Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-05 / 45. szám

19.08. november 5. MAGYAR PAIZS 3 Kinevezések a központ részére. A Magyarország irja : Kinevezések az állami központi mértékhitelesítő bizottságnál. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter az állami központi mértékhitelesítő bizottság létszámában : dr. Mezőffy Ágoston segédtanfelügyelőt felügyelővé, dr. Jánosi Imre oki. középiskolai tanárt első osztályú segédfelügyelővé, Kargacsin Czelesztin oki. gépészmérnököt és Király Pál volt műegyetemi tanársegédet másodosztályú segédfelügyelőkké, Schukert Ferencz és Fekete Lajos képesített mértékhitelesítőket másodosztályú mértékhitelesítő segédekké nevezte ki. A kinevezettek állásával egybekötött illetményeket a Magyar Paizs október 22. száma közölte. Jánosi Imre drt, Király Pál tanársegédet a vidéki mértékhitelesítők egy része már ismeri. Rokonszenves emberek, a kik gyakorlati utmutatást adtak az uj mértékhitelesitési eljárásról és az 1907 V. t. cz. alapján összeállított rendeletek tervezetéről Schnkert Ferencz pedig, mint központi alkalmazott szakértelemmel és kollegiális szívességgel magyarázta a tanfolyamra bevonult kollégáknak az uj törvény alapján készülf rajzokat. Ez ismert urak kinevezése hirét a vidék örömmel veszi. A mértékhitelesítők létszáma. Tek. Szerk ur! Olvastam a mértékhitelesítők létszámáról közreadott költségvetést, olvastam a hozzáfűzött magyarázatot is. A gyakorlathói leszűrt tapasztalaiból, a magyarázat kiegészítéséhez, hozzátenni valóm az. hogy a 85 mértékhitelesítő elegendő nem lesz. Miután azonban bevétel is jóval több lesz, az előirányzott összegnél nincs hiba, mert ideiglenes erőkkel lehet pótolni a hiányzókat, a kik betanulnak, vizsgáznak és hitelesítők lesznek. Fődolog az, hogy az alkalmazás körül a régi gyakorlott, jó erőket ne fosszák meg existentiájuktóJ, hanem gondosan helyezzék el. M. h. Levél: Tek. Szerkesztő ur! Őrömmel látom, hogy ügyünk, a Magyar Paizs révén jó mederbe terelődött. Ember hiba nélkül nincsen s azért rá kel mutatni tárgyilagosan minden hibára, a mi az uj törvény folytán ide vagy oda becsúszik. Mert ne bigyjék azt kollégáim, hogy oda fent tökéletest tudnak csinálni. Az intézők sem tökéletesebb emberek, mint mi. Lehet több a tudásuk, de viszont kevesebb a vidéken, a népkörében való tájékozottságuk. Ezt pedig tudással pótolni nem lehet. Az életet nem lehet se a professzoroktól, se a könyvekből megtanulni. Azért megnyugtatom kollégáimat, hogy Kossuth miniszter is, Szterénvi József államtitkár is, kik az élet iskoláit végig járták, nagyon jó néven veszik, hogy a ha mértékhitelesítők a M. P.-ban észrevételeiknek tárgyilagosan kifejezést adnak. Ha ezek ny> mán c*ak egy életbevágó intézkedés megváltoztatására nyilik is alkalom, már feladatot teljesítettek. Hiszen Szterényi csak a jun. 20. küldöttségtől értesült, hogy a vizsga szabályzat sérelmes volt, mert olyan jogtól fosztott meg egyes hitelesítőket, a miket részükre a törvény biztosított. Azonnal intézkedett ennek megváltoztatására. Intézkedésének nagyon hasznos eredménye volt a szolgálatra nézve. Minden közhivatalt viselőnek esküvel vállalt kötelessége a szolgálattól minden kárt vagy hátrányt tőle telhetőleg elhárítani. No már mostan, ha mi fel nem szólalunk egyes esetekben, csak nagy hátrányok és károsodások után vehetik észre, ha hibás esetleg az intézkedés, melyet jóhiszemüleg bár, de a helyzet és a külső életviizonyok alapos ismerése nélkül, a központban csináltak. Néha évek multával, egy csomó kellemetlenség és károsodás Ürán jönDék arra réá, a mit egf, a viszonyokst ismerő vidéki ember egyszerű figyelmeztetésére elkerülhettek volna. A mit eddig a vidék megkérdezése és hozzájárulása nélkül megalkottak, azoknak keresztülvitele némely pontban sok galibát fog okozni a 1 gyakorlatban. Sok álmatlan éjszakát fog a kelle- f metlenségek sorozata okozni annak és azoknak, { a ki, vagy a kik tudással bár, de körültekintés [ nélkül jóhiszemüleg, jót alkotni igyekeztek. A mértékügyek belenyúlnak a napi élet minden szükségletébe. Itt fog kitűnni, mennyi kívánni valót hagynak, vagy mennyiben ferdék az intézkedések. Ma még tarthatják magukat csalhatatlannak az alkotók! De a gyakorlat mutatja meg, hogy mi az értéke a munkájuknak. Hordóhitelesitő. Mi lesz a régi hordóhitelesitökkel, illetőleg az uj hordójelzökkel? Tek. Szerkesztő ur! Köszönettel kézhez kaptam a lapjokat. B. lapjából az állami mértékhitelesítők jövő helyzetéről tiszta képet alkothattam magamnak.

1

1 De váljon mi lesz a régi hordóhitelesitökkel, illetőleg az uj hordójelzökkel ? Erről még alig volt szó. Ennél a kérdésnél tehát tág tere nyilik még a hozzászólásnak. Pedig kívánatos volna erre is egy kis világosságot deríteni, hiszen az uj törvény nagyobbrészt bennünket, hordóhitelesitőket érint. A törvényhatóságok az 1907. évi V. tcz. 25. §-ának 2. bekezdése alapján a hordójelző hivatalok személyzetét előre meghatározandó rendes fizetéssel kötelesek alkalmazni. Már most, ha a törvényhatóságok nem is akarnak haszuot húzni a hordójelzésböl, bizonyos, hogy ráfizetni sem akarnak, A befolyó dijak pedig nem elégségesek arra, hogy azokból annyi hordójelző hivatalt tarthatnának fenn, a hány hordóhitelesitő hivatal ebdigelé volt. Ez csak úgy volna lehetséges, ha a kész fizetést 3—400 koronában állapítanák meg. Ilyen fizetés mellett, nem hiszem, hogy akadna csak egy hordóhitelesitő is, ki a hordójelzöi állásra pályáznék és ilyen fizetésért megszerezné a képesítést. A törvényhatóságok tehát kényszerülnének Somogymegye mintájára — a mint Nicsovics ur irta — az egész vármegye területére terjedő hatáskörrel egy hordójelző hivatalt felállítani. Mind a két esetben megfosztanának bennünket, hordóhitelesitőket a kenyerünktől; a kis kádáriparral egy csapásra végezne az utóbbi eset, a közönségre óriási terhet róna és a mértékügynek a javát semmiképen sem szolgálná. Lehetséges volna még egy megoldás: a hitelesítési dijak felemelése. Ez ellen mindeu szőlősgazdának és kádárnak csak tiltakoznia lehetne, a mennyiben a mostani maximális dijak elég magasak. Bár ma még úgy látszik tehát, hogy sokan, igen sokan elveszítjük a kenyerünket, mindaddig a mig tényleg meg nem történt, nem tudom elhinni, hogy ezt akarta volna elérni akár a törvény szövegezője, tervezője, akár a központi bizottság, akár a minisztérium. Hanem igenis azt hiszem,hogy valahol hiba van. A Magyar Paizs szeptember 10 i számában a régi mértéktörvényekröl a következőket irja: »A törvények egyik hiánya, hogy az utánhitelesités nem mondatott ki. A törvény megtartásának ellenőrzésére nem álltak erők és eszközök rendelkezésre.® Ezzel a »szegek« lapja fején találta a szeget. Az 1907. évi V. tcz. 24. §-ának utolsó bekezdése semmivel sem ment tovább a 13258. 1876. sz. volt földm., ipar- és ker. min. valamint a 80608. 1896. SÍ,, ker. min. rendeletnél, vagyis a hordókra az utánhitelesités most sem mondatott ki. Ez a hiba. A hordókra 3, legfeljebb 4 évi időszakos utánjelzés volna kimondandó és annak megtartása szigorúan volna ellenőrizendő. Nem jelentene ez a közönségre nézve terhet, sőt javára válnék. Számos fennakadásról, zaklatásról van tudomásom, több esetben érzékeny veszteségről, a mit az időszakos utánjelzéssel el lehetne kerülni. Ezeknek az eseteknek állitásom igazolására való felsorolását mellőznöm kell, ennyire már nem vehetem igénybe tek. Szerkesztő ur szívességét Végül felvetett kérdésem megoldást nyerne az időszakos utánjelzés kimondásával. Bizonyságul legyen szabad a saját kerületemre hivatkoznom. A hivatalomba beosztott községekben van legalább 40 000 hl. hordó forgalomban. 4 évi időszakos utánjelzés esetén átlag 10.000 hl. esnék egy évre, a mi évi 2000 K jövedelmet jelentene. Ha most még számításba veszem a kádároktól érkező uj hordókat és az uj törvény 24. § áuak első bekezdése alapján az üres hordók súlyának a megjelöléséből befolyó összeget, kétségtelen, hogy törvényhatóságom a jelenleg fennálló hordóhitelesitő hivatalom helyén hordójelző hivatalt is fenntarthatna, mig a mostani viszonyok mellett nem tehetné meg, mert a hordók nagyobbára a mult század nyolczvanas éveiben lettek utoljára hitelesítve, kivéve az azóta újonnan beszerzett hordókat. Ha nem is válnék be ez a számítás mindenhol, mégis egyrészt a községek szerencsésebb beosztásával, másrészt tekintetbe véve azt a körülményt, hogy több kádár, hordóhitelesitő megtartja inkább a mesterségét és lemond a hordójelzésröl, el lehetne azt érni, hogy a régi hordóhitelesitők, mint hordójelzők megfelelő tisztességes fizetés mellett alkalmazást nyernének anélkül, hogy a törvényhatóságoknak rá kellene fizetniök. Ez az én véleményem. Kíváncsi volnék a másokéra is. n. Feladatot teljesit-e a M. P. a mértékügyek körül? Vettük az alábbi sorokat: Tek. Szerkesztő ur! A »Magyar Paizs« mint régi iparpártoló, hazafias irányú és mint látom, közérdekeket önzetlenül szolgáló heti lap, ugy látszik az egész országban nagyon el van terjedve. Vidékünkön sok felé jár és sokan olvassák. Azért nagy dolognak tartom, hogy oly tüzetesen foglalkozik a mértéktörvényből fakadó dolgokkal. Nem csodálom, hogy más lapok ezzel nem foglalkoznak. Ezzel foglalkozni, nemcsak toll és tinta, hanem tudás is szükséges (s még több jóakarat. Szerk.) Arra pedig, hogy humánusán felkarolja a mértékhitelesítők dolgát is, hogy érdekeik mellett szót emeljen, arra még sziv is kell. Ilyen értékek birtokában az ügyre és a mértékhitelesítőkre nézve sok eredményt remélek a Magyar Paizs munkálkodásától. Remélek főleg azért, mert minden sor, minden szó, minden betű, a mit a mértékek dolgáról ír a Magyar Paizs, haszonba megy. Az olvasó közönség itt nagy figyelemmel olvassa, hétről-hétre a lapot és mind nagyobb érdeklődéssel várja, hogy a mértékek rendezését miképen fogják keresztül vinni. A szerkesztő ur úttörő munkájához tudok egy hasonló esetről. Magyarországon egy szolgálati ág ezelőtt egy negyedévszázzal nagyon el volt maradva. E miatt az azzal kapcsolatos gazdaság Magyarországon nem fejlődhetett. A tisztviselők vas fegyelem alatt álltak. Mmkkanni se mertlk. Ha egyik-másik gondolkozni merészelt, czélszerübbet, jobbat javasolt, vagy cselekedett, áthelyezés, dorgálás, fegyelmi büntetés volt a dija. Az volt az elv, hogy a kisebb állású embernek kisebb az esze, szűkebb a lát— köre. A nagyobbnak nagyobb; tehát a kisebb ne merészeljen gondolkozni vagy tenni olyat, a mi nem y>forachrift<i szerű. Igy aztán sokat károsodott a nemzet, de ez nem volt ám baj. A tekintély volt a fődolog, a hivatalos tekintély s nem az ország érdeke. Ekkor két komoly tisztviselő szaklapot inditotl a kartársak részére. Nem a fővárosban, mert eire nem nyilt alkalom, hanem az ország szivétől nagyon félre eső vidéken. A lap első számait görbe szemmel nézte a hatalom. Azonban uem tehetett semmit, mert hiszen a lap nem politizált, szakdolgok megírását és közreadását pedig mig az alkotmány visszaállítása előtt sem tilthatták meg. Mégis görbe szemmel nézték. »Hogy merészelnek ezek okoskodni * Különösen, midőn a szakügyekkel kapcsolatban a szolgálat ügye is Dyomda festék alá került, baj volt. Azonban nem tehettek ellenük semmit. Szabályt nem sértettek, törvényt nem szegtek. Azonfelül a kis lapocskával hatalom volt a kezükben. Óriási hatalom, mely az igazságot nagy körben hirdeti és az erőszakot az emlékezet számára fenntartja. Nem lehetett tehát fegyelmit akasztani sem. Kerestek kisebb okokat és ezeket felfújva, a két kollégát áthelyezték lakóhelyikről. Egyiket az ország egyik, a másikat a másik szélére. A két javakorban levő családos férfiú nem csüggedett. Ment. A lapot azonban fenntartották igy is. 800 kilométer távolság vo't kettőjük közölt. Ez számottevő dolog volt akkor, mert a postajárás ugyanannyi napba került. Törhetlen akaratuk a sajtó segélyével megtörte a hatalom erejét. Győztek. Az ügyet és kollégáik sorsát diadalra juttatták. Mindkét tisztviselő, az általuk felkarolt ügy körül vezető állásban előkelő rangban hunyt el. Nagyon tanulságos és jellemző ez igaz történet. Ha majd időt szakithatok, leirom részletesen a helyzet és a szereplők bemutatásával. t>