Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

X. év. laSaegemei;, IS09. Január 14. 2* Slőfilctíti ár : éne 4. korona 'él éw« 2 korona. Nesjed éua 1 kor. Í8JV szám & fillér. Hirdetéssk dija megegyezés szériát. Nyilttír lora 1 sor. Szerkesztőség és kiadóvatai: Wlaasics-utcsa JB, Szerkeszti Z_ Lajos MiinÍEatár-saíi: : f LE T<T Gr "5T.Hi X-. F3EBITG2 V BORBÉLY &TÖHGT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A mult számunkhoz csatolt postautalványoknak szíves felhasználását kérjük a közelebbi postákon. A nyomdaköltségek rendkívüli drágák s a Magyar Paizs évi ára csak 4 korona. Sundám-bundám. — A zalaegerszegi posta. — Ezelőtt 8—10 esztendővel épitettek egy hazat a piaczon a város költségén. Nyilván avval a szándékkal és czéllal építették, hogy az állam vegye ki bérbe posta és távírda hivatalnak. Hogy vegye ki és tartsa meg mrnél tovább. Jó ez a háztulajdonodnak, a városnak, mert legalább is vesződség nélküli és biztos az a házbér, még ha nem volna egyúttal anyagilag is gazdaságos, ha az állam fizeti a házbéit. Ki is vette az áliain s be is költözött a posta rögtön. Csakhogy akik azt a házat építették, a 25-nek legalább is más megfelelő rovását kellene rájok szabni — olvasatlanul. A berendezkedésért akkor sem volt jó postahivatalnak, szük mivolta miatt most már Remmiképeu sem alkalmas. A postahivatal tehát jobb helyet keres. És ebben igaza vau a helyi postahivatalnak is, a ptcsi postaigazgatóságnak is. De, hogy a következőben igaza volna, tagadom. Azt mondják — s már itt van a nagy baj, hogy hivatalosan, nyilvánosan nem tudunk semmit, s csak magánúton tudjuk az azt mondjákból, hogy a postaigazgatóság már szerződést is kötött Fürst Sándorral, hogy épitsen egy házat a Kákóczi utczában s ő bérbe veszi — véteti s beköltözteti oda a postahivatalt. Azt mond|ák. De ez már annyira bizonyos, hogy közigazgatásban is tárgyalták s a város polgármestere tegnapföl isment a miniszterhez, hogy változtassák meg ezt a rendellenességet. És vegye biztosra mindenki, hogy a miniszter ur meg is fogja semmisíteni azt a szerződést, mert nem lehet föltételezni, hogy a mai időben ezercket érdeklő, sőt az államot érdeklő ügyet a helyi érdekeltségeknek és nyilvánosságnak kizárásával négyszemközt intézzék el. Lehet, hogy Fürst Sándor barátomnak előnyére történnék a dolog, de akár Fürst Sándor barátomnak, akár Péterfy Sándor ismerősömnek válnék javára: az teljesen semmi a közérdekhez képest. A kérdést ugy kell megoldani, hogy a postahivatal okvetlenül a forgalomnak s a városi életnek a központján legyen. Ez vitatkozást sem tür. De ettől eltekintve, hol hagyta jobbik eszét a pécsi postaigazgatóság? Muszkaországbari lakunk, vagy hol? van é alkotmányosság, vagy nincs ? végezhet é függetlenül alkudozásokat és köthet é végérvényes szerződéseket a pécsi igazgatóság másoknak: városok lakosainak, s az államnak a bőrére? sem a város hatósága, sem főispán, sem alispán, sem a kormány, sem a város lakossága hivatalosan semmit sem tudott a szerződésről annak megkötésekor. Mióta nélkülözhetjük a közügy érdekében a nyilvánosságot '? Azt mondják, hogy a pécsi postaigazgatóság szerződést kötött Fürst Sándorral. S azt mondják, hogy a szerződést felküldötte a miniszter úrhoz megerősítés végett. És azt mondjak, hogy a határozaton már nem lehat változtatni, mert már meg van kötve a szerződés. Ez a három dolog ellentmond egymásnak. A pécsi postaigazgatóság dolgában tévedés van. Vagy függ az igazgatóság a minisztertől, vagy nem függ: micdakét esetben tévedés van. Ha függ, akkor nem kellett volna hír nélkül végérvényes szerződést kötni. Ha nem függ, akkor nem kellett volna helybenhagyásért fölterjeszteni. De legnagyobb tévedés van a pécsi postaigazgatóság, dolgában, mikor azt hiszik, hogy a kecske is jóllakik s a káposzta is megmarad : mikor azt hiszik, hogy egyfelől a miniszter sem hagyja helyben, másfelől az a kötés is tekintélyes lévén, az elesésért a szerződő fél majd busás kárpátlást nyer s harmadszor ezt a pörvesztést az állampénztár fogja fizetni. Azért tévednek, akik ezt hiszik, mert Tisza Kálmán meghalt. Avagy él talán ? Borbély György. Az iparfejlesztés, mint a modern áííamok fejlődésének főfeltétele. (II.) — Tekintettel hazánkra. — Irta: László György, a zalaegerszegi áll. főgimn. VIII. osztályának tanulója. III. Magyarország ipari állapota. Mielőtt Nyugat ez államainak virágzásával szembe állítanám hazánk elhanyagoltságát, szaladjunk végig iparunk történetén; ez megvigasztal bennünket annak kimutatásával, hogy iparunk elmaradottságának nem egészen mi vagyunk az okozói. Nagy Lajos, s Mátyás idejében a magyar ipar lépést tartott Európáéval, sőt igen sok ágban felül is multa az összes többi államokat. Ilyen iparágak a szűcs, timár, ötvös- és kocsiipar. Különösen magasi'okon áll bőriparunk; a magyar bőr világhírű és az irhát a t'rancziák még ma is magyar bőrnek nevezik. A kocsiipart úgyszólván tőlünk tanulta Európa. Apró vasgyárak és kohók állotA középkor. Tseiy János tanár előadása a zalaegerszegi irodalui é» mi\Té»zeti kör liezeamán, 1909 jan. IC. I. Bevezetés. Mielőtt tárgyamhoz fognék, előrebocsátom, hogy az ó-, közép- és újkor összehasonlításából fogom kimutatni azt, mit köszönhet az emberiség művelődés, humanitás és a földi boldogság előmozditása terén a középkornak. Ennélfogva megjelelem a három kor határát: Az ó-kor a legrégibb időktől Krisztus születéséig, vagy Kr. u. 476-ig tartott. A közép-kor Kr. születésétől — 1500-ig. Az uj-kor 1500-tól napjainkig. * * Ig

e

n gyakran hallhatjuk a mindennapi életben az ily féle kicsinylő, gúnyos kijelentéseket: középkori türelmetlenség, középkori barbárság, sötét középkor, buta középkor s több effélét. A mely kijelentések rendesen rossz-akarat, elfogultság, felületesség, egyoldalúság, vagy türelmetlenségből származnak. Azért határoztam el már régen, hogy az irodalmi és művészeti kör előadásain a szegény lenézett és megvetett középkorról fogok egyszer értekezni, hogy ki-ki láthassa, megfilelnek-e ezek a vádak a valóságnak. Mert az igazat megvalva, valahányszor hallom és pedig müveit, oko«, diplomás emberektől, az előbb emiitett szidalmakat, oly kellemetlen érzés fog el, mintha egy ártatlan embertársamat látnám, akit boldog-boldogtalan össze rugdos, üti-veri. csúfolja, gyalázza a nélkül, hogy erre okot adott volna, s a nélkül, hogy a szerencsétlen védhetné magát. Pedig előadásom folyamán, aki akar, meggyőződhetik, hogy azok az intézmények, melyek Európa nemzeteit, népeit szabadokká, szerencsésekké, erősekké, müveitekké teszik, egyenesen a középkorból származnak; ott. kell keresnünk jelen elöhaladásunk, állásunk okait, ott kell keresni jogaink alapját, ott kell keresni a legnemesebb társadalmi tanok csiráit és sikeres alkalmazásának módjait. De lássuk a tényeket, kezdjük az ember születésével ! II. Kitett gyermekek és lelenczházak. Az ókorban az apa újszülött gyermeke fölött atyai hatalmát akkóp gyakorlá, hogy a gyermeket, ha nem tetszett neki, kitette az utczára, hol a hideg, vagy inség miatt elpusztult, kutyák prédájává lett. A leánykák nagyobb része, továbbá a vézsa, gyenge, hibás fiuk többnyire erre a sorsra jutottak. Spárta a hibás, idomtalan, gyenge gyermekeket a Taygetos hegységbe tette ki, a művelt Athén kagylóalaku agyagedényben, Róma ' fűzfából font kosárban adta őket a pusztulásnak. Mindezt a régiek törvénye, megengedte, elnézte, helyeselte, parancsolta, pl. Róma legrégibb irott törvényeiben ez áll: „(Páter insignem ob deformitatem puerum cito necato)" „A rútság miatt feltűnő fiát az apa hamarosan ölje meg." De nemcsak a hibás, gyenge, csúnya fiuknak, s leányoknak vala ez a sorsa, hanem gyakran a legegészségesebb, legszebb gyermekeknek is! Mert az ókorban a csecsemő születése után a szülök csillag- és egyébb jósokhoz fordultak és ha rosszat jövendöltek, az apa fel nem emelte gyermekét a földről, ami a szerencsétlen vesztét jelentette. Firmicus Maternus elsorolja a születendő gyermekekre kedvezőtlen csillagállásokat és 21 esetet számlál el, melyekben a gyermek azonnal kiteendő, nyolezat, melyekben kutyáknak dobandó és kettőt, melyekben megfojtandó. Hát a közép-kor is igy tett f Nem! A keresztények elitélték a gyermek kitevést és gyermekölést. Paulus Aemilius már a 2-ik században Kr. u. igy nyilatkozik: „Én gyilkosnak nevezem nemcsak azt, aki a magzatot a kebelben elfojtja, hanem azt is, aki elhagyja, tőle a táplálékot megtagadja, vagy közhelyre teszi ki." N. Konstantin pedig CKr. u. 300 körül) a talált ártatlanok számára Mai számwstfc t-2 öltía?.