Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-17 / 51. szám

!í*08. deezember 17. MAGYAR PAIZS 3 A felirat. Nagyméltóságú miniszter úr! A mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló 1907 V. t. cz. életbeléptetése a ma használatban levő kopott és rósz mérőeszközöket és súlyokat elsöpri és az adás-vétellel foglalkozókat vagy teljesen uj mérőeszközök beszerzésére, vagy legalább is a régiek megfelelő kijavítására fogja kényszeríteni. A legnagyobb aggodalommal néz az ország kereskedő népe az uj mértéktörvény végrehajtása elé, mert az országnak legtöbb vármegyéjében nincsen olyan szakképzett iparos, aki a merlegeket, súlyokat akkép javítani tudná, hogy a javított tárgyak a hitelesitö hivatalok részéről jövő követelményeknek ugy megfelelnek, hogy azok vissza dobatni nem fognak. Tudomásunk szerint a fővárosi és vidéki mérleggyárosok és javítók csekély számuk mellett, rendes körülmények között is munkával már tul vannak terhelve, mi lesz tékát a rendkívüli állapot idején? Az ország érdekeltsége előtt nem áll majd más választás, mint mérőeszköz szükségletét a külföld iparából fedezni, a mi hazai iparunk és közgazdaságunk károsodását jelenti; vagy mérőeszközeit a megfelelő hazai telepekhez beküldeni és esetleg hónapokig várakozni arra, pedig azokat egy pillanatig sem nélkülözheti. Ez állapotot előre látva, az 1907. év junius 1-én 6112/906. szám alatt kelt előtarjesztésünkben egyetértve a helyi állami fa és fémipari szakiskola igazgatóságával, bátrak voltunk a szakiskolában rendezendő mérlegjavitó tanfolyam szervezésére javaslatot tenni. Minthogy pedig Nagvmeltóságodnak ide vonatkozó engedélyét minrl ez ideig sajnálattal nélkülözzük, a mértéktörvény küszöbön álló életbe lépése töly'án pedig a hivatásos mértékjavitó műhelyek hiányából a jelentkező szükséglet pótlása rendkívül sürgős és felette fontos érdekek fűződnek annak mielőbbi és megfelelő kielégítéséhez, ennélfogva mély tisztelettel javasoljuk kegyeskedjék a helyi ipuri szakiskolának soron kivül engedelmet és utasítást adni egy mérőeszközt javító tanfolyam rendezésére. Sőt továbomenve ajánljuk, hogy hasonló eljárásra kegyeskedjék a hazai összes fémipari szakiskolákat is lölhatalmazni, illetve utas tani. Megvagyunk ugyanis győződve, hogy az ily irányú intézkedés nem csak kamarai kerületünk, hanem az egész ország közszükségletének czéljából üdvös és halaszUiatlanul kívánatos. E rendelkezésével és áldozatkészségével Nagyméltóságod nem csak a mértékek javításával jelenben több-kevesebb szakértelemmel foglalkozó iparosokat és kapcsolatban az üzletvilágot kötelezné hálára azzal, hogy egyrészt az iparosoknak biztos jövedelmi forrás nyílna meg, másrészt, az uzletvilág ide vonatkozó szükséglete megnyugtató és zavartalan kielégítést nyerend. de az országban benn tartható érték megtakarítás, a czéi érdekében kívánatos állami áldozatkész-éget is bőségésen fogja gyümölcsöztetni. Kolozsvár, 1908 deczember 9. Vetsz József sk., ki.-, tan elnök. Balázs Gyula sk., h titkár. Átiratok. A tek. kereskedelmi és iparkamarának (N. N.) Az 1907 V. tc. küszöbön álló törv. életbelépése a jelenleg használatban álló mérőeszközök nagymérvű javítását fogja szükségessé tenni. Mivel pedig hazánkban jelenleg a mérőeszközök szakszerű és megbízható iavitásával foglalkozó czégek száma aránylag túlkevés. közszükséget pótolna, ha e jövedelmező foglalkozási ágra megfelelő száma iparosok alaposan kiképeztetnének. A csatolt kérésben javaslatot tettunk a kereskedelmi miniszter ur előtt, a fennálló állami fémipari szakiskolákkal kapcsolatosan sürgősen rendezendő mérték,avitó tanfolyamok engedélyezése iránt. Arra kérjük tehát " t. Testvérkamarát, hogy a mennyiben nézetűnkkel egyetért, szíveskedjék előterjesztésünket a maga részéről is soron kivül hasonló szellemű fölterjesztéssel támogatni. Kolozsvár, 1908 deczember 8. Vélsz József elnök. Balázs Gyula h. titkár. Kik buktak meg a vizsgán? Ugy látszik, tetszeleg magának a hatalom azzal, hogy a szegény hü szolgáit a mértékhitelesitésnek elbuktatja. A Magyar Paizs mult számából olvastam, áogy Beregszász, N'agyenyad, Galgócz és Nyíregyháza hitelesítője jelent meg a vizsgán. Négy állomásról. Három ezek közül megbukott. Hát ez szégyen. Nem a bukottakra szégyen, hanem a rendszerre. Itt az a rendszer, hogy a vizsgára jelentkezők nem tudják mit, hogy kell tanulni? Költséges utazást tesznek, fizetnek 30 korona vizsga dijat és megbuknak. Titkolózó Társaság! Meddig fog ez tartani? Messziről, A mértékhitelesités titkai és rugói. A mértékhitelesítő? állami átvezetése okainak olyan titkos rugói vannak, a miknek szomorú eredménye már eddig is megnyilatkozik. Ez okosta mindenben eddig, a nagy titkolózást. • Közel az idő, a midőn kipattan minden. A mi hiba alatt marad, act majd ntegirom a t. mértékhitelesítőknek. ' Legnagyobb baj az. hogy a mértékügyekhez a minisztériumban is keveset értenek és az agész ország tájékozatlan. Budapest. Tisztelettel Képviselő. Nincs szó a mértékügyekről. Tek. Szerkesztő ur! Szegény mértékhitelesítő vagyok. Bitkán olvashatok lapot, keserüséggtl olvastam, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a mértékügyi költségvetésről semmit se olvashattam. Senki se szólalt fel. A képviselők között ma sincs, a ki fáradságot szentelne arra, hogy magát e fontos kérdésről informálja. (Elég baj az! Ez nem divatos téma! Sz.) Egy mértékhitelesítő. A ragyogó központ. Olvastam a Központ levelét, a Magvar Paizshoz. Elég szomorú, hogy még a sajtót sem veszi íigyelemüe. Most meggyőződtem arról, hogy milyen kevésre értékelik a közszolgálatot. P.osz példa ez, mert azt mutatja, hogy a tisztviselőkért él a nemzet s mi is csak azért élünk és kínlódunk, hogy fenn tartsuk a tisztvisei két Alázatos szolgája Egy keresk' dő. Cselédek-e a mértékhitelesítők? Manapság a legutolsó kőverü is ur Magyar» országon. Akarata még akkor is döntő sulylyal | bír, ha az a törvényes formáknak nem minden| ben felel meg. AZ összetartás adja az akarat kií fejtéséhez az erőt. Hogy állanak a mértékhitelt• sítők ezzel szemben? Szervezetlenül és bizonví talanul, tétovázva egyetlen mértékhitelesítő sem I tehette meg praktikus javaslatait a mértékügyi | törvény előkészítéséhez. Lenézték, mag ssmkér{ dezték őket. Olyan cselédeknek tartják, a kiket ; nem szokás számija v^nni. Pedig a jó gazda I

megkérdi az ö tapasztalt hűséges cselédjét is, János mit szól hozzá, ha én ide. a jövő évben árpát vetnék, jó lenne-e? Erre megmondja a I cseléd, hogy neki mi a tapasztalata. Az ur mérlegeli és vagy elfogadja, vagy nem. Annyit rnond| hatok, hogy Darányi földmivéiésügyi miniszter nem csak meghallgatja, de utasítja tisztviselőit, hogy gy üjtsék -ssze, az egyszerű embereknek gyakorlatból merített észrevételeit és részesítsék azt nagy figyelemben. Nem igy van ám a mértékhitelesítésnél! A törvényjavaslatot a mértékhitelesítőknek meg sem muUv'ák. Sőt még az iparkamarák is csak a lapokból értesültek ennek megszületésé rőL Fitymáló lenézéssel számba sem vették sem a hivatalokat sem a keresk. és igarkamarákat, sem az ipartestületeket. Ugy látszik, az egész ország népe sselédnél alsóbb sorban jön. Az ember, kivel érdemes szóba állani, kezdődhetik a felső ipari szakiskolában; de mindenesetre a műegyetem az, a mely a mértékhitelesítő urak számára, a comme il faut egyéneket gyártja. Valóban csodálkoznunk kell, hosy ezekkel az elvekkel a ker^ kedelemügyi miniíter íUamtitkárával, a ^enialis Szterényi Józseffel szóba állanak. Hí:-zen Szierénvinek sem felsőbb ipari szakiskolai bizonyítványa, sem műegyetemi oklevele nincs. Tehát ő nem ember, habár v. b. t. t. is. Még az is csodálatos, hogy Edisont, az elektrotechnika atya mesterét miért nem boy koitálják? Hiszen az mértékhitelesítőnek sem válna be, mert egy izkolázatlan rikkancs volt. a ki a bizottság előtt bizonyára megbukott volna. Hogy a f ... be is értené meg egy Edison, hogy mit jelent az. mikor a mértéktörvány 9. §-a azt mondja: A munka körforgalmi mértékegysége a mét«r kilegramni, vagyis ai a munka, melyet 1 erő kilogramm saját hatásának irányába eső 1 méternyi uton vég*;:. Nohát Edison mindjárt ennél a §-nál (pedig ilyen sok van abban a rejtélyes bölcsességgel megalkotott törvényben) megbuknék. De miután Edison is ép ugy mint Szterénvi nem pályázik mértékhitelesítői állásra és igy a vizsga esélyeinek sem teszik ki magukat, ennélfogva pályadíjat tűzne ki (ha tudná) napkeleti bölcsek számára, a kik ezeket a g-okat magyarra fordítsák és érthetővé tegyék. Azonbaa ez nem minden. Csináltak egy vaskos kötetből álló szabályrendeletet. E rendeletben össze foglaltak egy csomó bürokratikus bölcseséget. Eladják e rendeleteket a mértékhitelesítőknek 6 koronáért. De a lelkükre kötik, hogy a mit abból tanulnak, titokban tartsák ám, mort ezek a rendeletek még csak tervezetek, ezeket Kossuth nem hagyta még jóvá. Azonban e szép haszon mellett eladott titkos nyomtatványból sorban megbuktatják a régi hitelesítők nagy -részét. Hát helyes ez? Egy pár rabszolga (hiszen a mértékhitelesítők nem is cselédek, csak rabszolgák) megjegyzést koczkáztatott, rá mutatva, hogy a rendeletek itt is, ott is sántikálnak, a közélet viszonyainak nem felelnek meg. Darányi az ily dolgon két kézzel kap. Azonban a központban nagyobb embe-.ek uralják a tért. E nagy férfiakért van az egész ország. Ezek nem vették figyelembe a rabszolgák észrevételeit. Majd az élet kikorrigálja, egy csomó kellemetlenség PS baj után. Miért kell törődni a néppel? és a közérdekkel? Igy kergetik a szoczializmusba a legdolgosabb, legjámborabb, intelligens elemet, a mértékhitelesítőket is azok, a kik azt hiszik, érettük van az egész ország. Csongrádi. A mértékhitelesitök, mint magántudósok. A mértékügyek ma már ugy szerepelnek, mint tudomány. Az ország ezt tudomásul venné és a nép neki is buzdulna, hogv mngíanulja. Azonban »nem lehet ám, gyere ki.«. A mértékhitelesités és általában a mértékügyek tudománya ki van sajátítva, a magán tudósok zzámára. Közkincs lenni, teljesen megszűnt Andrássy, Apponyi, Darányi, Kossuth, miniszterek mindent elkövetnek ugyan, hogy a reszortjukba tartozó ügyek ismeretét népszerűsítsék. Azonban a mértékügy, mely minden polgárát érdekli az országnak, ki van sajátítva Ez mint hajdan a kuruzHás, vagy boszorkányság, nem képez közügyet, hanem magán tudományt. Figyelmeztetjük azokat a magán tudósokat, a kik kisajátítják a mértékügyeket, mint magán tudományt. — vigyázzanak. Vigyázzanak, mert a nemzet elementáris erővel ront rájuk és elsöpri, tudományukkal egyetemben. Tagadhatatlanul módjukban van most a mérték ügyek bői monopoHumot csinálni. Bizonyára hasznuk is van a monopoliumból. Ha anyagi nincs is, van erkölcsi. De hogy a nemzetnek kára van, azt egész ország népe, sirva hangoztatja. Döbbenjen meg tehát a szivük a t. magántudósok gyártóinak és e döbbenés érzésére mondjanak le a magán tudományról és 4egyék közkincscsé a mértékügyet, mert szégyen az országra, hogy ez igy van. A mérlegek használata és ellenőrzése. .A Budapesti Hírlap irja: Az országos Magyar Gazdasági Egyesület ipari és kereskedelmi szakosztálya ülésének határozatából kifolyólag külön bizottság foglalkozott a mérlegek használatáról és ellenőrzéséről szóló törvény végrehajtási utasításának tárgyalásával. A bizottság behatóan tárgyalta a kérdést és a tárgyalás ^redménvekép sürgős fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyban a következőket kérte: A mérlegeknél gazdaságokban csak olyanok köteleztessenek a hitelesítésre, melyeken adás-vétel történik és azok, melyeken a gazda csak saját tájékoztatására mázsál, hitelesítési. kényszernek ne legyenek alóvetve s ®Közfo aalmon kivük feliratú táblával látandók el. Szállítható iiidmérlegekné' a bélyegzés ug > alkalmazandó, hogy a mérleg annak megsértése nélkül legyen egyik helvrő

1 a másikra szállítható. Űrmértékeknél szintén legyenek közforgalmon kivüli űrmértékek hitelesítési kényszer nélkül. A tejeskannáknál, mert az nem mérő eszköz, hanem csak egyszerű tartály — vasúti kezeléseknél horpadásnak van kitéve -- kérte a bizottság a hibahatár kiterjesztését, illetőleg a hitelesítési p- ényszer aluli teljes íölmentést, már azért is,