Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

MAGYAR P A T ZS 1908. október 1. Holott mégis éppen a jó, vagyis az igazi tiszta trény iránti szeretetben foglaltatik az emberiség helyesen felfogott szabadsága is; ez azonban függ egyedül a humanitás haladó fejlődésétől. De az emberi gondolkodás és cselekvés ezen humanitása abban áll, hogy képesek legyünk szembe szállni saját <fo-jünkkel s önzetlen érdeklődéssel, meleg érzékkel viseltessünk az összesség iránt. Ezen összesség alatt pedig értendők polgártársaink, értendő szeretett hazánk\ Korunk szelleme, úgyszólván kiselejtezte a vallásos érzelmeket és ezeknek megcsappanásában sokan látják az élet értékének alásülyedését, megmagyarázó végső okát. A vallásos érzések hervadása egyrészt, másrészt pedig az élvezetek túltengése, lehetetlen hogy előmozdítsák az életkedvet s hogy ne legyen az öngyilkosság legalább egyik vezérlő indító oka. De minek is fejtegessem tovább ezen közismeretes dolgot! Hogy főleg a vallási közöny s az atheismus terjedésének, valamint a kiaknázott élvező képességnek mily befolyására s hogy micsoda következményei lehetnek ennek a családi, társadalmi, sót az állami életben is? ez bővebb magYarázatra nem szorul. * * * Ne csüggedjünk, reméljünk ! Nemcsak mi vagyunk azok, kiknek a termékeny talajba bevetett magja még nem kelt ki, a föld színére; a jövő aratásának sokat igérő osirái meg vannak! Ugy van az, velünk emberekkel is. A társadalom legjobbjai legönzetlenebb barátait félreismerik igen gyakran, sőt ők maguk sem ismerik egymást. A világ gyakran szándékosan akadályozza a becsületes rokon kedélyek kölcsönös megismerését és megbarátkozását; de elvégre is bizonyos, hogy eltűnik a bizalmatlanság, megszűnik az esetleges gyanúsítás is, ha kitartó, becsületes munka és szilárd tiszta akarat irányítja szakadatlanul a jobbak sziveit. Cselkó József. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Felső ipariskolát végzett ifjak, mint mértékhitelesítők. Budapest, szept. 26. Az ország különböző részében tényleges szolgálatban működő mértékhitelesítők közül az első csoport mint említettük, a mult héten bevonult tanfolyamra. Bevonulásuk előtt felsőipariskolai szakiskolát végzett jelentkezők részére tartottak két héten át tanfolyamot a mértéktörvényböl, a tervezett rendeletekből, a mértékek vizsgálatából és a mértékhitelesítés, valamint az ügykezelés körüli eljárásból. E tanfolyamon 22-en vettek részt e felső ipari szakiskolát végzett ifjak. A tanfolyam után a vizsga elől 4 vissza lépett. 5 vizsgázó elégtelen osztályzatot nyert. Negyvenkét °/o tehát nem vált be az első vizsgálaton, Nagy szám. A törvény, felső ipariskolát sikeresen végzett, vagy ennél magasabb rendű műszaki képesítéssel biró egyéneknek engedi meg a mértékhitelesítői szakvizsga letételét. Felhatalmazza azonban a törvény 22. §-a a keresk. minisztert, hogy azokat, akik a törvény kihirdetésének időpontjában mint hitelesítők már is alkalmazásban állottak, azokat a fent előirt képzettség kimutatása nélkül is szakvizsgára bocsáthassa. A miniszter a vizsga szabályzatban a szigorítással a törvénynek e rendelkezésén is tulment. A szolgalatban álló hitelesítők közül a vizsga szabályzat 1. § b) pontja értelmében csak azokat bocsátotta, kik előzőleg a mértékhitelesités összes tárgyaiból, tehát u. n. teljes képesítési bizonyítvánnyal rendelkeznek. Ezenkívül a 8. §-ban olyan sok tantárgyat irt elő részükre, a mit a törvény egyátalán nem kiván és kifejezetten elő nem ir. E nehezítő feltételeknek nyilvánvaló czélja volt. a szolgálatban levő mértékhitelesítőkre az állami szolgálatba való átlépést, néhány kivétellel, lehetetlenné tenni. Szabadon hagyni az utat a felsőipariskolásoknak. Ez a czél el is éretett. Az első alkalommal a régiek közül vizsga letételre alig folyamodtak 25-en. Később ezek száma Szterényi államtitkár junius 20-án tett kijelentése után felemelkedett 50-re, Azonban a tantárgyak sokfélesége, a hitelesítők nagy elfoglaltsága, helyzetüket rendkívül megnehezíti a vidéken, a vizsgára való készülés tekintetéből. A szolgálatban levők részére a vizsgára nézve túlzottan felállított követelés nagyobb fokú elkedvetlenedést, itt-ott elkeseredést szült az ország különböző részében. Visszatetszést keltett a tanfolyamot hallgató ifjak viselkedése is, a bevonuló mértékhitelesítőkkel szemben. Ezek szemtől-szemben nagyon lebecsülték a régi hitelesítők szolgálati értékét. A tanult embert jellemző diszkrét tartózkodást is gyakran félre téve hangot adtak, mikép tudatával birnak annak, hogy a mértékhitelesités körül ók az urai e percztöl kezdve, a helyzetnek. A régi, tanulatlan bácsik kezökböl ők veszik át a feladatot. A vizsga azonban nagyon megtizedelte az ifjak sorát. Általában nyilvános vizsgán azt a benyomást adták a feltett kérdésre adott feleletek, hogy felső ipariskoláinkat szervizni kell, hogy megfelelően képesített mértékhitelesítőket is szolgáltathasson. Mai szervezete és tanrendje sok kívánni valót hagy fenn s ennek az az oka, hogy a tanítás összeredménye ilyen világításban, mint a mértékhitelesítői vizsgán, még nem nyilatkozott meg. Nem akarunk részletekbe bocsátkozni, csak arra mutatunk reá, hogy a vizsga eredménye azt mutatta, hogy a felsöipariskolát végzett ifjak kevés kivétellel csak gondos vezetés mellett, kellő fegyelmezés alatt teljesített gyakorlati szolgálat után fognak a hitelésités körül a szolgálat követelményeinek megfelelően vezetői szerepkört betölthetüi. Szterényi József államtitkár figyelmét különösen felhívjuk a felső ipariskolák rendszerének, tanítási módjának, fegyelmi s más viszonyainak tanulmányozására. Az ó nagy tapasztalata az iparoktatás terén, mély belátása, mihelyt a dolgok felől informálva lesz, ciélszerü és hasznos változtatásokat fog ott tenni, ami javára lesz a mértékügyeknek is, de javára iparunk fejlődésének is. Mértékhitelesítők szakvizsgája. Hétfőn vette kezdetét a régi mértékhitelesítők szakvizsgája. Husz vizsgázó tett Írásbeli vizsgát. Ezek közül egynek a dolgozatát a bizottság nem fogadia el, uj vizsgára utasította. Kedden kezdődött a szóbeli vizsga. Délelőtt vizsgát tett 6 jelentkező. Ezek közül 1 három hétre, 1 három hónapra uj vizsga letételére utasíttatott. Négy vizsgázó közül 3 jeles, 1 jó bizonyítványt nyert. Neveik a következő: Csősz Gyula vegyész Budapest, Domszky István mértékhitelesítő Hernád, Qartner Frigyes Brassó vármegye mértékhitelesítője, Hajek Antal mértékhitelesítő Salgótarján. Délután folytatták a vizsgálatot. Délutáö 4 órától 6 óráig 6 egyén állt szóbeli vizsgára. Ezek közül egy három hbnap múlva uj vizsga tételre utaltatott mind a szó, mind az Írásbeli vizsgálatból. Kettő vizsgázó jelesen, kett ójol képesítetett. Ezek: Earsányi László műszaki tervező Budapest, Hegedűs Gyula művezető Budapest, Jankó Imre mértékhitelesítő Arad, Knapály Antal mértékhitelesítő Zombor. Kultura és szubvenczió. Jellemző, hogy mindakét szó idegen szóMagyarul művelődést és segélyezést jelent. Magyarországon a magyarok részesülnek legkevésbé a kultura és szubvenczió áldásában s talán ezért kellett idegen nyelven neveznünk ezeket a boldogságos szókat) Csak a mult héten tettem említést a uSzegek föidje« cz. czikkben arról, hogy Zalának a legtósgyökeresebb, ősibb tiszta fajú magyarnépe kezd leginkább szegényedni ; fogy erőben, hatalomban is. S másnap ugyanevvel a hangulattal olvasom a Magyarországban Holló Lajos vezérczikkében a következő szakaszt: »nz Alföldnek nagy magyar népe. amely örökös harczot folytatott a kül- és belföldi ellenségekkel, amely ma is vivja a gazdasági élet nagy tusáját ezer ellenséges erővel szemben : a kulturális igények kielégítésében, tudjuk, nagyon is hátramaradt. Az állami és nemzeti életnek ezek a hatalmas, nagy támaszai — sajnos — ma is nagyobb részben az iskolázottág áldásos hatása nélkül élnek. Egyetlen tollvonás, az irni-olvasni tudás megkövetelése ezek közül a jövőben százezreket és százezreket foszt meg politikai jogaik gyakorlásától. Helyettük ellenben hatalomhoz juttatja a könnyű és labilis elemet, am?lyben kérdés hogy a nemzeti gondolat hasonló támaszt fog e találni?!* A hatalmas figyelmeztetés a most szőnyegen levő szavazatijogadással függ össze. Hát bizoüy szomorú ezt elgondolni — a politikai törvénytől eltekiutve is, hogy Magyarországon a kultura áldásában kevésbé részesülnek az ősmagyarok,, mint az újak. Az alföldön 40—50 kilóméterre van egy-egy tanyai iskola, melyekre a csillagos ég ügyel felülről. A magyarságnak második ősi fészkében, a Göcsejben igen sok helyen beletömnek egy-egy pajtaféle épületbe 100—150 gyermeket, ahányan beférnek. A többi künn marad. Nagy a számok itt azoknak, akik a betűt még nem ismerik. A mi jámbor ősi népünk tanulhatna egy kis jó tulajdonságot is pl. a zsidóktól. Van é Magyarországou egyetlen egy zsidó, a meiyik nem tudna irni-olvasni? Ulyan nincs. Sőt háróm nyelven. Igaz, hogy elsősorban németül, aztán magyarul, s harmadszor a vidék nyelvén: oláhul, tótul, horvátul, ruthénul, lengyelül stb. Hát igazán furcsa, hogy épen az ilyen ősi fészkekről szól ilyen szomorúan a nóta, hogy hátramaradott itt a kultura. A segélyezésre nézve ugyancsak a Magyar• országból vágtam ki ezt a kis szakaszt: »De gondoljuk meg csak, hogy micsoda függetlenséget fogunk mi pl. Mauthner Izidor ipartelepén találni, aki 2 milliónyi szubvencziót kapott vagy kap az államtól. És mit fogunk találni a többi szubvenczionált telepeken? Nálunk vagy nagy állami gyárak vannak, függő alkalmazottakkal, vagy vannak szubvencziókat élvező vállalatok még függőbb helyzetben.« Láthatni, hogy ez a kis idézet is politikai, per.-ze nagyon fontos politikai dolgokkal függ össze. De anélkül is érdekes elgondolni ezeket a dolgokat. Magyar ember Magyarországon nem kap szubvencziót, azért, mert gyárat nem alapit. Vagy talán azért nem alapit, mert nem kap szubvencziót, azt nem tudom. De hogy sem gyár, sem szubvenczió nincsen a magyarok kezén, az bizonyos. Már pedig és épen ennélfogva el lehet képzelni milyen magyarok lehetnek a gyárakban, akár a Mauthnerében is, főképen Pesten, ahol minden kutya németül ugat. Pesten az emberek mind németül gajdolnak. Budán van egy gőzmalom, talán Gizella a neve ; ott a munkások nem is tudnak magyarul. Ilyen helyeken van a kultura s a szubvenczió. Vagy talán a szubvenczió s a kultura? Borbély György. Innen-onnan. Nagy betegen visznek egy falusi parasztgazdát az orvoshoz. A komája van vele, ki részvéttel segédkezik az orvosnak a beteg gyógykezelésénél. Amidőn már az orvos megvizsgálta s gyógyszereket kapott, — a beteg megszólal: flnstálom doktor uram, ne tögyek testamentumot? Naon betög vaok s mindönömet az öcsémre, meg itt e a komámra akarom hagyatékoznya.« »Csak tegyen testamentumot, — mondá a doktor — meghalni nem fog, de nem árt gondoskodni róla. Ugy tudom a feleségének adott már testamentumot!« » Adtam bizo, bolond fejje, annak a kódésa vaok, az veretett össze a szeretej éve!« »Hát tegyen bizony uj végrendeletet,— mondá az orvos — miskép a régi érvén yes!« »Töszök doktor ur, töszök, csak a kezömat boncsa ki ebbő a fásliból — te meg komám add ida a furkusbotodat!« * * * Lapunk kicsiny kerete miatt Hegedűs A. Elek muukatársunk terjedelmes válaszát, — melyben felelt támadóinak — nem közölhettük egészben. De fölösleges is volt, mert mindenki tudja, hogy Hegedűs Elek czikkjeiben valótlant nem állított, az az állítása pelig, hogy a palinai asszonyok, f emberek s 12—18 éves gyerekek vendül beszélj nek Alsólendván, — ez ma is igaz!