Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-27 / 9. szám

I IX, év Zaiaagapsgeg, 1908. február 27. 9 szám. fitödtet si ár : 5ty érre * korone él érre 2 kosost líe/jei <Wre 1 kor t*y«é szá* 8 flllé •. Szerkeszti Z. IHIoirr^átűfa- Lajos Is/Z unk a. t Ár s a • { Hi det'ss k dija megegyezés szériái N üt r tora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wlatsici-ntcM 16 LHNGXBLFBEBNCZ BORRÉLT Q-TÖ HGT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar paizsért járó, de hátralékba^ leVő évi és évnegyedes dijaknak sziVes elküldését kérjük, hogy ne szüntessük meg e miatt a .lapküldést. A tüdőbetegség. Hogy e8yí?y

el több legyen, nálunk ez is nemzeti ügy. Minél nagyobb ez a betegség, annál inkább apad a magyar faj. Hogy pedig ez a betegség Magyarországon a legnagyobb: muta ja a hiteles számítás és kimutatás. Milliókra rug a betegek száma, százezerekre a haldoklóké. Egy ellenséggel tehát több. A mindenfeléiről megtámadott és vert hadseregbe legvégül beleüt istennyilaként a pestis. Nemzetileg ugy vagyunk mi is evvel a tüdőbetegséggel. Ám, vaunak emberek, akik megindítják a harczot e rettenetes ellenséggel szemben. Van is már egy fővárosi és egy országos gyógyítóház. A tentartásra s talán ujabbaknak alapítására hozzájárulnak az emberek, — hozzá kellene járulnia országosan az egész közönségnek, társadalmilag, önkénytesen. Hogy egy porszemmel a mi városunk is hozzájáruljon, szombaton egy kis estélyt rendeztüuk a szanatórium javára. Ez alkalomból felötlő észrevételeimből följegyzek ide egy-két vonást. Eljött az estélyre Budapestről Verner László is, a szanatórium titkára, mert érdeklődött. Sőt tartott is két előadást. Az ünnepély kezdete előtt alig egy órával érkezeit, s alig hogy lerázta az uti port, az emelvényre állott a szereplők közé. Reggelre értekezletet hívott össze s ott előadást tartott a mozgalom szükségisségéről. Ennek végeztével — ebédelni már nem ebédelhetett, hanem vasútra ült, hogy a hajnali órákban egy hírlapot ellásson hétfőre, mert kedden már Debreczenben kell lennie egy szanatóriumi gyűlésen. S mindez az Őrült fáradtság miért? Egy magának a fáradtságos munkája felér 10—20 embernek a fáradtságával s még felzaklat százezreket a munkára, az áldozatra, s az érdeklődésre. S mindez miért? Annak a reményében, hogy egy millió beteg közül talán egyet sikerül megmentenie, vagy a 20 millió ember közül egynek a fájdalmát talán sikerül enyhítenie. S fogadom, még mindig nagyon sok ember van Tiszán innen, Dunán tul, aki csak ugy ímmel-ámmal állana szóba Verner Laczival, aki nem nagy testalkatú és nem is potrohos; vagy talán szóba sem állana vele, ha az sülne ki, én ugyan nem tudom, hogy neve előtt nincsen kis apáti, nagy apáti felső, alsó és közép apáti előnév. Micsoda különbség! Mi elmegyük az ünnepélyre, eszünk, iszunk, tánczolunk, vigadunk és igen sok pénzt elköltünk : ő azalatt készíti a hadi tervet, miként lehetne egy-két fillért összegyűjteni a szenvedő emberiségnek a gyógyítására, a beteg magyarnak a meutésére. S micsoda különbség! Mi, talán igen so^an azt mondjuk : nem adok, mert én nem vagyok beteg; ha beteg vagyok, n^m bizonyos, hogy odajutok; ha oda jutok, nem bizonyos, hogy meggyógyulok. Mikor lesz az én két koronámból milliókat érő gyógyító ház? Addig én már elporladtam stb. Verner Laczi addig azt mondja, nem teszem le a fegyvert, mert a 90 esztendős ember is ássa a földet, ülteti a diófát, pedig biztosan tudja, hogy nem eszik a gyümölcsébői, sőt ültetés közben hül meg s esik áld izatul: mégis ültet. Mert csak az egyedek pusztulnak el, de a faj él; csak az emberek halnak meg, de a nemzetnek élnie kell. És micsoda különbség! De egyúttal milyen furcsa viszásságok is 1 Az előintézkedés és óvó intézkedés helyett nagy gonddal gondolkozunk hátul; az egészségre szolgáló építkezések hiányában a betegek számára kell nagyobb küzdelemmel építkezéseket csinálnunk; sajnáljuk a puskaport s később ágyával akarjuk megszerezni az elillant nyulat. Szóval nem látunk és nem gondolunk előre. A hanyatló görögnek emilyen szük lelkivilágát gyilkos gúnnyal festi Demosthenész. Ugy teszünk, azt mondja, mint a barbár rabszolga az ökölvívásban: ha a jobb szemét ütik meg, oda kap; s mikor a balszemét is megütik, oda is odakap, hogy védelmezze a már megütött helyet. Csak előre nem gondol a buta. S azt gondoljátok, nem tudnék még több magyar példát felhozni az ökölvívó kapkodására? Nálunk több a kocsma, mint a templom. A biblia hiányosságában szaporodnak a büntető törvényitönyvek; a szük iskola helyett és miatt emelkednek és tágulnak a börtön-paloták; a tanitó alantosságával és lenézettségével fordított arányban kell növekednie a büntető biró tekintélyének és szükségességének. Ilyen formája van az egészségügyünknek is. Élhetnénk olcsón édes kenyérrel s kénytelenek vagyunk jó drágán keserű orvosságot inni. Akiknek a tudás és hatalom a birtokukvan, s a kötelesség is a nyakukou ül: nem tudják az előintézkedéseket, óvóintézkedéseket megtenni. Az orvosok tudománya, a városi és megyei közigazgatásoknak a kötelessége, a kormányoknak a hatalma nem tudja felvilágosítani a tömeg lelkét, nem tud elég műveltséget terjeszteni, elsősorban csak arra, hogy mi az életnek első kelléke, mi a tisztaság ételben, italban, levegőben, ruházatban, lakásban? nem tudják eltávolítani emberlakta városok közepéről a mocsárgázt fejlesztő pocsolyákat, s nem tudják megszüntetni városok utczáin a bokáig érő ganés port, melyet a szél óránként millióknak a tüdejébe hajt. Nós, ha ez nincs meg, akkor jőn az orvosság, jőnek a szanatóriumok. Kell, hogy jöjjenek. Legalább ezek. De megjegyeztem, hogy a szanatóriumok felállításakor nemcsak a szanatóriumok felállítása a czél. Mikor a szanatórium apostolai legbuzgóbban gyűjtenek s leglelkesebben buzdítanak arra az akaratra és tettre, hogy építsünk gyógyitóházat: ugyanakkor leglelkeselben hirdetik azt az akaratot is, hogy minél kevesebb gyógyító házat építsünk. A gyógyító intézetek felállításakor figyelmeztet nek az óvóintéskedésekre, az előrelátásra, s tanítják az egészségtant. A szanator umi küzdelem vis8zahatólag is dolgozik. A mit az úgynevezett szakszerű tudomány, a hivatott kötelesség és a hatalom nem tett meg teljes mértékben, azt tűzték feladatokul a szanatóriumi ügynek önkényt vállalkozó apostolai. Azok, akik nem is szakemberek, nem is hatalmasok, még csak nem is kövérek. Külső kényszer sem sarkantyúzza. Csak egy belső parancs üzi, hajtja őket, hogy embertársaikért, fajbeli nemzetségükért dolgozzanak. Ezek mellett a vékony pénzű, tekintélytelen emberek mellett oh milyen nagyok vagyunk mi sokan, mi kövérek és tekintélyesek, mikor sok pénzt elverve és feszengve dőzsölünk. E kis csillagok mellett nagy pásztortüzeknek lobogása vagyunk mi. De Petőfiként mikor a pásztortüzeknek hamvát is elhordta már a szél, a messzeségben a kis csillag még akkor is ragyog. Borbély György. Titkári jelentés a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör 1907 évi működéséről. Nagyságos Elnök ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Midőn a mult 1907 év márczius 3-án megtartott tisztújító közgyűlés a megüresedett titkári állás betöltésénél csekély személyemre gondolt, csak habozva, szinte aggodalommal mertem a megtisztelő megbizlst elfogadni, mert ismertem egyrészt az ily ügyekben való járatlanságomat, másrészt a Kör nemes czélját s nagy feladatait, melyeknek megvalósítására való törekvést köriink egyik buzgó tagjának, közkatonájának sem szabad szem elöl tévesztenie, ann-il kevésbé a köri tisztviselőnek, ha a megbi/ásra méltónak kíván mutatkozni. Bíztam azonban igen tisztelt Elnökeinknek elismert buzgó vezetésében s irányításában, bíztam tisztviselötársaim s a t. választmányi tagok segitő együttműködésében. Ez a bizalom, ennek az együttmunkálkodásnak tudata biztatott, lelkesített, hogy feladatomnak ha talán nem is kellő eredménnyel, de tőlem telhető körültekintéssel és jóakarattal megfelelni igyekezzem. De mindennél inkább biztatott engem s buzdíthat mindnyájunkat is m. t Közgyűlés, az együttes további önzetlen munkálkodásra Körünknek jó hírneve, mondhatnám tekintélye. És mikor a Z. I. és M. K. jó hírnevéről, egyre erősbödő tekinú