé : 1 műiakatos, mérőkészülékek gyártója, javítója. Szepesmegye: Gölniczbányán 1 lakatos mérleg-. készitő, sulytarázó. Gyórmegye: Győr. 1 lakatos mérlegkészitő. Háromszékmegye: 16 bádogos űrmérték készítő Sepsiszentgyörgyön, Baróthon Kovásznán 8 Kézdivásárhelyen. Jásznagyknnszolnokmegye: Jászberény. Gedm, József gépész, mérlegjavitó, másodmagával; s még 3 mórtéktárgvkószitő. Kolozsvármegyében: Kolozsvár. Farkas Pál szerkovács, mérleg és sulykószitő, javitó. Gilovits József kádár, mértékkészitő, 8 1 pléhea. űrmérték késziiő. | Kolozsvár. Petreus Lajos mórleggyár művezető Ilkovics Samu gyárában. 1 Első Erdélyi mértékkészitő műhely Kolozsvárt. Iroda Mátyás király tér 25. Iparbank. Telefonszám 60. Műhelv; Szép-utcza 1 Teleton sz. 552. (Auer fény telefonja.) Mérlegeket készít és javit. A mért ék tör vény előírásának megfelelően rendezkedett be. Vidéki megrendeléseket, gyorsan és gondosan foganatosít.