Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-20 / 8. szám

2 M A G Y A R P A í Z S 1908 febr«ár 20. szigorúan körvonalazott keretekbe, rendszerbe be nem szorítható. A jó közigazgatás nyomon követi a gyakorlati életet, annak szükségeihez, czéljaihoz alkalmazkodik s megnyilatkozásaihoz hozzásimul g bár a theoria rendszerbe feglalja is a közigazgatás szabályait, igy általánosítani és rendszerbe foglalni nem lehet. A theoria szabályainak legtüzetesebb ismeret* sem képesíthet magában véve arra, hogy valaki gyakorlatilag is jó adminisztrátor legyen. A közigazgatási ismeretek bármily n^gy tömegénél sokszor többet ér egy kis gyakorlati érzék, mely a feDfórgó konkrét körülmények teljes mérlegelése alapján mint érzékeny iránytű képessé tesz arra, hogy a helyes utat felismerjük. Természetese* ennek a gyakorlati helyes éizéknek, aa élet megtisztult tapasz ialatain, emberszereteten, önzetlenségen s az igazság tárgyilagos ke'esésén, mint szilárd alapokon kell nyugodnia. Ha valaki oly szereucsés, hogy a most jelzett tulajdonságokkal rendelkezik, akkor gyorsan és biztosan megtalálja azt az irányt, amelyen kitűzött czélja felé haladni kell. Hogy én e tulajdonságokkal mennyiben rendelkezem, annak megítélésére én mayám nem vagyok hivatva, de hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy hivatali mükö lésemben mindig éa minden körülmények között a tárgyilagos igazságot keressem, hogy működésemet az önzetlenség és az emberszeretet irányítsák és hogy hivatali tevékenységemet mindenkivel izemben a legnagyobb előzékenységgel gyakoroljam : mindezt ünnepélye* fogadalomszerü meggyőződéssel ígérem. Mélyen tizztelt képviselő testületi Ne méltóztassanak azt Tárni tőlem — főkép az eddig mondottak után, — hogy én most Zalaegerszeg konkrét viszonyainak megfelelő s a közigazgatási tevékenységet minden irányban felölelő részletes programmot adjak. Erre én ez idő szerint képes nem vagyok s ha mégis megkisérleném, ez felületes, sőt teljesen eredménytelen kísérlet lenne, mert hiszem, hogy az intézkedésre és irányításra hivatott tényező valami irányban elhatározza magát, a konkrét viszonyok oly lüzetos ismerete szükséges, amely ismeretekkel én most, ez idő szerint még a — dolog természetéből folyólag — nem is rendelkezhetrm. Ezeket a konkrét körülményeket mindan irányból megvilágítva kelleue tekintenem, hogy igy czéltudatos tevékenységre határozzam el magamat s miutá* a félszeg munkát rosszabbnak tartom a semminél, épen azért kijelentem, hogy szándéHány asszony boldog? Hogy miben áll a teljes boldogság, azt eddig még seuki sem állapította «eg. Már azért sem, mivel az, aki teljesen boldog, okosabb dolgot is tud annál, hogy a lelki állapotát leirja. — Ilyesmire rendesen csak unalmában adja magát a boldogtalanság. Nem is emlitve azt, hogy a filozófusok határozott állitásaszerinl, tökéletes boldogság nincs, nem is volt, nem is lesz. Ezért használjuk elóvigyázalból a »teljes« szót a »tökéletes« helyett, nehogy ellenmondásba jussak azokkal az urakkal, akik csakha*ar letromfolnának. Minden időben ők szabtak törvényt lelki életünknek és mióta a statisztikát is lefoglalták a maguk számára segédeszköznek, éppenséggel nem lehet velők birni. A boldogságot is csak ugy ismerik az élet szákséges tényezőjének, ha az ó módszerük nyomán készül, máskülönben nem. Ez a statisztika pedig a következőket moudja : szái íntelligeMS nő közül teljesen boldog 20i félig-meddig boldog 34 és tökéletesen boldogtalan 46. Az utóbbiak közül valók a »meg nem értett asszonyok* (femmes incomprisee), akinek boldogtalansága azonban csak viszonylagos, mert abban áll, hogy nem tudják — mennyire boldogok. — Ha tehát a 46 egészen »boldogtalan« nő közül marad összesen 23, ki abba az érdekes és kiváltságos helyzetbe jutott, hogy magát mindenkivel szemben boldogtalannak mondhassa. Honnan merítjük ezeket az adatokat? Egy könyvből, melyet Lombroso Paola kisasszony, a híres olasz tudós leánya adott ki s mely nálunk még teljesen ismeretlen. Ö csak az intelligens asszonyokról készített statisztikát, mert alapelvül felállítja: a nem müveit asszony mindig boldog, ha nem sanyargatja a nyomor és testi szenvedés. Abban Paola kisasszony is egyetért a világ összes lélekbúváraival, hogy az asszony boldogságának sohasem lehet a nagyravágyás a kielékosan kerültem eddigelé azt, hogy egyoldalú informácziókat szerezzek be. S ezt az elvet, amelyet most jeleztem, kívánom követni a jövőben is. Informáczióimat mindeu irányból kivánom beszerezni a amennyiben a városi admiaisztráczióban kezdeményező lépésre fogom magamat elhatározni, ezt megelőzőleg mindig tanácskozás tárgyává kivánom tenni elhatározásomat és czélomat ugy a városi képviselőtestületnek a közügyek iránt élénkebb érdeklődést tanúsító egyes tagjaival, mint bizalmas értekezletek formájában magával a képviselőtestület egyetemével is. Tenni kivánom pedig ezt kettős okból. Egyrészről: hogy a képviselő testületnek tapasztalatokbau gazdagabb, előrehaladottabb korú tagjainak hasznos tanácsait a város érdekében falhasználhassam és értékesíthessem; — másrészről: hogy a képviselőtestület tagjai mindig előzetesen is tájékozva legyenek arról, hogy minő intézkedéseket mily czélból és mily eszközökkel ki/áuok kezdeményezni. S ez utóbbi körülményben azon másik elvem is lefektetve van, hogy én e város egyetemét képviselő testülettel, a közgyűléssel szemben mindig nyilt őszinteséggel kívánok eljárni, vagyis feltárom előtte nemcsak szándékolt kezdeményezésemet, hanem a város közigazgatásának mindenkori állapotát is ugy, ahogy tényleg a valóságnak megfelelően van. Nem titkolom a képviselőtestület előtt az esetleg beálló ujabb szükségleteket, de nyílt őszinteséggel eléje tárom az esetleg mutatkozó fedezeti feiesleget is. Ebből következik ami további elvem, hogy a megállapított költségvetés keretei a legszigorúbban megtartatni és tisztviselőtársaim, valamint a városi tanács által is megtartatni kivánom. Ugyanazért kijelentem, hogy a magam részéről mindig ellene leszek annak, hogv a költségvetés egyes tételei átruházás utján nyerjenek kielégítést. Ezen elv követ kezetes megtartása által remélem én butositaní nemcsak a költségvetés realitását, hanem annak fokozatos megjavulását is. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogY városuok adminísztrácziója lehetővé tegye váró sunknak — ugy anyagi, mint szellemi téren való — természetes fejlődését is. Bűn volna a város természetes fejlődését erőszakos módou megakadályozni, de még nagyobb hiba sőt tán vég/.etes hiba volna a fejlődésuek a konkrét körülméuxek által nem iudokolt és igy természet-ellcoos erő szakolására törekedni Sub ponder-i ereseit palmai gitője, hanem mindig csak a boldog együttélésen alapulhat azzal, kit szive választott. Másodsorban jön az anyaság. Fölsorolja aztán a többi tényezőket, melyek hozzájárulnak a boldogság kiegészítéséhez. Szerinte ezek a következők: 1. Fiatalság. 2. Szépség. 3. Műveltség 4. Jólét. 5. 'Súlyt helyez a korra is és a szerint álapitja meg statisztikáját. Azt mondja: Fiatal nők közül, ha száznak megfigyeljük életét, találunk 55 olyanra, ki teljes m boldog, 45-re ki boldogtalan. Ez az ellentélek kora, a mikor a megnyugvás nem szerepel és nem is lehat tényező a közepes boldogságra. A megváltozhatatlan viszonyokba való beletörődés a harminczadik éven tul kezdődik, de vele együtt az elégedettség is föltámad sok olyan uőben, aki boldogtalannak hitte magát, mert mi tűrés tagadás, a boldogságnak leglényegesebb része miudig — a hit. A harminczadík esztendő után tehát igy változik meg az arányszám: boldog már 45, féligmeddig boldog 25 és teljesen boldogtalan 30. — Később a negyvenötödik esztendőn tul, még inkább változik az arány: (boldog kifejezés nem is alkalmazható annál az asszonynál, ki több harmincz évesnél) 25, félig-meddig boldog 65 és egészen boldogtalan 10. — A megnyugvás és beletörédés kora. Ami a szépség befolyását illeti a boldogságra, eleinte az arányszám ugyanaz, mint a fiatalságnál, mert a legtöbb nő csak addig szép, mig ifju. A hervadó szépség korában 35 és 45 között — azonban aránytalanul nagy a boldogtalan nők száma. Száz közül hetven ugy érzi, hogy nem bírja el a szépsége hervadását, 20—25 féligmeddig beletörődik és csak 5 őrzi meg magában a léleknek azt a nagy erejét, hogy föl sem veszi, mikor a kornak meg kell fi*etni adóját. A mtveltség minden körülmények közt nagy tényezője a boldogságnak — bár annak aláásója is lehet. Ha szépség és ifjúság van vele, mérsé— A természet erőit lefogni, a fejlődés feltételeit elzárni nem lehet; viszont azonban ai alacsonyabb termetű embert erőszakkal kinyújtani és ekként magasabbra növeszteni: lehetetlen kísérlet volna. Mindent mértékkel: ez az én elvem egy város fejlesztésénél is. Meg kell szerezui mindeu feltételét a haladásnak s a természetes fejlődésnek; viszont azonban óvakodni kell attól, hogy a nagyzás hóbortjába essünk s éppen ezzel a város természetes fejlődését lehetetlenné tegyük. Ami pedtg végül a város adminisztrátiójáuak külső rendjét, az eljárás formaságait illeti, eaen változtatni egyelőre aem .szándékozom. Szándékozom azonban e régi kereteket uj tartalommal betölteni, uj tevékeuységgel, ambiczióval, lelkiismeretes, emberszerető és szorgalmas munkával, amelyek e munkának a régi keretekben is specziális egyéniséget, karaktert adjanak meg. Semmi esetre sem zárkózva el azonban attól, hogy e téren is a felismert jobbat alkalmazzuk, mert én a magam részéről követni kivánom Pál apostol tanítását: »Mindeneket megpróbáljatok és a mi joDb, azt válasszátok.« Harmóniát teremteni a külső keretek és a benső tartalom tekintetében: összeegyeztetni a formát és a lényeget; biztosítani az egyetértést és egymás megértését a város adminisztrácziójának összes — ugy testületi, mint egyéni — organumai között; kiérdemelni kötelességeim pontos és lel kii s méretes teljesítése által felettes hatóságaim megelégedését és elismerését; Megnyerni e város összes lakosságának bizalmát és ragaszkodását előzékeny hivatali működésem által; méltóvá teuni magamat az öuök me/tisztelő bizalmára, mélyen tisztelt képviselőtestületi tag urak; megszilárdítani a várob minden lakójában azt a meggyőződést, hogy a városi közigazgatásban önzetlen és becsületes tevékenységet fejtünk ki; ezek azok a czélok és ezek azok az elvek, amelyeknek megvalósítására én, mint e város polgármestere, miudig törekedni fogok. És e törekvésemben kérem én az önök nagybecsű és jóakaratú támogatását mélyen tisztelt képviselőtestületi tag urak, mindaddig, amig arra méltónak és érdemesnek talának: amig én e váró* érdekében és a kifejtett elvek szeriut munkálkodom. Én a magam részéről ünnepélyesen fogadom és ígérem önöknek, hogy most kifejtett keli a kattónek túlságos követeléseit az elette szemben, ha pedig niecsen, akkor magvigasztal. Azonban, amilyen áldás a lelki műveltség, épp olyan szerencsétlenség a félműveltség. Ez szüli »a meg nem értett" asszony mindeu szenvedését. Az arányszám a lelki műveltséggel bíró nőknél: egészen boldog 45, kielégítő módon boldog 40 és egészen boldogtalan 5. A jólét is nagyon fontos tényezője a boldogságnak, sokkal fontosabb, semmint az alanyi költők kouczedálják. Egy keleti közmondás azt tartja, hogy a nyomor veszekedő természetű és igaza lehet! Azonban a gazdagság nem, mint azta statisztika bizonyítja: teljesen boldog a jólétben élő nők közüí 40, félig-meddig 35 és egészen boldogtalan 30. — Mi azouban onnét eredhet, hogy a gazdag uőnek sok a szabad daje és az unalom nagy ellenséga a boldogságnak. « szerelem, a házasság és az anyaság az a három tényező, mely első sorban biztosítja a nő boidogságát. A férfi sokszor, még akkor is boldognak érzi magát, ha az ég megtagadja tőle a gyermekáldást, a nő csak nsgyon ritkán. S azért arányszámokat itt viszonylagosan lehet felállítani: 105 asszony közül, ki férjét szereti, 1—10, tökéletesen boldog (ezek az erős akaratuak), a 70—89 közepes boldog és 10—15 olyan, akik boldogok akarnak lenni mindenképpen, ki nem tudja elfelejteni, hogy az asszony hivatása az anyaság. 100 asszony közül, a ki nem szereti a férjét, de annál inkább a gyermekeit, egy sem teljesen boldog, 50—60 közepesen boldog lesz, mihelyt gyermekei annyira felnőttek, hogy megértik az ő szenvedéseit és megvigasztalják azért, amit az élet megtagadott tőle. Aki nem hiszi el e számokat, számítson utána. E—k.