Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-19 / 12. szám

_J2 sorsunkban vetett erős hitünk tömjénét, benne bizó reményünk myrháját, a magyar nép lelkének aranyát, í becsületes szivének méiységes szeretetét és "hódolatát, s kérjük, hogy e sokat szenvedett nemzet fiaiban a lélek maradjon meg örökké harczos léleknek, a mikor barczolni kell, és dolgos léleknek, amikor dolgozni kell a nemzetért; — hogy legyen ez a magyar lélek épp oly meleg, SZÍVÓS és fáradhatlan a békés, az eredményes, a szerző, a gyümölcs termelő munkában, amilyen tüzes, kemény, bátor és rendíthetetlen volt a szabadságért, s jogaiért való küzdelemben. Ennek bebizonyítására sorsunk adott nékünk a múltban módot ós alkalmat, talán többet is a kelleténél: adjon a jövőben békés időt és nyugodt alkalmat bebizonyítanunk, hogy a magyar iélek amint tudta önönvérével elárasztani ezt a földet, el tudja árasztani ezt a munkának is alkotásaival és a dolgozó jólét virulásával! — Lehullottak a rabbilincsek, hulljanak le még édes hazánk népéről a szegénységnek bilincsei is, hogy elérhessük — a nemzeteket fenntartó munkajegyében— a modern nemzetek igazi szabadságát, melyet epedve kér ma minden ajak: »Jöjj-jöjj el végre, kit régóta várunk, Szép tavaszunk, te uj magyar világ, Oh szünjetei meg régi-régi átkok Pártos viszályok, ős magyar hibák. Hadd zengjen végre igazán a szívből Örömre keltve annyi régi dal, S legyen boldog saját hónába végre A vétkeiért megbűnhődött magyar!« Becsüljétek meg a tanítót. A személyeskedést nem szeretem. Az én szokásom és természetem inkább az összeség felé vonz, mintsem egy-egy kiválasztott felé. Csendes ember vagyok. Persze csak a magán életben. De ha a köztérre szólítanak, hangosan vitatom az igazat. Ha most mégis egy emberről beszélek, az csak az összeség érdekében történik. Márczius 8-án Alsóbagodbau jártunk. Az egyikünket anyagi érdek is vitte; jó magam azonban csak a közügy iránti buzgóságból vetődtem oda. Az »Alsóbagod és Vidéke ker. fogy. Szövetkezetei akkor tartotta meg évi közgyűlését. Őszintén szólva én holmi satnya kórót sejtettem abban a szövetségben. Megmondom, hogy miért. Ez a szövetkezet a zalaegerszegi központi szövetkezetnek egyik haj ása volt. A tő elhervadt. A közönynek a hidegsége, meg az ezerféle ellenség elpusztította. A zalaegerszegi szövetkezet megszűnt. Joggal hihettem tehát, hogyha a tő elpusztult, akkor az ág nem hajthatott gyökeret, annál kevésbbé hozhat gyümölcsöt is Mi történt 1848 március 15-én? — Egy szemtanú följegyzései — Székely József, az 1848-iki márcziusi napok egyik szemtanuja, ki 1848 ban a mérnöki egyetem halgatója volt, s majd mint tüzéihadnagy végigharczolta Világosig a szabadságharezot s azután mint tagositó mérnök működött, érdekesen irta le az 1848 márczijs 15 iki budapesti eseményeket a következőképpen: 1848 márczius 15 ike szerda nap volt, ködös, borús idő; reggeli 7 óra tájt mentem fel a mérnöki egyetemre, az előadásokra; látom Kigvóutca szegletén Sükeit, a szép tehetségű irót másodmagával, hogy egy nyomtatványnak a falra való felragasztásával bajlódik. Sükeit jól ismerve, hozzá megyek s mivel sokkal törpébb volt nálamnál, a fején keresztül nyúltam és a már jól megcsirizelt papirost odanyomtam a falhoz; körülbelül ez volt írva a nyomtatványra: »Testvéreim! A pillanat, melyet élü.ik komolyabb teendőkre szólit fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul: haladnunk és boldogulnunk keil nekünk is; követeljük jogainkat, melyeket tőlünk megtagadtak és kívánjuk, hogy azok mindenkivel közösek legyenek; kívánjuk a sajtószabadságot, a cenzúra azonnali eltör lését és felelős minisztériumot Budapesten, évenkinti országgyűlést Pesten és pedig rögtön®, stb. S a mikor ezen felragasztási műtétet elvégeztük, mur körül voltunt álva, ugy, hogy alig tudtuk magunkat keresztültörni, hogy az egyre növekedő tömegből kivergödjünk. Bementem Sükeivel a Pilvax-kávéházba. (E kávéházat a bérlőjéről hívták igy, az Uri utczában volt, melyet ma Koronaherczeg-utczának neveznek.) Itt hallottam, hogy a proklamácziót Jókai irta. Ó maga MAGYAR P A I Z fc> Kellemesen csalódtam. A bagodiak fogékony emberek. A vezető emberek ügyesek. Vállvetve dolgoznak gróf Károlyi Sándornak a szellemében. Én ennek a szövetkezetnek a többi erősségei közül a legizmosabb oszlopát akarom jellemezni. Kovách Győző ez. A foglalkozása tanitó. Mint ilyen az emberi lelkeknek alapos ismerője. Nem mai gyermek ő. De azért a fiatalsággal egy vonalban harczol az öreg. Mert az ősi energia fokozott mértékben meg van ő benne. Mellékfoglalkozásai közül megemlítem, hogy mezőgazda, kántor, és a fogyasztási szövetkezetnek elnöke. Ez a temérdek foglalkozás aczélossá teszi. Szilárdság jellemzi a műveit is. Az egyik órában művésziesen orgonál; másik három négy órán keresztül a gyermekeket leczkézteti; a gazdaságát erós kézzel igazgatja; közben a temetéseket is elvégzi és amig más ember nyugodnék, ö a szövetkezet ügyeit igazítja a rendes mederbe. Hangsuiylyal mondom, hogy rendes mederbe, mert ez a szövetkezet ugyancsak rendesen működik. És ez a többi erősségei mellett Kovách Győzőnek az érdeme. Lehet, hogy rövid idő múlva bővebben írok az alsóoagodi szövetkezetről, de most csak ismétlem: »Becsüljétek meg a tanítót!« Li Tsüng. Gyorsírók harcza. (XVI.) Válasz Dr. Kele Antal úr válaszára az uj magyar gyorsírása tárgyában. Mindenek előtt bátor vagyok megemlíteni, hogy én is, mint gyorsíró ember, résztvettom a szegedi nemzetközi gyorsíró kiállításon, sőt a congresszuson és biráió bizottságban is. Hogy dr. Kele munkáját a külföldiekkel is megismerteim óhajtotta, az nagyon szép; csak az a kár, hogy azok nem tudnak magyarul. Szerény nézetem szerint czélszerü lett volna épen a külföldiekre való tekin tettel erről német-, vagy franczia nyelven egy kis ismertetést közölni és olt mindjárt szétosztani, mert akkor ők is hozzászólhattak volna lapjaikban. A »Magyar Gyorsírás* 1885. évi 1—5 szá naibau megjelent szakvéleményre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy a nagy n elterjedi Gabelsberger és Stolze-Schrey-féle rendszerek nemcsak eredeteti nyelvökön, hanem (különösen előbbi) magyar nyelven is oly használhatók, hogy jó gyorsíró bármely szónok beszédét lejegyezheti velük, sőt a Gabelsberger rendszer nálunk már annyira meghonosult, átalakult és hozzásimult a magyarnyelv sajátságaihoz, hogy bátran lehet nevezni inkább magyar, mint német gyorsírásnak, mert még eredeti nyelvén sem fejleszthették oly tökélyre

, mint a mairvarban. E rendszer fejlódészemélyesen is ott volt, kívüle jelen voltak még : Petőfi, Vasvári, Degré,*) Lisznyai és sokan. Láttam hogy itt valami nagy dolog vau készülőben, de mivel sem orvosok, sem mérnökök, sem jogászok nem voltak, kedvetlenül fölmentem az egyetemre, a geometriaielőadásokra. Tanárunk,Peczval,igen szigorú ember volt; az osztályba való belépésekor szokta rendesen felolvasni a katalógust s minthogy még egy absentiam sem volt s nem is akartam, hogy legsen, nem volt mit tenni, mint a legnagyobb keserűséggel, bánattal és kíváncsisággal felmenni az osztályba és szokott helyemet az első padban, éppen a tanárral szemben elfoglalni és figyelni. Az előadás a legnagyobb csendben folyt, amidőn ugy kilencz óra felé a folyosón roppant lárma támadt és abban a perezben az ajtó kicsapódik és belép Petőfi. Az összes orvos növendékek utánna tódultak be, ugy, hogy zsúfolva voltunk s ez mind egy pillanat alatt történt. Petőfi éppen a tanár mellé állott a katedrára komolyan és egészen exaltálva (különben én igen sokat voltam Petőfivel, de őt nevetni soha sem láttam.) A tanár kissé (élre állott es ekkor Petőfi egyszerre, mint egy meuydörgés, elkezte szavalnia » Talpra magyarU-t, melynek minden versszakára elkiáltottuk vele, hogy esküszünk, de ez a kiabálás, éljenzés oly erős volt, hogy azon csodálkoztam, miképpen maradhatott a falon a fekete számoló tábla, amely tele volt számtani levezetésekkel, hogy le nem hullott. Mikor Petőfi Nemzeti dal-át elszavalta, azt kiáltotta hozzánk: »Utánam fiuk« és azonnal indult is ki, mi pedig utánna; mikor már kiértem a mérnöki Egyetem térre (a mérnöki egyetem akkor a franciskánusok kertjében egy kis emeletes szobában volt; ott, ahol most a Ferencz rendnek *) Degré Alajos iró. Dr. D«gré Miklós zalaegerszegi törvényszéki elnöknek az apja. 1908. márczius 19 sét különösen az ujabb vitairási elvek tüntetik elő. Az ország gyorsíróinak több mint 90% a ez utóbbi rendszerrel ír, az országgyűlési gyorsiroda legtöbb, sőt majdnem minden tagja ezt a rendszert használja és az iskolákban is majdnem mindenütt ez dominál. Nagyon merész kívánság volna most, hogy dr. Kele kedvéért a gyorsírók akik a praxis terén szép sikerrel működnek, fáradságosan és szorgalommal megszerzett és hosszú praxissal megszilárdított tudásukat egy oly rendszerért sutba dob|ák, amely még a gyakorlati tüzpróbát ki nem állta és gyakorlatilag még mind ez ideig nem mutatta be azt, hogy tényleg czélravezetőbb, mint a fenti rendszerek. Az országos gyorsíró versenyeken még nem tapasztaltam, hogy dr. Kele gyorsírásával valaki pályázott volná. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy a Gabelsberger rendszer levelező irása esetleg jobb volna a Kele-féle elemi és közönséges Írásnál, mert hiszen a Kele rendszer következetes a szabályaiban és niucs benne oly sok kivétel; de a Gabelsberger vita- (és parlamenti) irása oly tökéletes, hogy az újabb rendszerek is alkalmazzák elveit és rövidítési módjaiban szinte utolérhetetlen. Az összehasonlító gyorsírásra és kritikára vonatkozó állítására mondhatom, hogy már többször volt módomban, miszerint ily dolgokhoz hozzászóljak, sőt meg is kerestek ez irányban a bécsi gyorsíró egyletek. Hogy egészen bőven nem terjeszkedtem ki könyvének közönséges szövegéről és nem annyira gyorsírásáról irt bírálatomban és állítólag csak ugy átsiklottam, annak az volt az oka, hogy én is Széchenyi István gróf mondisát tartva szem előtt: nem néztem a munka egyes hiányaira, hanem általában az egészről röviden akartam csak szólni. Ugy látszik, hogy dr. Kele csak később olvasta el rendszeréről irott véleményemet figyelmesebben, mert azon állításomra, hogy elvei részben az újabb német rendszerekben is megtalálhatók, azt válaszolja, hogy az ilyen »ibis redíbis-féle beszédnek kritikai czikkben egyáltalán helye nincs. A tétel egész terjedelmében valótlan.« Erre csak az a megjegyzésem, hogy mint német gyorsíró tanár is, egynéhány külföldi rendszert is ismerek és igy mondhat m, hogy igenis, máshol is feltalálhatók azon elvek, s hogy többet ne mond|ak, a c^ikk imben említett Stenotachygrafia elveiben is, ahol fel is soroltam azokat. Ez tehát nem valótlanság. Ezen a bizonyításomon tehát valószínűleg kezdetben csak átsiklott. Hogy azonban fennti, állítólag válótlan állításomat még inkább bebizonyítsam, még a következőket említem meg A Kele féle gyorsíráshoz nagyon hasonlít a Stenotachygrafia, amelynek, hogy sokat ne mondjak a már emiitett magánhangzói jelölései hason bazára van), akkor már az a kis tér zsúfolásig tele volt néppel. A Pilvaxból az ifjúság először az orvosegyetemre ment, onnét jöttek a mérnöki egyetemre és most mentünk a jogászokhoz. De itt már bajosabban ment dolog, mert a földszintet és ket emeletet összejárni nem lehetett, hanem kiabáltunk és arra mind kijöttek. Azonban egyik tanár jogászhallgatóit kimenni nem engedte és kinyilatkoztatta, hogy előadását félbe nem szakítja; de biz az ijesztés nem ért semmit; ott hagyták mindnyájan a faképnél és lejöttek az Egyetemtérre. Hasonlítottunk a mellekhez, mikor rajt eresztenek, dongtunk, zugtunk, de a történtekről és a még törlénendökröl még tájékoztató fogalmunk sem völt. Az Egyetem téren újból elszavalta Petőfi a »Talpra magyart® harmadszor. Ezután beszélt Jókai s minden szava lángolt, gyújtott. Utána még Vidats János tartott beszédet, Az eső már javában hullott és dél is közeledett, a tömeg nemhogy apadt, hanem inkább szaporodott, ugy, hogy csaknem egy órai idő kellett, míg a jogászok egyetemétől \ Hatvanig utcza közepéig keresztül tudtam magam fúrni. Ott volt a Landerer és Heckenast nyomdája. Midőn én oda érkeztem, Petőfi, Jókai, Vasvári, Sükei a sajtót már lefoglalták és a német betűszedők vivátkíabálások között szedték a »Nemzeti dalt« és még azt, hogy »Mit kíván a nemzet ?c. A mig a betűszedések és nyomtatások történtek, beszéltek többen. Igy pl. Vasvári: »A pápa volt az első — raondá — aki meggyújtotta a röppentyűt és ezek elpotyogtak végig az egész Európán; megkezdődött Szicziliában, hogy folytassák Francziaországban, Ausztriában és Pesten; nem kell többé czenzura, nem kell pap, hogy egy harmadik vigye imádságunkat az istenhez, ezután közvetlenül szólunk az Úrral«. Megjegy-