Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-30 / 5. szám

1907. január 30. V -Á G Y A R PAIZS 3 hü barátnőket, bucsut venni az élet legszebb szakától és elébe menni bizonytalan, gondteljes talán kevésbé boldog napoknak. Törekedjenek kedves fiatal olvasónőim, hogy válásuk alkalmával minél kedvesebb emléket hagyjalak maguk után! Cselkó Jó2»ef. Gyorsírók harcza. (XII.) Válasz a magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (XI.) Szőke Sándor, gyorsirási rendszeremnek, még az elemi gyorsírásból is csak egy részét ismerteti, s azt sem kritikailag, alapul véve a felállított mértéket, s kiterjeszkedve minden fontos gyorsirási kérdésre. Ez okból, e czikkből sem szerezhet teljes tájékozódást az, ki egyébként, a magyar gyorsírást a maga egészében nem ismeri. Maga mondja, hogy ez a gyorsirási rendszer megérdemli, hogy „méltassuk érdeme szerint." Hát akkor azt miért nem teszi legjobb tudása szerint s minden tartózkodás nélkül? Minő okok akadályozzák ezt? Vagy talán az alapnak egyszerű ismertetését, a magánhangzók jelölési módját és még egy-két, egyéb, a felállított mértéknek és az igazságnak meg nem telelő megjegyzést erre nézve elegendőnek találja? Miért nem tárgyalja szaktudásával a hangváltozat, s a mássalhangzói torlódások tanát, az alapés viszonylagos írási sort, s a rövidítések tanát és általában a gyorsírás problémáit? Miért nem fejti ki, hogy a magyar gyorsírás az első, mely a nyelv természetéből folyó rövidítésekre, vonzatokra, magyar szólásokra, s értelmi rövidítésekre fekteti a fősúlyt. Nem említi, annál kevesbé fejti ki. hogy a magyar gyorsírás, az eddig, más rendszerekben használt összes hátráltató jelölési módokat mellőzi, s a gyorsírás eddig megoldatlan nagy problémáit kielégítő módon megoldja egyszerű, általános szabá'yai által. Hát mire valók a szaklapok, ha nem arra, hogy ezekkel a kérdésekkel a leggyakrabban, a legalaposabban, a legtárgyilagosabban és a legrészletesebben foglalkozzanak és ne apró cseprö jelentéktelen dolgokkal, hogy ez által a gyorsírás tudományát és művészeiét a legmagasabb fokra emeljék, s azt a rendszert támogassák és párt fogolják, érdekében a legnagyobb propagandát fejtsék ki, mely a gyorsírás nagy problémáit a legtökéletesebben oldja meg? Miért akarják egyesek direkte, vagy indírekte, nyíltan, vagy alattomosan, alaptalan okokkal, ürügyökkel és rátogásokkal (uem czikkirót értem) útjában feltartóztatni azt, mely a benne levő abszolút erőnél fogva ugy is feltartóztathatatlan, vagy elnyomhatatlan?! Miért? Hát magánérdekből s elfogultságbólIgy volt és igy lesz ez mindig, de az is igy volt és igy lesz mindig a tudomány és művészet terén, hogy a tökéletesebb mindig legyőzte vagy legyőzi a tökéletlenebbet. Csak idő, szaktudás, vezető és kitartás kell hozzá. Szőke Sándornak, — ki a fiatalabb gyorsíró — generáczíónak egyik leglelkesebb, s igen buzgó és tehetséges tagja, — e kérdéseknek alapos tárgyalására minden tekintetben meg volna a képessége és szaktudása. — Csak ... bátorság kell hozzá! Most még opportunista, de kérdés, az fog-e utóbb is maradni, ha a benne már mutatkozó gyorsirási idealizmus megerősödik és megizmosodik: ez a jövő kérdése. Az előbbi hasznosabb, az utóbbi dicsőségesebb! Czikkének elejéből nyilván kitűnik, hogy érzi feszélyezett helyzetét. Pedig a kritikusnak, ilyen helyzetbe magát sodortatnia nem szabad, hanem csak az elölte Je\ö tárgyat kell elfogulatlanu vizsgálnia. Itt azonban sok mindenféle más tekintet Yült az irányadó . . . Jól tudja, hogy még mindig darázsfészek a magyar gyorsírásnak pártatl. n, részrehajlatlan és tárgyilagos kritikai ismertetése és ezért szeretné a kérdést ugy megoldani, hogy a kecske is jól lakjék, meg a káposzta is megmaradjon, a mi tárgyilagos kritikai összehasonlításoknál teljes lehetetlenség, mert bizony itt sokszor a szeg fejére kell ütni, mely miatt sokszor magának a kritikusnak, s nem ritkán másoknak fájdul meg a feje; elevenre tapintani, levonni a kérlelhetetlen logikai következtetéseket stb., mely munka pedig nem tartozik a hálás feladatok közé. — Tapasztalatból beszélek. Azok a gyorsirási rendszerek, melyeknek van elég takargatni valójuk, általában nem szeretik a részletes, objektív kritikai összehasonlításokat. Nem szeretik az abszolút mértéket és az objektív kritikát! Én pedig azt szeretném, ha egy hozzáértő szakembtr részletesen és tárgyilagosan, kritikailag ismertetné a magyar gyorsírást, nem mellőzve és nem hagyva ki abból semmi lényeges részt. Ez után pedig összehasonlítaná azt, az eddig legjobbnak elismert gyorsirási rendszerekkel, nem használva semmi frázist és szofizmát. Ekkor derülnének csak ki a nagy- és lényeges különbségek, mindenekben a magyar gyorsírás előnyére és javára. Czikkiró, a magyar gyorsírásom iránt kétségtelenül jó indulattal viseltetik addig, mig gondolja, hogy ezáltal Gabelsberger rendszerének nem árt. Mihelyt ehhez a ponthoz ér, azonnal elhagyja objektivitása, s nehogy az adott elismerésekért hivei részéről neheztelés érje, a Gabelsberger rendszer hibáit, hiányait és inkorrektségeit mindenütt és mindenkor a legszebb szavak és szofizmák kíséretében a legóvatosabban és a leggondosabban szépség tapasszal ragasztja be : mindezeknek daczára még is a szerkesztő csillag alatt czikkére vonatkozólag már sietett megjegyezni hogy: »A komoly tanulmányra való értekezés minden pontjával nem értünk egyet. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy szívesen ne vennénk egy részben ellentétes álláspont megnyilatkozását.« (Bizonyosan a beflastromozásokra vonatkozólag uem ért egyet czikkiróval! . . .) Alaposan tájékozva lévén a hazai gyorsirási viszonyokról, kétségét fejezi ki a részrehajlásra vonatkozólag, midőn azt mondja, hogy a magyar gyorsíró közönség előtt akarja bemutatni a maga valódiságában most. „amikor talán mégse dühöng oly nagyon a részrehajlásnak és előítéletnek vihara ..." Ezzel maga is beismeri, hogy ha talán nem is »dühöng« únnyira a részrehajlás és előítéletnek vihara, mint előbb, de tényleg még mindig „dühöng

u az. Pedig kár dühöngenie, mert ezzel a régibb rendszerek hiányait, hibáit és inkorrektségeit el nem tűrhetik! Ez igaz, s egyenes beszéd; többet ér a dicséretnél. Ezt tudva, ezen az alapon kell mérlegelni ugy a dicséreteket, mint a többi állítást. Hi van a magyar gyorsírásban abszolut-erő (a minthogy van) akkor az, minden körülmények között is megállja a helyét. Ez azonban még nem elég, hanem annak a levő abszolutértékü evei és szabályaival meg ! kell hódítania először a lelkeket, hogy azután í elterjedjen az széltében-hosszában nem csak hazánkban, hanem egyebütt is. Erre jogosítják fel a magyar gyorsírást abszolútértékű elvei és szabályai Csakhogy a mi a gyorsírás terjesztését, pártfogását és támogatását illeti, egészen máskép van most, mint volt régen. Mindenkinek be kell látni, hogy a magyar gyorsírás hasonlíthatatlanul nehezebb viszonyok és körülmények között volt már kezdetben, mint annak idején a Gabelsberger-Markovits és StolzeFenyvesy féle rendszer. Ezen gyorsirási rendszereknek, mikor azok a magyar nyelvre átültetve leltek, számotlevő ellenfele egyáltalában nem volt, mert 1863-ban, még nagyon kevesen ismerték hazánkban a gyorsírást, s azt a néhányat, kik ismerték, fehér hollóként bámulták. De az alkotmány helyreállításakor múlhatatlanul szükség volt gyorsírókra, s ezért az említett gyorsírásokból államköltségen ingyenes tanfolyamok rendeztettek, hogy mielőbb, minél több gyorsíró kiképeztessék. Az ekképpen kiképzett erők az országba szétmentek, hogy lassan-lassan terjesszék a gyorsírást, ki egyik félét, ki a mási' kat, s mire a magyar gyorsírás napvilágot látott, ! akkorra már mindkét, (már említett) gyorsirási í rendszec az országban, különösen a taníntézetekj ben el volt terjedve, a pozicziók elfoglalva, s i azokat sz'zan és ezeren védve, kikkel szemben | egy magam álltam elveimmel és szabályaimmal, minden támogatás és jóakarat nélkül. ; Mindezeknek daczára eszméim kezdettől fogva megszakítás nélkül folyton-folyvást 1 erjedtek, annak daczára, hogy az ellen — fóleg alattomosan (mert nyíltan nem mertek fellepni) az ellentáborban levők y>dühöngtek« én pedig nyugodtan vártam a fejleményeket, s tartózkodtam minden agitácziótól, sőt szándékosan visszavonultam, < észint mert egyéb téren voltam elfoglalta, részint mivel nyugodtabban reméltem elvégezni azokat a tökéletesbitéseket és csiszolásokat, melyeket még elvégezni szándékoztam. E téren is egészen járatlan ösvényeken kell járnom, melyen nemcsak hosszadalmasabb a munka, de gondosabban is kell azt végezni. Értem ezek alatt az összes, nyelv természetéből folyó észszerű rövidítéseket, melyek alatt nemcsak a vonzatokat és értelmi rövidítéseket, szólásmódokat stb. de az előforduló összetett szavak rövidítését is értem! melyek rendszerbe foglalva igen nagy könnyebbségére szolgálnak a gyorsírónak. S e mellett a felső gyorsírást egyetemessé teszik és a lehető legnagyobb rövidséget biztosítják. Ezeket — nagyobb vonásokban — tankönyvem első kiadásában már fölemlítettem; de minthogy meggyőződtem arról, hogy a nyelv természetéből folyó rövidítéseket, a gyákorlati életben, még a jelesebb gyorsírók sem tudták intenczióim szeriut alkalmazni; ez okból azokat részletesen felsorolom a legközelebbi kiadásban, melyek által eddig nem remélt rövidséget érhetünk el, biztos és könnyű olvasássa . Gyorsírásomnak a nyilvánosság elé hozatala végett, — az óta, hogy e térről visszavonnliam — serr. Írásban, sem szóval, vagy tettel semmit sem tettem, s ezek ellenére az eszme néhány évvel ez előtt kitört, mi előtt én arra alkalmasnak találtam volna az időt és egyszerűen sorompóba állított, sok időmet véve minden oldalról ez igénybe, mely miatt nyert késedelmet gyorsirási tankönyj vem második javított és bővitett kiadása. Mert hiába! Ha a lélek erős is, de a test gyenge! Majd lassankint azért talán sorra kerül minden. Mi tette ezt, ha nem a benne rejlő abszolút erő és értek ? (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. Zalavármegyei muzeum. Az ujabban beküldött ajándékok (43. közlemény.) Régi pénzt, érmet kaptunk: Martincsevits Zoltán, Kummer Béla (2 db), Farkasovszky Jenő (3 db), Berkes Sándor (2 db), Hofman András, Kapiller István fógimn. tanulóktól. Karvalyt hozott: Paslek Lajos főgimn. tanuló. Régi könyvet, iratot ajándékozott: Kardos Jolán [ k. a., Rozner Richárd orvostanhallgató és Némethy •• Miklós főgimn. tanuló. (Folytatjuk ) \ Haerter Adám Hivatalos rovat. 17. kig. 908. Pályázati hirdetmény. A zalaegerszegi városi közkórházzal kapcsolatos elmekórháznál 1200 korona, a/az egyezerkettőszáz korona évi fizetéssel javadalmazott osztályorvosi állásra a városi tanács pályázatot hirdet. Az osztályorvos magángyakorlatra jogosult. Egyenlő képesítés esetében a ki psichiáter (elmegyógyász) gyakorlatot okmányilag ki tud mutatni, — előnyben részesül. Orvosi képesítést s eddigi gyakorlatot igazoló okmányokkal felszerelt s Zalavármegye alispánjához crimzendő pályázati V érvény 1908. évi február hó 29-ig alulírott , városi tanácshoz nyújtandó be. Zalaegerszeg, 1908. évi január hó 27-én | tartott tanácsülésből. Fülöp József b. polgármester. ; i Napernyőkből és esöernyökből 15,500 kor. kivitelünkkel szemben a behozatal 278,600 kor.-t tesz ki évente. Egyszerű, házilag is készíthető czikkekben is az osztrákokra szorulunk, mert saját iparunkkal nem törődve, önmagunknak kárára dolgozunk.