Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-27 / 9. szám

1908. február 27. MAGYAR PAIZS 5 nye megállapítja a Btkv. 260. §-ába ütköző és minősülő rágalmazás vétségének a tényálladékát, ebben őt bűnösnek kimondani s miután beszámítást kizáró ok fenn nem forog, meg is kellett büntetni. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett vádlott beismerése és hogy a cselekményt izgatott kedélyállapotbau követte el, mely nyomadékos enyhitő körülmény a Btkv. 92. §. alkalmazásával indokolta teszi. A bünügyi költségekben való marasztalás a Btkv. 479. és 480. §§aain, a hírlapi közzététel a Btkv. 277. §-án alapszik. Zalaegerszeg, 1907. szeptember 21-én. Brnck kir. albiró. 4033/B. 1907. szám. Ő FELSÉGE A KIRÁLY NEVÉPEN! A zalaegerszegi kir. törvényszék, mint bünsető felebbviteli bíróságnak a dr. Fritz József kir. törvényszéki biró elnöklete alatt, Szalay László és Skóday Aurél kir. törvényszékibirák, valamint dr. Szűcs Zoltán kir törvényszéki aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett alakult itélő tanácsa a hatóság előtti rágalmazés vétsége miatt vádolt Geiger Arthur elleni bünügyet, melyben a zalaegerszegi kir. járásbíróság 1907. évi szeptember hó 21-ik napján 1907. B. 440/5. sz. a Ítéletet hozott a Geiger Artúr vádlott és védője részéről a bűnösségének a megállapítása miatt bejelentett felebbezés, valamint a bizonyítás kiegészítését mellőző elsőbirósági végzés ellen közbevetett felfolyamodás következtében dr. Szász Gerő kir. ügyész, mint közvádló, dr. Fiikor Márton magánvádló képviseletében dr. Udvardy Jenő ügyvéd és dr. Geiger Artúr vádlott képviseletében dr. Berger Béla ügyvéd, mint védő jelenlétében Zalaegerszegen 1907. november hó 7. napján megtartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vévén a vád és védelem meghallgatása után következően ITÉLT. A zalaegerszegi kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli bíróság a kir. járásbíróság ítéletét a Bp, 423. §-a harmadik bekezdésének megfelelőleg alkalmazandó a Bp. 554. §-a második bekezdése alapján helybenhagyja, egyben Geiger Artúr vádlottat dr. Fiikor Márton magánvádló részére a Bp. 479. és 489. §-ai alapján a felebbviteli tárgyaláson felmerült 10 korona ügyvédi képviseleti költségnek 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére kötelezi. INDOKOK. A kir. törvényszék, mint felebbviteli biróság a vádlott részéről a bizonyítás kiegészítését mellőző elsőbirósági végzés ellen használt felfolyamodást elutasitandónak találta, mert általa dr. Fiikor Márton elleni feljelentésben előadott állitások valósága bizonyítása czéljából hivatkozott Nikita Aurél a fegyelmi eljárás folyamán történt kihallgatásaalkalmával kijelentette,hogy Geiger Artúr vádlott nyilvánosan beszélte el Kovács Sándornak Kreutz nevü mészáros által történt megpofoztatásáről elterjedt hirt.Preusz Mór tanú kihallgatásától pedig vádlott a fegyelmi eljárás során elállott. E tanuknak a kihallgatását tehát, mint az ügy lényegére befolyással nem birót a kir. tszék nem tartotta szükségesnek. Az érdemben: A kir törvényszék, mint felebbv. bíróság a kir. járásbíróság Ítéletében kifejtett tényállást és ennek keretében azt, hogy Geiger Artúr ügyvédjelölt 1905 nov. hó 6-án a zalaegerszegi ügyvédi kamaránál dr. Fiikor Márton alsólendvai ügyvéd ellen fegyelmi panasszal élt, melyben azt adta elő, hogy dr. Fiikor Márton ügyvéd Alsólendván 1905. évi junius hó végén baráti körben a közöttük levő bizalmas viszony felhasználásával vette ki tőle azt a nyilatkozatot, hogy ő t. i. Geiger Artúr azt hallotta, hogy Kovács Sándor dobronaki káplánt Kreutz nevü mészáros legény felpofozta és hogy dr. Fiikor Márton ügyvéd ezen eljárásával az ügyvédi kar tekintélyét megsértette és az 1874. évi 34, tczikk 68. §-ánák b) pontjában megbatározott fegyelmi vétséget elkövette, mint az elsőbirósági tárgyaláson felmerült bizonyító adatoknak megfelelőt helyesen megállapítottnak fogadta el. S minthogy e tényállás és az abból levont jogi következtetés alapján a kir. járásbíróság helyesen állapította meg a vádlottnak bűnösségét, büntethetőségét, a terhére rótt bűncselekményt a törvényszerint minősítette és vádlottnak büntetését a fennforgó nyomatékos enyhitő körülmények figyelembe vételével a btkv. 92. §-a alkalmazásával helyesen szabta ki pénzbüntetésben, a költségek megállapítása és az ítéletnek jogerőre emelkedése után hírlapi közzététele tárgyában a tőrvény rendelkezéseinek megfelelőleg intézkedett, a kir. tőrvényszék a kir. járásbíróság Ítéletét helybenhagyandónak találta. Zalaegerszeg, 1907. november hó 7. Degró sk., elnök. Szalay Lászlé sk., előadó. A másolat hiteléül: Szedenik, jb. kezelő. 159/Bünt. 1908. Ő FELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN! a győri kir. ítélőtábla a rágalmazás vétségével vádolt Geiger Artúr ellen a zalaegerszegi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1907. évi szeptember hó 21. napján 1907. B. 440/5. szám alatt, á zalaegerszegi kir. törvényszék által pedig vádlott és védő felebbezésére 1907. évi november hó 7. napján 4033. sz. altt elintézett bűnvádi pert a védő semmiségi panasza folytán 1908. évi január hó 29. napján nyilvános tárgyaláson, melyben dr. Csenkey Géza t. elnök, Pinkovich János, Kail Géza, dr. Gerő Antal és dr. Feichtinger Ernő itélő birák vettek részt, a vád képviseletében Kiss József kir főügyész járt el, a jegyzőkönyvet pedig dr. Kerényi Alajos tanácsjegyző vezette, vizsgálat alá vévén, következő ÍTÉLETET hozott. A kir. ítélőtábla a semmiségi panaszt elutasítja; ellenben mindkét alsófoku bíróság ítéletét abban a részben, a mely szerint vádlott a vádbeli bűncselekmény miatt 50 korona pénzbüntetésen felül még 20 korona pénz, mint mellékbüntetésre is ítéltetett a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján hivatalból megsemmisíti s a mellékbüntetés alkalma\ zását mellőzi. INDOKOK. 1 A kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság Ítélete ellen a vádlott védője a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozással a felebbviteli főtárgyaláson tett előterjesztéséből kitetszően azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott tényállításai valótlanoknak nem bizonyulván, a vád tárgyává tett cselekmény nem állapítja meg a rágalmazás tényálladékát. Ez a semmiségi panasz azonban, mint alaptalan a Bp. 437. §-ának negyedik bekezdése alapján elutasítandó volt, mert a kir törvényszék az első fokú bíróság ítéletével megegyezően a Bp. 437. §-ának első bekezdése szerint a kir. ítélőtábla határozatának is alapjául szolgáló azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlott az ügyvédi kamaránál, tehát hatóságnál tudatosan és szándékosan vádolta dr. Fiikor sértettet büntethető cselekmény elkövetésével és hogy ezen vádja valótlannak bizonyult. Mindezek a valóknak elfogadott tények pedig a rágalmazás bűncselekményének tényálladékát megállapítják, miért is a kir. törvényszék a bűnösség kérdésében a büntető törvény megfelő rendelkezéseit tévesen nem alkalmazta. A zalaegerszegi kir. járásbíróság 1907. év( szeptember 21-én 449/5 szám alatt hozott és a kir. törvényszék, mint másod fokú bíróság 1907. évi november hó 7-én 4033. szám alatt kelt Ítéletével Geiger Artúr vádlottat rágalmazás vétsége miatt a Btkv. 260. §-a alapján a 92. §. alkalmazásával fogházbüntetés helyett behajthatatlanság esetén öt napi fogházra átváltoztatandó ötven korona fő és további 2 napi fogházra átváltoztatandó 20 korona pénz, mint mellékbüntetésre ítélte. Az alsófoku bíróságok azzal, hogy a nevezett vádlott ellen a fogház helyébe lépő ötven korona pénzbüntetésen felül mellékbüntetést is alkalmaztak, a Btkv. 1. és 260. §§-aiban foglalt rendelkezéseket megsértették, mert a Btkv. 1. §-a szerint senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított, a Btkv. 260. §-ában pedig a rágalmazás véíségének büntetéseiül csak fogház van megállapítva. Minthogy ezek szerint Geiger Artúr ellen a husz korona mellékbüntetést képező pénzbüntetés a törvény megsértésével szabatott ki: a kir. ítélőtábla az ítéleteknek erről rendelkező részeit aBp. 385. §-;inak 2. pontjában meghatározott s a §. utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembe veendő semmiségi okból a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése alapján megsemmisítette és a mellékbüntetés alkalmazását mellőzte. Győr, 1908. évi január hó 29-én. Horváth Jenő sk., elnök. Kail Géza sk., előadó. (P. H.) Azokhoz az urakhoz szólok, akik még most sem küldötték meg a »Göcseji levelek* árát. Hosszú ideig vártam... vártam... A nyomdász | hitelezőm most már türelmetlenkedik. Tisztelettel kérem a hátralékoknak az elküldését, mert másként postai megbízással kell azt beszednem. Ez pedig költséges dolog. Szeretném elkerülni a kellemetlenkedést, hiszen esak egykét piczuláról van szó. Aztán meg azt sem szeretném, ha egyik-másik részről neheztelés lenne a dolog vége. Zalaegerszeg, 1908 február 20. LENGYIL FERENCZ a Magyár Paizs munkatársa.