Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-19 / 47. szám

2 M A G Y A K PAIZS 1908 november 19. nemes tulajdonok nélkül a nő illat nélküli virág, vagy egy sötét bolygó, fény és meleg nélkül, a ki körül nem élet, hanem a pusztulás és pokol virul. És a férfiak? Gyakran évekig ingyen dolgozik az életbe lépett fiatal ember, azután kap néhány száz forint fizetést, mellyel éveken át elnyomorog, fizetve a régi adósságok kamatait és csinálva ujakat. Ekkor megházasodik. Elvesz valakit szereLemböl vagy számításból. A szerelem gyöngévé teszi az asszonnyal szemben. Nem tud tőle megtagadni semmit, de nem is meri bevallani állapotának kétségbeejtő voltát s mert a mai asszonyok legnagyobb része nemcsak nem tud lemondani, hanem még társadalmi állásában fényleni is akar, mindig mélyebben viszi urát a romlásba. A számítás sem válik be. Legtöbbször hamis külszinnel csalóka ígéretekkel megtévesztik az ifjút, vagy ha van is valami kis módja az asszouykának, az alig -elég vágyai, igényei kielégítésére. Ilyen házasságban kész az egyenetlenség, melyben a férfi is, asszony is keres magának kárpótlást s kész a veszedelem! Mint a külsőleg egészséges testben pusztít a sokszor még láthatatlan rák fekély, ugy pusztít társadalmunkban az anyagi gond. Pillanatnyi segítség vágya, helyrehozhatlan bajba sodorja ilyenkor a kétségbeesésre laajló embert. Kivált ha pénzzel bánik, vagy ahhoz könnyen hozzájuthat. Tiz-husz oldalról biztatják sogitséggel s ő addig, de csakis addig, hozzányúl a máséhoz. Rögtön visszaadja. A segítség nem jön. Pótolni kell a pénzt. Más hasonli úton szerzettel pótolja, de mert ismét ujabb lyukat kell betömni, többet vesz fel. S igy megy ez fokról-fokra. A többit majdnem nap-nap után látjuk. / Cselkó József. Vendvidéki isk. politika. Hegedűs A. Elek, lapunk munkatársa az ősz folyamán levélben felkereste Stampay János köbölkuti kántortanítót a kinek egyházi ének- és imakönyv szerzeményeiből eredetileg magától a szerzőtől kért néhányat a veudvidéki tanulók számára. Hegedűs levelére Stampay a ki vetkező választ küldte. Tekintetes Hegedűs A Elek urnák vendvidéki tanitó Zalabag ínyán. Tekintetes Kartárs ur! Igen becses levelét megkaptam. Igen köszönöm szives figyelmét és könyvem iránt tanúsított pártoló jó indulatát. Abban a reményben, hogy könyvemet beviszik a vendvidékre s ott tért hódit, szives felszólítása folytán felajánlok a hazafias ügy támogatására egy posta csomag könyvet, amely 300 drb. könyv hasznának felel meg. Ezt egy jövendő legközelebbi rendelésnél tek. kartárs ur czimére küldhetem. A vendvidéki kultur egylet, amely Vasmegyében székel — tényleg évente rendel 200 darabot. Nem tudom, a zalamegyei vendvidéknek níucs-e valami magyarosító v. közművelődési egyesülete, mert ennek akcziója a magyarosítást gyorsabban előmozdítaná? (Van. Zalavárme^yei Közművelődési Egyesület. Csak most alakult. Elnöke Gróf Batthány Pál főispán. Szerk.) Fogadja jó kivánataim kifejezését, egyben pedig kérve könyvem jóindulatu pártfogását, maradtam mély tisztelettel: Stampay János kántortanító. Köbölkút, 1908 november 8. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Mérlegek javítása es Időszakos hitelesítése. Kiváló szakembertől kaptuk az alábbi sorokat: Én mint volt gépész, évek előtt begyakoroltam — szükséges is volt azt tennem, — mert ren- j desen én kezdeményeztem a szükséges volt után- I hitelesítést, mely mivelet előtt a mérőeszközök j a folytonos használat következtében nagyon is a kijavításra szorultak! I Ezen kijavítást és a reá következő hitelesítést hamarosan kellett lebonyolítani, mert a felek közül egy sem tudja nélkülözni a mérőeszközeit, de hát jövőre nézve ebben látom csak a nagy bajt, mert az V-ik t. cz. az utánhitelesitést minden lejárt 2 év után elrendeli, a mely utánhitelesités nemcsak a szakértő lakatosoknak, hanem az állami mértékhitelesítő hivataloknak is nagy akadályt fog okozni! A vizmérö órák és a keresk. muzeum. Elismerés illeti a kereskedelmi minisztert, a muzeumot, a tulipán szövetséget és a magyar védőegyesületet, AZ általuk »IIazai ipari beszerzési források« ezimen 1907-ben kiadott könyvben Kunz gyáráról csak ez áll: 11. Műszer- és tanszeripar. 629. Budapesti vízmérő betéti társaság, Kunz F. Budapest. (I., Marosutcza 16. Iroda és raktár: I., Borsutcza 14 Tlf : 11—06. Chqu. . 8651 Táv.c.: „Meter".) — 5 HP., 30 m. Vízmérőórák javítása. Tehát csak javítása. És nem gyártása, vagy készítése. Hogyan lehetett mégis a székesfővárost és annyi vidéki várost megtéveszteni azzal, hogy ezek az órák a Kunz budapesti gyárában készülnek. Jó lenne azt is tisztázni, hogy 5 lóerő és 30 munkás tényleg dolgozott-e ott? Kiknek a hátán reparálják ki a mértéktörvényt ? Vettük a következő* sorokat. Tek. szerkesztőség! a következőket olvastam a nov. 11-én megjelent lapokban: A »Rudapest« munkatársa a munkásbiztositási törvény ellen felhozott panaszokra vonatkozólag meginterviewolta Szterényi államtitkárt, aki a többek között a következőket mondta: — A munkásbiztositással szemben fennforgó izgalomnak csak azt a magyarázatát tudom adni, hogy az illető intézők abban a téves hitben vannak, mintha Kossuth miniszter ur elzárkóznék a jogos panaszok orvoslása elöl. Annyira nem, hogy rendeletéből rendszeresen gyűjtjük a panaszokat, a legalaposabban megvizsgáljuk azokat és a szükséges törvényreviziót is előkészítjük. Miután a mértéktörvény is az iparosság megkérdezése nélkül csinálódott, igy csinálódnak a végrehajtási szabályok is, kérdezem: ezek hibáit ós hiányait is a mi hátunkon fogják kireparálni? Nem volna é jobb, mindent megkérdezni az iparkamaráktól, ipartestületektől, kereskedőktől és mindjárt az első alkalommal jót csinálni? Hova jut a mi bőrünk, ha mindent ezen próbálnak ki? Egy iparos. Budapesti levél a mértéktörvényröl. Egyik előkelő mérleggyárostól a következő levelet vettük. A Magyar Paizs tek. szerkesztőségének Zalaegerszeg. Szives küldeményét, a lapokat illetőleg köszönettel vettem. Figyelemmel olvasván a ruértékügyi rovatokat, legnagyobb megelégedéssel tapasztalom, hogy ez az egyedüli lap, mely komolyan foglalkozik ezen igazán mondható életbevágó kérdéssel. .Mindennek daczára ugylátom, hogy oly adatok is kerültek b. lapjába, melyek téves informácziókon alapulnak, ennek okát abban találom, hogy ezideig a mérlegkészitők magok vajmi kevés érdeklődést tanúsítottak az uj mértékhitelesitési törvény iránt. Ezt saját meggyőződésemből írhatom nyugodtan. Ón b. lapjában IX/46. sz. nov. 12-ről »Mit hoz az uj mértéktörvéuy ?« nagyon kétségbeejtőnek tárja fel a helyzetet, ugyauis azt irja, hogy a kereskedőket és iparosokat a büntető határozatok fogják tájékoztatni érzékeny bírságokkal arra, hogy mit foglal magában az uj törvény. A nagyközönséget és mérlegeket használó kereskedőket az én nézetem szerint magának a mérlegkészitőnek illetőleg eladónak kell és illik felvilágosítani jóindulatulag a bekövetkezendő nehézségekről. Hogy ezt máma a mérlegkészitők és kereskedők meg nem teszik és nem is tehetik, ' első sorban saját maguk az okozói a következő okoknál fogva. ! A mai mérlegkészitők nem éppen szívesen j fogadják az uj törvényt, mivel ez megszünteti az j általuk ezidáig gyártott közönséges úgynevezett j »commerz<í áruiknak forgalomba hozatalát, melyet a I szolid árukhoz képest nagyon jó haszon mellett tudtak ezideig a vas és műszaki kereskedők közvetítésével a kereskedő és gazdálkodó vevőkre úgyszólván rásózni. Tudják ők jól, hogy ezután csak szolid árut szabad e czikiben forgalomba hozni, de ha ezt időelött tudomására hozzák a vásárlónak, az bizalmatlan lesz e czégek iránt és inkább a szolid czégeket keresi fel rendeléseivel; az igaz, hogy ezidő szerint nagyon kevesen vagyunk, kik nem haszonlesésből készítünk mérlegeket, de azért, hogy ez a mértékügyi törvény*inek kellő mértékben meg is feleljen és nemcsak a magánhivatalok fogadják el hitelesítésre. Mint már előbbi levelemben is jeleztem én magam ötödik éve foglalkozom a hitelesítés államosításának eszméjével, első voltam, ki ezt a ker. kamarában szóvá tettem, rámutatva a jelenlegi türhetlen állapotokra, melyek a magán hivataloknak pénzszerzés vágyából nemcsak a nagyközönségre, ki megbizhatlan mérleget vásárol, de az államra is jelentékeny károsodást tüntettek ki. Az időben megkerestem szaktársaimat is ezen eszme pártolására s a nyolcz közül 2 akadt ki helyesnek tartotta eszmémet és pártolásáról biztosított. Midőn a kamara ez ügyben a 3 évi munka után ankétét hívott össze a szakemberekből, csodálkozva láttam, hogy az ülésteremben a mi szakmánkból csak t. Schember czég képviseltette magát, igy tehát ők és én voltam jelen e fontos megbeszélésen. Azóta soha egyetlen ily összejövetelre tanácskozásra soha mérleggyáros én kívülem meg nem jelent, még a bizottság előtt sem. Nagyon természetes, az annak idején kibocsájtott felszólítást, hogy a gyártott és árusítandó mérlegekről rajzot adjunk be, figyelembe nem véve, semmiről az ügy előrehaladottságát illetőleg tudomást sem szerezhettek, most persze kétségbe vannak esve, hogy miként is lesz az uj törvény süt mi több, a keresk. minisztériumot okozzák hogy nem közlékeny eléggé. Hiszen ha annak idején nem érdeklődtek az ügy iránt, most már türelemmel bevárhatják a történendőket, eléggé sajnos, hogy szakemberek képviselete nélkül lett ezen törvény elkészítve, csupán nemtörődömség okából. Máma legtöbben a készítők és kereskedők közül nincsenek tisztában, hogy a jövőben Ts készíthetik és árusíthatják e a jelenleg forgalomban levő mérleg-szerkezeteiket. Ha annak idején oly érdeklődéssel kisérték volna az ügyet mint jó magam, máma mindent tudnának épugy, mint jómagam is tudom, hogyan alkalmazkodjam a jövőben az általam készítendő mérlegeket illetőleg. Én legkevésbé sem vagyok kétségbeesve az uj törvévv behozatala miatt, *udom mit és hogyan kell ezután készíteni az uj előírásoknak megfelelően, nagyon természetes a nyersanyagomat is ehez igazodva szerzem be már most, hogy annak idején akadálytalanul hitelesíthetők legyenek gyártmányaim. Az iparpártoiást illetőleg, sajnos, maguk a kereskedők nyilatkoznak ugy, hogyha Ausztriában 20 fillérrel olcsóbb lesz ugyanaz a mérleg mint nálam, ott fogja beszerezni* Amennyiben azonban a kamara által külföldi czégek nem lettek a rajzaik beadására felszólítva, nagyon természetes, hogy külföldi gyártmány csak az esetben lesz forgalomba hozható, ha a külföldi gyárosnak itteni kereskedője intézte mindezt el, így vétve a magyar iparpártolása ellen. Azon kellemes reményben, hogy ezen soraimmal legkevésbé sem gyakoroltam kritikát t. czim fáradságos munkája felett, Teljes tisztelettel vagyok stb. M. A. * A levél meg is nevezi azt a czéget, aki ilyen szomo:u kijelentéseket tesz ; mi azonban kíméletből önhatalmúlag is kihagyjuk innen ezt a nevet, most. — de megjegyezzük magunknak. Ha azonban tenyleges külföldi vásárlásról van tudomásunk : akkor nem ismerünk kíméletet. — A megbízhatóbb gyáros kollégái közül elismeréssel emliti e levél fuchs G. és Schemler C. fiai gyárosokat. A többiek többnyire „coromerz" árukat készítenek. Szerk. Mértékhitelesítő hivatalok részére lakásokat keresnek. E hó 8-a körül egyik fővárosi hirdetési iroda néhány vidéki lapban az alábbi hirdetést adta ki: Állami központi mértékhitelesítő m. kir. lizottság. 8z. 3058—1908. . fJiVatalos helyiség bérlete az állami mértékhitelesítő hivatalok részére. Az 1909. évi -január hó 1-tól felállítandó állami mértékhitelesítő hivatal részére korestetik egy lehetőleg földszinten fekvő, a város középpontja-