Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-05 / 10. szám

1907. márczius 5. V.hGYAR PAIZS 3 különösen pedig annak az a része, a mely eleve elhárítja a klikk-akaronczokat a szereplés színteréről ! A polgármester-válság ideje alatt hallottunk nem egy olyan hangot is, hogy: nem csoda ha az egerszegi polgármesteri állásra nem tolulnak csőstül a pályázók, mert itt igen nehéz a polgármester helyzete! Itt nincs a polgármesternek tekintélye! Itt nem becsülik meg az embert! Ennek a szegény városnak e tekintetben igen rosz a hire stb. Ez a burkolt vád igen messze jár az igazságtól! Ellenben igen megközelíti az igazságot az, a ki váriálva a fejükre olvassa az illető sáteleseknek Pet5fi egy költeményéből ezt a refraint: »Nem mi téptük le fejetekről, Magatok téptétek le a — babért!® Az ilyen beszéd csak arra alkalmas, hogy a benem avatottak előtt Zalaegerszeg polgárságának komolyságát, politikai s a közügyek terén való hivatottságát megbélyegezze. Pedig épen az igazolja városunk képviselő testületének érettségét, hogy megtudta szabadítani a várost a lidércznyomástól, a klikk-uralom alól! Persze evvel nem azt akarom mondani, hogy nálunk virággal van kipárnázva a polgármesteri szék! Azonban ezen széknek tekintélye fölött igenis, egy sziv, egy lélek, őrködni akarunk mindnyájan! A magam részéről pedig azt ajánlom polgártásaimnak, hogy legyünk továbbra is igazságosak, legyünk türelmesek s igy ambiczionáljuk a polgármestert! A város vezetője meglévén, elégedjünk meg, ha becsületesen, rendesen ellátják a városi közigazgatás mindennapi munkáját! A fő, högy a jogkereső közönség könnyen, szekatúrák, hercze-hurcza nélkül találja meg igazát, ügyének, bajának lehető gyors és igazságos elintézését! Ne feledjük, hogy mi már eljutottunk a közteherviselési képesség végső pontjához! Szép a haladás; mi azonban haladjunk esak ugy, a hogyan lehet, a hogyan körülményeink megengedik ! A mely városban pedig a polgármester „cselekszik," „teremt," ott kérem, okvetlen emelkedni kell a pótadónak 1 Már pedig a fejedelmek közül is csak egy akadott, a bulgáriai Koburg, a ki a maga pénzén teremt, azon épit vasutakat! Ne feledjük, el, hogy Zalaegerszeg ma olyau kényes s nagy horderejű kérdés előtt áll, a melyet ha rosszul, ha á la villanygyár csínálunkmeg, ez 40—50% pótadó emelkedést jelent! Értvén a kaszárnya építést . . . Örömmel konstatálhatom, hogy a laktanya bízotlság minden egyes tagja áthatva van, nagy körültekintést, érett megfontolást igénylő, felelőségteljes szerepétől. Azonban azt hiszem, az adófizető nagy közönséget is érdekelni fogja az a hir, hogy itt egy másfélmillió koronát megközelítő építkezésről van szó. Ezen horribilis összegnek évi törlesztése körülbelül kilenczvenezer korona. Fedezetet pedig a katonai kincstár és megye i észéről alig találunk többet 50—55 ezer koronánál. Emellett elveszítjük, vagy legalább is csak egy részét tudjuk megmenteni a mostani laktanya jövedelmének is! Ez is ugy 25—28 ezer korona! Polgármesterünk a napokban járt egy nagyobb küldöttséggel a honvédelmi miniszternél kérelmezni, hogy a kincstár a különépitmények befektetési összege után ne 8°/o-ot, hanem 10°/o-ot fizessen bérül, — továbbá, hogy emelje a várost magasabb katonai lakbérosztályba. Ezek az engedmények mindenesetre kedvezőbbé tennék a mérleget néhány ezer koronával, azonban mint mondani szokták: Mi volna mindez, a tenger sima tükréhez képest? A honvédelmi miniszter különben inkább tagadó, mtnt biztató választ adott. Szerintem, azonban ezen kérelmeknek még kedvező elintézése esetén is képtelenség a várostól azt kívánni, hogy a mai drága épitési viszonyok mellett katona palotákat építsen. Nincs közöttünk egy sem, a ki a helyőrség eltávozását könnyelműen koczkáta tenné, a kiben fájó érzést ne kelteue, ha délczeg huszáraink bucsut mondanának városunknak; azonban, — szeretem hinni, — hogy olyan meg épenséggel egy sincsen közöttünk, a ki a várost a százhúsz huszár megtarthatásáért, a biztos csődbe, bukásba vigye vele. Én csak megismétlem azt, hogy nem épen városi érdek az, de sőt nem is a két-három liferáns érdeke, hanem talán inkább megyei, állami, politikai érdek, hogy ezen a vidéken katonaság, karhatalom álljon rendelkezésre. IIol van az megirva, hogy egy szegény eladósodott város tönkre tegye magát állam érdekből ? Hol van az megirva, hogy azt a laktanyát épen a városnak és nem a megyének vagy az államnak kell megépíteni!? Ott van a csendőilaktanya, az állami tulajdon! Ott van Szombathelyen az óriási, egy teljes közös huszárezred részére, vagy négymillió forinton épült laktanya, azt Vasvármegye építette, a bérösszeget is a megye húzza. A körülbelül négyszázezer lakosságú megye inkább hozhat áldozatot, mint Zalaegerszegnek sínylődő ezer polgára! Mert hiszen mondani sem keli, hogy a város szívesen épit akár háróm milliós kaszárnyát is, ha megadják a módját, hogy az anuitás fedezhető legyen . . . Ugyancsak megismétlem azt, a miről ezen hasábokon már megemlékeztem, hogy talán egy kis kölcsönös jóakarattal mégis megfelelővé lehetne alakítani a mai laktanyát! Mert hát, mit ér a világ legszebb laktanyája, mit a legmodernebb paviilonok, ha ott járványos betegség pusztit? Ilyenre pedig Egerszegen sem lovakban, sem emberben, a legöregebb huszár sem emlékszik. Ezen válságnak vagyis, ha már okvetlen építeni kell a legegyszerűbb megoldása volna a megyn kaszárnya I Azt a zabot, szénát szalmát, lisztet, burgonyát, zsirt, hust, tejet, fát biz Isten, nem Egerszegen termelik. A honvédlóbérlet előnyeit nem csupán a városiak élvezik. Persze, a város elégedjék meg avval, hogy „Boámter Kolonia" lehet, hogy helyőrsége van, hogy aszfaltot, világítást nyújthat, iskolákat tarthat fenn, a főhasznot azonban az osztrák gyárosok és a termelők élvezik! Nyújtson tehát a nagy, a hatalmas vármegye segédkezet a szorongatott városnak, A deputánsok ugyancsak jártak Gróf Apponyinál kérvén őt, hogy tekintve városunk mostoha anyagi helyzetét és azon körülményt, hogy iskoláink egyrésze ma is kamarákban van elhelyezve, s igy a város nagyobb kulturális befektetések előtt áll, tehát engedje el, az összesen évi húszezer korona iskola hozzájárulást. A miniszter a kérelem támogatását kilátásba helyezte. Erre nézve különben eleve fogadni mertem volna, hogy valami eredményt érünk el, mert erre van preczedens is: Justh Gyula — Makója . . . Pedig Makó jobb anyagi viszonyok között van mint Egerszeg és Jeruzsálemmel való vonatkozása folytán is híresebb város nálunknál! Most már tehát csak jusztis el kell engedni a mi iskolai hozzájárulásunkat is. Higyjük, hogy díszpolgáraink minket sem tartanak mostoha gyereknek. Az államnak az a húszezer korona megse kottyan, ránk nézve pedig óriási könnyítést jelentene. Titkári jelentés a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör 1907 évi működéséről. (II.) (Folyt.) Nem lehet feladatom ezúttal ez előadások belső értékét mérlegelni s fejtegetni; leghivatottabb biró maga a mindenkor szépszámú lozönség volt; csak épen az előadásokat kísérő néhány külső körülményre kívánok rámutatni. Rendezés tekintetében ugyanis különbség volt az 5 első (jan.—ápr.) előadás s az 5 utóbbi (nov. decz.) előadás között. Amazok ingyenesek voltak s megtartásuk idejét, helyét esetről-esetre állapítottuk meg; ez utóbbiak pedig előre megállapított terv szerint voltak összeállítva s nem voltak teljesen ingyenesek, hanem a hallgatóktól személyenként 10 fillérnyi belépődíjat szedtünk okr. 20-án tartott választmányi ülés határozatából kifolyólag. Igaz ugvan, hogy az alapszabályaink 6. §. c) pontja értelmében, mely igy szól: Minden tagnak joga van be'épti dij nélkül jelenlenni a kör általános felolvasásain, előadásain stb. (6. lap), az e fajta előadásokat ingyen kellene tartani s a történeti igazság kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a t. választmányi tagok közt is voltak egyesek, kik aggodalmasnak találták a belépődíj meghonosítását ép az ügy szempontjából, hogy t. i. bármily kis belépő dij is sokakat visszatart majd az előadások látogatásától, szóval j hogy ez előadások belépő díj mellett kellő népi szerűségre nem fognak vergődni. Az aggodalmaskodóknak azonban a következ; mény szerencsénkre sehogyau sem adott igazat, | sőt ellenkezőleg ez előadások rendezőségének a ' decz. 22-én tartott választm. ülésen már azt kellett indítványoznia, hogy a túlságos érdeklődésre való tekintetből a terem túlzsúfoltságának elkerülése végett bizonyos előadásokat megkettőzzünk, nevezetesen az u. n. »Uránia« előadásokat, melyeknél az Uránia tudományos egyesülettől kölcsönkért diapositiv képeket a helybeli főgimnázium igazgatójának szívességéből rendelkezésünkre bocsátott vetítőgép segítségével szoktuk bemutatni, s hogy e kettős előadások beváltak, mutatják a telt termek. De ettől eltekintve, engedje m6g a m. t. közgyűlés, hogy a választmányi gyűlés többségi határozatának t. i. a belépő dijas előadások védelmére s igazolására néhány szerény magyarázó észrevételt tegyek. Egy kis jóakarattal ugyan annak a bizonyos 6. §. utolsó bekezdését is a mi javunkra lehetne magyarázni, mely igy szól; »Azon eseteket mikor lesz a résztvevés joga valamely nyilvános mulatságon különös belépti-dijhoz kötve, az elnökség javaslata alapján az igazgató választmány határozza meg;« de inkább azt kívánom hangsúlyozni, bogy a választmány ama határozata, melyhez most utólag kéri a m. t. Közgyűlés jóváhagyását, nem tekinthető véglegesnek, hanem csak ideiglenesnek; a czél t. i. előbb utóbb teljesen ingyenes előadások rendezése, de ez idő szerint ép a czél koczkáztatása nélkül a Kör anyagi helyzete miatt meg nem tehető, mert a felmerülő költségek (világítás, fűtés, hirdetés, plakátok stb.) fedezésére kellő tőke még nem áll a Kör rendelkezésére. Számolnunk kellett továbbá azzal a körülménynyel is, hogy ez idő szerint az előadások tartására nincs alkalmasabb helyiség, mint főgimnáziumunk természettani előadó terme, már pedig ebbe 170—180 embernél több el nem fér; egyelőre tehát sajnos, ez előadásokra való tódulást szinte korlátozni kell; ennek is egyik eszközét ép a 10 filléres meghatározott számú jegyek kibocsátásában kerestük. De még a 10 fillért sem kívántuk meg azoktól, kik az 1907—8-i előadás-czikiusban a nov.től ápr.-ig rendezendő 18 előadásra 1 koronás bérletjegyet váltottak, úgy hogy 1—1 előadásra ily módon csupán 5

1/2 fillér jut, ami már belépő díjnak is alig nevezhető. Mellettünk szól továbbá ama körülmény is, hogy a tapasztalás szetínt az 5 ingyenes előadást épenséggel nem látogatták többen, mint a következő 5 (belépő dijas) előadást, (sőt ellenkezőleg: körülbelül 500 an az ingyeneseket, 730-an pedig a 10 filléreseket), szóval bátran mondtatjuk, hogy a közönség e 10 fillért szívesen fizeti, sőt általán annyira természetesnek találja, hogy nem ritkán önként reá is fizetnek. Végül arra is hivatkozhatunk, hogy más váro1 sokban is a hasonló természetű előadásokat szintén belépő dijak mellett rendezik (pl. Nagykanizsán 20 fillér a belépő dij tagok számára.) Mivel tehát ez előadások tervszerű rendezése egyrészt csakis e kis belépő dijhoz kötve tekinthető biztosítottnak, másrészt ily módon az alapszabályainkban is jelzett czéljainkhoz közelebb juthatunk, tisztelettel kérem tehát a választmány határozatához a közgyűlés utólagos jóváhagyását. Tervszerű eljárásunk ez előadások körül pedig abban állott, hegy az irod. szakosztályi elnök, még október folyamán összehivatta azon urakat kik előadás tartására vállalkoztak, egy következő választmánvi ülés a megállapított részletes programmot jóváhagyta, a 18 előadásról szóló előadások rendjét minden szükséges tájékoztató adattal felszerelve 2000 pld.-ban kinyomattuk; ebből 300 példányt még az előadások megkezdése előtt széthordattunk, illetve szétküldöttünk, de az egyes előadások előtt is átlag 100—100 programmot szoktam esetleges kiigazításokkal ellátva körünk szolgája által széthordatni. Gondoskodtam továbbá, hogy a helyi lapok esetrol-esetre az előadásokra vonatkozó tudnivalókat közzé tegyék, továbbá a választmány megbízásához képest 4 kis hirdető táblát készítettem, melyek a bárom helybeli patikában és Breisach S. könyvkereskedésének kirakatában kifüggesztve az egyes előadások előtt jelzik az előadó nevét és az előadás tárgyát. És ennyi reklám, hirdetés egyrészt elégnek is bizonyult, másrészt nem rótt nagy terheket a Körre, mert a 2000 drb. programm kinyomatás ! 18 koronába kerülvén, egy-egy előadásra 1 kor. ; hirdetési költség jut, míg ha minden előadás • előtt külön-külön kis hirdető czédulákat nyomat! tunk volna (miként azt a januártól "áprilisig tartó ' előadásokon próbáltak), ez egy egy előadásnál