Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-27 / 35. szám

SX. év. 3908. augusztus 27 35, szám. E18£set si ár : Scy éne 4 korona. ?él érra 2 fcoroaa. Nejjeá é»ia 1 krr. Stgn szám 8 öllé . szerkeszti Z. ZE3Zox*~^7"áijl2L Lajos fii det'stk dija megegyezés szériát. N ilt r tora 1 kor, Szerkesztőség őa kiadóvatai: Wliisici-utcsa Í6 fLENGYELFEHENC2 11-u.iíiatársai: = BOERELYGTÖH G-T laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Vászon s posztógyárak. XJjra, meg újra csak arról kell beszélni, hogy állitsunk -vászon gyárakat. Gazdasági önállóságunk legnagyobb akadálya az, hogy rabjai vagyunk Ausztriának. Ezért kell hátrányban maradnunk a nemzeti küzdelemben is, mert hiszen, mint legújabban tették, pénzügyileg vetnek hurkot a nyakunkba. Addig, amig önálló ipari és kereskedelmi életünk nincs, pénzügyi önállóságunk mindig csak papiroson és teóriában lesz. De hogy teremtsük meg az osztráktól a független ipart, amikor az iparvállalatok alapításában annyi szélhámosságot tapasztalunk? Igy nem fogunk boldogulni. Nem fogjuk megszüntetni azt a káros állapotot, hogy az ipari termékekért is adófizetői legyünk Ausztriának. Az 1908. évi első félévről szóló forgalmi statisztika adatai nagyon komoly megfontolásra kényszerithetnék Magyarországot. Az első félévben Ausztriából nyolczvanöt millió koronával hoztunk be többet, mint amennyit kivittünk. Különösen emelkedett megint a szövött áruk behozatala; iparunknak ezen a téren való szörnyű elmaradottságának illusztrálásául. A következő télesztendőben az általános forgalmi eredmény javulhat ugyan, mert hiszen a gabonakivitel csak ekkor indulhat meg; de mindenképpen gondolkozóba ejt bennünket az, hogy minden iparfejlesztési akczió ellenére a textil-áruk behozatala folyton emelkedik. Ezért kellene első sorban nem mindenféle kétséges iparvállalatokkal experimentálni, hanem követni az osztrák példát, a mely a szükséglethez mérte az iparczikkek gyártásának meghonosítását. A természetes ut követése helyett azzal rontjuk meg az iparfejlesztés alapjait, hogy mindenfélébe belekalanazunk. Isméi bizonyos józantalan nagyzási mánia kezdi ráborítani szárnyait az iparfejlesztés akcziójára; mindenfelé akarnak s mindenféle gyárat alapítani, nem véve számba első sorban azt, hogy olyan iparczikkeket termeljünk, amiből legnagyobb a behozatalunk s igy leghamarabb találjuk meg a piaczát. A gazdasági terményeknél is a szépen hangzó export lett a jelszó s emellett a magunk életét drágítottuk meg, sőt válságba vittük saját lakosainkat. A gyáriparban is össze-visszaság kezd teremtődni. Mi szükségünk van nekünk arra, hogy luxus-gyárakat alapítsunk, vagy nem tömeges áruk előállítása mellett, amikor egy-két milliót szerezhetünk, száz milliókat engedjünk kifolyni az országból. A ma is elsőrangú malomiparunkat vagy a versenyképes sörgyártásunkat éppen a természetes ut tette naggyá. Mit ér az, ha nálunk néhány ezer zsebóra készül, ha kocsifékeket tudunk csinálni, drágán hozott kakaóból csokoládé figurákat önthetünk, vagy a magunk czeruzáját faraghassuk, hogy kiszámíthassuk, hogy nyom agyon bennünket Ausztria, amikor a textil-árukért csak ebben a félévben közel kétszáz milliót adunk ki? Nem kellene-e mindenképpen legelőször is a szövőiparra vetnünk a tőkét s a munkaerőt

1? Pedig ami eddig, történt, az igazán csekély. Egyre-másra olvassuk, hogy kötőszövő gyárakat alapítanak: ez megint nprólékoskodás, amely a nagy czéltól eltereli a figyelmet, a munkát és a tőkét. Arról alig tudunk, hogy nagy vászonszövő és posztószövő gyáraink keletkeznének; pedig ezen a téren igen is tudnánk produkálni. Ennek a reánk nézve elsőrangú iparnak megteremtése nemcsak hogy függetlenítene bennünket az osztrák piacztól, hanem a mezőgazdaságra is üdvös visszahatással lenne, mert löltélelkép teremtené meg a nagyobb lentermelést, visszaszerezné a már hanyntlott juhtenyésztést. Ekképpen kettős czélt szolgálna. Megszüntetne igeu sok panaszt és féltékenységet, amelyjoggal uralkodik a gazdák között, akik az egyoldalú kereskedelmi politikától (amelytől egyébként ma már kevésbé kell íélnünk) féltik a maguk érdekét. A statisztika beszédes számai nem először világosítanak fel bennünket, hogy mire van szükségünk. Először is és legelőször is erős. hatalmas textiliparra. Mert íit száz milliókról van szó. Levél a vesztőlielyről,^ s kép a Csány-levéltarról. Számot adok az aradi muzeumuak meglehetősen eredménytelen meglátogatásáról. Látszólag igen csekély jelentőségű vala az egész utam. Mindössze csak az vala a czélom, hogy saját szememmel lássam a 700 levélnek az aláírását, és hogy az eddig is bizonyosnak hitt »Csány« aláírást annak a 700 levélnek az aláírásával is bizonyítsam. Hiába jöttem Aradra, hiába járom be a .muzeumot, a rengeteg levélből egyet sem láthatok. Rosszul tettem, hogy augusztusban indultam útra, még rosszabbul tette Varjassy Árpád tanfelügyelő ur, a muzeum igazgatója, hogy ö is augusztusban ment el valahová nyaralni, de legrosszabbul tette Szőllősi tanár, a muzeum titkára, hogy ő is épen most ment el Aradról vakácziózni. Á muzeum-ör szívesen megengedte, hogy a tiz teremben levő összes ereklye-tárgyakat megnézzem; de tudnivaló, mindenütt vannak olyan elzárt dolgok is, amiket nem szabad neki kibontani s hir nélkül a közönségnek átengedni. Magam s:m várhattam ezt. Ilyeu a Gsáuy-levéltár is, mely üveg alatt hatalmas csomagokban le vau ragasztva s össze van kötözve. Dr. Márki Sándor kolozsvári egyet, tanár szerint van ott Csánynak mintegy 700 levele; ugyancsak Márki tanár irja egy levelében, hogy igeu sok érdekes dolgot találhatok én ott Gsánvról. Éa is azt hiszem. Mert az üveg alatt láthatni, hogy mintegy 25 nagy csomag van, melyekre rá van irva: „Csányi levéltár.

u Az első 10 csőmig ugy is meg van jelölve, hogy melyikben hány darab irat van. S igy látható, hogy e tiz csomagban 4900 darab irat van. A többi csomag nincs megjelölve arra nézve, hogy hány darabot tartalmaz. És egyik sincs megjelölve arra nézve, hogy melyikben milyen természetűek az iratok. Lehet gondolni, hogy az összes kitesz 10000 darabot, melyek természetesen csak Gsányra, s különböző működési körére: kormánybiztosságára, miniszterségére stb. vonatkoznak, de a Márkitól emiitett 700 levél, azt hiszem, mind sajátkezű levélbeli irása. Én csak ezekre valék kíváncsi s ezekben is az aláirt névnek csupán csak a megtekintésére. De ez esetben ugy valék vele, mint aki üvegen keresztül nyalja a mézet. Remélem azonban, hogy a jövő nyáfon, vagy talán még hamarább, czélt érek. Találtam néhány levelet a falra függesztve, czélomnak megfelelőt is. A háborús időkben a vezérek hol ezt, hol azt kérnek a kormánybiztostól: salétromot, katonaköpönyeget stb. A gyalui havasokon levő ezrednek a vezére pl. Vasvári Pál köpönyegeket kér a fökormánybiztostól a sderék magyar fiuk« számára, de a levélben nem fordul elé a kormánybiztos neve. Lohner tábornok s Ormai Norbert őrnagy korában s ezredes korábau is ír levelet, de mint minden más idegen ember, ök is „Csányi"-t írnak. Ormai az egyik levelében „Csány"-t ir. S ez a mozzanat már sokat mond. Csánytól is találtam szabadon két levelet. Egyik eredeti kézirat s igy szól: „Aradmegyei előfogati bizottsághoz! A Hadügyministerség, a kormán-, biztos ur, ' s a (olvashatatlan szó) főnök aláírásával ellátott utilevelekre az előfogatok kiszolgálandók. Arad aug. 5. 849. Csány László közlekedésügyi minister." A másik csak nyomtatott irat s igy szól: „A magyar hölgyekhez! A női kebelnek azon húrjait kívánom érinteni, melyek a könyörrtek és szánalomnak szentelvék. És kevés szóval elmondom, mennyit szenvednek a hazáért derék vitézeink, mennyit azon sebesültek, kik az ellenünk — minden emberi jogok daczára — télen is — folytatott harcznak esnek aldozatul s kiknik sorsát enyhíthetni főleg a női világnak jutott szép osztályrészül. Kórházaink részére ugyanis nagy mennyiségü gyolcs-, rongy-, tépés- és pólya (köznyelven FaschP szükségeltetvén, felkérem a szevedők nevében a hon minden lelkes leányait, hogy ajándékaik altal az e tekintetben érezhető szükségen segítvén, azokat illető hatóságaik utján a táborba juttatni szíveskedjenek. "Kik ekként a haza betegein segíteni igyekeznek, azok jól fogták fel női s honleányi hivatásukat s majdan a szabad hazának diadal ünnepén hintendő füzérekből egy-egy szerény virágot ők is önérzettel fognak tűzhetni nemes kebleikre. Győr 1848 deczember 24. Csány László sk. főkormánybiztos." Az eddigi kutatások után látható, hogy a mig mások régen is, most is többnyire Csányi-\. irnak és mondanak s csak néha ir egyik-másik Csány-1, mint pl. Ormai, — addig maga a tulajdonosi