Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-24 / 52. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. deczember 24. ellenségeit! Melcgitsd a közönyösöket és adj álhatatosságot és kitartást a buzgóknak! Terjeszd ki a békesség szárnyait felettünk, s Hazánk felett, és ne engedd, hogy a földi hatalmasoknak nagyravágyása miatt a drága honfivérnek csak egy cseppje is omlani kénytelenittessék, s a háborúnak pusztulása rontsa meg az alig élvezett békének áldásait! Adj bölcs belátást és világos elmét a kormányt intéző férfiaknak, hogy a közügyek felvirágozzanak; fellendüljön a tudomány és művészet, az ipar s kereskedelem és a munkás ember is megtalálja verejtékének az óhajtott jutalmát! • Jövel hát szép Karácsony, a te dicsőségednek magasztosságával, földi békességednek az üdvével, s az emberekhez való jóakaratodnak áldásával! Jövel! . . . ... Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben! Dicsőség Istennek! Békesség az embereknek! Ha a föld legtávolabb és legzordabb tájain, ahol csak a hó és éjszaki fény némi szürkületet fentart, hosszú hónapok után, ismét a hajnal mutatkozik és a láthatáron sugarait szórni kezdi a nap, hogy egy rövid nyárnak örömeit hozza: akkor ez azon téli jeges vidék lakóira nézve az öröm és ünnepség ideje. És ha egy fogolyhoz, aki sok éven át sötét börtönben sínylődött, valamely hatalmas és jóságos fejedelem hozzá lép, hogy neki a közeli megszabadulást személyesen megígérje, akkor az minden bú és szomorúságtól mentnek érzi magát és újra föléled az örömtől. Micsoda örömnek kellene a mai napon uralkodni az egész földön! Ez az a nap, mely a régi éjszakát elűzte, mert »azon nép mely nagy sötétségben ült, nagy világosságot látott.* Ez az a nap, mely a fogolynak hirdeti a közeli szabadságot, mert fölváltott minket megmentónknek, údvözitőuknek fogsága. Azért a nagy öröm e napon, mert született nekünk Krisztus, az isteni ember. Megszületett az uj Igazság. Az isteni gyermek. Nem fényes palotában, jászolban vetették bölcsőjét, álmára is pásztorok vigyáztak, tiszta kezű, tiszta szivü pásztorok. És álmélkodtak a világosságon, mely szétterjedt a jászolban, nem tudni honnan. A világosság pedig terjedt, túl a jászol falán, térben és időben határtalanul. És akkor jöttek a gyermek bölcsőjéhez a világ minden tájáról, jöttek királyok is, bölcsen megérezve, hogy szalmaágyon aki ott fekszik, mindnyájunknál hatalmasabb világbíró fejedelem. Tartománya a lélek világa s ami népével összefűzi a szeretet hatalma, a szeretetét mit Ö hozott ajándékul magával e szeretetlen földre. A szeretet, a mindent lebiró, minden akadályon át is győztes szeretet, mely csodákra képes. Vakokat tesz látókká és bénákat délezeg daliákká, félkenyérrel lakatja jól éhesek ezreit, vizet fakaszt meddő sziklakebelból és vigalmat a megfagyott szívekből. A szeretet világa az Övé, a legnagyobb csodára, emberi bűnök megbocsátására képes szeretet világa. Kgy uj világ. Uj gondolattal s a miért nekünk még drágább, uj érzésekkel népes. A pogány istenek világánál ezerszerte gazdagabb, mert benne bontja virágát az emberi lélek legszebb virága a Részvét. Harczok tüzében szüietett uj világnak Ura, hozsánna hála néki. Egy bomladozó világnak uj lelket adott, és békét, nyugalmat adott annak a léleknek. Dicsőség az Istennek, békesség az embereknek! Békesség oh te legnagyobb áldása a földi létnek, Istennek legszebb ajándéka! Költözz be szírünkbe. Legyen ott állandó hajlékod; termékenyítsd meg az emberek akaratát, kogy az áldásaid nyomán folytatott munkából latra dicsősége, imádott hazánk boldogsága sarjadozzék. Testvéreid vagyunk az Úrban, aki maga a megtestesült Szeretet. Ennek a szeretetnek legideáliaabb neme: a hazának szeretete, forrassza ösaze minden magyar ember lelkét, legyen szent karácsony ünnepe annak a szelid békének a képe, melyet édes hazáik érdeke kiván. I Emeljük föl az egyetértés zászlaját az együttérzés erejével. A zászló jelszavaként az igaz hazafiság tündököl. Legyen az vezetője minden magyar embernek. Érezzük kötelességünknek azt a munkát, melyben esak a haza és az emberiség szeretete tükröződik, mert ez az Istennek legigazabb szeretete. És a szeretet ünnepén elfelejtjük megint néhány órára az élet küzdelmeit. Akárhogy zúg ós tombol körülöttünk a szenvedélyek vihara, itt a gyertya fényben uszó kis fenyőágak alatt békesség honol. Ha másutt nem, legalább a gyermekek ártatlan szivében. S ez a béke elönti varázsával a nagyokat is. Akkor is, kétezer évvel ezelőtt ugy forrongott a világ, s áhítattal várták a világ megváltóját. A kereszténységnek ez a nagy ünnepe minden évben felemeli lelkünket s a világharmonia édes zenéje csendül meg fülünkben. A vallás vigasztaló szavánál nincs vigasztalóbb. Dicsőség az Istennek, béke az embereknek! Ctelkó Józttf. A szivekről. Tudjátok-e mi az imádság? Éreztétek-e az imádságnak erejét, hatalmát? Imádság közepette végig folyt-e arezotokon a könny ? Nem feleltek? Jó. Én megfelelek a kérdésre. AZ emberi sziv rejtekét tárom elétek. Hogy tisztán lássatok. És megerősítsétek az én hitemet. De el ne riadjatok! Hegy, völgy, rónaság, patak és mocsár is találi kőzik a tekintetetekkel. Viruló rétséggel váltako| zik benne a kopár, sziklás vidék. Az enyhe ; fuvalmat vad orkán üzi benne. A vadság dombja után a jó. cselekedetek halmai vonulnak el előttetek. Jöjjetek hát velem ! Vizsgálódjunk. Im, itt a gyermek bölcsője. Benne van a kisded is. Akárcsak a betlehemi jászol volna . . . A kisded keservesen sir. Talán az elhagyatottság érzete ül a szivén. Talán az éhség gyötri. Sír-sír addig, amig az anya föléje nem hajlik. Az anyai szemnek a varázsa békét lehel a kisded szivébe. Elűzi abból a könyfacsaró bántalmat. Megtermékenyíti azt. Beleveti és megnöveszti benne az érzéseknek a mindenhatóját: a szeretetet. A kisded a hatás után mosolyog. Ez a mosolygás a kisdednek az imádsága. Vájjon igy van e — ez? A kisded lassankint if|u emberré serdül. Eléri a legideálisabb korát. Tizenhét-tizennyolez éves lesz. Szivében a szeretetnek nagy hegye; a sejtelmeknek tág völgye : az édes-bus érzésnek véghetetlen rónasága van. Az érzések rónaságát a vágyaknak patakja szeli keresztül. A rohanó patak keres, kutat. Ki-ki tér az útjából. Egyik kitérő útjában gátra akad. Igazi, áttörhetetlen gátra. A természetnek egyik legfelségesebb alkotására. Tudjátok mi ez? Horgony, amely a boldogság hónába emeli azt a fiatal embert. De a földhöz is szegzí. Tenger, amely a világnak a másik részétől elválasztja. De a jövendőt láthatatlanná teszi. Nos, hát ki ez? Ez a nő ! A nőnek a szemefénye lebilincsel. Az ajka beszédessé tesz. Kinyújtott kaijai a mennyországot tárják felénk. Lépteinek összhangja muzsika szó a fülünkben . . . A fiatalember leborul. Vágyainak megáradt patakja minden idegét elborítja. Önkívületi állapotba esik. Ajkai mozognak. De hang nem jön ki azokon. Szive vágyát megtestesité előtte az Ur ! Ezért imádkozik. Imája a szerelem. A szerelemnek hatalmas érzésével adózik a termésaet nagy Urának. Tiszta szívből ez a legszebb imádság, ugy-e? Az ifjúból érett ember válik. Az érett embernek a szive mutatja a legtöbb változatot. Viruló rét benne a család szeretete. A rét felett enyhe fuvalom lengedezik. Ez a hazaszeretet. Feltűnik benne a jó cselekedeteknek a halma is. Ne felejtsétek el, hogy az érett embernek a szive ilyen. Az örömöt, bánatot egyformán osztja meg családjával, barátjaival. Beteg gyermeke, vagy barátja életéért habozás nélkül feláldozza nyugalmát. Hazájának szerencséje, vagy veszedelme élénken foglalkoztatja. Megszánja a szűkölködőt. Még ellenségével szemben is jócselekedetet gyakorol. Az éretlen éretteknek a szive más képet nyújt. Nagyképüsködéssel járnak az érettek között. Családi életük kegyetlenül rideg. Feleségeik csak a gyermekeikért élnek. A férj részére nincsen egy jó szavuk sem. De ez nem is csoda. Az éretlen érett mindig kapaszkodik. Oda tolakodik a szerető szivüek közé. A kúszó babot utánozza. Ha száraz ka ót tűznek melléje: felkúszik arra. Ha élőfa közelébe ültetik: azon is körül tekerődzik. Még annál is többet tesz. A gályákon tul nyújtja kacsát. Elakarja tüntetni az ó támaszát.. Az éretlen érett tolakodóvá lesz, hogy csak ótet lássák az első sorban. Mintha veréb volna, ugy kapkod ,a társadalom morzsái után. Az érett ember ham:ir észreveszi az üresszivüséget. Meglátja, hogy abból a szívből hiányzik a szeretet. Vadság ül benne. Képzelhetetlen vadság. Embertársainak a letiprása mindennapi imádság neki. Ha előnyösnek látja, még hazájának az ellenségeivel is szövetkezik. Mindenre kapható. Fojtogatja a szabadságot, A rabbilincs csörgése nem indítja meg. Nem hallja meg a jajszót sem. A szabadság ismeretlen fogalom előtte. A hatalom szolgálatába szegődik. Pribékséget is vállal. Mert a saját érdeke igy kívánja. Ezért száműzi magától az Istent. Nincs neki még imádsága sem. Az érett ember pedig hivő lélekkel imádkoztatja a gyermekével: Í— — — —_ — — — — Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a sziv felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.® A gyermekseregre eközben leszáll az istenek Istene: a szeretet. Tud-e még más is ugy imádkozni mint a családapa ? En nem tudom, de érzem, hogy a szivekben lakik az, aki Betlehemet és Aradot adott az embereknek. Mert ezt a kettőt a szeretet adta! ' Cl • Lengyel Ferencz. A muraközi iskolák államosítása. Néhány szó az államosításról. Magyarországban mindenből politikát csinálnak. Igy a kulturából is, annak nem kis kárára. A kulturának mint azt már előttem számosan elmondották, az iskola az alapvetője, a tápláló éltető levegője. Ezen nagy horderejű igazság tudatában az iskolát és vele együtt a kulturát is a politika igájába hajtják, hogy jobban fejezzem ki magamat, vannak sokan, kik a kulturát az iskola révén kisajátítják. Ez jogtalan dolog. A kultura nemzetközi köztulajdona az emberiségnek és mint ilyen, minden embert megillet. A kultura lényege egy és ugyanaz mindenütt, malyet azután lehet bizonyos mázzal bevonni és ez által bizonyos sajátosságot, jelleget adni neki. De erre csakis az egyes nemzeteknek van joguk. És mégis mit látunk? Azt, hogy az iskolafenntartás jogán a kulturát egyesek, vagy egyes vallásfelekezetek nemcsak hogy átalakítják, hanem egyenesen meghamisítják. A kulturának egyes nemzetek történelme, néprajza, földrajza stb. nemzeti jelleget kölcsönöz. E nemzeti jelleget azután minden nemzetnek ápolni és fentartani kötelessége, de nemcsak kultúrájában, hanem iparában, kereskedelmében, ruházatában, nyelvében stb. De legfőképen szükség van a nemzeti jelleg teljes kidomboritására a kulturában. Mert most már Istennek hála elértünk oda, hogy a nemzetek nagyságának fokmérője azon nép szellemi nivója, kulturája. Ezt pedig a többitől elütő nemzeti jelleg még jobban kiemeli a többi közül. Már most ezek után kérdem: hogyan lehet nekünk egységes nemzeti jellegű kulturánk, vagy egyáltalában kulturánk,. hogyha annak kialakulásába mindenféle náczió beleadja a garasát? Igy bizony nem lehet Már pedig sajnos, Magyarországon a kultura kialakulásába beleszól a bukaresti »kulturligá«-tól kezdve a nevét leirni is alig tudó falusi biró. A nemzetiségek, melyek politikai czéljaik elérésére az iskolát kitűnő eszköznek ismerték tel, a magyar nemzet átkos loyalitása következtében, nemasak a népet, nemcsak egyes vidék gazdasági helyzetét, hanem az iskola felett gyakorolt hatalmuk révén a kultúrát is saját tetszésük szarint alakították át.