Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-08 / 27. szám

1909. junius 8. M AGYAR P A ÍZ S 5 Az adatok szerint a következő mértéktárgyakra készitő műhely nincs! Szeszfokmérő. Hosszmérték készítők. Czukormérők. Sűrűség mérők. Hőmérők. Légsulyinérők. Feszmérók. Heti hirek Helyiek. A polgármester iránti tisztelet. Egész biztonsággal nem tudom kimondani, hogy Dr. Korbai Károly polgármestert feltétlenül mindenki tiszteli s nagyrabecsüli, meit ezt nem tudhatom, de azt biztosan tudom, hogy iránta ellenszenve senkinek s'ucs, mert ez lehetetlen. Hivat?

1' és magánélete minta. E gyönge viszonyok közé jutott városnak sülyedcző szekerét ugyancsák embeiilegemelgeti ki rendre-rendre a kerékvágásból, hol neki feszitett vállal emelgeti, hol meg a gyeplőt szoiongatja Nagy szeretettel veszik körül emberséges termeszetééit is. Voltrk s vannak esetek rá, hogy a hivatali főnökök csak három lépésre érintkeznek az emberekkel, s az alka'maHankodókat, tolakodókat be sem eresztik, avagy az egyenes utonjárókat is, néha ki is dobják. Sokszor csodálkozni sem lehet, tengernyi emberrel van dolga például egy polgármesternek, még pedig tengernyi különféle ügyben. Egynek magam is szemtanuja valék. Sürgős teendői közepette csak bejön hajdonfón a polgármesteri hivatalba e^y 12 esztendős gyermek, pinczérgyermek, panaszolja, hogy egy nagy pinczér m r mióta tartozik neki 33 krajczárral s nem akarja megadni. Szentisten! hát ezt is itt intézik el. Korbai polgármester benyúl a zsebibe s kifizeti neki a 33 krajczárt. De micsoda istennyilás aktára írja majd rá, hogy: »Elintéztetett!« — Szóval kiat is, bent is, nagyobb és kisebb dolgokban nagy tisztelettel szólnak róla s örvendhet a város Közönsége, hogy egyhangúlag kikiáltatott polgármesternek s ö ambiczióval ezt tovább vái alja. Ennek az örömnek és tiszteletnek kifejezésére a városi képviseleti tagok és mások m ntegy százan szépen elkerült esti lakomát rendeztek szombaton este a Korona vendéglőben. Vacsora közben elsőnek Legáth Kálmán esperes apátplébános üdvözölte az ünnepeltet, azután bővebben felmutrtta érdemeit Tivolt János, aki el'smerőles; vezette és rendezte az ünnepélyt. Beszédét alább közöljük. Dr. Korba polgármester hosszas beszédben válaszolva köszönte az elismerést s mint beiktatójában is monda: elj'-ásábati az igazságos egyenes utat követi s ajtaja nyílva van mindenkinek minden percz'oen. Szép beszédeket tartottak még: Dr. Hajós Ignácz, Dr. Csák Károly, Breisich Sámuel, Jámbor B. stb. — A kitűnő vacsora szintén lekötötte a figyelmet, melyben Lelovics Boldizsárnak, a Korona vendéglősének nemes ambicziója látszott. Mintha a vendéglős itt a polgármester iránti tiszteletből s a polgártársai iránti megbecsülésből házi úrként szerepelt volna. Vendéglőjének mindenesetre előnyéro válik. Tivolt János üdvözlő beszéde a következő: Tisztelt polgártársaim! Az előttem szóló főtisztelendő és nagyságos apát ur, a tőle megszokott ékes szavakkal emlékezett meg a mai ünnepeltről; engedjék meg uraim, hogy én viszont a polgárság soraiból méltassam érdemeit. A közelmúlt években lefolyt borzalmas orosz japán háború alkalmával, több újságban olvastam, hogy a japán nép nem ismeri a könnyet, nem tanult meg, nem tud — sirni. A lapok odakonkludáltak, hogy az ők könytelenségük, lelkűknek azon edsettsége nagyban hozzájárult ahhoz a haláltmegvető vitézséghez és bátorsághoz, a melylyel kivívták az egész nagy világ bámulatát! Anélkül, hogy én most az illető lapokkal vitatkozni akarnék, a magam részéről viszont azt állítom, hogy az a nép, — tisztelt uraim — a mely nép nem tud sirni, az nem is tudhat ugy Isten igazában, szívvel-lélekkel vigadni sem. A magyar nemzet, a magyar ember, de különösen az elhanyagolt és sokak által lefitymált kispolgárság előtt, — sajnos, — nem ismeretlen fogalom a szomorúság, a bánat . . . Történelmünk, elhagyatottsugunk, kizsaroltságunk, vértanuságunk, anyagi szegénységünk nem egyszer késztetnek bennünket arra. hogy öklünkkel morzsoljuk ki szemeinkből a könnyet! . . . Azonban, habár a mostoha sors megviselte is lelkünket, habár a szivünk érzékenyebb is a többi népekéinél, kárpótlásul viszont megadatott nekünk, hogy annál inkább tudunk örü'ni, vigadni, lelkesedni, ha arra a'kalom adód:k! Hiszen még a költő is azt mondja: „Sírva vigad a — magyar/" Ilyen alkalom tisztelt polgártársaim ez a mai is, a mikor ide összehozott bennünket a szeretet, hogy ölömmel s lelkesedéssel ünnepeljük meg városunk közszeretetben álló polgármesterének, Dr. Korbai Károly urnák, — nemkülönben érdemes tisztikarunknak, újbóli egyhangú megválasztását! Hogy ünnepeljük az uj rendszert! Hogy üdvözöljük a városunk ege fölött lebegő békeangyalt! Tisztelt uraim! Sok vajúdás, sok viszontagság után, — ui^ylátszik, révbe jutott városunk hányt vetett hajója; — a mely hajó polgármesterünk személyében, egy tapasztalt, rátermett, jószivü de mégis erős karu kormányost nyert, s a mely hajó a révben való erőgyűjtés és tatarozás után ismét ujult erővel indulhat a csendes vizekre, a mérsékelt haladás útjára! Polgármesterünk, tudom nem szereti a tömjénezést, nem szer.-ti személyének az előtérbe tolását, — azt azonban mégis szeretjük hinni, hogy a mi szeretetünk és ragaszkodásunk jól esik szivének: az meg épenséggel czélunk is, hogy a mi bizalmunk s az az erő, a melyet mi itt képviselünk, erősbitse, fokozza az Ö munkakedvét, hatalmát és tetterejét! Tisztelt uraim, ötnegyed év olyan kevés idő egy város életében, hogy annyi iJö alatt még olyan városban sem lehet valami nagyot alkotni, a mely városban különben meg vannnak az ehhez szükséges kellékek : a földrajzi fekvés és mindenekfölött, a szükséges anyagi erők! Mennyivel nehezebb tehát egy szegény városban valami nagyot, közhasznút teremteni?! Mégis t. uraim, ha volnának kételkedők, mégis rátudnék mutatni bizonyos érdemekre, bizonyos eredményekre . . . Avagy, nem eredmény e az, tisztelt polgártársaim, hogy ma a legszívélyesebb hang honol a város tanác kozó termében?! Nem eredmény-e, hogy a város Msztviselöi fölött ma már nem gorombasággal, üldözéssel, sem brutalitással, hanem ah/ai szeretettel s atyai szigorral, tartjuk fenn a köteles rendet?! Nem eredmény e, h gy ha ma, a szegény ügyes bajos polgárnak elintézni valója van a városházánál, hogy ma bátran beléphet oda és ott a város eiső tisztviselője részéről a legelözékenyebb fogadtatásban részesül, ügyének bajának legigazságosabb elintézésére számithat?! És nen eredmény-e tisztelt polgártársaim, nem eredmény-e, a — lekunyerált ötezer korona iskola hozzájárulás is!? Mindezek tetejében azouban t. uraim, koronául odahelyezhetem a villanyügy rendezését! A be nem avatottak nem tudják t. uraim, hogy ebben az 'igyben is mennyit fáradozott, tárgyalt, utazott, kupaczitáit a mi polgármesterünk, mig végre sikerült neki, azt az óriási, — megengedem, a legnagyobb jóhiszeműséggel elkövetett, — de óriási hibát, a lehető legkedvezőbben vísázakoírigálni! E/.ek az eredmények maguktól beszélnek tisztelt uraim . . . És én meggyőződve vagyok t. polgártársaim, hogy polgármesterünk, valamint a múltban ugy a jövőben is mindenkor szeme előtt fogja tartani az adófizető polgárságnak már már a végsőkig fokozott teherviselő képességét! S hogy épen mostoha anyagi helyzetünkre való tekintetből, mindenkor tudni fogja, hogy mit szabad és mit nem, annélkül, hogy a teljesen elmaradott városok sorsára jussunk! Ebben a tudatban, ebben a reményben, emelem poharamat és pedig nemcsak a magam, hanem a város polgárságának a nevében is, — emelem poharamat Dr. Korbai Károly polgármester úrra és családjára, emelem poharamat városunk érdemes és kipróbált tisztikarára, — nemkülönben, a nehéz körülmények közt is szolgálatát híven teljesítő rendőrségre és annak jelenlevő képviselőire! Az Isten éltesse őket, övéik öri\mére, városunk s a közügy javárai 6jfa11sü& k a Csány szoborra! Özv. Göndöcs Antainé Kossuth utczai vendéglőjében persely gyűjtés Zalaegerszeg . . . 11 K 37 f. Mai gyűjtésünk összesen . . 11 K 37 1. Hozzáadva a multkon(20970 K 12 f) összeghez a Magyar Paizs gyűjtése máig 20981 K49 fill. Politika. - A főispán lemondásáról a Sümeg es Videke a következőket mondja: DBatthyány Pál gróf, vármegyénk főispánja a változott politikai helyzet miatt állásáról lemondott. E lemondás megyeszerte mély sajnálatot keltett. A főispán három évi működése a vármegye életében erős nyomokat hagyott. Az az izzó fajszeretet, amely Batthyány Pál gróf szivében lobog, hatalmas tényezője volt vármegyénk idegen ajkú lakosságában a magyar nemzeti érzés és nyelv terjedésének. Ezen a téren nem ismert fáradtságot. Bejárta az apró idegen ajkú falvakat is,'hogv a maga erös, nagv nemzeti érzését átsugallja az idegen nyelvű polgirok és gyermekeik 'lelkébe. De meleg szeretettel ölelte föl a vármegve közéletének minden kérdését is. Kedves, természetes és közvetlen modorával pedig lebilincselte mindazokat, ákik vele érintkeztek. Batthyánv Pál gróf megválhatik a főispáni széktől, de ezután is vezéralakja marad vármegyénk közéletének, a magyar faji érzés ápolásának s közmivelődésünk fejlesztésének.« Igy tudjuk ezt mi is. A lemondásra nézve pedig csak annyit jegyeztünk volt meg, hogy a főispánunk a függetlenségi párttal és az alkotmányossággal együtt marad vagy megy. Hinni azonban nem hittük, ho^y a függetlenségi párt bukjék; tehát azt sem hittük, hogy a főispán távozik, bár szomorú jelként hallottunk egy-egy kiejtett szót s rósz jelként vettünk észre némi költözködési mozgolódásokat is. Sem ez nem történt, sem az nem történt, de az bizonyos, hogy előre semmi sem bizonyos. Mi mindig a jobbat hisszük. Történt annyi a politikában, hogy a király most újra kinevezi a lemondott kormányt minisztereivel együtt „ideíglenesnek« az őszig. Addig tehát vár a fenforgó fontos ügy is, a magyar bankügy. Akkor lesz uj kormány, s azután fogják tárgyalni vagy nem tárgyalni a magyar pénzügyet. Mi azt hisszük, hogy' a függetlenségi párt akkor sem fog bukni, hanem az jut a kormányra az alkotmán\osság törvénye szarint s keresztül viszi erőien óhajtóit czélját, az önálló ma var pénzpolitikáját. Kedves vendege volt a napokban a Magyar PaizsnaE. Weiler Zsigmond berlini szabómester látogatott meg, érdeklődve a Magyar Paizsnak a magyar ipar fejlesz ésére irányuló törekvéseiről. Weiier külenben hazánkfia. Csak ezelőtt másfél évvel ment Berlinbe szabósegéd minőségben. Tehetsége mellett kitartó szorgalma és lelkes törekvése van. Berlinben egymagára, segélyezés nélkül küzdölt, de beiratkozott az 1871 ben alapított hires Maurer-féle szabó-akademiára s ott elméleti és gyakorlati tudását fényes diplomával és bizonyítvánnyal jutalmazták. Most egy világhírű napy gyárban előkelő helye van s tettlegesen bizonyítja, hogy alkalmas a magyar a munkára, de némi vezetés, sarkalás és alkalom adassék neki. Magyarországon messze vagyunk attól, hogy ilyen fényes akadémiánk legyen, mint a Maurer-féle. Szakadozottan van itt ott egv-két . hetes szabóipari tanfolyam. Ez talán egy kis kezj det mégis. Weiler látogatóba jött haza pár hétre s szülőföldje iránti szeretetből egy Csány-szobor téle gyüjtőivet visz magával, mert Berlinben vannak még magyarok. áraíó mniai&ág. zalaegerszegi munkások betegsegélyző egyletének 1909 junius 27-én megtartott arató mulatsága összes bevétele volt: a belépő-jegyekből 189 K 20 f, a felülfizetésekből pedig 45 K 70 1. Az összes kiadások kitettek 97 K 04 ft, msly összeget levonva a bevételekből, maradt tiszta jövedelem 87 K 86 f. — Felulfizettek : Heincz János 10 K, Páslek Lajos, Kaszter Sándor 5—5 *K, Dr. Kele Antal 4 K. Legáth Kálmán 3 K, Políák Ede 2 K 40 f, Forintos Peter 2 K, Füleki József 1 K 20 f, Hegyi Károly, Horváth István, N. N., Na-y Juli, Farkas Lajos, Kakas Ágoston 1 — 1 K, Wapper Ignácz, Kuicsár József, Simon József 80—80 f, Fercsel Imre, Ekler József, Németh István, N. N., Gángler József 40 — 40 t.; Horváth István, Borsos József, Pálfi István, Szűcs György, Huber Sándor. Pallos József, Farkas Sáadorné, Cziráki István, Németh József, Lehárt János, Púpos Józoef, Fülöp Ferencz, Bózsa Károly né 20—20 f, Pordenant Antal 10 f, összesen 45 K 70 f, mely szives adományokért köszönetét fejezi ki az elnökség. Dr. Ká olyi József, zalaegerszegi születésű s 1 volt zalaegerszegi, később beregszászi főgimná. ziumi tanár hosszas szenvedés után meghalt I Sátoraljaújhelyen, 30 éves korában. A hienak és a sakalok szelíd állatok a