Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-22 / 43. szám

6 M A G Y A R PAIZS 1908. október 350. Végül hátra van még a nem iskolázotíak azon része, akik semmiféle iskolába nem járnak. Hogy ezek számára szükséges felállítani az állami iskolát, az nem képezheti vita tárgyát. Ezeknél a helyzetet még súlyosbítja azon körülmény, hogy a kulturának teljes hiányában legjobb anyag lesz a nemzetiségi agitácziókra. Ennek elejét veendő szintén szükséges az állami iskoláknak minél nagyobb számban leendő felállítása. E czélt szolgálta Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő «r is felterjesztésében. Stridó, 1908 október hó. Kozma Imre, tanitó. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Mértékhitelesítők második tanfolyama. A mértékhitelesitő m. k. bizottság 2449. sz. a. szeptember 1-éu kihirdette, hogy a mértékhitelesítők orsz. értekezlete kívánságának megfelelően, a vizsgára jelentkezett mértékhitelesítők első csoportjának vizsgáját november elején és az azt megelőző tanfolyamot, körülbelül október 25-e táján kezdi meg. Ha ujabb leirat ezt meg nem változtatta, az esetben figyelmeztetjük a tanfolyamra s a vizsgára a mértékhitelesítőket. Azonban mielőtt neki indulnának, kérjenek a központtól ujabb utasítást, vagy felvilágosítást. 9 Kérés a tanfolvamra bevonuló mértékhitelesítőkhöz. A tantolyamra bevonuló mértékhitelesítőket kérjük, hogy a tanfolyam menetéről, a vizsgálatok eredményéről, lapunk utján kartársaikat tudósítani szíveskedjenek. A tadósitas lehetőleg levelező lapon, tömören fogalmazva történjék, A mit kedden Budapesten feladnak, az még a csütörtökön megjelenő Magyar Paizsban napvilágot lát. Hivatalos titok érintkezésébe ne bocsátkozzanak, csak a tiszta tényeket s a nyilvános vizsga eredményeit kérjük megirní. Mértékhitelesítők kiképzése, vizsgája, alkalmasasa. Szakkönyv. — Szakvizsga. — Hány hitelesitőrt lesz szükség. — Hogy intézzék az átmenetet, Nyilt kérés Szterényi József államtitkárhoz. Nagyméltóságú államtitkár ur! Bizonyára olvasta Nagy méltóságod azt a kinos vergődést, melynek szelídített leírása a Magyar Paizs mult számában foglaltatik. Meggyőződött ebből a Nagymóltóságod mély belátása, hogy mily lehetetlen feladat elé állították a mértékhitelesitŐKet, midőn a tömör szövegezésű törvénykönyv mellé kezünkbe adnak egy csomó iskolakönyvet és rendeletileg kimondják : ezekből készüljetek. De hogy a tanuló ifjúságnak előirt tárgyakból mennyit, hogyan kell megtanulni, miiyen alkalmazásba kerül e tananyag a mi szolgálatunkkal, arról hallgat minden irás. Mi, a kik vizsga előtt állunk, a legkínosabb tépelődések között vergődünk. Nincs éjjelünk, nincs nappalunk. Tanulunk folyton, de még se tudjuk elég-e, amit tanultunk? Helyesen tudjuk-e a törvényt, a vegytant, fizikát, algebrát, istennyilát azaz pardon: elektrotechnikát és sok más, csupán czimekben előirt tárgyat. Kegyelmes Ur! A postásoknak, vasutasoknak, bányászoknak, erdészeknek, ügyvédeknek, bíráknak a tudnivaló szakdolgokat, a törvényeket gondos magyarázatokkal, részletes utasításokkal ellátva adják ki. Minden tudni való össze van foglalva. Néhol mintaszerű csoportosításban (posta távírda) találtainak, törvények, utasítások, minden szakbeli tudnivalók. A mértékhitelesítők ezekhez képest páriái a közszolgálatnak. Elhagyatott nagy mezőről kell, hogy összeszedjenek és elrendezzenek minden kelléket. És ha valamit el találunk felejteni is, a vizsgánál épen azt kérdezik, jaj nekünk. A vizsgán lefejeznek és ha ismételten elbukunk, (ami iiv körülmények között nem tartozik a lehetetlenségek közé) kezünkbe kapjuk a selyem zsinórt, melylyel felköthetjük magunkat. Egyetlen vagyonunk, keresetünk elkobzására itél a törvény és földönfutóvá válik családunk. Kétségbeesett buzgalommal folytatott előkészület után bármi következzék is, bátran megyünk a vizsgára. Leljük ott erkölcsi haláluukat, családunk exisztentiájának pusztulását, az mindegy. A mi részleges szerencsétlenségünk és családtagjaink nyomora kézzel foghatólag, kiálltva megmutatja, mi volt itt a hiba; mit hogyan kellett rolna cselekedni? Másnak talán javára fog szolgálni a mi szerencsétlenségünk! Kérve kérjük Nagyméltóságodat, ha rajtunk nem is segíthetnek, méltóztassék szerenesésebb utódaink érdekében elrendelni, hogy alapul véve az 1907 V. t. cz.-et egy gondosan összeállított könyv adassék a mértékhitelesítők kezébe, a melyből ők mindazt megtanulhassák, a mii a vizsgán követelhetnek és a mi a gyakorlati szolgálat teljesítése körül szükséges. Nagyméltóságod figyelmét kegyeskedjék arra is kiterjeszteni, hogy szükség van-e erre a nagy kínzásra ? Most mikor az időszakos hitelesítéssel a munka megtízszereződik, van-e szükség arra, hogy a gyakorlott munkaerőket, elméleti tanulássa! agyon kínozzák, hogy azután a vizsgálaton elbukjanak? Nagyméltóságod, mint a munka és a gyakorlati éiet embere bizonyára belátja, hogy most, az elsí és időszakos hiteiesités felöleli az összes használatban levő mértéktárgyak és mérő eszközök vizsgálatát, úgyszintén az újonnan készített tárgyak hitelesítését is. A gyakorlati tapasztalat nyomán a dolgot leszűrve, nem mondunk sokat, ha azt mondjuk, hogy kétszáz szakképzett és gyakorlott hitelesítő lesz uj évtől kezdődőleg feltétlenül szükség, hogy a munkát meggyőzhesse. Hogy Q

é létszám január 12-ig, sőt a jövő év közepéig is uj vizsgát tett egyénekből elő nem állitható, az természetes. De ez nem is szükséges. A teendők e kérdés körül ezek lennének. A kitűzött tanfolyam s vizsga természetesen akadálytalanul haladhatna. Azonban a vizsgáktól a törvény végrehajtását függővé tenni nem szabad. A törvényhatóságok a szerződéses alkalmazottaknak a törvény 39. § a szerint már felmondottak. A törvényhatóságok most felhivandók, hogy összes nyugdijképes mértékhitelesítőiket helyezzék rendelkezési állapotba. Ez áhapot szokás szerint egy évig terjedhet, mefy idő alatt a hivatalnokok illetményeik élvezetében maradnak. Az év folyamán alkalma van az államnak is, a mely a törvényhatóságok mértékhitelesítőit ideiglenes szolgálatra beosztja, meggyőződni, hogy ki válik be és ki nem? A ki beválik, azt végleg kinevezi. A ki nem válik be, azt a törvényhatóság rendelkezésére hagyja. Ez vagy alkalmazza hordójelzésnél, vagy más munkakörben; vagy esetleg nyugalmazza. Kedve ellen senkit se lehet szolgálatra kényszeríteni A kik a törvény 39. § b) pontját tervezték, nem számoltak azzal, hogy az emberek nem gépek. A törvényhatósági tisztviselők nem katonák, a kiket parancsáéra vezényelhetnek akár Szerbiába, akár Boszniába vagy Törökországba. A törvényhatósági mértékhitelesítők, ha viszonyaiknál fogva, nem fogadhatják el az életviszonyaiknak meg nem felelő kinevezést, megköszönik azt és a törvényhatóság szabály es törvényszerű elbánása alá helyezik a maguk és családjuk sorsát. Uogv mik a méltánylandó okok, azt maga az egyén határozhatja el, más fórum abba bajosan szólhat bele. Annál kevésbé mondhatja ki, hogy nvugdij igényéről lemondottnak tekinti a törvényhatóság hü tisztviselőjét azért, mert viszonyai nem engedik, hogy állami szolgálatba lépjen. E törvény tervezete röptében tárgyaltatott és hagyatott jóvá. A gazdával, a mértékhitelesítőkkel, előzetesen egyáltalában nem közöltetett. Gazda nélkül csináltak számadást. E súlyos hiba kegyetlenül megbosznlhatja magát, mert az igazságtalan elbánásban részesített egyének és azok családjai az egekig ható jajgatátban fognak kitömi. Ez tönkre tenné annak az alkotásnak erkölcsi értékét, a melyet a kormány a mértékhitelesités államosításával tervez. . De erre nincs szükség. Nem szükséges, ócska gépek módjára, lomtárba dobni az embereket, j Gépész mérnökök ilyet javasolhatnak, de minisz{ teriumban ilyeneket végre nem hajtanak, í A kormánynak nem az a czélja, hogy károsit son. Az a czélja, hogy intézkedéseivel az állanapolgárainak hasznára legyen. Viszont alkalmat kell adjon arra is, hogy a polgár az állam törekvéseit előmozdítsa. Az érdekek tehát kölcsönösek. A kölcsönös érdekek megoldhatók a nélkül, hogy a mai emberkínzást forszírozni kellene és családokat kellen® tenni földönfutókká. Hiszen nincsen annyi ezentúl is szolgálatban maradni kiránó -v,értékhítelesitő és hordóhitelesitó, hogy az uj törvényben előirt teendőket győzni tudja. Ezeken kivül még 80—100 uj erőre is lesz szükség. Tér nyílik tehát, nem kell megijedni a felső ipari szakiskola ifjainak is. Hogy a régiek a mértékhitelesítő és hordójelző hivatalokban miképen illeszthetők be, erre Nagyméltóságod nak alább teszek javaslatot. Egy vizsga előtt álló mértékhitelesítő. (Folyt, köv.) Bayer nr munkája Szeged, okt. 18. Tek. Szerkesztő ur! ürömmel olvasom a Magyar Paizsban, hogy a mértékügyekkel olyan szakszerűen, az intézkedések hiányaival, az eljárások fogyatékosságával olyan kímélettel foglalkoznak, hogy a hatalom emberei e miatt a legnagyobb tisztelettel kell hogy fogadják eljárásukat. Másfelöl olyan irodalmi színvonalon tárgyalják a mértékek ügyét, hogy igy nem foglalkoztak a törvény tárgyalása idején még a napilapok sem ezzel a kérdéssel. De nem foglalkoztak nálunk 100 esztendő óta ilyen alapossággal ezzel az országos ügygyei. A Magyar Paizs egy varázslatra, két hónapon belül egy előkelő Írókból álló szakirodalmi társaságot alakított, mely a régi minisztériumnak és a miniszter korábbi szakbizottságainak félszázados mulasztását és gyarlóságát erős, tanult fővel, képzett és fegyelmezett elmével korrigálja. Véletlenül láttam egy hivatalos köriratot, a mely a mértékhitelesítőket arra inti, hogy ne szerezzenek meg bizonyos jegyzeteket, a mikkel egymást támogatui iparkodtak. Megütődtem ezen s e jegyzeteket egy úrtól megtekintés végett elkértem. Nemcsak a jegyzet szükségességéről és jóságáról győződtem meg, banem gondolkozvát a körirat felett, a helyzeten mélyen elszomorodtam. A gondolat és cselekvés szabadságát láttam megtámadva. Örvendek, hogy a reakezió megszülte az akcziót és csak most látom, mennyi értékes ember van ebben a munkakörben elrejtve, élve eltemetve. Helyes, hogy egy-egy fölemelkedik s tudásával és készültségével jelét adja, hogy nem csak gépii,g kell szolgálni a mértékügyet, a mint a hatalom szeretné, hanem lélekkel és buzgósággal. Sok ilyen tisztviselő kell a nemzetnek. Őrülök, hogy ujabban Bayer István ur Lúgosról oly hasznos munka kinyomatását vette tervbe, az ügy javára. Reméljük, hogy a hatalom, a mely 35 éven át nem tudott egyetlen irodalmi müvet létre hozni, nem fogja szárnyát szegni az igyekvő mértékhitelesítő ur törekvésének. En bár munka-körömnél fogva tárol állok a mértékhitelesités ügyétől, s közömbös előttem, hogy régi törvény vagy -uj szerint hitelesítenek, de nagy gyönyörűséggel olvastam a hétről-hétre megjelent munkákat, a mik egy egész gárda fegyelmezett és erőteljes fellépésének a képét tárják elém. E nemes fellépés bizonyára nem téveszti el a hatását Kossuth Ferenczn il és Szterényi Józsefiéi sem, kik mint az irodalom terén működő férfiak egy pillanat alatt belátják, hol volt eddig itt a mulasztás és esetleg hol van ma a korrigálandó hiba. Gratulálok szerkesztő ur, hogy csoda módra megteremti a mértékügyek irodalmát, felölelve a multat, szolgálva a jelent, erős bástyát épít a mértékek helyes szolgálatának saarencsés irányításával a jövőre. Ezzel a sikerrel is missziót tölt be és azért buzgóságához erót és kitartást kiván. B. D. dr., ügyvéd. Budapest, okt. 16. Mértékhitelesítők költsége. Az állami költségvetési előirányzat kinyomtatott példánya nyilvánosságra hozta azokat a bevételeket, a miket a mértékhitelesitéstől remélnek és j azokat a kiadásokat, a miket erre fordítani szán' dékoznak.