Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-12 / 11. szám

12 MAGYAR P A IZ S 1908 márczius 5. dig „mérhetetlen nyomorral és szenvedéssel" jár. A dicsőség fényes hajnalát csakhamar az elnyomatás sötét éjjele válttotta fel. Még alig némultak el márczius 15-iki szabadságdalnak lelkesült hangjai, — még alig gyönyörködhetett nemzetünk a szabadságnak egyenlőségnek és testvériségnek virág fakadásában, midőn már a fegyverzaj vegyült a riadó őröm elhaló accordjai közé és patakzó honfivérrel, omló könyekkel kellett megöntözni a sztnt tavasznak zsendülő virágait, hogy az erőszakkal és elnyomatással szemben vivott szent harcznak hevében megérjék márczius Idusának áldott gyümölcse és ez a föld a szabadságnak őrök hazájává szenteltessék ! Megkezdődött a fenséges küzdelem; a magasztos harcz egy számban s erőben sokkalta hatalmasabb ellenséggel . . . S mégis: győzelemre —győzelem! Bámulatos diadalai az 'gaz ügynek! Páratlan csodatettei a hősiességnek! Valami lelkesítő fluidum volt a levegőben, mely a rajongásnak széditő mámorába, a lelkesedésnek szent őrjöngésébe ejtette a lelkeket; mely megaczélozta a Haza boldogulásáért küzdők izmait; melytől erőt nyert a csüggedő, bátorságot az ingadozó, hitet a kislelkü; melytől eggyé forrt a honfiiak szive közös czélt tűzve milliók akaratának! Ez a fluidum mem volt más, mint az erkölcsi világ rendnek leghatalmasabb ereje: — a hazaszeretet, Ez a kicsiny harczos sereg, melynek mindenegyike egy-egy hőssé, félistenné magasztosult: — a dicső 48-as honvédség! Csuda é, ha dicsőségről, győzelemről, diadalról álmodott a nemzet olyan álmot, mely telve volt fénnyel, ragyogással ? . . De jött a rideg keserves, a zord ébredés. Vészt hozó vihar felhőkónt zudul éjszak felől az országra egy idegen hatalomnak bérelt szolgahada, rombolva, pusztítva, amit útjában talál . . . Ágyuk zúgása tő'ti be a l«vegőt s némítja el a még imént lelkesen fel-fel ujjongó öröm riadalt — Elsötétül a láthatár s mind közelebb zug a vihar; — „mig Világosnál egy országot megrendítő dördüléssel csap le az Isten haragja s földre teriti a harczaiban kifáradt nemzetet." Csend, — a halálnak a csendje következett ezután. Csak a fájdalomnak sóhaja hangzott minden felé, midőn az absolutizmus sziklája újra ránehezedett a nemzet szivére s elkezdődött a bitor osztráknak a gyáva hóhértouakája . . . Oh! de erősebb a szabadság-utáni vágy, semmint azt golyóval, kötéllel együtt meglehetne ölni a halandó testtel együtt! Daczos megvetéssel szemlélte a nemzet a gyűlölt hatalomnak gyászos erőlködéseit. — Mindent legázolhat ebben az országban a törvénytelen erőszak: csak a szívnek érzelmeit, a léleknek vágyait és az akaratnak összhangját nem! Tudta a nemzet, hogy van feltámadás a gyermekekben és unokákban, de nincs a hatalomnak az az ereje, „hogv betörjön az agyvelőkbe s visszafojtsa a megszületendő gondolatot; hogy szuronynyal ledöfhesse érzelmeinket, vágyainkat; hogy szeretetté változtassa a gyűlöletet; meghunyászkodássá a* erős akaratot; csüggedéssé a reményt". És ebben a hitében legalább nem csalód >tt a nemzet. Csak ideig-óráig tartott a haldoklás. Aztán felébredt újra és bátran szembe áll a nyomorral s a szenvedésben megedzett, megaczézott akaratával, SZÍVÓS kitartásával újra I felveszi a harczot és megtöri a történelem j végzetét. Jobb a szenvedés, mint a halál; I jobb a küzdelem a zsibbasztó nyugalomnal. { Mikor a nemzeti összeomlás után újra megjött az alkotmány visszaállításának megváltó pillanata: Deák Ferencz közvetítő p >litikája építette fel a 48-as törvények romjain Magyarország mai államrendjét. Helyes volt é vagy nem, az ő körültekintő óvatossága, a Kossuth Lajos sarkalatos elvével homlokegyenest ellenkező hyperloyalis állambölcsessége? «nnek elbírálása immár a történelem itélőszékére vár. Az akkori nehéz állapotokból való békességes kibontakozás bizonyára az ő műve s ezért mindenkor számithat a nemzet hálájára. — — — Az a nemzet, mely nagyjait megbecsüli, önmagát becsüli meg s nem hal meg soha! j Tekintsünk hát vissza hálával és kegyelettel i mindazokra, kiknek munkája, küzdelme, lelj kesedése, önfeláldozása és vértanusága eszköi zölte ki számunkra amaz epochális korszaknak | örökbecsű vívmányait. Márczius 15 ike ez a i nap, melyet a népkegyeletben megszentelt j traditiók, az egész nemzet lelkesedése és meggyőződése ünneppé avat, melynek fel felujuló emléke, mint a közeledő tavasz a természetnek gyermekeit: a virágokat, ugy költögeti évről-évre a hazafias érzéseknek és őszinte felbuzdulásnak a lelkesedését milliók szivében. De ne hitessük el magunkkal, hogy puszta magasztalással, hangos dicsszólamokkal, sze»t frázisok morzsolgatásával már eleget tettünk ; honfiúi kötelmeinknek. Ám szálljunk magunkba, 1 bontsuk ki lelkünknek szárnyait, lobogózzuk ' fel házainkat, öltsűnk ünnepi diszt s imádkozzunk évente legalább egyszer az Emlékezés oltáránál. De ne feledjük, hogy a czél még elérve nincs, csak igyekszünk elérni azt; hogy — habár megértettük Ikarusnak az emberiséghez intézett szavát: „Halandó merészelj!" — még semmit sem merészeltünk. Ünnep utón, kint a hétköznapi élet minden mozzanataiban kínálkozik elég alkalom, nagy Széchenyi apostoli óhajtása szerint »ha csak, mint szerény hangya egy paránynyal is hozzájárulhatni nemzetünk boldogulásához. Ha szivünkben megmarad, akkor nem veszett el semmi márczius 15 ikének szent örökségéből. »Dicsők, nagyok valának mi ős elődeink, Magasztosai] dobognak nevökre kebleink ; Az ösök emlékével megszentesül a s^iv, Nagy és dicső példájok dicső tettekre hiv.« (Garav.) A Székelyföld szőtteseiből a csehországi szövőgyárak magyar ügynökeik utján mintát szereztek, a szőtteseket gyárilag 40 'százalékkal olcsóbban állitották elő. A svásári munka« kivette a székely asszonyok kezéből a kenyeret. Népniivelés. — Kis emberek, nagy emberek. — Becsüljétek meg a tanítót! Senki se higyje, hogy csak ez iskolában van taoitás éz nevelés. Van künn az életben is. Lenni is kell. Az ujabb kormányok a társadalmi kulturegyesületekkel párhuzamosan szintén nagy gond )t fordítanak az iskolán kívül levő tanításra, nevelésre is. Ifjúsági egyesületek, gazdakörök, könyvtárak, daloskörök, olvasókörök egymásra alakulnak most már faluhelyen is. Felolvasó estélyiket tartanak, s előadásokat a népnek. Ki vezeti | közvetlenül? ki csinálja mindez.t? A tanitó. Itt is ' neki kell előljárni. Önzetlen s igaz idealizmust I visz a társadalomba. Igy van ez falun, igy van f ez városon egyaránt, hol ideális lelkű tanitó van Az idén sok hangverseny, mulatság volt Zalaegerszegen. Talán mindeniken ott voltam. Feltűnt, hogy egy ember szintén majdnem mindig ott van. j Igaz, hogy én sem mindig mulatságból, hanem | újságírói kötelességből valék ott. ó meg épen munkára járt fel oda, ellentétes párhuzamossággal, I mig a nagyközönség mulatott. De azért köztem és őközötte, t. i. az én emberem között még nagyobb különbség is van. Mondjuk, volt tiz mulatság. Én tehát csak tízszer lehettem ott. Ö ennek fejében százszor volt. Ő mindenik mulatságot 15—20 napon át is élvezte. Kell ennyi idő arra, hogy az iparos ifjúságot s más arravalóbb embereket egyenként, vagy karban megtanítsa egyik-másik dalra, szavalásra, monologra, dialógra, színműre stb. stb. ó aztán kísérgeti zongorán, hármoniumon, orgonán, s a czigányt is maga mellé veszi, hugy az előadást, melylyel a nép lelkét óhajtja művelni, széppé s kedvessé tegye. Tudja jól, hogy a dal, a zene a szivhez vezet. Ezen kívül arra is ráér, van rá fizikai ereje, hogy egész ünnepélyeknek is dologi ügyeit rendezze, amint megtette a sanatorium s a pölöskei tüzkárosultak javára rendezett estélyen. Ennyi sok akarat egy emberben, hogy másnak kedvet, örömet szerezzen, könyet száritsoe, s az íljuság lelkét, szivét, erkölcseit nemesítse. Nem kímél éjjelt, napot. Nappal elég lélekölő munka az apró gyermekek tnnitása, mert az én emberem tanitó. Ezen kivül a rom. katholikusok eme nagy egyházának már régen nincs kántora; a város megbízásából ó helyettesit. Azután a kath. legényegyletben, mint ifjúsági egyesületben, munkás egyesületben, daloskórökbeu, az egyszerűbb iskoiázottságu emberekkel színdarabokat, szavaló verseket, éneket tauit be, melyekről tudjuk, hogy müvelik az embert, nemesitik a lelket, finomítják az érzést. Mondják, a dal hozta a ki az embert az erdőből. Tanítja őket egyéb hasznos dolgokra, társadalmi rutinra, szófal az iparost igazi müveit iparossá akarja nevelni. Mondhatni: éjjelt is nappallá tesz. Kérdeztem is, hogy hát mikor nyugszik ? Azt mondja, majd a temetőben. Akár nyugszik, akár nem, hanem menkő kemény szervezete van. Szóval, Horvéth János, mert már csak megmondom, ö az, akiről beszélek — nem tölti haszontalanul az idejét. De hát a menkő erős szervevete mellett, va,'y talán éppen avval együttjárólag, sokoldalú rátermettságe van neki. Szóval ezermester, aki mindenhez ért. Nyáron a vakáczióban nem henyél, hanem tanfolyamokra jár. Már mindenki ugy ismeri, mint nagy tanfolyamra járót. Végig járt már minden gazdasági tanfolyamot, gyümölcsoltást, méhészetet; a dadogók és hülyék oktatásáról is szerzett oklevelet; az ujabb módszerű rajzoktatás, slöjd stb. továbbképző tanfolyamán is részt vett s dicsérettel tüntették ki. A gazdasági ismétlő 3—3 iskolájában tanítja a gazdaságtant, s annak osztályfőnöke már évek óta. A tanitógyüléseken előadó, felolvasó s szaktanitásokat tart. Sokszor találkozunk nevével az iskolai értesítőben paedagogiai, népoktatási s tanügyi dolgozatai révén, melyeket a hatósága 20 K aranynyal szokott jutalmazni. Vannak dolgozatai, melyekel a tanítóegyesületek 10—20—30 K jutalommal díjaztak. A napokban meg a kis leányom Kozma-féle olvasókönyvét lapozgatom, ott is találkozom vagy 15—20 olvasmány nyal, melyeket mint zalai helyi vonatkozású földrajzi és népismereti olvasmányokat a gyermekek számára Horváth János boc.sájtott közre. Megemlítem ezeket, nehogy valaki azt higyje, hogy csak szavalni tud, meg kántálni. Ha ilyen ember találkozik közöttünk s az tauitó, azt meg kell becsülnünk. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő jól tette, hogy érdemeit méltatva, annak idején közibénk hozta, hadd tauítson s művelje a népet. Hiába! akinek hét gyereke van, annak szive is van . . . Régi jelszómat ismétlem : Becsüljétek meg mar egyszer a tanítót! B—ka. | Magyar lányok, magyar aszszonyok, Sepsiszentgyörgyön zakatolnak a szövő-gyár orsói, ott szövik a nektek való egyszer ü, de hasznos szövetet, melyben igazán szépek és szeretetre méltók lesztek.