Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-20 / 8. szám

1 908. február 20. MAGYAR PAIZS 3 •Ivemet Mindig szem előtt fogom tartani és azok megvalósítására lankadatlan buzgalommal fogok törekedni: Isten engem ugy segéljen! Nemzeti vásár. Iparvédelmi mozgalmunk, a Tulipán szövetség, Magyar Védő egyeiület vezetése alatt egészen átment a köztudatba s hogy mégis alig csekély az eredmény, melyet iparpártolásunk terén felmutathatunk, ennek oka a mai társadalomban keresendő. Ugy látjuk, hogy a honi társadalomban a honi iparczikkek vásárlásával szemben a közöny az idők folyamán a kereskedelmi viszonyok nyomán alakul ki. Ennek az volt az oka, hogy kevés lévén iparunk, a közlekedésnek fejlődése nyomán a kereskedelem a megnövekedett igényeket kielégíti) ipari szükségletet kénytelen volt külflödiől behozni. Mikorra a hazai ipa

r annyira fejlődött, hogy az igényeket kielégítő piaczképes árukat tudott termelni, a kereskedelmet már annyi érdekszál kapcsolta a külföldi beszerzési forrásokhoz, hogy a hazai iparnak fölkarolására elég figyelmet nem fordíthatott. Ily viszonyok között kereskedelmünk a közgaz dasági hivatást nem fejthette ki teljes egészében, ugy mint a nemzet gazdasági érdeseinek fejlesztése megkívánta. A kereskedések nagy zöme a hitelre lévén alapítva, a külföldi kapcsolatokat nem tudta meglazítani azért sem, mert a mi zsenge hazai iparunk — anyagilag gyönge lévén — a külföldi beszerzési források hitelnyújtásával a versenyt nem vehette fel. Ezek a hátrányos viszi nyok fennállanak még ma is, de ugy véljük nagyon rövid idö alatt megszűnnének, ha kereskedelmünk általában azokból az iparczikkekböl, melyeket hazai iparunk az igények bizonyos mértékéig kielégítő minő ségben tud előállítani — első sorban a hazai rparterméket karolná fel. Hogy ezen ipartermékeket kereskedőink megismerhessék. szükségesnek látjuk alkalmat adui a honi iparnak, tioey versenyképességét bemutathassa. Ezt ugy gondoljuk kivihetőnek, ha Nemzeti vásárokat rendezünk, a melyen kizárólag igazolt honi iparczikkeket mutatnánk be. A nemzeti vásárnak rendező <ége a kereskedelmi és ipari szakkörökhöz küldötte szét a magyar védő egyesület felhívásait, bogv a nemzeti vásár eszméjére észrevételeiket megtegyék. Gyorsírók harcza. (XIV.) Válasz a magyar g? orsíi-ísomról logutóbb Irt két bírálatra. (Xili) Láttuk, hogy az »észszerü« ('.'!) fonetikai alap az »a« hangzóra a Gabelsberger-Markovits gyorsírásban balul ütött ki. Éppen ily szerencsétlen czíkkirónak az a kifejezése is, hogy az »ü« metszőhang, ennélfogva azt átmetszéssel kell jelölni! Ilyen magánhasználatra szánt definicziónak semmi értéke és alapja nincs. Az »ü« bizony nem metszőhang; ilyen hang nincs is. Az átmetszés, magánhangzó jelképi jelö.isére nem jó. Kerüli is azt a Gabelsberger-Markovits gyorsírás a mikor csak tudja, s helyettesül az »ü«-t »u« által, mit nem tenne, ha az iü« jelölése megfelelő volna. Az »o, ó, ö, ó« gömbölyitéssel kiejtett hangzók ugyan, de ebből éppenséggel nem következik, hogy ezeket, jelképileg öblösitéssel jelöljük, mely jelölési mód megint nem megfelelő, részint mivel az öblösités relatív (egyik ugy öblösiti az »ot-t, mint másik az »ö»-t). részint, mivel a kérdést egyöntetüleg megoldani nem képes, miért is filius ante patrem ír sokszor. Ezeket is legnagyobb részt helyettesíti az »e« által, sokszor a tiszta olvashatóság rovására is. Ax »i« jelölésére a magasítás nem azért jó, mert az »i« magas, illetőleg közép hang, hanem, mivel a közölt skála szerint neki körülbelül ez a megfelelő jelölés. A Gabelsberger-Markovits gyorsírásban azonban az »i« jelképi jelölése sem vihető következetesen keresztül, mert már kezdetben nem ugy válogattattak ki a mássalhangzók jelei, hogy azok mindegyike a magasításra és mélyítésre egyformán alkalmas volna. A czikkiró által említett fonétikai alap nemcsak hogy semmit sem ér, de azt következetesen keresztülvinni sem tudja. A túlságos pontosság az írásban. Ezt a kifejezést czikkiró használja, még pedig — szerintem — helytelenül, mert az írás, vagy jó, vagy rósz; a »tulságos pontosság«-féle kifejezés az írásra vonatkozólag inkorrekt, de ha lehetne is ilyenről szó, az nem gáncsot, hanem csak elismerést és dicséretet érdemelne. Hát ez is objektivitás'?! Akkor mi az elfogultság? A túlságos pontosságot abban látja, hogy a Magyar gyorsírás szabatosan jelölni képes nem csak a nagy kezdőbetűt, a szók végén az »y«-t, hanem még a közép »e«-t is, Az igaz, hogy a közönséges írás a közép »é«-t külön nem jelöli, elég helytelenül, mert ez tényleg külön hang, s igy azt külön betűvel is kellene jelölnie. Abból hogy a közönséges írás mindenekben nem ír tisztán és szabatosan, még nem következik, hogy a gyorsírás is, mint a közönséges írásnak legmagasabb foka, — helytelenül irjon. Mentő oknak semmi körülmények között sem fogadhatom el azt, követendőnek, illetőleg követhetönek ismerni el a rosszat csak azért, mert azt mások is követik. Tarthatatlan és helytelen okoskodás. Az általunk felismert rosszat, nem szabad helyeselnünk és követnünk, bármennyien követik is azt, a felismert abszolút jót pedig megingathatatlanul követnünk kell, ha csak egymagunkban állunk is. Nem fogadhatom el azt sem, hogy folyóirásun< jó volna, nemcsak azért, mert a közép és a nyílt »e« közt különbséget nem tesz, de helytelenül jelöli a cs, gy, ly, ny, sz, ty és zs hangokat is, minthogy a »cs« nem »c« és »s« ; — a »gy« nem »g« és »y« stb. összetételéből áll. Ezeken pedig könnyen lehetne segitni. Úgyszintén a kettős mássalhangzókat, nemkülönben a hasszu magánhangzókat is egyszerűbben lehetne jelölni, csakhogy folyóirásunk tökéletesbiiésével, azt lehet mondani, senki sem törődik, pedig nagyon ráférne a tékéletesbités. Ujabb ídöban sokan használják a »cz« helyett a megfelelőbb egyszerű »e«-t. A folyóirás ezen most emiitett és egyéb tökéletlensegeivel azonban itt nem foglalkozom, pedig erre is ráférne az alapos reform. Helytelenül állítja czikkiró, hogy a folyóírásbau is a nsgy kezdőbetű használata csak sallang, mert hogy a szükséges, czikkem elején már kimutattam. Persze, hogy savauyu a szőlő annak, ki nem éri el azt! Az sem felel meg a valóságnak, hogy a kettőzést szinte kizárólag® csak a it&-nél használnék. Bizony azt máshol is használnunk kell, ha a kétértelműséget elkerülni akarjuk. Az a/, állítása sem bír elfogadható alappal, hogy a vastagi ásra és öblösítésre vonatkozólag csak egyéni véleményt mondhatunk, vájjon ezek folyékony-elleces. és nehézkes írásmódok-e, vagy sem? Nagyon szomoru volna, ha még ennyit sem tudnánk most, a gyorsxísi mérték felállítása után, — 30 évre! A hangsúly és a röviditési tan. Beszél czikkiró a hangsúlyról is, melyről azt mondja: »A magyar nyelvben a hangsúly az első szótagra esik, ennélfogva az a hangzó amelyen a hangsúly nyugszik, a legalkalmasabb (!) a szó jelölésére akkor, midőn annak kifejezésére egy magánhangzó elégséges.« A magyar nyelvben kétféle hangsúly van: 1. a szóhangsúly, mely a szónak mindig első szótagjára esik és 2. a mondat hangsuiy, mely a mondat valamely szavát a többi szóval szemben épp ugy kiemeli, mint a szó-hangsuly az egyik szótagot a többivel szemben. Czikkiró nem mondja meg, hogy e kétféle hangsely közül melyiket érti, de — de ugy látszik — a szó hangsúlyt érti, a mondat-hangsúlyra nem is gondolt. De bármelyik hangsúlyt érti, azt gyorsirási szempontból általánosítva, mint helyes elvet el nem fogadhatjuk. Igaz, hogy sok esetben a rövidítés a szó első magánhangzója által történik, de nem azért, mert a hangsely ezen van, hanem mivel a mondat értelme, a szavaknak és a vonzatoknak egymásra hatása ezt jelöli meg legalkalmasabbnak, legjobbnak és legmegfele'öbbnek. Ugy a szó-, mint a mondat-hangsúly, — mint alább röviden látni fugjuk — a röviditési tanokban figyelembe vehető szerepet nem játszik. Sokszor megtörténik, hogy egy és ugyanazon mondatban, egy és ugyanazou szónak egyszer (porsze meghatározott elvek és szabályok szerint) az első szótagját, vagy az első szótag magánhangzóját, hol a szó utolsó (ritkábban a középső) szótagját, vagy az utolsó szótag magánhangzóját használjuk rövidítésül. A nyelv természetéből folyó és értelmi rövidítéseknél, vonzatoknál, magyar szólásoknál, közmondásoknál, a mint azok ismertebbek, a szavaknak és szólásoknak egymásra hatása erösebb: a rövidítés magán- vagy mássalhangzóval sokkal fokozottabb lehet, figyelve azért arra, hogy a szókép egészen tiszta, világos és rövid legyen. Ilyen czélszerüen, rendkívüli módon röviden leket az összetett szavakat is rövidíteni, általánosan meghatározott szabályok szerint. Az összetett szavak, — különösen nyelvűnkben — s minden tudomány-szakban, igen nagy számban fordulnak elö. Az összetett szavak röviditési tanának Melyes megállapítása által, rövidség tekintetében, a felső gyorsírás igen sokat nyer. Bemutatásához, szemléltetés kell, de magában véve felette könnyű, általános és jellegzetes. A módozatokat itt nem tárgyalhatom ismert okokból, csupán azt említem meg, hogy az összetett szavak első részét kiírjuk, a második részét pedig magánhangzó által rövidítjük, még pedig az elképzelhető váriácziók szerint mindig másképpen, de mindig szabatosan meghatározott szabályok szerint. Az összetett szavak második része lehet: egy, két, három, stb. tagu, minden tag állhat egy, két, három stb. szótagból. A két szótagostól elkezdve, mindegyik tag lehet ugyanazon, — vagy különböző hangú. Természetesen, másképpen jelöltetnek az ugyanazon hanga és másképpen a különböző hangú összetételek. Bővebbet majd a tankönyvemben. (Folyt, köv.) Dr. Kelt Antal. Főpapjainkat, mágnásainkat az általános Védkötelezettség felnterjtette a csapatfelszerelés kötelezettsége alól. A kor most azt a kötelezettséget rójjarájuk, Ijogy saját pénzükön alkotott gyárak, iparvállalatok létesítéséhez állítsalak Válogatott, derék munkásokból álló csapatokat. ]n tjoc signo Vicces. A szabóipari szaktanfolyamról. (111.) Az áruismeretek legfontosabbikát, a kelmék előállítását és kikészítését SzegeJy Árpáá, az órás és mechanikai technoiogia igazgatója adta elő. Szegedy Árpád az ország egyik legelső textiltechnikusa, aki a textil ipari anyagok, (szálasanyagok) feldolgozásának oly bonyolult és sok ismeretet kívánó eljárásáról a rendelkezésünkre álló aránylag rövid idő alatt hú képet adott. Először is a szálas anyagokat ismerteti: a gyapjút, pamutot, selymet, lent, kendert, jutát és a többi lü féléket, ezek közül az e!ső három, a gyapjú, pamut és selyem ismerete legfonto:--i>l> a szabóiparra. Megtanultuk azoknak felismert- t, (mikroskop) nagyító segítségével vizsgáltuk, mert a szabad szemmel való megvizsgálással biztosan el nem dönthetjük, hogy a szál milyen anyag. Míg az apró szálakból kelme lesz, rendkívüli sok processuson megy keresztül, hisz éppen ez eljárások segítségével tudnak nagyon sok kelmét az iparilag haladottabb országos finomabban, tetszetősebben, versenyképesebben előállítani, ugyan ma már posztógyáraink, u. m. : a zsolnai, gácsi, brassói, kitűnő készítésű posztót gyártanak. Hírneves a zsolnai katona, vagyis egyenruha posztó. Böviden jelzem, míg a gyapjúból fonál lesz, vagyis a szövőszékre kerül, a következő processuson megy át. A gyapjút nyírják, nyirás után mossák, tisztítják, olajozzák, bontják, kártolják, esetleg fésülik, fonják, igy kerül a szövőszékre, a honnan kapjuk a nyers kelmét. Ezt még nem lehet a kereskedelemnek átadni. Ezután következik az apretura (kikészítés). (Erdélyben: jvanyolásf Szerk.) Ennek a főbb processusai a kallozás, gőzölés, nyirás, fésülés, festés. A selyem, pamut, len, kender, stb. feldolgozása az anyag természetéhez képest módosul, s ugyan olyan hosszú eljárásokon keresztül kapjuk meg az árml. Bár Budapestet a legkülönbözőbb ipari gyárak ellepik, mégis alig van textil gyár. Posztó,