Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-15 / 42. szám

1908. •któber 345 MAGYAR PAIZS 5 Nagyemberek bogarai. Hiteles adatok és megfigyelések fényesen igazolják, hogy a nagy szellemeknek mindig van valami kis bogaruk, amely makacsul kitart mellettük s befolyásolja a működésűket. Egész sereg ilyen nagy embert lehetne elősorolni. Salisbury például nem tudja a beszédjeit elmondani, ha a balkönyökével nem támaszkodik egy bizonyos számú könyvre. Amikor egyszer a beszédje elején érezte, hogy a könyvcsomóból egy kötet hiányzik, rögtön megakadt s addig nem folytathatta beszédét, amig hamarosan oda nem tették a hiányz* könyvet a könyöke alá. Ibsennek sajátságos szokása volt. Egy irónö, aki látogatóbau volt nála, beszéli, hogy Íróasztalán egy csomó különösen formált négylábú állat van össze-visszaságban. Fura kis macskák, tengeri malaczkák és igy tovább. Ezek a figurák — amint maga mondja — nagyon sarkalják a munkára és ha elvesznének — folytatta mosolyogva — egy betűt sem tudna irni többé. Dickens is ilyen módon dolgozott állítólag. Apró bronz figurák hevertek az asztalán s azoknak a társaságábán roppant gyorsan tudott dolgozni, fáradhatatlanul órák hosszat. Azonkívül még az a gyöngéje- is volt, hogy csak kék tintával tudott irni. Jules Micbelet, a hires franczia történetíró rendkívül szerette a nagy ládákat és szekrényeket, amelyekbe az írásait rakta el — Negyven esztendeig ott állottak a dolgozó szobájába, pedig már nagyon kikívánkoztak onnan. Ha rátekintett ezekre a meghitt bútordarabokra, akkor gondolatainak a szárnyalása gyorsabb lett. Előkelő dámák szépen kidolgozott ládikákat küldöttek neki. Azokat egyszerűen visszaküldte, vagy nem használta. Haydn talizmánja egy gyürü volt, amelyet állandóan viselt. Ha a gyürü nem volt véletlenül az ujján, akkor nem tudott teremteni, ó maga mondotta gyakran, hogy olyan különösen ostobának érezte magát, amikor a gyürü nélkül zongorához ült. Egyszer tréfából azt is kijelentette, hogy összes műreít ennek a gyűrűnek köszönheti. A Csány Emlékkönyv bővített II. kiadása 2 koronáért megszerezhető Zalaegerszegen Breisach S. könyves boltjában és Borbély György szerzőnél. A ki zongorát, vagy pianinot adna bérbe, szívesen vesszük, ha jelentkezik szerkess.tőségünknél. 2—3 A levegőben Zalaegerszeg. Magasság 156 m. abs. Okt. hó Barm. m/m reggel Hőms. c. 7 órakor Felhőzet N az Jegyzet B 773 1 m ragy 9 768 3 m ragy — — 10 767 3 m ragy — — 11 769 3 m ragy — — 12 772 4 m ragy — — 13 770 4 m ragy — — 14 769 3 m ragy — Sziliét vege Időjárásunk aranzsuezi napokkal kedveskedik folyton. Á» időjárás képe i. hó 13-án reggeli 7 órakor Zalaegerszegen volt 4 m, Árvaváralján 2 m, Budapesten 9 m, Kolozsváron 8 m, Bukarest 11 m, Prága 7 m, Krakkó 7 m, Szentpétervár 7 m, Moszkva 8 m, Bécs 7 m, Berlin 11 m. Páris 11 m,Róma 16 m, Fiume 14 m, SzerajevólO m, Konstantinápolvban 18 fok meleg volt. Bk. Nyomatott Tahj R. DUda köojfnjamdájában Jalafgemegen. A sierk levele. Arra kérjtlk barátainkat, hogy ha hosszabban irt czikkeket küldenek, ne küldjék az utolsó napokban, vagy akkor ne sürgessék a rögtöni közlést. Szükséges, hogy legkésőbb kedden már megkapjuk a czikkeket Arra is kérjük, hogy kellő postabélyegekkel lássák el a levelet; teméntelen sok büntetést fizetünk a hiányos bélyegzés miatt. És ez nincB kedsünkre — Továbbá a papírnak c«ak egyik oldalára szíveskedjenek irni és ne különböző alakú és nagyságú papirroncsolékokra. — H. A levelet nem közölhetjük. Más hasonló esetben tanácsos másolatot készíteni. Ez már nincs meg. Dr. Tompa egyetemes orvostudor és fogorvos speczialista lakik és rendel: Munkácsy-utcza I . Kommin-féle ház. 1-10 Magyarnyelv. (XLV) — ISTyel-crétseü él a nemzet. — »Föl a lejtőn /« A tankönyvírók, természetesen a magyar tankönyvírók, többnyire hadilábon állanak a magyarnyelvvel. Én ezt természetesnek is találom. Én sem tudnék sem német, sem lengyel, sem horvát, sem oláh tankönyvet irni, a legnagyobb buzgósággal sem, hogy teljesen megfeleljen az illető nemzeti nyelv szellemének. Azt a hibát azonban nem követném el, hogy a nyelvközi filozofiát is megsértsem. Legyen! Valamely nyelvnek sajátságos tulajdonságaiban való tájékozatlanság. De sokan az általános nyelvi filozofiát sem Ízlelik meg elég jól. Pedig az ilyen eset sokoldalú kárt csiDálhat. Nézzünk meg egy példát. A földrajz tankönyvíró azt irja például, hogy; »Megyünk föl a lejtőn.« A fizika-tankönyvirója is azt mondja, hogy: »Ennek a deszkának a lejtőjén /őihuzzuk a terhet!« Az áldóját neki! Föl a lejtőn! Megtörténik, hogy a tanár, tanitó is elnézi, egyéb dolga mellett nem is gondol arra, hogy micsoda beszéd ez. De ha talán rábukkanna is a szörnyetegre: a nálánál tudósabb és tekintélyesebb tankönyvíró tanárnak a minisztertől megvizsgált, helyeselt és jóváhagyott »approbált« könyvén csak nem változtat. Nem változtathat. Nem szabad. A hivatalos szervezetek esküsznek az approbált tankönyvek szentségére. Mit csinálna tehát egy alantos ? Denique: Föl a lejtőn. (!) Megtanulja tehát száz, ezer és százezer gyermek, hogy: föl a lejtőn. Nekik meg épen rá kell esküdniök. S mi a szokás? A megszokással ügy hozzájok nö, a lefelé való fölmenés, hogy később teljes meggyőződésből is esküsznek rá, mint az az ember, aki megszokta a kozmás ételt. .S kimennek az életbe és alkotják a közönséget, a tömeget, a magyar nemzetet és beszélik a magyar nyelvet és terjesztik a magyar nyelv szellemét — a lejtön fölfelé! És jön az ethnografus, följegyzi a nép beszédjét s esküszik rá, hogy jól van igy, mert igy mondja a nép, a nemzet ereje. És jön a filozofus s azt mondja, hogy — marha ennek a magyar nemzeti nyelvnek a szelleme. Mert a lejtőn nem lehet fölfelé menni, még kevésbé, mint fából vaskarikát csinálni. A melyik nemzet a lejtőre jutott: a fene megette már, hogy az, legalább ugyanakkor, fölfelé is menjen! Megvallom, nehezemre esik ellene mondanom sok tiszteletreméltó vitatkozó társamnak, kik vitatják velem szemben, hogy nincs igazam, mert a fizikus s a földrajzíró lefoglalta már a lejtő fogalmát a lefeli mellett a felfelé való irányra is. Ugy amint az élet is leioglal egyes szókat ellentétes irányokra. Pl. Áldás és átok fogalmaknak egy volt a gyökerük. A latin mactáre vágást, ölést; gyilkosságot és istentiszteletet is jelent. A brávó szó gazemberséget és tiszteletteljes derékséget is jelent, stb. Igaz. De az átok az állatnak szól, az áldás az Istenhez száll. A gazdaasszonynak megcsókoljuk a kézit, hogy csirkét ölt ebédre; a rablógyilkost pedig fölakasztjuk. Az olasz bravó: gazember, de a német brave: derékember. S igy tovább. Különböző helyen, különböző időben, különböző viszonyok között különböző emberek használhatnak ugyanegy szót különböző, sőt ellentmondó dolgoknak is a kifejezésére; de ugyanazon helyen és időben ugyanazon viszonyok között egy szót nem lehet ellenkező irányban használni. Ez ellentmondás. A tehetetlenség törvénye sem engedi. A természet pedig a legnagyobb hatalom. A tankönyvírók megállapították és lefoglalták a lejtő fogalmát arra a czélra, hogy fölfelé is menjen. Épen ugy, mint a tömeg szokása megállapította és lefoglalta a száll igét arra, hogy lefelé is, fölfelé is érvényes legyen. Persze, csakhogy a tömeg szokása nagyobb ur, mint a tankönyv iró. A tömeg már a tankönyvíró előtt megállapította, hogy a lejtőnek csak egy iránya van s ez csak lefelé nyúlik. A tankönyvíró vagy lusta, hogy a fölfelé iránynak nevet adjon, vagy erőszakoskodni akar, hogy lefelé is fölmenjen. S elhiszem, hogy ráerőszakolja az emberekre ezt a hitet, mint az egykori feleség a kozmás ételt az urára. S én nem is csudálkozom ezen, hanem kritizálom azt az asszonyt, aki vagy lusta volt, vagy erőszakos volt. Az én véleményem szerint a lejtőnek csak egy iránya van, s ez az irány, amint a neve mutatja, csak lefelé esik. Fölfelé a hegy nem lejt. Csak lefelé. Tehát csak lefelé van lejtó. S igy a nevét is csak ebben az egy irányban használhatjuk. Tehát helyesen igy kell beszélnünk: Föl a hegyen! le a lejtőn! Furcsa logikája volna a nyelvnek ez a beszéd is: távol lakom a te«iplomAo», de közel a Deák Ferencz szobráig. Furcsa volna legalább is nyelvünknek jelenlegi használata szerint. Ilyen bolond logikája van a töröknek. Ha el akar kergetni valakit magától: a kezével magafelé int; ha hívni akar valakit: kifelé taszigáló mozdulatokat tesz a kezével. A magyar nyelvben is van, néha a nép nyelvén is egy-egy logikátlan beszéd. Erdélyben — talán a töröktől tanulták — • igy beszélnek: A cseberben egy szikra viz sincs, — a kemenczében egy csepp tiiz sincs. S Geleji Katona István a 17. százban, ámbár dicsérte Erdősi János után a nép nyelvének gazdag költöi voltát és szépségét: az ilyen rosz képű beszédet megjegyezte. Pedig ez csak merész metaphora. De nem tárgy-szerinti, tehát nem jó. De a tankönyvíró lejtője fölfelé bizony-bizony még mesébe sem való. Mert legalább valamicske hasonlatnak ott is köll lenni. Még a mesében is. Borbély György. XXittöOÖÖOÖÖÖÖÖOCKX A botfai urodalom tűzifa eladása helyben Gyarmati Vilmosnál történik. 8-0 Nem VÉGELADÁS, de még ilyen csuda nem létezett! 1 pár férfi Box Calf Bergsteiger czipő (tartósságáért jótállás vállaltatik) 4 frt 50 •gyanolyan ezuggos . . . 4 frt 25 1 pár női ezuggos ezipő . . 3 frt 23 Nói fűzős czipő 4 írt 5o Feifi lUrgsteiger borjubőr czipő 3 frt 50 1 par ió gyermekezipő . . — frt 90 Valódi barna bagaria vadász czipő 8 frt — 2-0 A VERSENYARUH AZBAN ZALAEGERSZEG, i vármegyeházzal szemben Ugyanoda megérkeztek a legszebb női kalap újdonságok.