Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-08 / 41. szám

2 M AGYA R t A I Z i1908 október 8. megfosztást; de nem radikális öngyilkossággal' hanem — rezignáczió által. Olyan ember, aki minién öröm és gyönyörről : lemond: az Schopenhauer előtt — szentember. Bizanyitja, hogy mindazon vallásokban, amelyek pessimistikusak valának, a szentek a legnagyobb I tiszteletben részesülnek, ^z ilyen szent ember megértette azt, hogy a világ nem egyéb — illúziónál; átlátta a világot és annak hiábavalóságát és azért semmi se kell neki. A legnagyobb szentek állítólag Indiában vannak, azok, akik önként tartózkodnak a tápléláktól, végrehajtván igy saját akaratukat,- mig végre mintegy gyertyaképpen elalusznak és átmennek abba az örök semmibe, a Az öngyilkosságot Schopenhauer határozottan elitéli: aki önmagát kivégzi, teszi ezt azért, hogy jó dolga legyen; ő gyönyörre vágyódik. Csak aki rezignál, az nem keres már gyönyört; állítólag megszűnik általában — akarni. Talán nem kell bőven magyaráznunk, hogy az olyan szent nem törte meg saját akaratát, csak meghódította azt. Oly ember, aki rezignál, sokkal erősebb akarattal rendelkezik, mint az öngyilkos; ezen tény éppen ellenkezője annak, amit Schopenhauer tanít. Általában véve az ö egész lélektana nem bírja ki a gondosabb kritikát és az egész pessimistikus rendszer széttörik az élet valóságán. A p;ssimisták következetlenek! Mindenesetre igen fontos symptomája az időnek az. hogy nemcsak keletkezett a pessimistikus bölcsészet, hanem hogy eddig sok követője is van. E>. bizonyosan annyit jelent, hogy egynél több gyöngéje van a mi dicső — czivilizácziónknak. Á mult szazad második felében terjedni kezdett az evoluczio tana a pessimismus ellen. Kezdődik a haladásban való hit. Schopenhauer szerint nem létezik haladás; a világ rósz; az legföijebb még rosszabb lehat, de nem jobbulhat. Ez ellen jön Angolországból az evoluczionismus, amely azt hiszi, hogy a világ halad. Nevezetesen a szocziaiizmus az, mely a haladásban való hitet elfogadta, noha még van benne ió adag pessimismus. fontos dolog az, szoczializmus, tehát a nagy néptömeg hiszwPt, bogy jövőben majd jobban lesz. Ebben van a tömeg hite és reménye és ez jobban meg dönti a pessimismust bármely bölcsészeti rendszereknél. Időnként a pessimismus összefügg az utilitarismussal, amely azt állitja, hogy minden ember a saját szerencséjét, boldogságát és csak a saját örömeit, gyönyöreit keresi. Keresi ezt ugyan a pessimismus is; de belátja, hogy a boldogság meg nem található; mert állítólag az nem létezik. Minden ember akarna boldog lenni és keresi a boldogságot; de mihelyt azt keresni, oly hevesen hajszolni kezdi: már azt —meg nem találja. Ez az erőszakos, raffinált keresése a uoldogságnak, — boldogtalanná teszi öt. A modern ember a nagy forradalom után nemcsak gazdaságilag és politikailag, hanem művészetileg és bölcsészetileg is hajszolja az elveszett boldogságot, az elveszett paradicsomot. De a szerencse, a boldogság hajszólása által még senki sem lett boldog. Ez tény, tagadhatlan igaz! Csellcó József. Nesze! Módszer. Visszaemlékezem Brassai Bácsira. Visszaemlékezem, különösen most iskolaév elején, amikor a módszeres értekezéseket szoktuk csinálni s a módszereken törjük a fejünket. Pontosan kíszámitjuk jó előre, hogy a megkezdett évnek melyik hónapjában, melyik hetiben, melyik órájában hogyan? mit? és menyit tanítunk".' Hány mondatot, hány szót tanítunk ekkor, meg akkor? nehogy megterheljük a gyermeknek agyvelejét. Négy mondat sok lesz, három nem elég. Legyen három és fél. Esik ez deczember 2. délelőtt 11 órára. Márczius 16-án kedden délelőtt 10 órára juthat már 14 szó. 16 nem lehet. Ez megárthatna. Meghányjuk-vetjük a módot is, amely szerint eljárunk. Az alannyal kell é kezdenünk, vagy az állitmánnyal ? Az accusativus után hány hét múlva kezdhetjük a határozókat? Az igét vájjon cselekvés szónak kell é inkább mondanunk, vagy fő-szónak! s igy tovább, amely ok előtanácskozás arra is való, hogy egyéb jósága mellett kényeztessen is. Az az idö még nem jött el, de elfog jőni, azt hiszem, hogy kiszámítják a gyermek fejében az agyvelő súlyát, i s annak a skálája szerint szabad majd a gyer- ' meknek óránként, 2—3—4—5 — 6 szót tanulnia | kiadandó utasítások, törvények, rendeletek és ' bizonyos szabályok szerint. Ki fog jelölni pl. az utasítás 10 szót. A gyermek megtanul ebből ötöt és elfelejt négyet. Marad egy. Ezek a módszeresek eszembe, juttatják Brassai Sámuelt, a 100 esztendeig élt hires tudósembert, akit közönségesen csak Brassai Bácsinak szoktunk mondani. Sokféle tudományban jeleskedett, sok nyelvet megtanult s miudeniket tudta is. Mindent magánúton tanult a saját erején. Hát kitől is tanult volna? Neki egyenesen tanítani kellett. A kolozsvári unitárius collegiumban (gimnázium, theologia és négy elemi) ő volt az igazgató is, a tanitó is, a tankönyv iró is, még pedig az elemitől a theologiai akadémiáig. Az elemistáknak irt számtant »Sokrates« czimen, s latin társalgó könyvet jVestibulum« czimen. Ezt folytatja most száz esztendő múlva az angol Atkínson-léle kis latin nyelvköny, melyet mi magyarok is nagy diadallal utánozunk tavalytól fogva, persze még csak néhány iskolában. Diadallal majmoljuk az — új angolt, de nem a 100 esztendős Brassait. Szóval irt aztán még németnyelvtant »Okszerü vezére czimen, magyarnyelvtant, földrajzot, algebrát, logikát s bizony már nem emlékszem, hogy még mi mindent. Tanítani a mathezist tanította, s később az egyetemen is ezt. Nós, csak azt akarom mondani, hogy az európai nyelveken kivül a hébert és a szanszkritot is tudta. Saját erejéből. Mégse. Hát az abc-re va'aki csak tanította. Az apja tanította. Toroczkószentgyörgyi pap volt az apja. Okos ember lehetett. Megvan az életrajzban, hogy az elemi dolgokra az apja tanította iskolán kívül. Nagyobb dolgokban is az apja adott utasításokat. Hát persze! S mikor már nagy ember lett a gyermekből, egy társaságban élénk érdeklődéssel kérdezősködtek tőle. Ugyan micsoda módszerrel tanult, hogy annyit tud ? Ugyan micsoda módszerrel tanította volt Brassai Bácsit az édes apja, hogy ennyi nyelvet megtanult? Micsoda módszerrel? válaszolt a nagy ember. Hát avval a módszerrel, azt mondja, hogy amikor már olvasni tudtam, elévett apám egy angol könyvet, kbzembe nyomta s azt mondta: „Nesze, tanuld meg." És Samuka megtanulta. Borbély György. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. Mértékhitelesítők szakvizsgája. Folyt. Szerdán délelőtt és délután folytak a szóbeli vizsgák. Jeles minősítést most nyert 1. Jó minősítést 2. Kielégítő miuösitést 5. E napon egy sem bukott el. Vizsgát tettek: Kuszkó István a kolozsvári hivatal vezetője, Max a soproni hivatal vezetője, Prikk Mihály, Rózsa temesvári hivatal vezető, Sághy Károly keszthelyi mértékhitelesítő, Stelczer a pozsonyi hivatal vezetője, Szabó Sándor zentai hiv. vezető és Tóth Béla Budapestről. Levél. Olaszliszka, 1908 szeptember 28. Tekintetes szerkesztőség! Az utóbbi igen becses lapjában feltüntetett igazságtalan eljárást én is igen fájdalommal érzem. Miszerint én még 1878-ban a hordó hitelesítési vizsgát letettem ; ellenem hiba soha fel nem merült, teendőmet pontossággal mindig végeztem és végzem, még pedig mostanába egész október hó végéig elfoglalva leszek, nem érek rá a reám néző bajjal foglalkozni. — Tehát azután min kezdjem? Iskolába járni tanulmányozni, a mit eddig uem kelletett, s lehet jövőben sem lesz szükség ezekre, 63 éves koromban nagy feladat, habár a »Rapid« kiadását megszereztem is. Hogy abba hagynám, vagyontalan állapotomban, koldusbotra kell kerülnöm ós a saját költségemen beszerzett felszerelések semmivé válnak. Becses soraiban említette, hogy tekintettel voltak az erdőtisztek irányában. Eu is tudok más példát. Az 1885. évben az izr. rabbik és anyakönyvvezetői szabályzatkor tekintettel volt az uj törvény az akkorában hivatalba levőkkel szemben, meghagyattak állásokban anélkül, hogy kötelezték volna 4 polgári iskolát végezni. (Igy volt ez a tanári pályán is. Szerk.) * Térszűke miatt jövő számra maradt egy érdekes mértékügyi közlemény, mely a szakköröket igen fogja érdekelni. V. „Esetek." (V.) A tanitó fegyelmi joga, A jogegység érdekében érdekes határozatot hozott a minap a kir. Kúria, AZ eset, amely a határozatot provokálta, a következő: L. T. magyarcsanádi tanitó égy hétéves fiút, aki az osztályában rendetlenkedett, lefektetett a székre és egy nádpilczával háromszor alaposan ráhúzott. A kis fiu édesanyja a nebulót az orvoshoz vitte, aki két napi gyógyulást igénylő könnyű testi sértést konstatált rajta. Erre az anya könnvü testi sértés vétsége miatta följelentette a tanítót, akit a makói járásbíróság 30 K pénzbüntetésre Ítélt. A szegedi törvényszék megsemmisítette a járásbíróság Ítéletét és a taoitót felmentette, mert »a könnyű testi sértést házi fegyelmi joga gyakorlása közben követte el s ez a cselekménye a btkv, 313. §-a értelmében büntetés alá nem esik.« A koronaügyész a jogegvség érdekében perorvosiattal fordult a kir. Curiához és a legfelsőbb bíróság — mint az »Ügyvédek Lapja" irja — most kimondta, hogy a törvényszék törvényt sértett akkor, amikor a vádlottat felmentette. Innen-onnan. »Szegénv embernek jó a hus is,« igy szól a közmondás! Hát igen, örültünk is neki, hogy a felsózott húsárak leszálltak, hogy a szegény ember hust hozathatott, hust tehetett asztalára! Kordába tartotta a mészárosokat a városi mészárszék, s igaz örömmel ujságoltuk mindenkinek hogy : hust ehetünk, s mennyei jussunkat még sem kell zálogba rakni, mert hozzáférhet minden szegény ember. De aztán fordult a koczka! A városi mészárszék megszűnt, a húsárak felemelkedtek. Jöttek aztán az olaszok! Meglepték gazdáinkat s mindenki igyekezett — tekintettel a takarmányhiányra — marhaállományán túladni: az olasz árak mellett. Igy aztán odajutottunk, ahol ma vagyunk. És ahol a mádi zsidó volt. Szép bortermésünk volt az idén. A szüretet legtöbb helyen u^yan kissé korán megtartották, de a bor mennyisége szokatlanul emelkedett. A gazdák, kik ezelőtt nyolcz akót szüretellek, az idén nem tudják honnan, de 25—30 akós szüretet csináltak. Csak ugy ne járjunk a borterméssel, mint a takarmányhiány miatt a hússal. A marha olcsó volt, a mészáros drágán mérte a hust, sőt még azt hajtogatta, hogy ráfizet. Olcsó a bor mindenfelé, csak nem tudjuk a korcsmárosok szereznek-e ériül tudomást? Hát nem tudjuk megérteni, hogy micsoda lidércznyomás nehezedik egyes emberek lelkére. Hirdetik, hogy hazafiak, gyűlölik a németet, azonban ha kereskedésbe mennek vásárolni, óvatosan megszemlélnek mindenfélét s ha a kereskedő magyar gyártmányt adott: nem zúgolódnak. Elviszik, de aztán bucsut is mondanak. Egyik előkelő kereskedő panaszkodott nálunk, hogy nem köpés honi termékeket eladni. Egyszer elviszik, másodszor elmaradnak, sőt olyan magyar ember (? ? ?) is akad, ki határozottan kiköti, hogy magyar gyártmány neki nem kell. Szép dolgok ezek De aztán éppen igy történt egy érdekes eset. Tudvalevőleg Nagykanizsán van egy magyar pótkávégyár, mely bármely más gyártmánnyal versenyképes. Ez a kereskedő önmaga is próbát akarván tenni, saját konyhája számára más dobozban kanizsai kávét helyezett el. Felesége régebbről megszokta a Kathreihner félét. Az asztalra kerül a kávé, felesége észre sem veszi a csalást. Erre a férj megmagyarázta feleségének, hogy miként csalta lépre. Azóta is magyar kávét használnak s jobbizüen fogyasztják, mint valaha. Hát bizony nagyon sok esetben: csak rossz előítélet az oka annak, hogy a magyar termékeket mellőzik. Hallották, hogy a magyar gyártmány