Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-30 / 31. szám

4 MAGYAR PAIZS 1908 szeptember 2. prosperáláshoz szükséges Hadd virágozzék ebben az országban a váltonyargalás és adósságcsiuálás helyett a nemzeti ipar, kereskedelem és vállalkozás. Öregség és jellem. Nemcsak a fiatal korban, hanem az öregségben is lehetséges a jellem képzése és ápolása. És mily különféle képpen fejlődnek az emberek, midőn öregednek. Igen sokan kellemmel öregednek, de sokan ismét egészen ellenkezőleg. Vannak, akik éppen akkor, midőn öregednek bizonyos varázst, bübájt, bizonyos kimondhatlan kellemet és vonzerőt terjesztenek maguk körül; másoknak az megfordítva történik. Némelyek folyton kedvesebbekkéválnak barátaik, családjaik és környezetüknek; mig ellenben mások azon belátásra jutnak, hogy barátaik és társaik nem tanúsítanak irányukban annyi figyelmet, mint azelőtt és gyakran igaz, hogy ennek ők maguk az okai. Az egyik mindig több örömet talál az életben, a másik miudig kevesebbet, amaz folyton kedvesebbé lesz, minél tovább él, emez meg nem. És mi ennek az oka'' Véletlenség? Semmikép sem! Ami engem illet, én mit sem tartok a véletlenre és nem hiszem, hogy a véletlen igazgatná az emberi élet sorsait, vagy az egész világ menetét. V Miben rejlik tehát az öreg emberek föntemlitett oly nagy különbségének oka? Némelyek tartózkodnak mindentől, ami őket gyötörhetné, minden aggódástól, haragtól, indokolatlan véleményektől, mig ellenben mások éppen ezen lelki állapotóknak engedik át magukat, mintegy szándékos kedvteléssel. Ugy van az az emberi életben, hogy aki szép és kellemes öregséget kiván magának, annak már ifjú és férfi korában erre kell törekednie. De aki ezt elmulasztotta, vagy vétkezett valamiben: okosan még alkalmazkodhatok a viszonyokhoz, buzgón munkához foghat és összes erőit s befolyásait fölhasználhatja arra, hogy kipótolja a mulasztásokat. Mert amig élünk sokat pótolhatunk, ámbár a magasabb jóból eredő öröm csak későbben áll be az előbb elkövetett hibák folytán. Aki pedig kiválóan kellemes és szép öregkort akar élvezni, már ifjú korában buzgón kell azon munkálkodnia, mert fejlődésében bizonyos végproczessus áll be, amidón az egész életnek gondolkozási szokásai szükséggé válnak és mint cselekmények fölszinre kerülnek. Félelem és aggódás, önzés és kapzsUág, marakodó és veszekedő természet a saját gondolkozásunk és cselekvésünk mások véleményétől való függése, a más emberek nézetei és cselekedetei iránt való megértés és szeretet hiánya, továbbá hiánya a mi lényünk teremtőjének örök jósága, szeretetében és hatalmában való hitnek: mindezen és hasonló tulajdonságok és lelki hajlamok együttesen együtt működnek és meddővé, örömtelenné és kellemetlenné teszik az öregséget az illetőkre és mindazokra nézve, akik velük érintkeznek, amint ezt sajnos, gyakran tapasztaljuk. És viszont, a föntemlitett rossz tulajdonságokka! ellenkező jó tulajdonságok szintén együttműködnek és annyi örömet, reményt, erőt és szépséget kölcsönöznek az öregkornak, hogy ez kedvessé és kellemessé lesz nemcsak azoknak, akik a szép tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem mindazoknak is, akik velük érintkeznek. A gondolatok, tulajdonságok és hajlamok mindkét neme kifelé is nyilvánul és pedig a hangban, az egyenes vagy hajlott testtartásban, a szellem és test épségében vagy betegségében, valamint a különféle gyarlóságok és gyengeségekhez való hajlamban. ténylegeset pótol, ami után hiába vágyódik az, aki sikerrel dolgozik a kereskedelmi és pénzügyi dolgokban, mert nem is tudja, hogy tulajdonképpen mi hiányzik neki és ha tudná is, a világ minden pénzével sem vásárolhatná meg azt. Igen jó, ha jókor megtaláljuk a mi középpontunkat; ha pedig ez nem történt meg jókor: akkor is jó, ha azt későbben megtaláljuk; fődolog az, hogy azt általában mégis megtalálhassuk! Mig élünk, első és lényeges dolgunk az, hogy jól és lelkiismeretesen teljesítsük állásunk kötelességeit, hogy továbbá minden változó időkben is élénken érdeklődjünk és lelkesedjünk munkáinkért és hogy igy a megváltozott körülményekhez mindenütt, de tisztességesen tudjunk alkalmazkodni. A halastó vagy a patak vize tiszta addig, mig az egek szellői átlengik és mozgatják azt, különben pocsolyává változik és sárral telik meg. Csak mi vagyuuk okai annak, váljon másoknak és magunknak kedvesek és kellemesek vagyunk-e vagy pedig nem. Ezen igazság érvényes mindenkorra nézve és méltányos dolog, hogy azt elismerjék öregek és fiatalok egyaránt. Nem lehet az kárunkra, ha bizonyos viszonyok közt környezetünkhöz alkalmazkodni tudunk, de alig helyes dolog az, ha azt hiszik az öregek, hogy csak a fiatalok alkalmazkodjanak folyton az öregekhez. Éppen az öregeknek ezen előítélete okozza, hogy az öregek igen gyakran sokat veszítenek a kedveltségből és igy a befolyásból is. A kölcsönösség elvét meg kell tartanunk életünk minden korában; ha pedig ezt nem tesszük: akkor ezen mulasztásunk előbb-utóbb boszut áll — önmagunkon. Csellcó József. A népiskola, mint a magyarság sziklavára. irta: Hígediis A. Elek, ialabagonyai tanító. Nagykanizsa, 908 jul. 20. A nemzet templomáról, a népiskoláról szólok. A közművelődés, a magyarosítás központjai a népiskolák. Onnan sugárzik, onnan árad ki a műveltség, a magyar szellem a nemzeti érzés és a magyar állameszme. Tiszteljétek tehát a népiskolát, mert az a sziklavára a magyarságnak, mert ott tanulja meg tisztelni, becsülni, imádni hazáját az a zsenge fejlődő gyermek, kire nemzetünk, jövőnk van bizva. Csak hangsúlyozni tudom, hogy a nemzet templomában magyar tanítók mutassanak be áldozatot az örökkévaló hazaszeretet oltárán. A nemzet papjai terjesszék ott a hazaszeretet evangéliumát s tanítsák imádni félisteneink glóriás emlékét. Nem akarok túlozni. Csak a valóságot irom meg. Tudvalevőleg Alsóleudvától egy macskaugrás távolságban van Palina község. Az ott lakó vend nép naponként megy Lendvára, hova túrót, vajat stb. visz eladni. Naponként érintkezik a magyarsággal, magyar plébániában van s nem tudnak magyarul, nemhogy magyarosodnának. Sőt megtörtént, hogy a templomban néhány alkalommal vend énekkel rukkoltak elö a jó vend asszonyok. Miért ez? Mi az oka ennek? Nem tudom, azaz semmit sem állítok. Azonban kérjük az illetékes hatóságot, hogy az iskolát kisérje figyelemmel, mert az már határozott vesztesége a magyarságnak, hogy ez a község nem assimilálódik az érintkezés daczára sem. Részemről kettőt ajánlanék. Naponként a Palináról bejövő vendek áiulnak élelmi czikket. Lendván kutyakötelessegük tehát már ebből kifolyólag is megtanulni magyarul. Aki nem tud, vagy nem akar beszélni magyarul, attól semmit se vegyünk! Az iskolát pedig tegyük tényleg a magyarság templomává, sziklavárává. Állítom, hogy helyes uton fogunk járni, mert lehetetlen állapot az, hogy Palina község állandó összeköttetés mellett ne assimilálódjék, hiszen minden feltétel megvan, ami elmagyarosodásukat lehetővé teszi. Tekintsünk a nemzet templomába s tegyük a magyarság sziklavárává azt. Amint az egyháznak vannak papjai, ugy a nemzetnek is. Nemzet napszámosok! Ti a nemzet templomában: a népiskolában hirdettétek a magyar ság evangéliumát. Legyetek tehát igaz lelketekkel a nemzet papjai, mert Ti hirdetitek az evangéliumot, a hazaszeretetet, Ti terjesztitek a világosságot. Magyar lelketekkel áldozzatok tehát a magyarok örökkévaló Istenének! A temesvármegyei Osztrákországban. Tudvalevőleg nemrégiben Hertelendy Ferencz jutott oda főispánnak, egyik zalai elsőrendű ur, aki rokonszenves vala közgazdasági, főkép földművelési és állatgazdasági tudásáért, sót erős magyarságáért is. Viselt főispánságot Zalában is. S jöttek a kitüntetései: főrendiházi tagság, temesi főispáni méltóság. Talán jöhetne még a bánság. Most jön a hir, hogy népszerűségét veszti még Temesben is, persze, csak a magyarság előtt. A németosztrákok annál jobban szeretik. Azt hiszem Zalában is megcsappan a népszerűsége a családi összeköttetésein kivül. Azt mondja az újsághír, hogy Lipót nevű föherczegnek az ottjártasor Hertelendy főispán Thelbisz polgármesterrel karöltve németül irta nevét az emlékkönyvbe. Hertelendy Ferencz Gróf Tisza István alatt volt zalai főispán. Aztán a közeledő darabontvilág bonyodalmában sokáig tétovázott: menjen é, maradjon é'? Ment s most feljutott a gothikus »szálkás« Írásnak alfabétájáig. Aztán jőn a Gotterhalté s igy tovább. Ezen a téren is van alkalma magát kitüntetnie, A temesvármegyei Fejértemplomban szintén járt Lipót főherczeg. A vendéglőben húzták a Gotterhaltét. A katonák s más Démetek fölállottak. Dsida Lajos polgármester az ö társaságávai nem állott fii. A németség rázudult, hogy most már ezért megharagszik a németek istene s elviszi onnan a katonaságot, a város pedig emiatt tönkremegy. S 37 szavazattal 23 ellenében bizalmatlanságot szavaztak Dsida polgármesternek. A magyarság fölebbezett a határozat ellen. — Hertelendy főispánnak pedig most van alkalma harczolnia a Gotterhalté mellett, ami mindenesetre nagy dicsőségére válik az ö szülőföldjének, Zalának. Én azonban nem hiszem, hogy Hertelendy megtagadja magyarságát, sőt azt hiszem kitörli gothikus szálkás irásos nevét abból a könyvből. Egyről-másról. Minden szülőnek, akinek gondosan ápolt kincse: gyermeke van és ha fiu, még hozzá azon életkorral, amidőn a gyermek mivé tanításának kérdése forog szőnyegen — nagyon aktuális ez a mostani pár héti vakácziónak időszaka. Tudjuk méltányolni, a gondos szülők előtt e lépés fontosságát és azon aggodalmakat, amellyel rendszerint a gyermek pályaválasztása járni szokott. Azért olvashalják ilyenkor mindig a szülök ezen jóakarattal megirt sorokat, amelyek őket jobb elhatározásra késztetik. Mindenesetre mérvad) a pályaválasztás előtt álló gyermek hovaadását illetőleg, a gyermek testalkata, fizikuma és a kedve; nem ritkán a szülők anyagi helyzete is. Nem győzzük évrőlévre eléggé hangoztatni, hogy a gyermek szellemi képessége ne folyásolja be a scülöket a pályaválasztáskor. Hiszen ha gyermeküket, — aki tehetséges ésszel és ügyességgel van megáldva — bármely iparos pályára adják, ezzel gyermeküknek olyan jövőt biztosítanak, aminőt hivatalnoki — nem mondom értelmiségi, mert értelem ehhez is kell, sokszor még több is — pályán sohasem ér el a gyermek. Egy tehetséges, értelmes iparos a fejlődő iparos-Magyarországon olyan tényező, amely korszakotalkotó vállalatokra van hivatva; amivel pedig hazája érdekében is nemes missziót teljesít. Ez pedig valami. És egy kis észre csak van szüksége ? Mit gondolnak a jó szülök, ha gyermekük fejét teletömetik mindenféle tudománnyal, ezzel jövőjüket is megállapították? Nem mindig! Nagyon sokan vannak Magyarországon is a szellemi proletárok, akik hiába magoltak életük fáiéig: annak gyümölcsét még nem élvezhették! És az iparos társadalmi tekintetben első helyet foglal el, önállósága és teljes függetlenségénél fogva. És mint ilyenek, végre csak elég nagy urak azért ök is. Kérünk tehát most titeket szülök, csak egy kicsikét okosabban gondolkodni! * A magyar társadalomnak kiváltképpen sok olyan nyavalyája, olyan ősrégi hagyományszerü szokása van, amellyel egyes osztályok minden időben helyesnek vélt következetességgel éltek. De amelyet a haladó kornak igényei megkövetelik, hogy azokat gyökeresen, erős kézzel ki kell pusztítani. A sok közül nem említek most mást, csak — a mindenki előtt ismert — protekeziót. Kár talán a szavakat is vesztegetni annak Helyesen tesszük, ha már korán némi bölcséletet hozunk be a mi életünkbe, mert ez segíteni fog minket életünk későbbi korában és gyakran forrásává lesz nagy vigasztalásnak és erőnek, a kísértések s az aggkor idejében. Talán ki is nevetjük azt, aki ilyen filozófiával rendelkezik, de eljön az idő, amidőn annak hiányát meg fogjuk bánni. Lehetséges ugyan, hogy az olyan »filozofus« ott, ahol kereskedelmi vagy pénzügyekről van sző, nem mindig működik olyan sikerrel mint az, aki nem rendelkezik a bölcsélettel: de mégis a bölcsélet életünkben valami valóságosat és