Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-22 / 16. szám

2 M A G Y A R PAIZS 1909. április 22. Mi mint egyesek, vagy mint egyesület nem szűnünk meg hirdetni azt, bogy minden nemzetnek nem csak önmagáért, de az egész emberi világ kulturája érdekében is van hivatása. Ezt a magas és nagy czélt pedig nem akkor közelitheti meg inkább akármelyik nemzet is, ha önálló szellemi életéről lemondva, idegen nyelv, idegen észjárás, idegen izlés szolgalelkü uszályhórdozójává lesz; hanem akkor tölti be hivatását, ha a világkulturális eszméket nemzeti szempontból vizsgálja, saját eszejárása szerint itéli meg és a faji jelleg tekintetjébol műveli ki. Egy és ugyanazon eszmének más-más szempontú, nemzeti jellegű kidolgozása az, mely az egyes nemzeteket nagygyá, tekintélyessé, tisztelté es a világkultúrának munkástényezőjévő teszi. Igy vélekedvén a nemzeti öntudat, önbizalom felébresztéséről és faji érzés szükséges fejlesztéséről, akaratlanul is folyton előmbe ötlik a szellem és az anyag terén észlelhető az a nemzeti öngyilkosság, mely különösen a divat révén pusztít hatáukban. És itt kénytelen vagyok első sorban azokhoz az igen tisztelt hölgyekhez fordulni, a kik a divat iránt érzékenyek. És melyik ne lenne az? Az az előbb emiitett berlini kiállítás késztet arra, hogy a magyar ipar termékét és egyesületünknek legnagyobb részt nőtagjait viszonylatba hozzam egymással. Eiőre bocsáj • tom: nem szállok perbe a divattal. Szükséges alkatrésze ez a nőnek és általa a — férfiúnak. De egy szóra mégis kérem igen t. hölgyeim, álljunk meg e pontnál! A berlini hölgyek ugy-e divatot csináltak némely ízléses, tetszetős magyar termékekből ? Tisztelettel kérdem már most: melyik országrészünk, melyik megyénk, avagy csak melyik városunk hölgytársadalm i csinált valaha divatot a saját honi dolgából? Hát már a jellegzetes, dicséretre méltó magyar vonást is az idegennek kell előbb észrevennie, megbecsülnie és megszeretnie, mint nekünk!? Aztán mondjam-e azt, hogy az idegen ízlésből világgá indított általános ruházkodási női divat — melv hívatlanul is nyakunkra jön, — mily nagy anyagi kiadásokat követel! Költséges, mert új és minden új dolgot kétszeresen fizet meg az újságra vágyó hiúság. És költséges, mert nem hosszú életű. És nem hosszú életű, mert alapjában nem a mi Ízlésünk szerint való, s csak az újság ingere tartja felszínen egy pár kónapig. Aztán jön az ujabb szeszély és teremt ujabb divatot és ujabb kiadást. íme ezért s az ilyen divatért fizet a családfentartó sokszor erején felüli összegeket idegen országnak! Vajon hova ragadja el ez a társadalmi lavina az embereket?! Gondolkozzunk felette egy keveset, hátha tehetnénk valamit ellene. Hiszen még a nőknek sincs kedvökre minden divat. Jó részük csak épen meghódol neki anélkül, hogy valójában tetszenék neki; de ellenállani már egyikük se mer. A mit azonban egyikünk-egyikünk meg nem tehet, azt sikerrel végrehajthatja néhány okos, erősebb elhatározásu, nagyobb erkölcsi erejű oly nő, ki e társadalmi életben elüljáró szerepet tölt be. Mily szép, magasztos hivatás lehetne ez okos és bátor!elkü asszonyoknak ily iránvu együttműködések! Ahelyett, hogy Párisból fogadnák el a ránk erőszakolt, sokszor nem is tetsző, de mindenkor igen költséges divatot, maguk teremtenének pl. egyegy város területén a saját ízlésük és vagyoni helyzetűk szerint való szolidabb, állandóbb I és kevesebb költségű magyar divatot magyar j kelméből. A gondolat az első pillanatban talán nehézül nek mutatkozik a végrehajtásra, de egy kis jóakaratú tanácskozás után nem is oly utólérhetetlen az. Fogjanak hozzá tisztelt hölgyeim egynehányan! De ez a néhány aztán legyen erös elh tározásn és következetes. Méglátják majd, hogy minden leányos apa és férj örömmel fogja üdvözölni e vállalkozást. De nemcsak a közvetlen érdek képviselői, hanem a hazai ipar támogatóinak lelkes tábora is ott leend önök mellett támogatásul. Addig is, mig ezt az eszmét valóra válthatnák, kérem tartsák szem előtt mindenkor és minden körülmények között, hogy akarás nélkül nincs kezdeményezés, kitartó akarat nélkül nincs eredmény, ezekkel azonban előbb-utóbb czélt éiünk. Borbély Sándor. Iparunk küzdelme. Az iparművészeti palotában most nyilt meg iparosaink iakásberendezési kiállítása, most nyilt meg az iparcsarnokban kereskedőink tavaszi vájj sárja és a hözel napokban kisebb nagyobb kiál" litások nvilnak meg az ország több városában, | igy Debreczenben az iparművészeti vándorkiállítás. | Mindez arra vall, hogy az ország iparossága | csüggedés nélküli energiával sorakozik közgazda| ságunk harezmezején és igyekszik erejét egyesíteni a kereskedelem erejével. Nem múlnék rajtuk, hogy ez az ország saját erőforrásaiból fedezhesse mindazt, a mire népe millióinak szüksége van. Az uj meg uj ipari kiállitáook olyanok, mint a fák rügyei; de még mielőtt e fák rügyei kinyílnának, elsorvasztja őket a milliók fagyos közömbössége. A magyar nemzet zöme felesleg kincseit idegen ipari termékekért fecsérli el, — különösen a honleányok. Nálunk a pénzes osztály külföldre küldi pénzét, mert abban a téves és ósdi hitben van, hogy elsőrendű és neki megfelelő czikkeket csakis onnan szerezhet be. Ezer és ezer milliót dobunk ki rémítő könnyelműséggel — idegen államok iparának felvirágoztatására, idegen nemzetek erejének fokozására. A magyar nemzetnek ezzel az őrületes megadóztatásával szemben tehetetlenek vagyunk, — szinte észre sem akarjuk venni. A valaha jobb sorsot látott iparos családok ezrével pusztulnak el. Hiába küzdöttek egy boszszu emberéleten keresztül, hiába faszitik meg minden erejüket: semmi sem biztosítja őket, hogy tisztességesen megélhetnek, mert az ipari boldogulásnak másutt beláthatatlanul Dagy tere nálunk olyan korlátolt, mint sehol a világon. Milliók ipari munkaereje hever kihasználatlanul, uj vállalatok alig keletkeznek. A föld jövedelmét fokozzuk tehát nagy erőlködéssel s ki sem törődik azzal, hogy a földnek e: a fokozott jövedelme idegen zsebekbe vándorol és nem azoknak ád ujabb erőt, akik ezen az auyaföldön élnok. Idegen ipar terméke födi testünket. Jórészben idegen eredetű minden, amit magunk körül látunk, csoda-e hát, ha annyi magyar embernek lassankiot a lelke, az érzéke is idegen lesz minden iránt, a mi magyar?! Hiába üdvözöljük az ipari kiállításokban ipari életünknek tavaszi rügyíakadását, hiába sóhajtunk fel megkönnyebbülten, hogy ime a nemzetközi béke most már biztosítva lévén, remélhetjük gazdasági életünk némi fellendülését: ha nem tudjuk megszerezni a magyar ipar számára a nemzetnek a szeretetet, ha a nemzetnek érzése a magyar ipar iránt továbbra is idegen marad: hiába minden reménykedés. Odakint már rügyeznek a fák, mert ennek az ideje a nagy természet törvénye szerint már elérkezett. A nemzetek életének is vannak természeti törvényei, de ugy látszik nemzetünkre még nem köszönt a tavasz. Mert bizony még nem látjuk fakadni a nomzet élő fájáuak rügyeit: a nemzeti lélek, a nemzeti érzés megnyilatkozásait. Szt. G. A Magyar Paizs hivatala május l-től fogva i a Kossuth Lajos-utcza 43. szám alatt van. Szomorú statisztika. Mennyit hoztunk be és mennyit vittünk ki? A központi statisztikai hivatal most tette közzé a magyar szent korona országainak folyó évi február havi külkereskedelmi forgalmára vonatkozó adatokat, melyek ismét szomorú bizonyságát adják annak a nagy függésnek, amelyben Ausztriávál szembea le vagyunk kötve. A most közzé tett adatok szerint behozatalunk értéke az előző évi 215 millió koronával szemben ez év január-február havában 236.1 millió korona volt s ebből 182.6 millió korona Ausztriából való behozatalunkra esik. Kivitelünk az 1908. év első két hónapjához képest 26.1 millió korona volt, mely összeghez Ausztria 156.3 millió koronával járult. Az 1909. év első két hónapjában árumérlegünk összesen 16.5 millió Ausztriával szemben pedig 26.3 millió korona behozatali többletet tüntet fel. Behozatalunkban legnagyobb értékösszeggel most is a textilipar kész gyártmányai szerepelnek. Ez áruk behozatali értéke a tolyó év első két hónapjában 75.6 millió koronát telt, mely összegben Ausztria 73 5 millió koronával részesedik. Pamutszövetekből behozatalunk egymagában 35 millió koronát tett, gyapjúszövetekből pedig 20.3 millió koronát. Konfekczionált árukból behozatalunk értéke 11.6 millió koronát tett s ezen tarifaosztályban 2.9 millió koronával a fehérnemű, 2.1 millió koronával a térfiruhák és 2.7 koronával a kalapok szerepelnek. Legfontosabb kiviteli czikkeink ezúttal is a gabonanémüek és a liszt. Az utóbbiból január—február havi kivitelünk 26 millió koronát tett (1808-ban 19.4 millió korona), amiből 23.6 millió korona értékű Ausztriába szállíttatott. Buzakivitelünk értéke 10.4 korona volt (az előző év első két havában 9.3 millió); rozskivitelünk 2.7 millió, árpakivitelünk 6.6 millió, zabkivitelünk 2.2 millió, tengeri kivitelünk 8.3 millió, (1907-ben 7.3 millió) koronát képviselt; összesen gabona , lisztnemüekből, hüvelyesekből 63.8 millió koronát tett, 9.6 millióval haladva meg a mult évi január—február havi kivitel értékét. A vágó- és igásállatok kivitele az előző év két első havának eredményéhez képest emelkedett s 29.2 millió koronától 40.4 millió koronára szállott föl. Ez egyenes arányban emelkedett — sajnos — viszont itthon a húsára is. Homok- és kristályczukorból kivitelünk 6.2 millió koronát tett, mely összeg az előző év január—február havi kiviteléhez képest 2.8 millió értékemelkedést mutat. Vadvirág válasza. Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy egyszerű, szerény véleményemet valaki figyelemre méltassa, de akik válaszoltak rá, fogadják köszönetemet. — Ugy veszem észre úrim, Önök csak addig osztoznak véleményemben, mig a nők hibáiról beszélek, pedig én nem akarom a férfiakat sem igazságtalanul vádolni, de ő c se akarjanak jobbnak látszani, mint valóban a milyenek. K . . . y (Nagykanizsa) ur azon kijelentése, hogy: »a férfiakat általánosságban vádolom a hozomány vadászat nemes mesterségével«, tévedésen alapszik. Igaz, hogy ez a legnagyo&b részre, illetőleg a legtöbbre vonatkozott, de nem általánosságban, mivel mindenben van kivétel. Őszintén óhajtom, hogy bár Önöknek és ne nekem lenne igazam ebben a tárgyban s csakugyan túlzás lenne azon véleményem: hogy a legtöbb férfi pénzért nősül. Megjegyzem hogy ez utóbbit már többször tapasztaltam, habár K - . . y ur szerint : »az idealizmusnak vannak hivei a férfiak közt is.« Örömmel fogadom ezen kijelentését annál is inkább, mivel azt gondoltam, hogy ideális férfiak már csak a regényekben találhatók. Tivolt ur nagyon téved ha azt hiszi, hogy én a nőket pártfogásomba veszem ; nagyon is nyiltan megmondom előttük az igazat, ami miatt nem egyszer szereztem magamnak kellemetlenséget. Nem azért teszem, mint sokan gondolják, hogy mig mások hibáit leplezetlenül feltárom, addig a magamét elrejtsem; sőt ellenkezőleg! Én azt akarom, hogy mindenki olyannak lásson, illetve ismerjen, amilyen tényleg vagyok. . Bizonyára nekem is vannak hibáim, melyeket i ha magam nem is, de mások észrevesznek és i ha erre figyelmeztetnek, az csak javamra válha i tik, valamint javára van másoknak, is, ha hibáik 1 teljes tudatában igyekeznek azokról leszokni, • mely által jólétüket és boldogságukat mozdítják elő.