Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-15 / 42. szám

2 M AGY AH P A IZS 1908 október 15. esétlen emberekkel, akik folytonos zavarban van- ; nak és folyton süvegelve hajlonganak: mégis igen sok ember van, akik érettebb korukban sem tették le ifjúkori (élénkségüket és főleg elöljáróik s magas állású személyekkel szemben gyávaságot tanúsítanak, amely semmiképp sem lehet hasznukra. Fiatal embereknél igen gyakran szerénységnek mondjuk és dicsérjük a félénkségét; de határozottan helytelenül. A szerénységnek, amely oly szépen disziti az ifjúságot, csak némely közös jele van a bátortalansággal. Lehetünk szerények a nélkül, hogy önértékünk tudatát elveszítsük. De aki zavarodott és félénk: az önkénytelenül is mások hatalmába adja magát oda és mindenkiben, aki hozzá közeledik urát és mesterét, látja a nélkül, hogy meggondolná, hogy mindnyájan még az elöljárók és magasállásuak is, mégis csak tévedő és emberi gyarlóságokkal megterhelt emberek. A félénkség nem szerénység, hanem inkább esak erős akaratnak hiánya. Aki bátortalan, azt mindig azon gondolat kínozza, hogy más ember, akivel beszél,- ráismer az ó gyöngéire, ha azok esetleg csak képzeltek is lennének ; és attól tart, hogy az illető kineveti vagy elitéli azokat a gyöngeségeket. VanDak emberek, akik másokkal való hosszabb erintkezés folytán megszabadulnak a volt zavartságuktól. Bizonyos erősakaratu imponáló emberekkel, valamint elöljáróikkal szemben is a félénk ember nem képes eltitkolni a saját semmiségének érzetét. Aki az életben valami állást foglal el, még ha az még oly szerény lenne is, aki híven és buzgón teljesiti kötelességét, legyenek ezek bármily csekélyek: annak jogos igénye van a becsülésre, amelyet sem kis, sem pedig magas állású ember tőle mog nem tagadhat. E gondolatot szeme előtt kellene tartania a félénknek mindig és mindenütt. Egyedüli és legjobb gyógyszer a bátortalanság ellen: az önmagáról való emlékezés tudatában lenni az önértékének és meggondolni, hogy más, még alegmagasabb ember is, — mégis csak ember, — és pedig gyarló ember, főleg ha méltóságától és vagyonától esetleg meg fosztatik. Az ember, aki előttem áll, legyen az a leghatalmasabb is, más fából még sincs faragva, mint én. Mi emberek mindnyájan egyenlőknek születtünk és mindegyikünknek megvannak a maga hibái. Ezt tartsa szeme előtt a félénk ember, ha netalán azon félelem akarná megszállni, hogy más ember oty hibákat fedezhetne föl rajta, amelyeket szégyenlenie kellene. A magasabban álló ember már jobb nevelése, magasabb műveltsége folytán, bizonyos szellemi túlsúllyal rendelkezik az alárendeltje fölött és ez oka azon bizonytalanságnak, melyet az utóbbi tanusit, elárul és a mely öt megfosztja azon fesztelenségtől, mellyel társalog azokkal, akik vele egyenlők. A félénk és zavarodott ember elsajátíttatja azon igazságot, hogy minden ember a saját nevelésének és környezetének produktuma. E^ a két tényező tette belőle azt, a mi. Aki palotában nőtt fel, annak szűk a munkás ember kunyhója. Aki ifjúságában gondos nevelésben részesült; akit kényesztettek és czirógattak, az alig lesz képes helyesen megérteni a nép emí.erének nyers, csiszolatlan külsejét, egy dolog van azonban amely mind a kettőt egyesíti: mÍDd a ketten emberek, akik gondolkodnak, cselekednek, tévednek és vétkeznek, embarileg; mind a kettőre szab az élet a kötelességek kisebb vagy nagyobb mértékét és azok hű teljesítéséért mind a kettőt jogosítja a felebarátok tiszteletére, a királyt úgy, mint az egyszerű embert. Az emberi élet körforgásában nem minden •mber lehet irányadó, nem mindenki lehet az első helyen. De ahol áll, legyen bár az összességnek tagja, vagy legyen annak feje: mig mint olyan teljesiti a kötelességét, addig megérdemli embertársai tiszteletét és soha se kellene elvesztenie a magasabban állékkal szemben is a saját emberi méltóságának tudatát. Lehetünk tisztelettudók, szerények: azért még sem kell kevésre becsülnünk a saját, ^n-jünk értékét, sem pedig azt megtagadnunk; mert minden embernek tudatában kellene lennie a maga értékének. Mindnyájan szolgák vagyunk és minél magasabban áll valaki, annál inkább nézik és látják őt mások, még pedig sokan. Akit pedig sokan néznek, az alá van vetve sok ember itéietének; látszólag független állásában nagyon függő és igen sokaknak a szolgája, még ha ezer és ezer embernek parancsol is. Képzeljünk csak egy magas állású embert, aki hivatalának minden külső jelvényétől meg van fosztva, képzeljük őt egyszerű munkás zubbonyban és az ö szobácsk jában: ilyen állapotban áz a magas állású ember sokkal kisebb mértékben fog hatni a félénk emberre, mint midőn aranytól csillogó egyenruhában és fényes kíséretben jelenik meg előtte. Midőn I. Antigonus maczedoniai királyt bizonyos költő a nap fiának és ister\pek nevezte és dicsőítette, Antigonus állítólag mondá: erről semmit sem tud az én szolgám! Ezen régi igazság még ma is érvényes és lényegében véve a dolgot, nem annyira maga az ember személye az, ami a félénk embert önértékének tudatától megfosztja, mint inkább az illető személy fénye pompája és környezete. A közéletnek, a társadalmi viszonyoknak ilyen fjlfogása, amely egyedül helyes, arról győz meg minket, hogy tiszta lelkiismeretünk, kötelességeink becsületes teljesítése mellett nincsen okunk önértékünk megtagadására és félénkségre. Tebát csak becsületesen, önérzetesen és bátran ! Cselkó József. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Mértékhitelesítők tanfolyama és vizsgája. Budapest, okt. 12. A Budapesten szept. 21-tól a hó végéig tartó tanfolyam a székesfőváros Kun-utczai mértékhitelesítő hivatalában folyt le. Egy tanár és két mérnök foglalkozott itt a bevonult mértékhitelesítőkkel. A hitelesítők szept. 20 án d. e. 10 órakor a közp. bizottságnak köztemetői uton levő irodájában jelentkeztek. Itt Ghyczv Miklós főfelügyelő értesítette őket a tanrendről. Tájékoztatta az előkészületekről. Értesítette, hogy az uj törvény alapján a hitelesítésre tartozó eljárási szabályok, rendöletek, mértékhitelesítő hivatalok szolgálati szabályai j stb. tervezetét kövön lenyomtatva sokszorosi| tották. Azt. 6 koronáért elismervény mellett J átvehetik, A kiadvány azonban a miniszter által aláirva még nincsen. Azért ennek adatait egyelőre nyilvánosságra bocsátani nem szabad. Ezzel átvették a 44 ívre, 176 oldalra írógéppé irt és sokszorosított nyomtatványt és másnap hétfőn, kezdetét vette a tanfolyam. Az általános tudni valókat a törvényekből és rende'etekből dr. Jánosi tanár ismertette. Ó legtöbbet foglalkozott a vidéki mértékhitelesítőkkel. Vízórákról s más szakdolgokról Medveczky és Király mérnök adtak magyarázatokat a vizsgára jelentkezetteknek. Mind a bárom előadó könnyűvé, átlátszóvá tudta tenni a tárgyat, a mit magyarázott. A rajzok, műszerek, hitelesítési eszközök szemléltetése, gázórák hitelesítése körüli eljárás ismertetése a Kun-utczában levő székes fővárosi hivatal helyiségeiben történt. Itt mutatták be a bordók jelzése körüli eljárást is. A vízórák hitelesítésének berendezését és a vizsgálat módját, a Mirkó-utczában levő fővárosi vízmű telepen tanulták a vizsgázók. Igy telt el a hét. Napközben a gyakorlati eljárások tanulmányozásával, este pedig összeült 3—4 hitelesítő s felváltva olvasták s magyarázták egymásnak a törvényt s az ezek nyomán készült rendeletek és eljárási szabályok tervezi teit. Másrésze magolta az algebrát, egyenletet, vergődött az ellipszis, parabola, hiperbola törvényein. Rágódott a képleteken. Némelyik csoport az esés és inga mozgás tör/ényein nyújtotta az eszét. Idegesen rágták az elektrotechnika körébe eső elvont szabályokat. A vegytanból a keverékekkel, vegyületekkel valahogy rendbe jöttek, de a fémek körül nem . tudtak mindnyájan eligazodni. Mit is kell ebből i megtanulniok ? Hiszen a tankönyvek a mértékj készi ésénél használtöt vényekre nem adnak kellő utmutatást. I Ideges kapkodás, kínlódás, vergődés, tépelődés fárasztotta a pihenésre szánt esti órák alatt is, a szegény mértékhitelesítők egy részének lelkét. [ Némelyik estétől reggelig tanult. Ott virradt meg az asztalánál. Százszor ismételte kívülről szó szerint betanulva, hogy : „.-j Ohm közforgalmi mertéke egy 0 C° hőméi sékletii, 106-3 czméter hosszc, 14-4521 gramm töme?ü. egyforma keresztmetszetű higanyszál ellenállása." Hiába rágta és vágta ő ezt be. Nem adtak a szavak és számok elméjének az Ohm közforgalmi mértékéről tájékozatlan ésszel felfogható képet. E nehéz órák után szórakozás számba ment a nappali foglalkozás. Legtöbbet természetesen dr. Jánosi tanár foglalkozott a vizsgára jelentkezettekkel. A két utolsó nap a vizsga elméleti tárgyaiból is tartott velük egy-egy kis kollokviumot. Dr. Jánosi tanár figyelme, lekötelező modora annyira megnyerte a tanítványokat, hogy nevükben Kohári József jászberényi hitelesítő lelkes szavakban köszönte meg szives jóindulatát. Dr. Jánosin meglátszott, hogy nedvvel foglalkozik a csapattal. Sokoldalú tájékozottságot és tudást látott a jelentkezőknek egy nagy részében. Hiszen a mértékhitelesítő hivatalok éléről az I. csapattal bevonult vizsgázóknak mindenike évek óta szolgálja az ügyet. Olyan is van közöttük, a ki 1874-ben vette át a hivatal vezetését. Tehát 33 éve szolgál. Kevés köztük a fiatal: De sok az őszbe borult, 50—70 év között levő. E tapasztalt, a szolgálatban megedződött férfiak j hónapokon át szorgalmasan tanulták elméleti tárj gyaikat. Az előszabott anyag átvételén egész | lelkükkel csüngtek. j Némelyik elektrotechnikai tanfolyamot is hallgatott és a villamosságból előzőleg vizsgát tett, hogy e tekintetben se álljon hátrább, mint a felsőbb szakipariskolákat végzett vizsgára jelentkezett egyének. Ez különben annál inkább szükséges volt, mert a törvény meghatározásait a villamosságra nézve lehetetlen megérteni annak, a ki a villamosságot és annak eszközeit szemléltető módon nem tanulta, vagy elektrotechnikával nem foglalkozott. E barátságos kollokviumokon meglátszott, hogy a hitelesítők sokat tanultak és nagy törekvést és igyekezetet fejlettek ki elszigetelt életviszonyaik között, nagy elfoglaltságuk daczára is. A nagyobb ! vidéki központokon lakóknak több módjuk volt ! készülni és előirt elméleti dolgok felöl tájékozódni. Az elszigeteltebb állásokon élők azonban már csak a belükre voltak utalva. Ily előzmények után jött a vizsga napja. A jelentkezettek közül kettő be sem fizette vasárnap a dijat; a vizsga letétele elöl kitért. A többiek a 30 koronát letették. Hétfőn kezdődött az Írásbeli. Mindenik vizsgázó kapott számítási feladatot és kapott a mértékhitelesítők körébe vágó írásbeli munkát. Öt órai időt adtak a feladatok kídolgo! zására. Dr. Jánosi tanár felügyelete alatt egy teremben dolgozott a 20 vizsgázó. A feladatok általán véve nem voltak nehezek. Olyan kiszámítások és olyan fogalmaz isok voltak előírva, a melyek a mértékhitelesítők munkakörtben előfordulhatnak. Bizonyítja ezt az, hogy egy kivételével, mindenik írásbeli dolgozatát elfogadták. Valószínű, hogy nyugodt testi és lelki állapotban az adott idő alatt, igen sokan még gondosabban kidolgozták volna feladatukat, mint itt. Kedden kezdődött a nyilvános szóbeli vizsgálat Délelőtt 9 órától 12 óráig, d. u. 4 órától 6-ig. A jelentkezettek betűsorban álltak vizsgára. D. e. kettő elesett, d. u. egy. A következő napon vizsgázottak mind átmentek. A vizsgáló bizottság itt is olyan kérdésekel adott fel, a mik a mértékhitetesités körébe eső tárgyak körül forognak. A számtani, mértani, természettani feladatok körül nem kivánt iskolai tudást. A gula, csonkakup, kör stb. kiszámításánál bármily megszokott módszerével oldotta is meg feladatá'. a vizsgázó, ezt elfogadták. Az algebrai képletek és egyenletek használata egyszerűen félretehetö volt. Néhányan, akik ezekbe belegabalyodtak, ugy jártak mint Hunyadi László, a ki a vérpad közelében, hosszú köntösében elbotlott. A vizsga menetén meglátszott az, hogy a vizsgáló biztosok, magas gondolkozású, mély itélő képességgel biró férfiak. Nem azt nézik, mennyit birt X megtanulni értelem néikül; hanem azt nézik, birtokában van I é a vizsgázónak az a tudás, mely munkaköre > betöltéséhez szükséges? S a megszerzettismere' teket adott viszonyok között, helyesen alkalmazni : tudja-e?